2011. január 29., szombat

Egy dalnok - VBT - kiállt ott!

Varga B. Tamást nem ismerem személyesen. Az Interneten - a YouTube zenei portálon - bukkantam véletlenül - bár talán mégsem véletlenül  ( "A lombot összesodorja a szél.")  - dalaira.
A Mi lesz ha vége c. Cseh Tamás emlékezetére írt dala fogott meg.  A szerző így talált szólni: "Az égig érek, simítom Isten homlokát". Nekem az ilyen nagyon tetszik, miután magam is tizenhat éves korom óta érzek itt belül, amolyan kisprófétai dühöt, indulatot. Küldetéstudatot? (Nem véletlen az sem, hogy 1971-től napjainkig megszültem vagy harminchárom - általam jegyzett - dalt. Épp a héten rendeztem ezeket - miután rájöttem, hogy lehet ilyet csinálni - a 63' munkanév alá a YouTubon..)
A videofelvételen a koma profin énekelt és nekem tetsző igéket hintett, jókedvvel bőséggel. Mondok magamnak, erre a csókára érdemes figyelni. Ebből még lehet valaki. Aztán bekúszott a képbe a MASZOP himnusza, amelyen hatalmasat nyerítettem. Nem humoristák által gitáron elkalimpált vitriolos humor, hanem valódi ütős. Voga processzor jutott eszembe még a nyolcvanas évekből, ők tudtak ilyeneket mutatni a publikumnak. Ez pofa tud zenélni és humora is van könyveltem le magamban. Mi több jól oda is teszi. Ez a VBT DALNOK, összegeztem tapasztalataimat. Ekkor már utánamentem a weben, mert én a dalnokot egy külön - szeretetre méltó, legyen kicsi avagy nagy - állatfajnak tartom. Megtaláltam a honlapját is.. Volt időm, elolvasgattam. Egyből feltűnt nekem, hogy nem vagyunk egy korosztály és nem is azonosan szocializálódtunk. (Aki kíváncsi a szocializálódási különbségekre járjon utána. Az Interneten minden fent van.) Küldtem is neki egy e-mailt, melyben megmutattam, hogy én is bibelődtem - és még ma is - ha megszáll az ihlet -   dalnoksággal. Szolid amatőrként. Nem pénzért. Csak "az jó hírért névért, az szép tisztességért ..."
Az sem kerülte el a figyelmemet, hogy radikálisnak tartja magát, ami - valljuk be - manapság sem kifizetődő sport. No a Pribéknyi sanzon - az mellett, hogy marhára tetszett - már belelógott az öncenzúrámba, egyik legjobb barátomnak - aki szintén zenész, vagy inkább ő az mint én - meg sem mertem mutatni, mert nagyon szigorú, oly annyira hogy Bródy János, Zorán és egyéb ... le sem merem írni a nevét, a múltban nevet szerzett szerző előadó belinkelésénél egyszerűen lelkileg megzsarol, hogy akkor ő nem is olvassa a blogomat, amit pedig neki is írok, nem csak magamnak Mit meg nem tesz - ugye - az ember a barátaiért? Így tényleg - ha tudom -  mellőzöm is a nevezett szerzők blogomba linkelését. Most persze le fogok bukni, mert itt rá lehet linkel a sanzonra aztán ... ajaj mit kapok? 
A sanzonban mondjuk tényleg elég nagy merészség "lezsidóbérencezni" a miniszterelnököt, a kétharmados párt elnökét, ráadásul egy jó dallal és klippel, ami terjedhet is. Ám "mindenki maga sorsa pogácsa", ahogy azt a klasszikusok ... 
Na ettől kezdve már - igaz kicsit később a dalélmények után - a Facebookon is bejelöltem VBT-t. El is fogadta, így  rálátásom nyílt igyekezetére. (Én régi motoros vagyok bizonyos ügyekben, csináltam és működtettem ötezres levelezőlistát is, mi több az ingatlanszakma első levelezőlistáját 1999-ben, éppen hogy én indítottam. Mondhatnók nálam tanulták - lesték - a csíziót a maiak. :) )
Mert ugye az a fiú, aki a húszas éveire nem lesz erős, a harmincas éveire nem lesz okos, a negyvenes éveire nem lesz tehetős (gazdag) és az ötvenes éveire nem lesz bölcs, az a büdös életben nem lesz erős, okos, gazdag és bölcs. ( Ezt a fatertól tanultam.) Van benne valami ugye? 
Ebben a hónapban én az 57. életévemet is betöltöttem - amit tíz évvel ezelőtt nehezen hittem volna el az intenzíven - így már tudom, a bölcsesség sem más, mint hormonhiány, hiszen a Teremtő a hormonokkal irányítja érzelmi életünket. Így aztán szögezzük is le nyomban, hogy a hazaszeretet, a hazafiság az érzés. Érzelem, ami mint tudjuk hormonális és szoros összefüggésbe hozható a génekkel is, bár utóbbit sokan vitatják. 
VBT-nél így a radikalizmust - megbocsátólag - hormontúltengésnek véltem és vélem, ami dalaiban és különösen a szerény hajkoronájában mutatkozik meg. (Többen állítják azt is, hogy a fiatalkori kopaszodás a férfi hormon túltengés egyik jele. Aminek persze számos előnye és hátránya is lehet egyaránt. :) )

