2007. november 30., péntek

Ügetés!

Menetdalok
Czifrák Bandi barátom dalaiból hetet kiválogattam és feltettem az Interneterre, ide a blogomhoz kapcsolódóan hangulatjavítás céljából. Bandi változó nevű és összetételű bandái közül ezeknek a daloknak a többsége a Kantrijó nevű bandához kapcsolható. Én egyébként az eddigi együtteseit csak a bandibandája gyűjtőfogalommal illetném. A bandázást Bandi Tibuval meg velem kezdte Debrecenben a Pátria együttessel, csak hát őt nem lehetett leállítani, annyira szereti a bandázást. Ezt a lóbarátság képet meg azért választottam ide, mert ahogy egyre jobban nézem, mintha ... balról jobbra Bandi, Tibu és Öcsi (ez én lennék a blogtulaj) tekintetete nézne a lópofákról rám. :) Pedig esküszöm ma még egy korty alkoholos italt sem ittam.
No akkor hallgassuk az Ügetést.

2007. november 29., csütörtök

Lakoma

Egybesült fokhagymás sertéssült
Jó napom volt. Azzal kezdődött hogy Máté fiam a SUBSCRIBE egyik frontembere (a kopasz) illedelmesen elköszönt apjától az új cédéjükhöz társuló turnéjukra indulva, a Balkánra. Románia, Bulgária. Szorongással gondoltam arra, hogy ő is két végén égeti a gyertyát - mint anno én - hiszen az IBM Váci gyárában kezdő mérnökösködik, mellette meg nyumulnak a bandával a rockbandák rögös útján. Szabadságot kellett kivenni a munkahelyén az egyhetes turnéjuk idejére. Szorongásomat egy kis kocsonyával enyhítettem. Tettem vettem üzleti dolgaim, majd a szabadidős programom került előtérbe. Megjött a Főnök! Eszter menyem meghozta Ádikánkat. Hazaért a Párom is és nagyot Ádiztunk. Miután estére vártam Sándoromat utószülinapjára - 34 múlt - édesanyjával, így belecsaptam a "lakoma" elkészítésébe. Számomra a lakoma egy minimum 1,5 - 3 kg közötti fokhagymás sertés sült. Erről szól a Lakoma fotóalbum.

2007. november 27., kedd

Kocsonya és Kunberci

Ezzel a mai kocsonyával anyai nagyapámra, Szigorú, avagy Büszke Kun Bertalan, vaji huszárgyerekre emlékezem, ki a vaji várban lovászgyerekként cseperedett "félárvaként". Nagyanyám Szilágyi Julcsa - szobatársam is egyben 14 éven keresztül - elmondása szerint ez volt a kedvenc étele. Nem tudom Berci szibériai kényszertartózkodása során hozzájutott-e? Nemrég olvastam újra Solohov Csendes Don c. trilógiáját. Könnybe lábadt a szemem, mikor a szerző leírja a doni kozákok viszonyát a magyar huszárokkal kapcsolatban. Bizony megőrizte a családi emlékezet ezeket a harcokat. Nagyapám nagyanyámnak mesélt, nagyanyám meg nekem. Az első világháborúban bizony nagyapámék összecsaptak az oroszokkal, kiknek a soraiban ugye a doni kozákság is ott vitézkedett. Solohov szerint a kozákok egyedül a magyar huszároktól tartottak. Mai nyelven egyedül ők voltak rájuk életveszélyesek. Vajon mitől van az, hogy a kunok ivadékainak, akiknek vére ott csörgött nagyapám vérében, és a kozákoknak akik szintúgy kun ivadékok mindig egymásnak kell menjenek életre-halálra?
Mika Waltari - finn írótól - is azt kell olvassam, hogy a gyászos Várnai ütközetben a török lovasság és a magyar lovasság, mint farkasok rontottak egymásra és nem kértek, de nem is adtak egymásnak kegyelmet. Iszonyatos elszántsággal aprították egymást. Ejnye kunok, ejnye kipcsakok. A turáni átok ugye? Testvér testvér ellen, életre halálra?
Most kukkantottam bele egy kárpátaljai magyar "szakácskönyvbe" ahol nagyanyám főztjeit láttam. ( Bizony ez a kultúrkör, szubkultúra Munkácstól Szolnokig huzódhatott. A nagy Tiszavidék. ) Hát mit olvasok ott? Hazajön a legény Szibériából, bár ott jó dolga van, megbecsülik a szaktudását, ám nem tudja elképzelni élete folyását a káposztás paszuly és a dunna nélkül. Úgy tudom nagyapámat is marasztalták, hiszen a lovakban bizony "ott volt a szeren", ezáltal nagy szükség és tisztesség várta volna továbbra ott Szibériában. ( Ki gondolná ugye? Hogy a hadifoglyokat ajnároztak? ) Ám ő hazavágyott. Lehet a kocsonya miatt? :)
Bár állítólag inkább Szilágyi Anna miatt jött haza, aki nagyanyám nővére volt. A családi legenda szerint az történt, hogy Berci egyszercsak megérkezett. Keresi ám a babáját, az viszont éppen a bálban forog. Izen neki, hogy "meggyüttem". Az meg visszaizen, mennyen Ő a bálba. No erre az én büszke ősöm meg mit tesz? Úgy megorrol a pimasz méltatlanságon - hát ugye huszárgyerek - hogy nagyanyámat veszi párjául - Juliannát - a húgot. Ma úgymondanánk dobta Annát.
Aztán ahogy a Szilágyi rokonság meséli: "Elvitte Julcsánkat Berci." Baktáról ( Szabolcs -Szatmár-Bereg) Magyarbólyba, Baranyába. Telepesnek 1937-ben. Idegennek, idegenek közé. Aztán jól otthagyta 5 gyerekkel a háborús időben. A gazdaságból aztán amit nem vitt el a német, azt kitakarította az orosz, helyesebben a bolgárok.
Bercivel hivatalosan gyomor rák végzett vele, ám a nagyanyám azt suttogta hogy a volksbundos svábok itatták, mérgezték meg borba kevert rézgáliccal. Hát? Nyakas kun és kuruc érzelmű embernek mondták és nyilván ez nem nyerte el a bólyi svábok tetszését. Hiába főzte hát Julcsa a kocsonyát. A huszárgyerek - a kun ivadék harcos - csatlakozott Csaba vezér égi lovashadához. (Én is oda készülök.) Vadászkutya legyek, ha a huszárok - avagy azok ősei a kun lovasíjászok - üstben nem csináltak volna kocsonyát. Ami melegen olyan körömpörkölt féle - azaz bőrös húslé - és hidegen pedig dermedt húslé, azaz kocsonya lehetett.
Bizánci történetírók feljegyezték, hogy a mohó hunok ( hun, han, kun szerintem ugyanazt jelenti. Urat, azaz fegyveres lovast) nem átallottak a templomi szent arany kelyhekből dermedt húsleveket falni. ( Hm. Igényesek voltak az eccájgra a keleti feljövők. ) Nem véletlenül szeretem hát én is ezeket az étkeket. Emlékeznek a gének. És aki emlékezik a huszárgyerekre - talán Kiss Leona néném - az azt mondja hajadzok a Bercire. ( Mondjuk azért nem olyan karika lábam van, ahogy róla mondták. ) Igaz is. Túlszerénységgel eddig még nem vádoltak. Ezen túl persze már hánytak rám ezt is azt is. Édesanyám úgy kivánta: Irigyeid legyenek mindenkor. :)

