2011. április 30., szombat

2011. április 28., csütörtök

Cigánykártya: Gyöngyöspatai Cigány - Magyar rangadó 80:4

Tele van a lakájmédia ( EU Maistream) a Gyöngyöspatai eseményekkel. A magyar királyi tévé főműsorban mutatja a térkamera felvétellel a cigánysorra vezető útkereszteződésben éjjel vizelő részeg fiatalt, ki bizonyára - mint egyenruhás - Kis Ernő rendőrtábornok rendőrpalota előtti jeles példaadásából merített. Különbség viszont az, hogy a rendőrpalotából nem rohant ki nyolcvan kancigány az éji órán szerszámokkal, ütőhangszerekkel felszerelkezve és juttatta kórházba. Gyurcsány Ferenc ex miniszterelnök a pénztárcájába nyúl és felsorakozik Field amerikai-magyar üzletember mellé, a patai romák evakuálására egy millió forinttal. A nézőnek felsejlik a zámolyi romák és a száz kilós szegény cigány-kisfiú Józsika esete a buszon, kit Mortimer szamurájkarddal szúrt meg, mikor érzékenyék addig tüntettek a rasszizmus ellen, mígnem kiderült hogy Mortimer is roma.
Mint patkányok a  csatornából előjönnek az "antifasiszta" szószólók, akik Róth Manó (alias Rákosi Mátyás) nyomán tíz millió "fasisztát" vizionálnak ebbe az országba.
No ezt a jelenségcsoportot egyszerűen csak médiatébolynak nevezhetnők.  Az LMP a Jobbikra, a Jobbik az LMP-re mutogat. Fieldet az LMP-vel míg a Véderőt a Jobbikkal hozza összefüggésbe a média és ó fidesz retorika, megjelenik az egyenruhás bűnözés és az illetéktelen járőrözés fogalma. Észre sem vettük és a lakájmédiában már pejoratíve itt a masírozás fogalma is, ami végül is nem más mint egyenruhában szervezetten lefolytatott tüntetés, amely ugye a társadalom egy részében félelmet kelt.
Eszembe jutnak azok a cuclista  nyolcvanas évek, mikor a budapesti pártbizottságban Budapest Főváros térképének sziluettje félelmet keltett, ugyanis Nagy-Magyarország képét vizionálták bele és elvetették, mint logót az elvtársak. 
Valóban a szimbolikus média-politizálás éveit éljük. A "Vakulj magyar ne láss tót" ócska felújított trükkjeit.
Hát a Való Világ ehhez képest siku-miku és Alekosz - a VV dzsokija -  egy makogó retardált szellemi rövidnadrágos.
Kitenyészett itt - húsz illetve ötven év alatt - az országban egy választójogokkal igen, ám nyolc általánossal sem rendelkező aktívan szaporodó, dologtalan ezáltal eltartandó - ráadásul még a közegtől bőrszínben is különböző - társadalmi réteg. Kiket a népnyelv egyszerűen cigányoknak, a lakájmédia és az EU Mainstream romáknak nevez, kik folyamatosan médiaszereplőkké váltak, kiknek az integrálására, illetve az úgynevezett jogvédelmére amerikai mintára ipar alakult. Velük kapcsolatosan jelent meg a megélhetési bűnözés, a mély-szegénység, a gyermekéhezés, a cigány-bűnözés, a cigány-terror fogalmai. Kiket a franciák, olaszok sőt a kanadaiak is simán kitoloncolhatnak, csak mi magyarok válunk azonnal EU Mainstream ellenes rasszistákká, fasisztákká már akkor is, ha beszélni merünk a jelenségről. Lássuk hát csak, hogy szólnak erről a bátrabbak, akiknek a véleménye garantáltan nem jelenik meg a lakájmédiában.
VBT, a nemzeti jobb dalnoka így kommunikálja ezt a jelenségcsoportot. Részlet:
A koedukált cigány
Rövid, de annál szomorúbb történettel folytatom, a ’90-es évek legelejéről. Főiskolai éveim alatt, a két évvel fölöttem lévő évfolyam hallgatója, kollégiumi társam volt egy cigány srác. Látszólag rendes, jóravaló gyerek. Mikor megtudtuk, hogy pontosan fele annyi ponttal vették fel őt a főiskolára, mint amennyi a minimum ponthatár volt, nyeltünk egy nagyot, de azt mondtuk: „ez az útja a felzárkóztatásnak.”. Csakhogy! Tanáraink közül jó néhánnyal jóban voltunk. Akikkel néha együtt is buliztunk. És egy ilyen buli alkalmával a következőket panaszolták a tanárok: amikor ez a srác vizsgázni megy, már előre rettegnek tőle. Ugyanis a tag mindenesetben felkészületlenül megy vizsgázni. És amikor kérdőre vonják, megfenyegeti a tanárt, hogy feljelenti őt, amiért a tanár vizsgán „lebüdöscigányozta”. Naná, hogy mindig megadták neki a kegyelem kettest. De volt olyan kollaboráns, aki a minimum tudásanyag megléte nélkül is ötösre zárta őt le félévkor. Következmény: Mára ez a gyerek egyike lett azoknak a cigány polgárjogi „harcosoknak”, akik becsületről, tisztességről, egyenlő bánásmódról papolnak! És a bicska annyiszor nyílik ki a zsebemben, ahányszor csak meglátom őt a tévében!