Ez volt a felvezetés. Mert az apropó az, hogy egy DALNOK valóban kiállt. Kiállt a Parlament elé a Kossuth térre, hogy a néma "szemben állással" nemtetszését fejezze ki, az úgynevezett politikai elit viselt dolgaival szemben. 
Úgy vélhette- talán tesztelte is - lesznek jó páran mellette, miután a Facebook - a hírek szerint - szervező erő. Lásd Egyiptomot.  Az adott napon és időszakban ez történt (VBT olvasatában): 
"Nyavalyás kormány, fordulj" címmel. 
Elolvastam és tanulságosnak találtam. Ajánlom mindenkinek. 

Ennek kapcsán egy régi vicc - inkább adoma? - ugrott be:
Valaha az idők mélységében egy uralkodó az Iszlám Birodalomban, hogy mutassa erejét, beimportált Indiából egy hatalmas hímelefántot. Ám ugye a kincstárnokok mindig spórolnak, így az elefánt gondozója szolgálataira nem tartottak igény, miáltal a királyi hímelefánt szabadon kószált a fővárosban. Hamar megtalálta a piacot. Volt is nagy riadalom, miután átrendezte azt. A riadalmat a károk felmérésével hatalmas  felháborodás követte, különösen az árusok körében, mely aztán oda vezetett, hogy megfogalmazódott a közös akarat is, miszerint az uralkodónak tudomására kell hozni hogy meddig az addig! Méltósággal népes küldöttséget választottak, mely megválasztotta a vezetőjét is, majd haladéktalanul elindult a Piacról a Palotába. A küldöttség vezetőjének feltűnt, ahogy a Palota felé haladnak, a küldöttség egyre apad. Oly annyira, amikor a Palota kapujához értek és bebocsátást kérve hátrapillantott, már csak hárman követték.  A Trónterem ajtajánál megint hátratekintett és már senkit sem látott maga mögött. Talán meg is torpant volna, ha az ajtónállók nem nyitják az ajtót és penderítik be a Trónterembe az uralkodó színe elé. 
A teremben minden, ahogy kell.. Uralkodó a trónuson, mögötte a vallási vezetők. mellette a csatlósok. Sugárzott az erő. Ennek ellenére az uralkodó szelíden nevén szólítja a küldöttségvezetőt, hogy ő már tud róla, a küldöttségről, az eseményekről és nagy érdeklődéssel várja, hogy a nép szószólója előadja mondandóját. 
A vezető - felmérve a helyzetet - mélyen meghajolva a keleti nyelvnek megfelelően hosszan sorolta az uralkodó címeit rangjait, majd a lényegre térve megerősítette, ő a nép akaratából van itt és azt az üzenetet hozta, hogy való igaz,  az uralkodó hatalmához illő ez a hatalmas és csodálatos elefánt, de most már talán kellene neki egy nőstény is.


