2009. május 8., péntek

2009. május 7., csütörtök

barikád.hu

Morvai Krisztina válaszlevele Gusztos Péternek
2009-05-07 12:17 barikád.hu
Kedves Gusztos Péter!
A hozzám írt nyílt levelét s az abban foglalt kérdéseket nagy örömmel fogadtam. Az önök, a magukfajták által kézivezérelt médiában ugyanis szinte lehetetlen a Jobbik, az új erő üzenetét eljuttatni az emberekhez, de az ön személyes érdeklődése és segítsége minden bizonnyal áttöri a hallgatás falát. Köszönöm! Bízom benne, hogy nem csak az ön kérdései jutnak el a magyar nyilvánossághoz, hanem a sajtó szakmai és etikai szabályainak megfelelően az én válaszom is.
Engedjen meg bevezetésképpen néhány általános gondolatot. Mint már az előző levelemben rámutattam, a Jobbik az SZDSZ végtelen pimaszsága ellen fellépő egyetlen magyar párt, amelynek jelenleg esélye van bekerülni az Európai Parlamentbe, majd pedig az Országgyűlésbe, nagy valószínűséggel leváltva önöket, mint harmadik erőt. Ezért félnek önök annyira a Jobbiktól.
Önök megszokták, hogy akadálytalanul tehetik tönkre Magyarországot, akadálytalanul privatizálhatják, s juttathatják haveri köreik kezére a nemzeti vagyont. Megszokták, hogy akadálytalanul sikkaszthatják el azt, a mi a magyar embereké, akadálytalanul szerezhetik meg a hatalmas pályázati és egyéb közpénzeket. Akadálytalanul sodorhatják az országot adósrabszolgaságba, s vihetik egy harmadik világbeli, elszegényedett gyarmat sorsa irányába.
Akadálytalanul tehetnek bennünket, magyarokat palesztinokká a saját hazánkban. Megszokták, hogy ha valaki ez ellen fellázad, annak akadálytalanul kilőhetik a szemét, azt bebörtönözhetik, megkínozhatják, koncepciós eljárás alá vonhatják.
Ha valaki fel meri emelni a szavát az önök törpepártjának terrorja ellen, arra azonnal rásütik, hogy antiszemita, rasszista, fasiszta, esetleg trappista. S akkor az illetőnek vége. Elbúcsúzhat a munkahelyétől, nem tudja fizetni az önök országrombolása által rákényszerített Provident-kölcsönt, elárverezik az otthonát – hogy megszerezhessék a magukfajták –, hajléktalansorba kerül, tönkremegy. Eddig ez volt a sorsa annak, aki fellázadt a szemkilövető törpepárt és annak holdudvara ellen.
Ennek most vége, Gusztos úr. Megjelent AZ AKADÁLY. Úgy hívják: Jobbik Magyarországért Mozgalom. Amióta feltűnt a színen, kiderült: ki lehet mondani az igazságot, s a csillár nem szakad le. A legnagyobb ellenzéki párt is kénytelen volt igazodni, s „radikalizálódni”: már ők is kimondják, ami eddig kimondhatatlan volt, azaz: „Visszavesszük a hazánkat azoktól, akik túszul ejtették!” Azaz önöktől, Gusztos úr. Ez a mi kapcsolatunk tartalmának lényege.
De e bevezető után jöjjenek a válaszok az ön konkrét kérdéseire.
„Mit értenek az alatt, hogy Magyarország a magyaroké? Most nem a magyaroké? Akkor kié? Ki nem magyar Ön szerint, akié most az ország?”