2011. április 27., szerda

Végre! Ilyen volt és ilyen lett!

Ilyen volt a Magyar Nemzeti Bank régi, ízléstelen, nézhetetlen, ósdi, mucsai, paraszt, igénytelen, primitív, randa logója. Én nem is tudom, hogy tudtunk így élni...

De szerencsére itt vannak a mi fejlett, érzékeny, művelt, művészetek iránt fogékony, kozmopolita, liberrrrális, európijééé barátaink. Mert más az ábra, más a hám, és megint más az Ábrahám. Ezt az új logót Braun Róbert cége készítette nekünk. 


Igen, és ezerszer is igen. Ezen megakad a szemünk. Letisztult, nem hivalkodó formavilág, a vonalak buja vegetációja, a felfelé mutató vektorok lüktető, mégsem indolens ritmusa felráz, táncra ingerel, s, annak ellenére, hogy koloratúrája picit szűkmarkúnak tűnhet a felületes szemlélőnek, mégis beleég a retinánkba, mégis hat ránk, bizony. Mindazonáltal az 50 millió forintot csöppöt túlzónak érzem érte, még akkor is, ha látom, mennyi munka, tehetség, szorgalom, odafigyelés, fáradozás, éjszakába nyúló tervezés, rajzolás, grafikai munka kellett hozzá. De ne legyünk ünneprontók. Örüljünk együtt, zúgjanak a harangok! Íme Braun Róbert logója! Mi lenne velünk nélküle?!