Talán ide illik még egy  gondolatsor, no nem tőlem, hanem  Wass Albert találó szavai a háromféle magyarról

Háromféle ember van ebben az országban, háromféle magyar. Mind a három egyezik abban, hogy elégedetlen a világgal, a kormánnyal, ami ennek a világnak a nyakán ül, a rendszerrel, mindennel. Panaszkodnak, morognak, keseregnek, átkozódnak.

Aztán egy részük úgy próbálja megoldani a maga bajait, hogy kiszolgálja a hatalmon lévőket. Csatlakozik hozzájuk. Hasán csúszik, farkát csóválja, s ha odalöknek neki egy koncot, s befogadják cselédnek, akkor veszettebb lesz a veszett kutyánál, marósabb a vad farkasnál, kegyetlenebb az ellenségnél, kommunistább a kommunistánál, csakhogy bebizonyítsa a maga hűségét, és nagyobb koncot kapjon érte.

Egy másik részük az ellenkezőjét teszi: feláll a két lábára és verekszik. Védi azt, amiről úgy érzi, hogy az övé. A maga jussát az élethez. A maga jussát a szabadsághoz. A maga jussát ehhez a földhöz, melyen született, s mely a hazája. Verekszik másokért is, mindenkiért. A mások jussáért, a mások szabadságáért. A még csak meg sem születettekért is verekszik. Mindenkiért és mindenki helyett.


Aztán van a harmadik csoport, a nagy csoport, amit úgyis nevezhetünk: a nép. Akinek nincsen arca, sem rossz, sem jó. Sem szép, sem csúnya. Se nem hős, se nem áruló. Senki és semmi. Tömeg. Nyáj. Nem tesz se jót, se rosszat. Semmit se tesz. Csak meghúzódik és vár. És mint a fű a rátaposó láb alatt, meghajlik, meggörbed tűr, mindent eltűr, s amikor tovább lép a nagy láb, akkor lassan felegyenesedik megint. De sohasem egészen. Egy kissé mindég meghajolva marad, készen arra, hogy újra lelapuljon egy másik láb alatt. Érted? Eszébe sem jut, hogy tegyen valamit a rátaposó láb ellen, megvágja, megszúrja, küzdjön ellene, kockázatot vállaljon jussáért, a szabadságáért, bármiért, érted? Ez a nagy tömeg. Ez a nép.


Hát? Hogy a fentiek szerint van-e, avagy sem, azt ki-ki döntse el saját tapasztalatai alapján.
Személy szerint csak egyet hiányolok a fenti wassalberti tanításból. A Mester elfeledte megnevezni az arányokat, a három csoportra nézve, ami hatalmas mulasztás. Eddigi - tapasztalatom az, hogy "aki verekszik másokért is, mindenkiért. A mások jussáért, a mások szabadságáért. A még csak meg sem születettekért is verekszik. Mindenkiért és mindenki helyett." az a radikális.  E nemesi jellem viszont maximum 5 %-a a társadalmunknak is.  Ez elgondolkodtató. Nem? Hibahatáron belül. 

