2008. augusztus 30., szombat

Budapest, Budapest te csodás!

1976-ban kerültem - 32 éve - Budapestre. (Komoly vidéki öntudattal, Pécs és Debrecen hatására ). Évtizedek kellettek, hogy úgy tudjak bejönni a városba, hogy hazajövök. Lényegében ma sem érzem magam "budapestinek". Talán Sasadhoz, a Rahó utcához alakult ki kötődésem.
Ennek oka a nagyvárosi elidegenedés, ugyanis sem a gyerekeim, sem a barátaim nem a környezetemben laknak, egyikükhöz sem tudok gyalog eljutni, átsétálni. Lényegében másik "városokban" laknak.
Budapest ugyanis minimum 160 város. Ezzel együtt van ami megdobogtatja a szívem. Ilyenek többek közt a Parlament a Budai Vár. Ezeket a fotókat már én készítettem. :)
Dalban Cseh-Bereményi: Budapest
Büszke vagyok arra, hogy én vagyok az, akinek akaratából ábrázolásra kerülhetetettek Budapest helyértékei.
Íme Budapest Helyértéktérképe aktuálisan:

2008. augusztus 28., csütörtök

Kell egy csapat, egy párt nekem is

Kéne nekem egy párt most már - az úgynevezett rendszerváltást követő - húsz év után. A pártoktól mindeddig azért idegenkedtem, mert úgy tapasztaltam, hogy azok tagjai a kis piti haszonlesők, akik arra szervezkednek, hogy a többieket hogy nyomják el, hogy fosszák ki és hogy tömjék a zsebüket. Apósom szavaival egyszerűbben: "Kommunista, fasiszta egykutya. Rossz iparos." Úgy láttam hogy a hazánkban alakuló és regnáló nagyobb pártok mind valamely nagy külföldi pártcsoportosulásnak az ölebe. Mára már az is látható, hogy a pártszervezők eleve úgy szerveztek, hogy az EU Parlament frakcióiban ott legyen a helyük. Azaz legyenek külföldi pártkapcsolataik, támogatóik. Így én igyekeztem elkerülni a politikai csatatereket. Nem dörgölőztem sem egyik sem másik éppen sikereinek csúcsán, avagy arra menetelő politikai szerveződés vezetői mellé.
Húsz év után rájöttem, még nem csinálták meg azt a pártot, amelynek én is tagja lehetnék, becsületből, tisztességből, amelynek eszmeiségét el tudnám fogadni. Így kénytelen voltam megfogalmazni annak a pártnak a jellemzőit, emelynek szívesen tagja lennék:

Neve: Magyar Létbiztonságért Párt
A hagyományos 12 pont:

1. A magyar újratermelhető nemzeti vagyon a magyar populáció létbiztonságát kell szolgálja.

2. A párt tagja lehet minden magyar állampolgár és határon túl élő büntetlen előéletű magyar nemzetiségű személy.

3. A párt kiemelt felelősséget érez a magyar populáció nyugdíjasai és ifjúsága iránt is. Mind a nyugdíjasok mind az ifjúság számára közösségeket szervez és tart fenn.

4. A nyugdíjasok számára az életminőség az egészség megőrzése, a fiataloknak az egészséges testi és szellemi fejlődés elősegítésére egyesületekhez kapcsolódó klubokat szervez és tart fenn.

5. Feléleszti a Magyar Honvédelmi és Sportszövetség haladó a jelenlegi viszonyokra adaptálható hagyományait. Támogatja a technikai és küzdő sportokat az élsport mellett.

6. A párt kiemelten kezeli a foglalkoztatottság, a munkahelyek kérdését is, azzal hogy a piacgazdaság törvényszerűségeit tiszteletben tartja.

7. A párt támogatja az önfenntartó közösségek szerveződések kialakulását, működését, különös tekintettel a roma -és szegénység problémájának az enyhítésére.

8. A párt nem jogutódja és utóda bármely megalakulását megelőző tömegpolitikai szervezetnek.

9. A párt eszmeiségét a magyar populáció fennmaradása és gyarapodása elősegítésének kötelezettsége adja. Ami ez irányba mutat az támogatandó, ami ez ellen az elkerülendő.