Politikai katasztrófa turizmus és a cigány-terror


Jól láthatóan a politika élen jár a társadalmi feszültségek gerjesztésében. 
Gyöngyöspata már eddig is elhíresült a Vöröskeresztes "Csillebérci üdültetés" kapcsán, ám a keddi események tovább írják a hazai cigány-terror történetét. 
Ami összeköt az egyben el is választ
A különbözőség az emberi civilizáció során mindig is konfliktusok forrása volt. Különösen a források szűkössége  - ínség - idején. Különbözőség az emberi közösségekre nézve létezik, bármennyire is próbálja a mainstream média elkenni, egybemosni a dolgokat. Az összetartozás illetve a különbözőség egymáshoz tartozó fogalmak. Az emberi közösségeket összetartó erők az alábbi fő jellemzők alapján csoportosíthatók.
Vér, azaz származás szerinti összetartozás
A vér, azaz a származás a legerősebb közösséghez kötő érzelmi erő, melynek alapja a család, az anya gyerek kapcsolat. Messze nem mindegy az emberi létben,  hogy az ember a családon belül, avagy kívül van. 
Aki a családon kívül van az lehet rokon és lehet idegen. A rokonszerető ember egyben hazaszerető is, ugyanis egy-egy nép lényegében egy-egy populáció, azaz olyan emberi közösség, melyre a vér, azaz a származás szerinti kapcsolódás a jellemző. A rokonok ugyanis azok, akik vér szerinti kapcsolatban vannak egymással. A rokoni kapcsolatok kimutatásának modern eszköze a genetika. Miután a rokoni kapcsolatok jogok forrásai is éppen magántulajdon és ehhez kapcsolódóan öröklődés okán, a jog, vagyon, pénz erőterében az ellenérdekű felek a vér, származás szerinti kapcsolatok összekuszálására, eltüntetésére törekednek, lásd a magyar történelem írást. 
Kultúra, azaz nyelv szerinti összetartozás
Alapesetben a társadalom egysége a család, egy nyelvet beszél. Az anyanyelvét. Az emberi társadalmak fejlődése, a közösségek gyarapodása során jellemző az elvándorlás, a migráció, különösen a túlszaporodás okán, a nem fenntartható fejlődés esetében. A vér szerinti közösségekből kiváló, elvándorló csoportok, népek, idegen közegbe kerülve a szerelem és az ember egy gyökerűsége - minden ma élő ember rokon, azaz a ma élő emberiség egy faj - okán keverednek, végbemegy az úgynevezett asszimiláció, a nagyobb embertömeg magába olvasztja a kisebb csoportokat, azaz a kisebbség nyelvet cserél - megtanulja a befogadó nép, illetve kultúra nyelvét - egyben gazdagítja is a befogadó populáció illetve kultúra nyelvét.
Birodalom avagy vallás szerinti összetartozás
Az emberi civilizáció, a kultúrák fejlődése során megjelent a hit, illetve a rendszerbe, hálózatba foglalt hit, a vallás. Kialakultak a történelmi vallások, amelyek lényegében az azonos hiten - tanításon - alapuló emberi közösségek hálózata. Európát a keresztény vallás hálózta be, míg Ázsiában az iszlám és a buddhizmus nyert teret. A hatalom, a közösségek irányítására rendeltetett szerveződések elemi érdeke a tanítás, így valamennyi hatalom elemi érdeke a vallás összetartó erejének alkalmazása. A hit hálózata ugyanis hosszú távon mindenképpen hatékonyabb és stabilabb, mint az erőszak, a fegyveres hálózatokon keresztüli rendfenntartás és adóztatás. 
A megoszthatóság
Magyarország és a Kárpát -medence népessége a kialakulása, fejlődése okán könnyen megosztható. A Kárpát-medencétől a Tarim-medencéig húzódik egy élettér, mely élettérre évezredeken keresztül a nagy állattartó legeltető állattartás volt a jellemző. Ennek lett következménye a lótartás, a lovas - íjfeszítő - népek kialakulása, ugyanis a legeltető állattartáshoz nagy területeket kellet bejárni a táplálék megszerzése okán és így alakult ki az íjfeszítő népek nagy családja, mely a hun, han, kun, kán fogalmakkal jellemezhető ami magyarul urat és az úr befolyásának kiterjesztésével úrságot, országot jelent. Lásd www.kurultaj.hu.  
Magyarország, ha jelenleg politikainak nem is (mert az EU Birodalomhoz csatolódott)  ám kulturálisan és genetikailag ma is része ennek az évezredes eurázsiai kultúrának és népességnek. Ahogy kulturálisan l
és genetikailag része Európának is. Talán különös a megfogalmazás, de a magyar kultúra, a magyar nép egyaránt nyitott, mind Európa mind pedig Ázsia irányába, ahogy a lengyelség a germánság és a szlávság irányába. A "híd", illetve az "átjáróház" funkcióját tölti be Magyarország kialakulása óta. A magyarság rokona mind Európa, mind Ázsia népességének. De csak rokona, nem azonos sem Európa, sem Ázsia domináns nemzeteivel, mert a magyarság törzsszövetség hozadéka, míg Európa és Ázsia nemzetei népszövetségek hozadékai.  