Összegezve:  Egy dalnok kiállt ott. Egy dalnok kiáltott! 
Meghallottam.  Éljenek az igazmondók! Éljenek a dalnokok!  Hogy VBT élhessen meg is rendeltem tőle, mind a két CD-jét és dedikációt is kértem, imigyen:  Illetékes Bajtársnak

Aki úgy gondolja, tegye utánam. Ide kattintva! Megéri a pénzét! :)
(Jutalékot még nem kértem. :) )

2011. január 27., csütörtök

Facebook bejegyzésem

Összeraktam "Sorsom Kápolnáját". Az elmúlt évtizedekben írt dalaimat, illetve mások által írt, ám általam - eléggé el nem ítélhető módon - ferdített dalokat egy video-füzérbe raktam, miután még régebben felénekeltem azokat és videoklippeket csináltam belőlük. Így állt össze a munkanéven 63'-nek címzett hangzó-látvány.
Sok kívánnivalót hagy még maga után a mű, ám már így is látható, hogy az ami.
Most ráadásul még az egyes klippeket is kommentáltam is. Először azt hittem ez eredeti dolog, de nem, mert az élő előadások során is mondtam, mondunk a dalokhoz mindig valamit. Szóval a legnagyobb író és rendező a valóság.
Nos ez a hatvanhárom percnyi hangzó-látvány az én kultúrám. Mert a kultúra a legtágabb értelemben véve nem más, mint amit érzünk, gondolunk, mondunk és teszünk. Ez a mű tehát személyiségem és sorsom lenyomata, mint a meztelen csiga csíkja a kútgyűrűkön. Egy életérzés. Hatvanhárom perc lelki élet.
Elsősorban az ötven felettieknek ajánlom, mert ugyan sokban különbözünk egymástól, de legalább annyiban hasonlítunk is.
"Kinek szép lelkében az ének, az hallja csak mások énekét is szépnek."
Hiszem, hogy ezzel az őszinteséggel is örömöt szerezhettem barátaimnak, az embereknek. Majd még reformálom - stúdióminőség - és csiszolgatom a klippeket.
Érdekes dolog ez a saját mű kommentálás. A verselemzésekre gondolok, mikor a magyar irodalom tanárnők azt firtatták, mire is gondolhatott a szerző. Jókat kacarásztunk az értelemzéseken, amelyekről Arany János elhíresült summázata szedte le a keresztvizet, a "Gondolta a fene" tőmondatával. Itt viszont akasztjuk a hóhért, ha túl komolyan vesszük. Mert ha az ember verset, avagy dalszöveget írt, akkor mi a búbánatnak magyarázza meg. :) Ám ha nem vesszük túlkomolyan, akkor sztendaposan lehet hozzábrekegni.
Ez egy meghívó a szobaszínpadomra és "házividejóimra" , ahol Illetékes Bajtárs, Pampalíni, Palimadár és Tilk mester alakokban adom elő dalaimat, vázlat szinten. A dalfüzér munkacíme: 63'
Évekkel ezelőtt Sándor György - saját bevallása szerint humoralista - fellépésén voltunk a Szamos Marcipán egy tiszta tükör termében. Már vagy 15-20 perc eltelt - a meghírdetett időponthoz lépest - mikor a Mester a fal mellett belúdtalpalt, majd jól hallható zavart hangon ezt kérdezte: Már elkezdődött?
Hát ez a szobaszínpad is ilyen. Ha a szerző-előadó nem érkezne meg - mert magán kívül van - a 63' akkor is egy kattintással elindítható. Mi több, a dalok át is ugorhatók és ki is kapcsolható a dalfüzér.

Pofozógép

Tudsz pl. elegánsan veszíteni... és nyertesként úgy viselkedni, hogy ne kerüljön a neved egy ilyen pofozógépre...?

 Dühös vagy valakire? Írd be a nevét és adj neki! Kattanj rá!


A teljes nyilvánosság

Forogj világ!

Posted by Picasa

Mi lesz ha vége ... In memoriam Cseh Tamás

Látod barátom?

Boldog békeidők, mikor még együtt volt a bal és a jobb. Aztán ...


















Alant egy dalfüzér VBT dalaiból.