Gyárainkat, energiaszektorunkat, vizeinket, s persze piacainkat a jelenlegi politikai elit szinte teljességében külföldi kezekbe adta. 2011-ben következne a termőföld – ha hagynánk. A Jobbik nem hagyja, európai parlamenti programunk talán legfontosabb eleme, hogy nem versenyezhetünk magyarként a saját termőföldünkért olyanokkal, akiknek ötször akkora nemzeti jövedelmük van, mint Magyarországnak. Ez ugyanis nem a tőke szabad áramlása, hanem gyarmatosítás, és ezt nem hagyjuk! El kell érnünk, hogy a magyar termőföld magyar kézben maradjon. Sőt, a felsorolt nemzeti vagyon azon részét is vissza kívánjuk venni a külföldiektől, amely Magyarország és a magyar emberek túléléséhez szükséges. A magyar termőföld, a páratlan magyar vízkészlet, az energiaforrásaink, a magyar nemzet páratlan kincsei, s persze a magyar piac, ahol például hatalmas mennyiségű külföldi élelmiszer helyett egészséges, jó minőségű magyar élelmiszernek kellene lennie – nos, normális körülmények között mindez nem külföldi, hanem magyar kézben lenne. Ez a célunk, ezért valljuk, hogy Magyarország a magyaroké.
Folyamatos nadrágszíj-húzogatások és megszorítások helyett vissza kell vennünk azt, ami a miénk, és a külföldi nagytőke, a multik folyamatos kiszolgálása helyett stabil magyar gazdaságot kellene felépítenünk, hangsúllyal a mezőgazdaság, az élelmiszer-feldolgozás és az élelmiszerkereskedelem, valamint a gyógy- és falusi turizmus fellendítésén.
„Kiket ért magunkfajták és magukfajták alatt? Megtenné, hogy pontosan definiálja, hogy mi alapján sorol be valakit ezekbe a kategóriákba?”
E témában Gusztos úr figyelmébe ajánlom – Kovács Zsolttal közösen írt – Magunkfajták című könyvemet (Kairosz Kiadó, 2008). Részlet a 130. oldalról: Arra a kérdésre, hogy kik a „Magukfajták”, válaszom a következő: Azok, akik nem szeretik igazán ezt az országot. Nem azonosulnak a magyarság sorsával, nem embercentrikusak, nem az ember van a gondolkodásuk középpontjában, hanem a profit, a pénz és a hatalom. Akik magukat tekintik a magyar véleményformálás egyedüli letéteményesének, akik úgy gondolják, hogy csak ők az értelmiség, a média, ők fújják a passzátszelet, ők tematizálják a magyar közbeszédet, őhozzájuk kell folyamatosan igazodni. Ők hihetetlenül sznobok, és elképesztően nagy önbizalmuk van. Erős „kapcsolati tőkéjük van”, és lenézik azokat, akik nem tartoznak ezekhez a bennfentes körökhöz.
Ez utóbbiak, Gusztos úr, a Magunkfajták, akiknek az érdekei eddig teljességgel háttérbe szorultak, ezért van nagyon nagy szükség a Jobbikra. Egyébként, mint bizonyára felismeri, a „Magukfajták” meghatározás tökéletesen illeszkedik az SZDSZ-re és üzleti, „értelmiségi” holdudvarára. Ezért írtam azt Önnek előző nyílt levelemben, hogy a Jobbik a Magukfajták pimaszsága ellen fellépő egyetlen párt.
„Mit ért az alatt, hogy meg kell akadályozni Magyarország további gyarmatosítását? Ki gyarmatosítja? Melyek azok a tények, amelyek alapján Magyarország gyarmati, félgyarmati státuszáról beszél?”