Asszimiláció avagy különállás
Az eurázsiai átjáróba érkező közösségek többnyire háromszáz éve alatt - ennyi idő alatt keveredik át egy-egy populáció, azaz válhatnak vérrokonná lakói a házasságok kapcsán - aszimilálódtak, jó példa erre a magyarság keleti összetevőinek sorsa, kezdve a vérszerződéssel, a törzsek keveredésével, majd a besenyők, úzok, kunok, jászok asszimilációja. Majd a telepesek, így a szlovén, horvát, német, szerb közösségek integrálódása és asszimilációja. Az asszimiláció mértékét talán legszebben a származásra utaló magyar családnevek hordozzák, úgymint  Horváth, Német, Tóth, Oláh, Orosz stb. .
Egy-egy közösség különállásának, avagy az asszimilációra való hajlamosságának is különféle mértéke létezik. A nyelvcsere - azaz a nyelv megtanulása - még nem jelent asszimilációt. Az csak a kommunikációt segíti elő, ám a meghatározó közösségi értékek átvételét messze nem jelenti. Az asszimiláció, azaz a populációba olvadás egyik legfőbb akadálya a "tanítás" azaz a vallások. A Habsburg Birodalomnak ismerten az uralkodó vallása egyben ideológiája  a katolicizmus, míg a Török Birodalomnak az iszlám volt. Ne feledjük, nem oly rég még a kereszténységen belüli felekezetek közötti házasságok ellen is különféle akadályok voltak. 
A globalizáció, a nemzetköziség - azaz a pénzdiktatúra - vallási háttere és az azt működtető hálózat pedig a zsidó, ahogy a bankrendszer és a multinacionális szerveződések vezetésében és irányításában, a médiában a tudományokban a vallási háttérre tekintve az jól kitapintható. Ez a tény viszont manapság - a rotschildi diszkréció nyomán - tabusított. Ennek a jelenségnek a felmutatása - a világhálózatok szerkezetére és összetételére való rávilágítás -  azonnal az antiszemitizmus címkéjével, a vérségi illetve a származási dolgok felmutatása a rasszizmus címkéjével és vádjával jár. Aki pedig uram bocsá' globalizáció ellenes, az a terrorista. A pénzdiktatúra pedig mind az általa antiszemitának, rasszistának és terroristának minősített jelenségekre lesújt, a média és a törvény erejével. A nemzetállamok politikai vezetése ugyanis, egyértelműen a pénzpóráz túsza a választási rendszeren és a médiahálózaton keresztül. 
Cigány-bűnözés
A magyarországi cigány-bűnözés és cigány-terror lényegében egy fenntarthatatlan fejlődés hozadéka. Míg ötven évvel ezelőtt a tíz milliós magyar népességre mindössze háromszázezer cigány jutott, addig napjainkra a fogyatkozó magyar népességre, ami ma az országban kilenc millióra tehető, mintegy egy millió cigány jut. 
Lényegesen - és érzékelhetően -  változtak tehát az etnikai arányok, amelyek a társadalmi konfliktusokban is egyre inkább megmutatkoznak. Ezek a feszültségek mindig is megvoltak, éppen a két népesség eltérő értékrendjéből eredően, ám annak kiéleződése napjainkra tehető. A tervutasírásos rendszerben ugyanis a megélhetés biztonsága okán mindenkinek kötelező volt dolgozni, így a cigány is munkahelyhez és munkához jutott. A cigány családfenntartók - hagyományosan a férfiak - 15 %-a volt csak munkakerülő. Ötven év múltával ez az arány a mai piacgazdaságnak és parlamenti demokráciának nevezett kapitalista rendszerben - mikor már szabad nem dolgozni ám éhen halni is - megfordult. A cigány családok családfenntartóinak csak 15 %-a jut munkahelyhez és munkához. Ezt a fenntarthatatlan helyzetet a politika mint a strucc úgy figyeli. Különösen az EU. Az elmúlt húsz évben hazánkban is az EU jogrend került bevezetésre és megszilárdításra, mely jogrend fejlődéstörténetéből fakadóan nem felkészült, nem alkalmas a cigányság fenntarthatatlan fejlődésének kezelésére. Legjobb példa erre az EU vezető országainak reakciója a cigányság migrációjára. Az EU-nak egy válasza létezik erre a problémára, az pedig a kitoloncolás. Lásd Olaszország, Franciaország roma kitoloncolásai és lásd a jelenlegi afrikai tömeges migráció kezelése. 
A mély-szegénységnek, a gyermek-éhezésnek a hátterében a magyarországi cigányság fenntarthatatlan fejlődése áll. A gazdasági - és jogrend szabályai alapján a cigány családfenntartók nem jutnak munkahelyhez, munkához így a cigányság tömegei a megélhetésük biztosítására törvénytelen eszközök igénybe vételére kényszerülnek, ezzel törvényen kívüliségre szocializálódnak. Ez a jelenségcsoport, ez a nyomás legjobban a "szomszédaikat" sújtja, azaz a vidéki magyar népességet, a szomszédaikat. Magyarul őket lopják meg, az ő javaikat lopják avagy rabolják el falkákban. Az elmúlt húsz évben a lakhatás biztosítása érdekében a cigányság ugyanis benyomult a magyar falvak elhagyott házaiba, illetve a magyar városok lerobbant, slamosodott térségeibe. Lásd Nyócker! Ugyanez a jelenség Romániában ezen belül Erdélyben is jól látható, ahol a dunai svábság által alapított és évszázadokon keresztül fenntartott, valaha takaros mára  lapukkant falvaiban cigány tömegek kóvályognak. 
