A következő címkéjű bejegyzések mutatása: geneológia. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: geneológia. Összes bejegyzés megjelenítése

2011. április 11., hétfő

1730. Április 11. Kötcse és a "Sváb Törökország"

A falut - Kötcse - a XVIII. század elején alapították. Egyike volt - együtt Felső Mocsoláddal -  két legkorábbi német lakta településnek Somogy Megye északi régiójában a török kiűzését  követően a területről. 
A családok névjegyzékét  legkorábbi telepesek elöljárója állította össze 1730. Április 11-én. 
A listán  ötvennégy német háztartás (család) szerepelt, kik németföldről  Hesse és a Pfalz.területéről érkeztek.  Az egyházi dokumentumok szerint, a telepesek a Dunán érkeztek Régensburgból Paksra, ahonnan  szekéren  vitték éket a későbbi vasúti vonalak nyomvonalán. Kötcse ebben az időben - 1723-ban - úgy nézett ki, mint egy préri, egy vadon. Az ötvennégy család mindegyike protestáns, melyből negyvenhét volt lutheránus és a többi hét is református. Ezek a reformátusok Hanau környékéről érkeztek. (Nevük Adam Felde, Heinrich Felde, Wilhelm Felde, Johann Ferber, Kilián Ferber, Martin Ferber és Johann Weghmann. 

Az evangélikus családlista: Kaspar Aumann, Johann Aumann, Balthasar Becker, Andreas Berner, Johann Georg Bender, Johann Fleisch, Friedrich Gaspari, Heinrich Göbel, Johann Heinrich Gebel, Johann Gutmann vezető, Hieronymus Haas, Johann Haas, Heinrich Hertling, Friedrich Hozner, Heinrich Juke, Johann Kerber, Jakob Knoch, Johann Kruts, Nikolaus Kurtz, Stefan Landek, Jakob Loser, Geroge Heinrich Lux, Johann Georg Müller, Jakob Rummer, Hartmann Reichert, Adam Reichert, Jakob Roos, Adam Raab, Jakob Raab, Friedrich Schunck , Konrad Starck, Peter Starck, Josef Tekmann, Konrad Tefner, Johann Friedrich, Konrad Friedrich, Johann Nepomuk Friedrich, Georg Till, Matthias Trimmel, Paul Ulrich, Josef Weiss, Stefan Werbach, Georg Wiandt, Jakob Wiandt, Johann Wiandt. A következő - feltalált - információk az egyházi feljegyzésekből származnak 1783/1784 évekből - ötven évre rá - mikorra Kötcse  egészében magyar nyelvűvé vált, így az. 1800-as évekre csak a falu régi népe  beszélt németül. Később, a következő évszázadban a gyülekezeteket magyar lelkipásztorok vezették, ezáltal a családnevek szempontjából a helyesírás és a kiejtés sérült,  ám  amikor egy látogató érkezik Kötcsére, és  a régi temetőbe látogat majd  elolvassa a sírkövek feliratait, a következő neveket: Aumann, Bloch, Hedrich, Hartmann, Knoch, Kurtz, Kerber, Fleisch, Ferber, Bruder, Landek, Tilk, Tekkmann, May, Lohr, Reichert, Tefner, Lamman, Schilling, stb családnévvel találkozik. Utódaik könnyen nyomon követhetők, és megtalálhatók számos később létrejött "külső" közösségben,  úgymint Bonnya, Raksi, Gadács, Vámos, Ecsény és Döröschke. Sok nagycsalád tartotta a kapcsolatot a Döröschke és Felsömocsolád anyafalvakkal. 