A Magukfajták elképzelése volt, hogy az ún. „rendszerváltozás” után a magyar emberek vagyonát, a nemzeti vagyont szinte egészében privatizálni kell, s az országba mindenáron hatalmas mennyiségű külföldi tőkét kell bevonni. Egyáltalán nem érdekelte önöket semmiféle igazságossági szempont, illetve Magyarország hosszú távú boldogulásának szempontjai. Elérték, hogy a magyar gazdaság szinte teljes egésze külföldi kézben van, az itthon keletkező profitot szinte teljes egészében külföldre viszik. Az önök receptje szerint a nagytőkések és a bankok a profitot privatizálják, a költségeket és a kárt pedig államosítják, a Magunkfajtákra hárítják, és a nyugdíjassal, a kiskeresetű emberekkel fizettetik meg. A magyar gazdaság szándékos tönkretétele és külföldi kézre játszása következtében és ettől függetlenül is folyamatosan veszik fel nemzetközi szervezetektől, külföldi bankoktól a kölcsönöket, akik ezért cserébe jogot formálnak arra, hogy Magyarországot gyarmattartókként irányítsák. Az állami támogatásokat, adókedvezményeket a külföldi „beruházók” kapják, a magyar vállalkozók, gazdák helyett. A Jobbik minden ilyen abnormális szabályt egy tollvonással megszűntetne, meg fog szűntetni.
A gyalázatos privatizációs szerződéseket pedig felülvizsgáljuk, hiszen a „lopott holmi visszajár”, a felelősöket pedig bíróság elé állítjuk. Magyarország és a magyar emberek adósrabszolgaságát felszámoljuk, hiszen a „kölcsönöket” már többszörösen visszafizettük.
„Mit értett az alatt, amikor egy beszédében azt mondta, itt az ideje annak, hogy rettegjenek, féljenek Önöktől azok, akik félnek és rettegnek Önöktől? Miért és kiknek kell Önöktől félnie és rettegnie? Miért örömteli az Ön számára, hogy Öntől és a Jobbiktól ebben az országban emberek félnek és rettegnek?”
Például az olyanoknak kell félni és rettegni, Kedves Gusztos úr, mint Ön! Ön, aki személy szerint is felelős 2006 őszén 14 ember szemenlövéséért, durva rendőri bántalmazásáért, az emberi jogok tömeges sárbataposásáért. Mint már előző levelemben hivatkoztam rá, ön aktívan akadályozta, hogy a parlament emberi jogi bizottsága kivizsgálja a 2006 szeptemberében történt jogtiprásokat, s ezzel megakadályozza a 2006. októberi tragédiát. Ön és a Magukfajták úgy képzelték, hogy minden következmény nélkül a fegyvertelen magyar tömegbe lövethetnek, mint dicső elődeik tették 1956-ban. Ez nem így van, Gusztos úr, önök felelni fognak gyalázatos bűncselekményeikért, s egyáltalán nem baj, ha ettől félnek is.
Félni kell persze a többi bűnözőnek is. Eddig az áldozatok rettegtek, egész falvak, szinte az egész magyar vidék, mostantól ideje, hogy a bűnözők rettegjenek. A falusi emberek folyamatos rettegésének véget kell vetni, s el kell érni, hogy határozott, kemény fellépéssel, ha kell, a bűn következményeitől való félelemmel megvédjük a kiszolgáltatott embereket. Tudja, Gusztos úr, a rendőrségnek nem az a feladata, hogy az önök diktatúrája ellen tüntetőket verje, könnygázazza és terrorizálja, hanem az, hogy az embereket a terménylopásoktól, falopástól, s az erőszakos bűncselekményektől megvédje. Hasonlóképpen reszketni kell persze a politikai-gazdasági bűnözőknek is, akik olyan helyzetbe hozták az országot, mint egy harmadik világbeli, lecsúszott, megnyomorodott gyarmatot. Jogász vagyok, ezért az igazság örömforrás és az igazságtétel örömteli dolog számomra.
„Ön komolyan gondolja azt, hogy azoknak a honfitársainknak, akik nem támogatják a kormány politikáját, a Hezbollah és a Hamász módszereit kellene követniük? Ha igen, miből jutott erre a következtetésre? Egyáltalán, komolyan gondolja, hogy a Hamasz és a Hezbollah módszerei, vagyis ártatlan civilek meggyilkolása bármely helyzetben követendőek lehetnek?”