A politika és a közbeszéd a mai napig nem képes kimondani, tudatosítani hogy itt egy fenntarthatatlan fejlődéssel állunk szemben. Magyarország az ilyen irányba, az "elcigányosodás"  irányába fenntarthatatlanul fejlődő népességét,  nem toloncolhatja ki európai szokásoknak megfelelően, mert nincs hova. Nincsenek gyarmatai Amerikában, Afrikában és Ausztráliában, ahogy a gyarmattartóknak. 
A fokozatosan gyarapodó cigány tömegek pedig egyre nagyobb társadalmi nyomást gyakorolnak a környezetükre, mely a cigány-bűnözésben és ma már cigány-terrorban is megtestesül. A cigány-bűnözést úgy definiálhatjuk, hogy a munkanélküli cigányság csoportosan és rendszeresen elkövetett lopás és rablás sorozata, alapvetően a létfeltételek, úgymint lakhatás és a megélhetés érdekében. 
A cigány-bűnözés fenntarthatatlan, ugyanis a közvetlen szomszédságra irányul, mely elől menekülésre kényszerül a magyarság, hiszen nevére nem írathatja, el nem tarthatja ám "európai módon" ki sem toloncolhatja őket. 
A cigány-bűnözés és cigány-terror kezelését hazánkban nagyban hátráltatja az USA "Divida et impera" politikája, melyet magyarországi ügynökei - szimpatizánsai, aktivistái - képviselnek, kik egyaránt jelen vannak mind a politikában, a tudományokban, a törvényhozásban és a médiában, illetve ők a különféle nemzetközi szervezetek hazai rezidensei. Az úgynevezett nemzetközi jogvédő szervezetek finanszírozásának, működtetésnek háttere az interneten járatos emberek számára nem képezhet titkot. Ezek a nemzetközi jogvédő szervezetek a közéletben, a médiában nyomást gyakorolnak a magyar társadalomra, a törvényhozásra, a politikára a fenntarthatatlan helyzet fenntartása, elmélyítése érdekében. 
Cigány-terror
Míg csak egy magyarnak egy cigány az ellenfele, addig terrorról nem beszélhetünk, hiszen az élet velejárója a rivalizálás is, így magyar magyarnak is lehet ellenfele, ahogy cigány cigánynak, sőt testvér a testvérnek. 
A terror ott kezdődik, mikor az egyik fél megszerveződik és erővel, erőszakkal tör ellenfelére.
Siófokon még csak demonstráltak, Olaszliszkán már lincseltek a cigányok. Gyöngyöspatán viszont már megvalósult a cigány-terror. Szervezetten, előre kitervelten csoportosan és túlerőben támadtak a magyarságra, azaz a Véderő egyesület jelen levő tagjaira. A támadás mögött pedig az LMP-t és a Vöröskeresztet is eszközként használó felbujtók állnak. Holnap már nem lesz ugyanolyan Magyarország, mint eddig volt. A cigány-terror ugyanis az elszegényített, jogaiban, vagyonában, pénzében kisemmizett, megfosztott és a cigányságtól szenvedő vidéki magyar népességben kiszámíthatatlan reakciókat is indíthat. Olyat, amihez képest a gárdisták demonstratív masírozgatása  és az új polgárőrség járőrözése vasárnapi matiné és gyerekzsúr.
Cigány-autonómia
Még Hitler is tudta, hogy franciákat franciák nélkül kormányozni képtelenség. Nekünk is tudnunk kell azt, hogy a cigányság fenntarthatatlan fejlődése problémájának a kezelése a cigányok nélkül nem megy. 
A nemzetközi szervezetek által az ideológia szintjén hirdetett úgynevezett integráció csak a fenntarthatatlanság, azaz a társadalmak dezorganizálására a jó. Csak a "Divida et impera" politikáját szolgálja és a bajokat nem enyhíti, hanem csak súlyosbítja. Az eddigi látszat próbálkozások nem hoztak pozitív eredményt. A kórt nem terjeszteni, integrálni (?) hanem lokalizálni kell. A szart nem a ventillátorba, hanem a pöcébe kell tenni és tartani. Autonómiát kell hát adni a magyarországi - és akár az európai - cigányságnak is, azaz, ahol most ők vannak többségben, azokat a területeket - községeket, kistérségeket -  autonóm területként kell kezelni. Gondoskodjanak ők a lakhatásukról és megélhetésükről a törvényes keretek között, ugyanis nekik is joguk egyben kötelességük az önmagukról való gondoskodás. Ne feledjük, a legnagyobb úr, a muszáj.  A föld ugyanis azé, aki megműveli és aki lakja, egyben nálunk gerinceseknél az sem mindegy, ki kit eszik. 