Dunauswaben
Kettős identitás, avagy nómen est ómen
A magyarországi svábság - A Sváb Törökörszág - illetve a magyarság sorsa és a mai népesség kialakulása között szerves a kapcsolat. A Tilk családból csak a családnevek egy része mutat Hesse és Pfalz területére a feljövők kirajzására nézve. (Hesse történelmére nézve az 1710 évektől egészen az 1730-as évekig jelentős kirajzás látható a világ számos pontjára, Angliába, az USA-ba, Ausztráliába no és a "Sváb Törökörszágba" a történelmi Magyarországra.)
A Berg familia például dédapám - Berg János - szóbeli közlése szerint Eisenbergből érkeztek és ki tudja honnan érkeztek a Kakstetterek, a Walterek, a Rófritsok, a Starkok? Na és a Puller Pintérek, akik eredetileg Binderek kellett legyenek. (Talán hamarosan itt az internet világában ahogy az egyházi irattárak tartalma felkerül ezekre a kérdésekre is kaphatunk választ.)
Tilk János nagyapám sommás üzenete számomra - rajongva szeretett első fiúunokája számára - ez volt: "Harc az élet." Nem hazudott a Tilk papa. (Aki mára én vagyok, a Tilk papa, becézve Laci papa.) Apám Tilk Géza üzenete: "Fiam mi német származásúak vagyunk eredetileg és azért kellett eljönnünk, mert nekünk ott már nem volt helyünk, megélhetésünk, akkora volt a szegénység. Ez a nép - a magyar - fogadott be minket és eggyé vált a sorsunk. Mi magyarok vagyunk fiam. Átlagék." És megint igaza volt a "Tilk papának", ahogy olvasom HESSE illetve PFALZ történetét az 1710-1730 közötti időszakra nézve. Ezzel együtt ezzel az "átlagék" és hogy ettől lennénk magyarok, messze nem értettem egyet, már gyerek fejjel sem. Én tudtam, hogy magyar vagyok, mert anyám megmondta. Sőt egyben kun, szigorú avagy büszke Kun Bertalan nagyapám után, ki a vaji várban cseperedett és huszár volt. Anyám gyakran mondta: Fiam, téged nem féltelek, mert te én vagyok. Márpedig ugye, ha én ő vagyok, akkor magyar és a büszke kunok ivadéka vagyok, hun, han, kun, kán szán. :) Huszárgyerek. Bizony ez a kettős identitás. 
"Tilk papa" dala, a Sufnidal:

Mit is mesélt apám? "Fiam mi német származásúak vagyunk eredetileg és azért kellett eljönnünk, mert nekünk ott már nem volt megélhetésünk, akkora volt a szegénység. Igen, a szegény német palatinesek leszármazottja is vagyunk. 
Szegény "Palatines": Az egész az úgynevezett kilencéves háború (1688-1697), valamint a spanyol örökösödési háború (1701-1714) következménye. Az ismétlődő támadásokkal a francia hadsereg elpusztította a területet a mai Délnyugat-Németországban. A francia hadsereg és a pusztítása számos városban (főként a Pfalz )  hozott létre gazdasági nehézségeket a régió a lakosságának, amelyet tovább súlyosbít a kemény tél és a gyenge termés, amely éhínséget idézett elő Németországban és Északnyugat-Európában. Ez tömeges kivándorlást idézett elő 1709-ben. Az elszegényedett emberek számára az Angol korona ígért szabad földterületet - megélhetést -  az amerikai gyarmatokon. Például 1711-ben,  Carolina tartomány ügynökei Frankfurt körüli parasztok között toboroztak  a  szabad kitelepülésre az emerikai ültetvényekre. Több ezer német család a Rajnán keresztül Angliába, és az Újvilágba települt. 
No és nem csak a Rajnán, hanem a Dunán keresztül is keresték a megélhetést - az új világot - az éhező német kivándorlók, feljövőink egy része. Mit is mondott nagyapám? "Harc az élet?"