11. A párt kiemelten fontosnak tartja a magyar történelem, a magyar identitás kérdéskörét, a magyar populáció sorsának tényszerű feltárását.

10. A párt kiemelten fontosnak tartja a magyar nyelv, mint a magyar szellem és szellemi kultúra hordozójának fejlődét, különösen a modern világ kihívásai kapcsán, a számítástechnikai, az üzleti illetve az orvosi nyelv területén.

12. A párt kiemelten fontosnak tartja az európai közösséghez tartozást, ám nem minden áron és önfeladó módon. Ugyanúgy fontosnak tartja a magyar populáció gyökereivel, azaz Ázsia rokon népeivel is a kulturális és gazdasági kapcsolattartást.

Dalban

Demjén Ferenc Honfoglalás

Zorán Kell ott fenn egy ország

Viszonyrendszerünk

Életünk során óhatatlanul ketegórizáljuk azokat az embereket, akiket ismerünk, akikkel kapcsolatot létesítünk és tartunk. Mintegy 1-5 baráttal, 20-40 rokonnal, 200-300 ismerőssel, üzleti partnerrel tartunk kapcsolatot és mindössze mintegy 5000 embert tudunk megjegyezni, megkülönböztetni. Bizony így lettünk "méretezve". Erre képes az emberi memóriánk általánosságban.
(Más a helyzet a tömegkommunikációval. Ott folyamatos képmutatás zajlik, azaz bemutatnak nekünk mesterségesen kialakított személyiségképeket, többnyire azzal a céllal, hogy megszeressük őket, rájuk halgassunk. Kövessük őket a vásárlásban, rájuk szavazzuk. Ugye ezek a reklám, illetve a politikai kampányolás, amiről a tömegkommunikáció szól. Ez a magva, azaz a motovációja a tömegkommunikációnak, ugyanis a kommunikátorokat a médiában a reklámtermékek gyártói, szolgáltatói, illetve a politikusok finanszírozzák közvetelenül, az ő kezükből kapják persze a mi pénzünket. :) )

A fenti embercsoportokat pedig differenciáljuk:
/Márai Sándor nyomán/

- Barátra, Barátokra, akikkel szoros érzelmi kapcsolatot tartunk. Akiknek vágyunk a társaságára és akiknek - szinte - feltétel nélkül nyújtunk támogatást a viszonosság alapján. Nyilvánvaló saját normáink szerint, mert azért a baráts em kérhet mindent és vica versa.
- Szövetségesekre, együttműködőkre, akikkel szimpatizálunk, akiket elfogadunk, akikkel bizalmas iszonyban vagyunk. Akikről feltételezzük, hogy nem rontanak ránk, akik feltételezhetően betartják a közsö játékszabályokat és a normarenszert.
- Közömbösökre, semlegesekre, akik nem akarnak nekünk se jót, se rosszat. Akik sem érzelmileg, sem az érdekviszonyokban nem kerülnek utunkba, azaz nem jönnek szembe.
- Ellenfelekre, akik a megélhetés, az önkiteljesítés során szembe jönnek, mert konkurensek, avagy ellenérdekeltek, esetleg egyszerűen nem szimpatizálnak személyünkkel, törekvéseinkkel.
- Ellenségre, ellenségeinkre, akik érzelmileg azt kívánják, bárcsak ne is lennénk avagy tűnnénk el a látókörükból, esetleg magából a létből is.
A fenti kategóriákról Márai Sándor írt mélyreható gondolatokat.
Ismereteink szerint az általános emberi kategóriák viszonyainkra. ( A szerelem az más, az külön főkategória és nem tárgya bejegyzésemnek.) Ugye milyen érdekes, a politikában - azaz a tömegkommunikációban - is valamilyen szinten megjelennek ugyan ezek a fogalmak, ezzel együtt mégiscsak két fő kategóriát súlykolnak a médiában, a jó és rossz fiúk kategóriáját, méghozzá jobbról, avagy balról nézve. Bizony már a rómaiak is így szavaztak egyébiránt, aki valamivel egyetért álljon jobbra, ha nem álljon balra. Végül is ez a "jobb és baloldalazás" a DÖNTÉS-re van kihegyezve. Az igen-nem kérdések eldöntésére. Bármennyire is nem tetszik sokunknak ez a helyzet.
Döntéskényszerek között bukdácsolunk. Néhai Karácsony László mérnök alezredes nyugtatgatott szólásával: "Jobban jársz ha beletörődsz, hogy a döntéseket mindig a laikusok hozzák. " (Végülis így is van azért mozgástér, ha van javaslattételre, befolyásolásra esély. Ekkor ugyanis lehet olyan változatokat is betolni döntésre, amelyek mindegyike racionális, igazságos, pozitív. Az persze más kérdés hogy az ellenfeleknek és az ellenségeknek is áll ez a zászló a jogállamban. ) Meg kell barátkozzunk a gondolattal, hogy meg kell tanuljuk a jobb és baloldal, illetve a mérleg nyelve szisztémájának alkalmazását, hiszen az emberek többsége csak a végeredményre kíváncsi, az adott dolog jó, avagy rosz neki. És sajnos az EU is így működik.
Nem kell gyermeki csodálozással segtségkérően az égre nézni, mikor egy jól irányzott hazugság, porba dönti a igazságunkat. A másik oldalra löki barátainkat, szövetségeseinket. Amikor a másik gyerek elveszi a homokozóban a kislapátunkat, mert neki jobban kell az.
Ellenfelet, ellenséget minimum a saját fegyverével illik fogadni. És akár egy két megelőző lépés sem haszontalan, ha tudható mire készül. :) Akár a sakkban. Mert az élet is játszma, bár néha vérre megy.