Szőcs önnön felszólalása közben alszik


– Egy interjújában említette: sokan melegítenek az ön helyére a partvonal mellett, de nem edzői utasításra, hanem önjelöltként.
– Ilyenek is vannak. De még több gondom van olyanokkal, akik nem is rosszindulatból, hanem veleszületett paralízisből akadályoznak. Nem azért, mert esküdt ellenségei Szőcs Gézának. Tíz hónapja végzem ezt a munkát. Ha mérleget vonok, hogy hoztam-e nagyon elhibázott döntést, tettem-e javaslatot nagyon nem helyénvaló intézkedésre, a válaszom az: hellyel-közzel ugyanúgy tennék mindent. De ha a következő kérdés az, hogy ezek szerint elégedett vagyok-e a teljesítményemmel, a válasz határozott nem. Aminek fő oka az apparátus, amely olyan örökölt tehetetlenséget, lomhaságot, kockázatkerülőnek mondott, kispályás, szűk mentalitást hordoz magában, hogy azzal lehetetlenség megbékülni. Pazar ötleteket és kezdeményezéseket sikerült kiérlelnünk és elindítanunk, de ezek kilenc tizede elnyelődik és elformátlanodik az apparátus visszahúzó és lehúzó erején. Ez elég egy magas vérnyomásos tünetegyütteshez.
– Az államtitkárság fölvitte a vérnyomását?
– Föl, méghozzá tartósan, én pedig a legegyszerűbb módszerhez folyamodtam: gyógyszert kezdtem szedni. Ennek mi a következménye? Időnként súlyos álmosság vesz erőt rajtam, megesett, hogy nyílt színen elaludtam, ha csak másodpercekre is. Kajánul szóvá is tették, hogy Szőcs önnön felszólalása közben alszik.
– Hol történt a malőr? Csak nem kormányülésen?
– Nem, nem. Valami kiállításmegnyitón.
– Állva bebólintott?
– Igen. Ami részben a még meg nem szokott gyógyszer következménye, részben azé, hogy kizsigerel a feladat. Először a családomtól, a magánéletemtől és a saját munkámtól vettem el szinte minden időt, aztán csak az éjszaka maradt. Ezek után nem meglepő, hogy felettébb haragos tudok lenni, ha mások lajhársága vagy rosszindulata miatt elakadnak az ügyek. Jobb szeretem a nyílt ellenfelet, a nyílt helyzetet, a nyílt konfrontációt, ahol az győz, akinek jobbak az érvei, vagy az, aki erősebb. Ehelyett mi történik? Kiadok egy feladatot, amire azt mondják, megcsináljuk. Eltelik egy hét, kérdezem, megcsináltátok-e, hát nem, miért nem, hát ezért meg azért, jó, holnapra legyen meg. Rendben. Másnap megint kérdem, megint nincs meg. És így megy heteken keresztül. Ezer ilyennel küszködöm.

2011. április 24., vasárnap

SUBSCRIBE - BOOKMARKS TOUR 2011 Dürer kert

Magam úrsága


Jobbomban a kard, balomon a lánc,
Úgy érzem szétszakadok,
A vitéz és a zsellér, bennem,
Jól összeakaszkodott.

Farkasfejű birka, vagy birkafejű farkas?
Milyen állat vagyok?
Birkák közt farkas, farkasok közt birka
Ez lennék én? Ez én vagyok?

Feltételes hűség? Kelletlen hűtlenség?
Rossz szolga vagyok,
Ezt aki úr érzi, őérte én,
Meg nem halok.

Feltételes hűség? Kelletlen hűtlenség?
Rossz úr is vagyok,
Aki szolga érzi, kifosztásból,
Rossz példát adok.

Szolgaság vagy úrság?
Egyaránt, nem nekem való,
Eb ura fakó, legények
Magam urának vagyok én, a jó.

Vicsoroghat is rám, manapság
Minden jobbos és balos agyar,
Így születtem és így vagyok én,
Baloldali és magyar.

Az élet, a megújulás himnusza

Mi lesz, hogy ha nem jó a számítás?

Húsvéti vizinyufi

A gengszterváltást követően EU fősodor  követelmény lett, hogy a debil, hülyegyerekeket se rejtegessék a falak között, hanem ők is integrálódjanak Óvónéni el is viszi a kis retardokat az állatkertbe a majomketrechez. Rámutat a majomra és kérdi: Na gyerek mi ez?  A gyerekek - mivel csak a szocialista brigádok ajándékozta plüss nyuszikat látták addig - lelkesen és kórusban ordítják: Nyufíííí. Na, gondolja az óvónéni valami különlegesebbet kell mutatni itt a fogalmi kör bővítése érdekében, így a zsiráf kifutóhoz megy velük. Rámutat a zsiráfra és kérdi: Na gyerekek mi ez? Kórus: Nyufííí. Hm. Valami még feltűnőbb kéne gondolja tovább az óvónéni az integrálódást, így a vizilóhoz viszi a gyülekezetet. Na gyerekek mi ez? A kórus boldogan: Vizinyufííí.