2007. november 27., kedd

Kocsonya és Kunberci

Ezzel a mai kocsonyával anyai nagyapámra, Szigorú, avagy Büszke Kun Bertalan, vaji huszárgyerekre emlékezem, ki a vaji várban lovászgyerekként cseperedett "félárvaként". Nagyanyám Szilágyi Julcsa - szobatársam is egyben 14 éven keresztül - elmondása szerint ez volt a kedvenc étele. Nem tudom Berci szibériai kényszertartózkodása során hozzájutott-e? Nemrég olvastam újra Solohov Csendes Don c. trilógiáját. Könnybe lábadt a szemem, mikor a szerző leírja a doni kozákok viszonyát a magyar huszárokkal kapcsolatban. Bizony megőrizte a családi emlékezet ezeket a harcokat. Nagyapám nagyanyámnak mesélt, nagyanyám meg nekem. Az első világháborúban bizony nagyapámék összecsaptak az oroszokkal, kiknek a soraiban ugye a doni kozákság is ott vitézkedett. Solohov szerint a kozákok egyedül a magyar huszároktól tartottak. Mai nyelven egyedül ők voltak rájuk életveszélyesek. Vajon mitől van az, hogy a kunok ivadékainak, akiknek vére ott csörgött nagyapám vérében, és a kozákoknak akik szintúgy kun ivadékok mindig egymásnak kell menjenek életre-halálra?
Mika Waltari - finn írótól - is azt kell olvassam, hogy a gyászos Várnai ütközetben a török lovasság és a magyar lovasság, mint farkasok rontottak egymásra és nem kértek, de nem is adtak egymásnak kegyelmet. Iszonyatos elszántsággal aprították egymást. Ejnye kunok, ejnye kipcsakok. A turáni átok ugye? Testvér testvér ellen, életre halálra?
Most kukkantottam bele egy kárpátaljai magyar "szakácskönyvbe" ahol nagyanyám főztjeit láttam. ( Bizony ez a kultúrkör, szubkultúra Munkácstól Szolnokig huzódhatott. A nagy Tiszavidék. ) Hát mit olvasok ott? Hazajön a legény Szibériából, bár ott jó dolga van, megbecsülik a szaktudását, ám nem tudja elképzelni élete folyását a káposztás paszuly és a dunna nélkül. Úgy tudom nagyapámat is marasztalták, hiszen a lovakban bizony "ott volt a szeren", ezáltal nagy szükség és tisztesség várta volna továbbra ott Szibériában. ( Ki gondolná ugye? Hogy a hadifoglyokat ajnároztak? ) Ám ő hazavágyott. Lehet a kocsonya miatt? :)
Bár állítólag inkább Szilágyi Anna miatt jött haza, aki nagyanyám nővére volt. A családi legenda szerint az történt, hogy Berci egyszercsak megérkezett. Keresi ám a babáját, az viszont éppen a bálban forog. Izen neki, hogy "meggyüttem". Az meg visszaizen, mennyen Ő a bálba. No erre az én büszke ősöm meg mit tesz? Úgy megorrol a pimasz méltatlanságon - hát ugye huszárgyerek - hogy nagyanyámat veszi párjául - Juliannát - a húgot. Ma úgymondanánk dobta Annát.
Aztán ahogy a Szilágyi rokonság meséli: "Elvitte Julcsánkat Berci." Baktáról ( Szabolcs -Szatmár-Bereg) Magyarbólyba, Baranyába. Telepesnek 1937-ben. Idegennek, idegenek közé. Aztán jól otthagyta 5 gyerekkel a háborús időben. A gazdaságból aztán amit nem vitt el a német, azt kitakarította az orosz, helyesebben a bolgárok.
Bercivel hivatalosan gyomor rák végzett vele, ám a nagyanyám azt suttogta hogy a volksbundos svábok itatták, mérgezték meg borba kevert rézgáliccal. Hát? Nyakas kun és kuruc érzelmű embernek mondták és nyilván ez nem nyerte el a bólyi svábok tetszését. Hiába főzte hát Julcsa a kocsonyát. A huszárgyerek - a kun ivadék harcos - csatlakozott Csaba vezér égi lovashadához. (Én is oda készülök.) Vadászkutya legyek, ha a huszárok - avagy azok ősei a kun lovasíjászok - üstben nem csináltak volna kocsonyát. Ami melegen olyan körömpörkölt féle - azaz bőrös húslé - és hidegen pedig dermedt húslé, azaz kocsonya lehetett.
Bizánci történetírók feljegyezték, hogy a mohó hunok ( hun, han, kun szerintem ugyanazt jelenti. Urat, azaz fegyveres lovast) nem átallottak a templomi szent arany kelyhekből dermedt húsleveket falni. ( Hm. Igényesek voltak az eccájgra a keleti feljövők. ) Nem véletlenül szeretem hát én is ezeket az étkeket. Emlékeznek a gének. És aki emlékezik a huszárgyerekre - talán Kiss Leona néném - az azt mondja hajadzok a Bercire. ( Mondjuk azért nem olyan karika lábam van, ahogy róla mondták. ) Igaz is. Túlszerénységgel eddig még nem vádoltak. Ezen túl persze már hánytak rám ezt is azt is. Édesanyám úgy kivánta: Irigyeid legyenek mindenkor. :)

2007. november 23., péntek

Családfa

Na, ma feltöltöttem a Családfánkat az Internetre, illetve belinkeltem a Családi dolgokhoz. Magyar nyelvű internetes szolgáltatást még nem találtam. Így angolul jelennek meg az ismert dolgok. Nagyon sok adat hiányzik még. Ám valahol ezt is el kell kezdeni. A link: http://www.myheritage.com/FP/home.php?s=2224492