Dalban Bereményi-Cseh: Demokrácia

2008. augusztus 27., szerda

Engem a saját kultúrám illet

Bereményi Géza és Cseh Tamás Kék Páviánok c. dalát idézem. És ajánlom minden gondolkodónak. Tanulságos és aktuális.
Dalban Bereményi G. - Cseh T. Kék páviánok

Világképeink

Jelen gondolatokat Balla D. Károly írásai indikálták:
Bizony nem mindegy "csapra szarni, avagy szarra csapni". Nem mindegy a számításainkra nézve az sem, hogy geo -avagy heliocentrikus a világképünk, azaz hová helyezzük a megfigyelő koordináta rendszerének az origóját. A fizikatörténet klasszikus példája a csillagászatból az, hogy a bolygók pályáinak számítása esetében messze nem mindegy az, hogy a Naprendszerben hová helyezzük a középpontot, ide a Földre, avagy a Napba. Mert ugye ha a Napba helyezzük, ami megfelel a valóságnak úgy a bolygók helyzete az eliptikus pályákon jól számolható, ám ha a Földre?
Politikai eszmerendszerünk dolgában is igen hasonló a helyzet. Mindaddig, amíg végzetesen leegyszerűsítve, vulgárisan elfogadjuk a bal -és jobb oldal koordináta rendszerét, mindaddig egy olyan "inercia rendszerben" kóválygunk, amely a torzképek sokaságával, különféle görbületű homorú ás domború tükrök képeit mutatják. Innen ered az az abszurditás ami ma is átitatja életünket. Világképünket a vallásalapítók és követőik - azaz eszmerendeszerek - befolyásolják és a vallások közé bátran soroljuk be magát az úgynevezett "euro-atlanti" tudományt is.


Volt szerencsém olvasgatni Balla D. Károly kárpátljai közíró írásait. Lelkem könnyes-fátyolos tükrében ott láttam írásain keresztül az Embert, aki megengedő, törekvő és tisztességes. Majd mint egy népmesei hős meg is kapja "jutalmát", az elszigetelődést, a kritikus magányosságát. Hálátlan dolog a kritika, az önfeláldozás egy módjának is nevezhetnénk. Jön egy Ember, meghatároz egy nézőpontot - avagy illeszkedik egy már meglevő nézőponthoz - és onnan nézve elmondja, onnan mi hogy látszik. És kész a baleset. Mert természetesen mindenki - a maga sorstükrén - másként fogja látni. Mert másként kell is hogy lássa.