Redemptió


A redemptio vagyis megváltás szóval jelölik a magyar történelemben a jászkun kerület önmegváltását, amelynek során 1745-ben pénzért visszaszerezték a török háborúk után 1702-ben elvesztett korábbi kiváltságaikat. / Jog, Vagyon, Pénz Blogger/ A török háborúk során a jászkun kerület területén jelentős népességváltozás történt. Sokan elvándoroltak, például hajdúk lettek. A törökök alóli felszabadulás után idegen etnikumok költöztek a területre. Két kun szék a hatból teljesen el is tűnt. A népességcsere miatt a Habsburgok nem tekintették többé érvényesnek a korábbi jászkun kiváltságokat és 1702-ben I. Lipót 500 ezer rajnai aranyforintért zálogba adta a Német Lovagrendnek a Jászságot és a két Kunságot, vagyis a Hármaskerületet. Ez eltörölte a jászok és kunok örökös kiváltságait /Jog, Vagyon, Pénz Blogger/ és jobbágysorba süllyesztette őket.  A sérelem miatt a jászok és kunok a Rákóczi-szabadságharc lelkes támogatói voltak. /Íme a Rákóczi féle szabadságharc gyökere, Blogger/ Mivel a Német Lovagrend nem tudta érvényesíteni vásárolt jogait, 1731-ben (más források szerint 1730 illetve 1735) eladta jogát a Pesti Invalidus Rendháznak.

A megváltás  
A kerületben mozgalom alakult a jogok visszaszerzésére. Több éves gyűjtésből és kölcsönökből sikerült összeszedni a közben 575 900 forintra nőtt összeget, amely egyes források szerint az akkori Magyarország költségvetésével összemérhető nagyságú volt. Ezen összegen felül vállalták 1000 lovas felszerelését, az általános hadfelkelést, valamint a nádor és más tisztviselők fizetésének megadását. 
1745. május 6-án Mária Terézia aláírta redemptioról szóló diplomát, amely visszaállította a szabad jászok és kunok örökös kiváltságait, azaz a szabad tisztviselő- és lelkészválasztást, a pallosjogot, a révtől, vámoktól és a földesúri szolgáltatásoktól való mentességet. 
A jászok-kunok a redemptio során kivételt tettek, mert lehetővé tették, hogy több, pénzzel rendelkező, betelepülő vagyonos polgár is részt vegyen a redemptioban. A betelepülők eredetileg nem voltak jászok-kunok. Akik részt vettek a megváltás összegének összegyűjtésében, „redemptusok”, akik pedig nem tudtak részt venni benne, „irredemptusok” lettek.
A redemptio megváltoztatta a községi földtulajdonok korábban egyenlő elosztási arányát, mert azt, a redemptusok között, az általuk megváltott összeg nagyságának arányában osztották el. A redemptusok minden közösségi jószágból (például legelők) részesültek, míg az irredemptusok csak a ház körüli veteményföldekből. Végül voltak a „zsellérek”, későbbi betelepülők, akik még közmunkákkal is tartoztak a közösségnek.  
A redemptusok tudatosan ápolták kun-jász származástudatukat, amiben komoly szerepe volt az iskoláknak és a helyi értelmiségnek.   A földnek magántulajdonban való megjelenésével komoly gazdasági fejlődés és társadalmi rétegződés indult meg. / Forrás /