2011. január 26., szerda

Meghívó a főpróbára, ami 63'

Ez egy meghívó a szobaszínpadomra és "házividejóimra" , ahol Illetékes Bajtárs, Pampalíni, Palimadár, Jómunkásember és Tilk mester alakokban adom elő dalaimat, vázlat szinten. A dalfüzér munkacíme: 63'
(A dalszövegek folyamatosan kerülnek fel a Zeneszöveg weboldalra.)
Apropó. Évekkel ezelőtt Sándor György - saját bevallása szerint humoralista - fellépésén voltunk a Szamos Marcipán egy tiszta tükör termében. Már vagy 15-20 perc eltelt - a meghírdetett időponthoz lépest -  mikor a Mester a fal mellett belúdtalpalt, majd jól hallható zavart hangon ezt kérdezte: Már elkezdődött?
Hát ez a szobaszínpad is ilyen. Ha a szerző-előadó nem érkezne meg - mert magán kívül van - a 63' akkor is egy kattintással elindítható. Mi több, a dalok át is ugorhatók (a YouTube képernyő alsó sávján megjelenő filmszalagon), sőt akár ki is kapcsolható a dalfüzér.

Pro memória: Hat éve indult útjára a Fészekrakó program

A program indulását Palimadár ingatlanszagértő is kiemelt figyelemmel követte. Mint mindennek ennek a programnak is voltak, vannak következményei és vonatkozásai. Itt vannak mindjárt az avasi fészekrakók.



Eurázsia

Posted by Picasa

Kétpetéjű kocsonya

Posted by Picasa

Török síp

Keményfából esztergált kónuszos hangszer 7+1 játszólyukkal. Hazánkban eredetileg katonai jelzőhangszer, illetve hadizene hangszer e volt, de már a török korban is használták tánc kíséretére főleg Erdély területén.
Hangminta.

Forrás


Ádival megkezdjük a szolmizálást.


Legendák keringenek arról, hogy ezt Kodály Zoltánnak köszönhetjük, ám az igazság az, hogy ő egy már régről ismert rendszert vett át. Célja az volt, hogy megtanítsa növendékeit a tiszta énekhangokra, pontosabban a biztos hangeltalálásokra. A rendszert Arezzoi Guido iskolája teremtette meg, kb. 1000-ben. Igen, ennyire régen, mégpedig egy Szent Jánosnak írt himnuszból, mert sorainak egy-egy kezdőhangja adja a szolmizációs hangokat (UT-RE-MI-FA-SOL-LA-SI). Később úgy találták, hogy az UT szótagot nem lehet olyan jól énekelni, ezért Giovanni Battista Doni 1640 körül a saját családnevének egy szótagjával  helyettesítette azt. Egyes források szerint a Dominus (Úr, Isten) latin szóból eredeztethető a dó. Kodály Zoltán pusztán átvette ezt és beültette a magyar énektanulás alapkövének, hogy legyen a zene mindenkié. 
A germán és angolszász területeken, Magyarországon, Japánban a szolmizáció feladata az, hogy ábrázolja a hangok egymáshoz való viszonyát, tonalitását, anélkül, hogy megkötné a hangnemet. Sok országban a szolmizációs hangot ABC-s névvel (C, D, E, F, G, A, H, C) helyettesítik, aminek ugyanez a lényege. Mindent összevetve, ha szerettük, ha nem, több mint ezer éves dolgot tanultunk meg.

2011. január 24., hétfő

A 168 óra leszoktató cumija

Van hogy az ember rosszat kérdez. Magam is jártam már így. Kérdez valamit az ember és nem azt a választ kapja, amit várna. Feltehető így járt a 168 óra online is, amikor azt a kérdést találta feltenni olvasóinak, hogy

"Egyetért-e azzal, hogy Orbán azonosítja magát Magyarországgal?"


Kedvem szottyant egyet kattintani nekem is, mert kíváncsi lettem az eredményre. És volt is eredmény. Kínos, arra nézve, amit a kérdező sugallt Gyurcsány blogjának idézésével, ahol Fletó - nem sül le a pofájáról a bőr - tovább osztja az észt. 


Ehhez ugye nem kell kommentár?

Ádi boldog negyedik szülinapja


Lezajlott az ünnepség. Fotóalbum itt.