Az ártatlan civilek meggyilkolása leginkább a Magukfajták által támogatott Izrael államra jellemző, akik legutóbb 7 ezer embernek okoztak halált vagy súlyos sérülést Gázában. S persze önökre, akik lelkesen lövetnek a tömegbe, majd kitüntetik azt a rendőrkapitányt, aki a feladatot végrehajtotta. Mint azt ön pontosan tudja, csak a csodán múlott, hogy 2006 őszén az önök brutalitása következtében senki nem halt meg, „csupán” életre szólóan megrokkantak sokan.
Miután az önök által kedvelt Izrael állam emberiség elleni bűncselekményei miatt feljelentést tettem, meghívást kaptam egy konferenciára, ahol hasonló gondolkodású jogászok jöttek össze, kutatva az igazságtétel lehetőségeit. Itt találkoztam egy palesztin kollégával, akinek Magyarország, különösen a magyar mezőgazdaság jelenlegi helyzetéről beszéltem. Az illető összehúzta a szemöldökét, és ezt mondta: „Nagyon rossz emlékeket ébreszt bennem, amit a mai Magyarországról mesél, Krisztina. Gyerekkoromban a vacsoraasztalnál szüleim megtörten néztek egymásra, és azt mondták: Nincs mese, ki kell irtanunk a narancsfákat. Annyira leszorították a felvásárlási árakat, hogy már nem tudunk megélni. Azt mondják, zöldséget kell termelni. Egy év múlva ugyanők sírva vágták ki a zöldséget. Ebből sem tudunk megélni, ennek is leszorították a felvásárlási ágát. S mit gondol Krisztina, a harmadik évben miről beszéltek a vacsoraasztalnál? Arról, hogy el kell adni a földet, mert éhen halunk. S aki nem adta el a földjét a megszállóknak, attól elvették, s mindannyiunkat elüldöztek, menekülttáborokba szorítottak.” Ennyi a palesztin történet, Gusztos úr.
A Hamasz módszerén azt értem, hogy nem dörgölőzni kell a megszállókhoz, hanem a „konfliktus okát”, magát a megszállást kell megszűntetni. S mi magyarok most még időben vagyunk. Befejezzük a mezőgazdaság tönkretételét, megvédjük termőföldünket, megakadályozzuk a megszállást. Mert Magyarország a magyaroké!
„Ön híveinek azt javasolta, hogy fejezzék ki személyesen megvetésüket minden egyes alkalommal, amikor lehetőségük nyílik rá, ha szabad demokratákkal találkoznak. Pontosan milyen módon képzeli ezt el? Ön szerint csak szóban vagy akár tettlegesen is lehet zaklatni az SZDSZ tagjait?”
Az SZDSZ tagjai a maguk 1-2%-nyi támogatottságával nem félnek teljes terror alatt tartani az országot. Akkor most miért félnek hirtelen? Önöknek köszönhetjük egyebek mellett az előrehozott választás elmaradását és a gyalázatos bűnöket elkövető libatolvaj miniszterelnököt. Lehet, hogy önök nem érzik azt a haragot és megvetést, amit egész Magyarország érez önökkel szemben. Ezért javasoltam, hogy a magyar emberek megalázó meghunyászkodás helyett végre fejezzék ki önök felé megvetésüket, hogy önök tisztában lehessenek helyzetükkel. Büntetőjogászként természetesen senkit nem biztatok jogellenes cselekedetre, a jogszabályok keretei között is bőséges lehetőség van arra, hogy az önök által tönkretett magyar emberek kinyilvánítsák véleményüket, és elérjék, hogy önök ne érezzék ilyen kényelmesen magukat rémtetteik színhelyén, Magyarországon.