Házasság = Lakhatás és Megélhetés

Gyönyörű magyar nyelvünk kifejező ereje csodálatos. Valóban "magyarul" szól. A múlt század kilencvenes éveiben jutottam el Kárpátaljára, hol több minden megütötte a szemem és a fülem. Igaznak bizonyult Tilk nagyapámnak a negyvenes években tett "látogatása" ( határvadászként Máramarosszigeten) üzenete miszerint: "Azok a magyarok, nem azok a magyarok ..." A helyszínen tartózkodáskor - az épített környezetben - mindig volt egy furcsa - zavaró - érzésem és nem tudtam mi az, jó ideig. Idehaza jöttem rá, mikor a társasházunk lépcsőházába felfüggesztett Tóth Lajos (isten nyugosztalja) festményeire tekintettem egy alkalommal. A kereten kívül a festményen egy egyenes, annyi nem volt látható. Döbbenetesen fejezték ki a festmények a kárpátaljai valóságot. Valóban, amerre én Kárpátalján jártam, mindenhol mintha egy "hiányos mondatban" lettem volna képletesen.A betűkről hiányzott az ékezet, a mondatból szavak és vesszők, és a mondat végén szinte soha nem volt ott pont. Mindent átlengett valami, amit egy ottani szóval "szicsasznak" mondhatnék.  
Ugyanez a fizikális torzulás - a szicsasz - magában a fogalmakban is tetten érhető volt, mert az ottaniaktól nem azt hallottam a házasságra, a házasodásra, hogy megesküsznek (isten előtt tett fogadalommal), összeházasodnak (megrakják a fészket a fiókáknak, a családnak, hány családod van?), hanem azt hogy ÖSSZEIRATKOZNAK. (Összeírják őket mint a jószágot, a marhát, a birkát, az embert.)
Ilyen érzésem - hogy úgy ne mondjam rossz érzés - van most is a deviza hitelesek, ezen belül a lakáshitelesek dolgát illetően. (Az én szűk családom is érintett, ám nem lakás, hanem gépkocsilízingben, tehát a terhek növekedését közvetlenül is érzékelem a családi kasszán. Nem is merek arra gondolni, hogy ha a lakásunkon is ilyen plusz teher lógna, a közműköltségek mellett.) 
Bizony, a házasság alapja a megélhetés és a családi ház (lakás). A hajlék, a szállás családalapításra, családfenntartásra nem alkalmas.  
Házasodni, "összeesküszni" feltételek mellett lehet(ne) csak. A családi lét alapja a megélhetés és a lakhatás, szerves egysége. Nem véletlen tehát az, hogy ifjúságunk egyre lassabban alapít családot, megélhetés és a lakhatás híján. Az is bizonyos, hogy a kilakoltatások - bármilyen indokkal - családellenesek, nemzetellenesek. Bárhogy magyarázza, indokolja bárki! Indokolni lehet ezeket a jelenségeket, ám megmagyarázni nem. A nyelv sem tűri. 
Ez - a családi lét -  került veszélybe látványosan a devizahitelek kapcsán. Helyesebben a devizahiteles jelenség annyi, hogy kiborult a bili és előttünk a tartalma. A bili tartalma pedig egy "globális szerencsejáték" hozadéka. Mert a kilencven ezer lakás - három év hazai lakásépítése - az ország lakásállományára nézve ugyan az öt százalékos hibahatár közelében van.  Kilencven ezer lakás piacra tolása sem megoldhatatlan baleset. Lennének bizonyára, akik - jó áron hitelből - tokkal vonóval megvennék azt is, a vizekkel és a termőföldekkel egyetemben.
A lényeg az, hogy nem a devizaadósság, a közműtartozás a valódi veszély, a halálos rákos daganat!
Ezek mind kísérőjelenségek csupán. Bakfitty lenne önmagában a devizahitel emelkedése, ha ötször annyi - európai - havi keresete (pénze) lehetne a családfenntartó(k)nak.  A szar, ami a gazban lapul - az elhantolt eb - nem más, mint a belső piacaink "globalizált" elvétele, hogy még a saját piacainkra sem termelhetünk, szolgáltathatunk a "gazdaságosság" mammontörvénye alapján. Az "EU fősodor" okán?
A Párom jó ideje szörnyülködik azon, hogy a piacon (azaz az üzletben) nem az unokatestvéreink terményei kaphatók. Miért is? Mert nem termelhetnek!
Így tesznek földönfutóvá egyre többünket. Elveszem a piacodat, a termeléssel, szolgáltatással biztosítható megélhetésed alapjait, majd kölcsönt adok a megélhetésedhez. Így jutottunk - húsz év alatt - oda, hogy a még meg sem született unokáinkra is mintegy két millió forintnyi "államadósság" jut. Ahogy megszületnek már rajtuk a gúzs, a kantár. Summázva, a gengszterváltás hozadéka koponyánként két millió forint közösségi tartozás. Szarnak bajnak persze nincs gazdája. A megvagyonosodott szűk politikai elit meg egymásra mutogat. Kéne már nagyon egy erdész, aki ezeket az elqurvult partizánokat - hamis számadókat -  kizavarná már az erdőből!
A lakhatás, a megélhetés családi költségei számolhatók. Kiszámolhatók! Ne mondja azt senki nekem, nekünk hogy önellátásra képtelen a társadalmunk, hogy eladósodás, adósság nélkül nem élhetünk! Nem gyanú ez bennem, hanem bizonyosság mára, hogy rossz volt a számítás! Nagyon rossz!