Jelen gondolatokat
Balla D. Károly írásai indikálták:
Bizony nem mindegy "csapra szarni, avagy szarra csapni". Nem mindegy a számításainkra nézve az sem, hogy geo -avagy heliocentrikus a világképünk, azaz hová helyezzük a megfigyelő koordináta rendszerének az origóját. A fizikatörténet klasszikus példája a csillagászatból az, hogy a bolygók pályáinak számítása esetében messze nem mindegy az, hogy a Naprendszerben hová helyezzük a középpontot, ide a Földre, avagy a Napba. Mert ugye ha a Napba helyezzük, ami megfelel a valóságnak úgy a bolygók helyzete az eliptikus pályákon jól számolható, ám ha a Földre?
Politikai eszmerendszerünk dolgában is igen hasonló a helyzet. Mindaddig, amíg végzetesen leegyszerűsítve, vulgárisan elfogadjuk a bal -és jobb oldal koordináta rendszerét, mindaddig egy olyan "inercia rendszerben" kóválygunk, amely a torzképek sokaságával, különféle görbületű homorú ás domború tükrök képeit mutatják. Innen ered az az abszurditás ami ma is átitatja életünket. Világképünket a vallásalapítók és követőik - azaz eszmerendeszerek - befolyásolják és a vallások közé bátran soroljuk be magát az úgynevezett "euro-atlanti" tudományt is.
Volt szerencsém olvasgatni
Balla D. Károly kárpátljai közíró írásait. Lelkem könnyes-fátyolos tükrében ott láttam írásain keresztül az Embert, aki
megengedő, törekvő és tisztességes. Majd mint egy népmesei hős meg is kapja "jutalmát", az elszigetelődést, a kritikus magányosságát. Hálátlan dolog a kritika, az önfeláldozás egy módjának is nevezhetnénk. Jön egy Ember, meghatároz egy nézőpontot - avagy illeszkedik egy már meglevő nézőponthoz - és onnan nézve elmondja, onnan mi hogy látszik. És kész a baleset. Mert természetesen mindenki - a maga sorstükrén - másként fogja látni. Mert másként kell is hogy lássa.
Hősünk - Balla D. Károly a társadalom kritikus - a "kárpátaljai magyar zárványunk" hús-vér egyede. Sorsa azonos a kárpátaljai magyar zárvánnyal. Annyiban különbözik közegétől, hogy az úgynevezett egyetemes emberi eszmék szűrőjén - speciel a liberális eszmerendszeren keresztül - igyekezik idősorban és fentről vizsgálni az őt körül vevő dolgokat. Becsületére legyen mondva igényli a tudományos szigort - jó családi hátteret és iskolákat mutat - így előrebocsátja meglátásainál, hogy azok alapvetően szubjektívak. Ez - tőlem nézve - így is van.
A magyar populáció kárpátaljai zárványa valóságára, sorsára én magam is, mint külső megfigyelő az 1990-es évektől rálátok. Emberi sorsokra, emberi gondolkodásmódokra és stratégiákra. Sőt a magyar-magyar kapcsolatépítés síkján áttételesen két házasságról is "tehetek" azaz a zárványból kitörő két leányzó anyaországi házassága, családjai dolgában mint volt munkaadó szerepet játszottam.
Nekünk a magyar populáció elemeinek sürgősségel fel kéne hagyni a ránk importált ideológiákkal, ezzel a lefasisztázással és lekommunistázással (lelabancozásssal lekurucozással). Tudomásul kéne vennünk magyar szellemiségünk egyedülállóságát, amit legjobban nyelvünk, azaz gondolkodási rendszerünk mutat. Szinte kiveri a szemünket a tény, ám csak nem akarjuk látni. Mi magyarok (magyar populáció) beszélünk és gondolkodunk egy nyelven. Már aki magyarul beszél és gondolkodik is egyszerre. Mert a kettő nem azonos, hiszen vannak sorainkban is többajkúak.
Tipikusan létezik a magyar sors, ami a magyar populációtól elválaszthatatlan, ahogy létezik a Kárpát-medencei flóra és fauna, mely szignifikánsan különbözik környezetétől. A magyarság (értsd magyar populáció) a Kárpát-medencei emberi lét domináns megjelenési formája. Ezt a szerves egységet - élő szervezetet - szabdalta fel Trianon azzal, hogy a peremén élő népek alkotta politikai nemzetek alá vetette ennek a nemzettestnek a harmadát és területének több mint felét. No azt ne higgyük ebben egyedül állók lennénk. Mindahol a világon egy-egy populáció felszabdaltan több politikai nemzetállamhoz tartozik, azaz van Észak és Dél (Korea, Vietnám, Oszétia) valamint vannak népek, akik eleve nem juthatnak a politikai nemzet struktúrához (Lásd kurdok) addig nem vagyunk magunk. A nagyhatalmak, azaz a Kárpát-medencét körül ölelő szláv és germán és azon túli angolszász és latin világ tovább fojtogatják az időben változó magyar populációt és annak szellemiségét, gazdaságát azaz megélhetését. És már Kína is itt van. A fizikális szorongatottság mellett egy belső bomlasztó erő is rágja morzsolja szellemiségünket, ez pedig a kereskedőnépek eszmei létalapját biztosító liberalizmus. Van ugye olyan szer, gyógyszer ami egyeseknek orvosság, másoknak méreg. Míg az európai zsidóság számára a liberalizmus, a liberális eszmék a túlélés, a gyarapodás alapját képezik, ugyanis ők a világ minden pontján "idegenek" és elemi szükségük van az úgynevezett tolarenciára, addig a magyar populációra nézve biztos út az önfeladásra, az identitás vesztésre, a populáció dezorganizálására. Ezekről a kérdésekről tervezek Balla D. Károly közíróval polémiát a "Szándékunk lehet jó és mégis hibázhatunk" alapon.