„Esetleg úgy, ahogy az Index újságírói jártak az Önök majálisán, amikor az Ön, Vona Gábor és Szegedi Csanád telefonszámát is tudó Jobbikosok zsidózták és bántalmazták a forgatócsoportot?”
Nem tudom, hogy ki bántalmazta őket, az én telefonszámomat rengetegen tudják, mert sokaknak megadom, nem vagyok pökhendi, magát felsőbbrendűnek képzelő politikus. Egyébként miből gondolta, hogy a támadók jobbikosok voltak? Nem lehettek például SZDSZ-esek? A Jobbik egyetlen egyszer nem érvelt az erőszak mellett, önök viszont kitüntették a szemkilövető, brutális Gergényi főkapitányt. Önök hívei az erőszaknak, Gusztos úr, nem mi!
„Szegedi Csanád, a Jobbik alelnöke szerint „a magyar embereknek elegük van abból, hogy a pénzükből, befizetett adóforintjaikból állami felügyelettel, állami koordinációval cigánytenyészet működik Magyarországon.” Ön egyetért ezzel a kijelentéssel?”
A kifejezéssel nem értek egyet, de azzal igen, hogy igazságtalan dolog a tisztességes, kemény munkából élő emberekkel megfizettetni sok dologtalan, sokgyermekes cigánycsalád segélyeit. A megoldás: segély helyett munkát. Meg kell szervezni, hogy a ma segélyből élő egészséges, munkaképes tömegek építsék az autópályákat, állami szervezésben, s ne méregdrága, külföldi cégek. Ugyanígy a gátépítés, az erdőtelepítés, mind fontos közmunkák, amelyekkel megoldható lenne a jelenlegi, végtelenül igazságtalan helyzet, s számos gazdasági, társadalmi probléma. Gyermeki jogokkal is foglalkozó jogászként azt mondom: minden gyereknek joga van ahhoz, hogy a szülei munkát végezzenek, ne otthon részegeskedjenek, s ő pedig rendszeresen iskolába járjon.
„A Jobbik szórólapjain, amelyen Ön, mint a párt európai parlamenti listavezetője is szerepel, a Jobbik által hitelesnek tartott sajtótermékek között a Kuruc.info is fel van tüntetve. Ön egyetért a Kuruc.info szellemiségével, hitelesnek tartja az ott megjelenő tartalmat? Ön szerint ízléses anyák napját egy Adolf Hitler verssel köszönteni?”
Az önök által kézben tartott média teljességgel elhallgatja a Jobbikkal kapcsolatos híreket. Azt képzelték, hogy így „megúszható” az új erő sikeres szereplése az európai parlamenti választáson, majd az országgyűlési választáson. Nem így lett, mert vannak olyan – főként internetes – fórumok, amelyen szerepelnek a Jobbikkal kapcsolatos hírek. E fórumok kerültek felsorolásra a szórólapon.
A kuruc.info vonatkozásában önöktől, liberálisoktól tanulok: ha valami nem tetszik, azt átugrom, ha valami érdekel, azt elolvasom. Ilyen a vélemények „szabad piaca”, amit önök oly lelkesen védelmeznek, amikor mondjuk az RTL primitív műsorairól van szó. Felnőtt emberként a legkülönbözőbb információk között jól eligazodom, döntéseim során a saját értékrendem ad eligazítást. Önnek ugyanezt javaslom. Anyák napját nem ízléses Adolf Hitler-verssel köszönteni, éppen ezért anyák napján nem azt olvasgattam – ahogy ön tette –, hanem három csodálatos lánygyermekem megható köszöntőverseit, dalait hallgattam, s ajándékaikban gyönyörködtem.
Budapest, 2009. május 7.
Szívélyes üdvözlettel:
Dr. Morvai Krisztina