Ádi figyel

Még igencsak "földszintes" az én kicsi cseppem, első fiú unokám, de - amint az a képen látható - már erősen figyel. Vigyázó tekintet. Én istenem! Atyja nemrég frissítette a fotóalbumát. Szeretem nézegetni. Nem csak az albumot. :) Esküszöm! Bárhogy nézem, semmi hibát nem látok ebben a gyerekben. :) "Gyökér, lomb és száraz ág. Háromféle valóság. Ki háromból csak egyet lát, nem látja a fát magát." A gyerek vérvonalát a habsburgok is megirigyelhetik, már ami a népek számát jelenti, kiknek a vérét ereiben hordja. Magyarba, palócba és kunba oltott szász, sváb, észt, horvát, román és ki tudja az idő mélységében ... mely nép gyermeke még ... Ősei között tudhatja például a Fertősalmási Eketyukodi Balogh nemesi ágat is, akik a Szabolcs vezérrel együtt érkező Balogh Semjén nembéliek közé tartoztak. Kriptája is - ha megvan még - csak ezen feljövői ágnak van Cégénydányádon. Apai ágon egyenlőre legmélyebbre - a Kárpát medencébe a szászországi Eisenbergből érkező - Mathias Bergre emlékezünk. És hogy a névadó ősök, a Tilkek hogyan keveredtek ide Észtországból, az pedig egy nagy talány. Bár vannak sejtéseink az 1640 évi Nagy Északi háború kapcsán, mikor is az oroszok bevonultak a Baltikumba. Akkortájt az oroszok az észteket "szabadították fel" a német iga alól. Ekkor sok észt - evangélikus - menekült német földre hittestvéreik közé, földönfutónak. Aztán mikor Európa "felszabadította" a Török Birodalom igája alól Magyarországot a volt 5 milliós nemzetet mely 1,5 millióra apadt telepesekkel gyarapította Mária Terézia. A földönfutók gazdák lehettek a Kárpát-medencében. Úgy tűnik itt Közép-Kelet Európára az a jellemző, hogy alkalmilag fel-felszabadítják a népeket más nagyobb népek, avagy birodalmak. És a rendszerváltásokat nagy "földönfutások" követik. :) Tudományosan migrációnak is mondják.

Körömpörkölt tarhonyával

Körömpörkölt tarhonyával
Képes Sütőkönyvem egy újabb eleme állt elő. Lényegében ez a körömpörkölt kicsit hamis, mert a köröm, illetve a csülök pörkölt közzé tenném inkább, hiszen a kocsonyahús javát csontoztam ki a pörkölthúsba. Ám az meg hogy hangzana, hogy körömcsülök, avagy csülökköröm. Hát? Ez még félrevezetőbb. Ma - meglepetésként - megismerkedtem a Soproni Fekete Démonnal.

2007. november 25., vasárnap

Almás csirkecomb

Almás csirkecomb
Két megsózott csirkecombot seprenyőben egy kanál libazsíron megsütöttünk. Vele együtt pároltunk három jonatán almát, kitolva a csumáját és egy-egy gerezd fokhagymát a helyébe tettünk. Hirtelen felindulásból egy kis édesköménnyel megszórt savanyúkáposztával is dúsítottuk a sülttel együtt készülő garnírungot.