Hősünk - Balla D. Károly a társadalom kritikus - a "kárpátaljai magyar zárványunk" hús-vér egyede. Sorsa azonos a kárpátaljai magyar zárvánnyal. Annyiban különbözik közegétől, hogy az úgynevezett egyetemes emberi eszmék szűrőjén - speciel a liberális eszmerendszeren keresztül - igyekezik idősorban és fentről vizsgálni az őt körül vevő dolgokat. Becsületére legyen mondva igényli a tudományos szigort - jó családi hátteret és iskolákat mutat - így előrebocsátja meglátásainál, hogy azok alapvetően szubjektívak. Ez - tőlem nézve - így is van.
A magyar populáció kárpátaljai zárványa valóságára, sorsára én magam is, mint külső megfigyelő az 1990-es évektől rálátok. Emberi sorsokra, emberi gondolkodásmódokra és stratégiákra. Sőt a magyar-magyar kapcsolatépítés síkján áttételesen két házasságról is "tehetek" azaz a zárványból kitörő két leányzó anyaországi házassága, családjai dolgában mint volt munkaadó szerepet játszottam.


Nekünk a magyar populáció elemeinek sürgősségel fel kéne hagyni a ránk importált ideológiákkal, ezzel a lefasisztázással és lekommunistázással (lelabancozásssal lekurucozással). Tudomásul kéne vennünk magyar szellemiségünk egyedülállóságát, amit legjobban nyelvünk, azaz gondolkodási rendszerünk mutat. Szinte kiveri a szemünket a tény, ám csak nem akarjuk látni. Mi magyarok (magyar populáció) beszélünk és gondolkodunk egy nyelven. Már aki magyarul beszél és gondolkodik is egyszerre. Mert a kettő nem azonos, hiszen vannak sorainkban is többajkúak.

Tipikusan létezik a magyar sors, ami a magyar populációtól elválaszthatatlan, ahogy létezik a Kárpát-medencei flóra és fauna, mely szignifikánsan különbözik környezetétől. A magyarság (értsd magyar populáció) a Kárpát-medencei emberi lét domináns megjelenési formája. Ezt a szerves egységet - élő szervezetet - szabdalta fel Trianon azzal, hogy a peremén élő népek alkotta politikai nemzetek alá vetette ennek a nemzettestnek a harmadát és területének több mint felét. No azt ne higgyük ebben egyedül állók lennénk. Mindahol a világon egy-egy populáció felszabdaltan több politikai nemzetállamhoz tartozik, azaz van Észak és Dél (Korea, Vietnám, Oszétia) valamint vannak népek, akik eleve nem juthatnak a politikai nemzet struktúrához (Lásd kurdok) addig nem vagyunk magunk. A nagyhatalmak, azaz a Kárpát-medencét körül ölelő szláv és germán és azon túli angolszász és latin világ tovább fojtogatják az időben változó magyar populációt és annak szellemiségét, gazdaságát azaz megélhetését. És már Kína is itt van. A fizikális szorongatottság mellett egy belső bomlasztó erő is rágja morzsolja szellemiségünket, ez pedig a kereskedőnépek eszmei létalapját biztosító liberalizmus. Van ugye olyan szer, gyógyszer ami egyeseknek orvosság, másoknak méreg. Míg az európai zsidóság számára a liberalizmus, a liberális eszmék a túlélés, a gyarapodás alapját képezik, ugyanis ők a világ minden pontján "idegenek" és elemi szükségük van az úgynevezett tolarenciára, addig a magyar populációra nézve biztos út az önfeladásra, az identitás vesztésre, a populáció dezorganizálására. Ezekről a kérdésekről tervezek Balla D. Károly közíróval polémiát a "Szándékunk lehet jó és mégis hibázhatunk" alapon.


Dalban Bojtorján Összetartozunk

2008. augusztus 25., hétfő

Nagy Őszi Mikszáth u. 3. Pálinkafesztivál

"A jó magyar pálinkának nincsen párja..." jeligével a kocka el van vetve. A Nagy Őszi Mikszáth u. 3. Pálinkafesztiválomra - zártkörű rendevényemre - várom Bajtársaimat. A helyszín és a meghívottak köre már biztos. Az időpont és a Program már csak, ami változhat.
Dalban (mert három a magyar igazság)
1. Kárpátia: Pálinka
3. Bojtorján: Összetartozunk