Csori

Tisztességes neve Csordás László. Társadalmi státusza nyugalmazott mérnökőrnagy. Identitása: Költő és az én barátom. Bár én ez utóbbit vitatni szoktam. :)
Van vele egy közös dalunk, talán 1974-ből. Bár ma már nem tudni, hogy ki szerezte a dallamot és ki a szöveget. Egy biztos. Együtt voltunk mikor a da született. Címe: Bús földemen széttekinték
Internetes előfordulása - egyenlőre - hiányos. Ezt találtam: A legendás IV. B. története
Inkább emberek közé jár Olaszliszkán.

Agymosoda: Nostradamus Hungaricus

Az Internet hatalmas tárháza az emberi gondolkodásnak és befolyásra törekvéseknek. Egy számomra különösnek tűnő "műfajjal" találkoztam, a Nostredamus Hungaricussal. Elgondolkodtam ...

Részlet:
80
Egy kövér bolond,
ki rosszul öltözött,
de jól bírja a strapát,
egy kövér bolond
a sok között
megsejti, mit kíván a Párt.
A vízfejû paraszt végleg kiáll
a játékból, nem lesz király.
81
Csak szolga volt e külügyér,
és ráadásul ostoba,
nem jegyzik fel nevét
az évkönyvek soha.
Nem ismeri saját hazáját,
s talán még fel sem fogja,
gyáva és gyenge, tehát leváltják,
a múlt jelöltje, s a Pártja foglya.
82
A régi rablók egy csoportja
fondorlattal szerez hatalmat,
nagy ez a zsák és nagy a foltja,
szabad patkányok jót harapnak.
de meggyûlöli ôket a nép,
a patkányok elmenekülnek,
elválik egymástól vörös és a kék,
hátrahagyják az eltékozolt földet.
83
Istenhez és hazához hû,
komoly és bús költôkirály,
saját poklában elmerül,
minden jó ügyért kiáll.
Ereje nincsen szép szavaknak,
háborúban elcsuklik az ének,
az országra és rá lecsapnak
torokszorító szenvedések.
84
Az írott szó elhal majd,
és egyre szegényebb lesz a beszéd,
a nemzetre egy talány hoz bajt,
mely elveszi az emberek eszét.
Egész nap otthonukban ülnek,
bámulnak hazug, mozgó képeket,
s mire a bálványok ledôlnek,
már alig születnek gyermekek.

Továbbiak

2009. május 6., szerda

Az utolsó öltöny

Zsidó szólás: "Az utolsó öltönyön nincs zseb." Kinéztem én is magunknak - Pici párommal ketten egy nadrágban - egy lehetséges "utolsó öltönyt", csak lakásban. A nettó alapterülete 50 m2 ami 20-al kevesebb mint a mostani. Fő előnye az, hogy ugyanitt van ( 40 méterre ) és földszinti. Kíváncsi leszek nyélbe üthető-e legalább is elméletileg a dolog.
Részletek

Nem elég a könny ...

Hang 2

Hang 1

Doromb

Csacsibuli 2006

2009. május 4., hétfő

Ezer szállal

Hajnalban

Parasztolimpia

Hárs, bodza, orgona illatú kis falvaim Berzence, Somogyvámos, Almamellék, Somogyhárságy. Bizony nekem így adta a sors, hogy nem egy hanem négy faluban is cseperedtem.
Somogyhárságyon most lesz a Parasztolimpia.
Elgondolkodtam azon, hogy mi minden köt "Hárságyhoz". Emlékeimben kik és mi jelenik meg? Hogy élem meg azokat az időket - mire emlékezem - amelyeket ott és abban a közösségben éltem meg?
Sok minden tolul elő. Jó és rossz egyaránt. Két emblematikus dolog meg is ragadható. Egyik maga a hársfa, a kis hársfa aminek ott panaszkodtam 1965 őszén az otthonunk előtt, mikor Almamallékről Hárságyra költöztünk, én pedig úgy éreztem magam mint egy megvert kiskutya. A másik egy dal. "Eljöttem megnézni, dús kertem ... " ami ott született az akkori iskolaigazgatói szolgálati lakás konyhájában, egy szakításra tett pont után.