Életünk során óhatatlanul ketegórizáljuk azokat az embereket, akiket ismerünk, akikkel kapcsolatot létesítünk és tartunk. Mintegy 1-5 baráttal, 20-40 rokonnal, 200-300 ismerőssel, üzleti partnerrel tartunk kapcsolatot és mindössze mintegy 5000 embert tudunk megjegyezni, megkülönböztetni. Bizony így lettünk "méretezve". Erre képes az emberi memóriánk általánosságban.
(Más a helyzet a tömegkommunikációval. Ott folyamatos képmutatás zajlik, azaz bemutatnak nekünk mesterségesen kialakított személyiségképeket, többnyire azzal a céllal, hogy megszeressük őket, rájuk halgassunk. Kövessük őket a vásárlásban, rájuk szavazzuk. Ugye ezek a reklám, illetve a politikai kampányolás, amiről a tömegkommunikáció szól. Ez a magva, azaz a motovációja a tömegkommunikációnak, ugyanis a kommunikátorokat a médiában a reklámtermékek gyártói, szolgáltatói, illetve a politikusok finanszírozzák közvetelenül, az ő kezükből kapják persze a mi pénzünket. :) )
A fenti embercsoportokat pedig differenciáljuk:
/Márai Sándor nyomán/
- Barátra, Barátokra, akikkel szoros érzelmi kapcsolatot tartunk. Akiknek vágyunk a társaságára és akiknek - szinte - feltétel nélkül nyújtunk támogatást a viszonosság alapján. Nyilvánvaló saját normáink szerint, mert azért a baráts em kérhet mindent és vica versa. - Szövetségesekre, együttműködőkre, akikkel szimpatizálunk, akiket elfogadunk, akikkel bizalmas iszonyban vagyunk. Akikről feltételezzük, hogy nem rontanak ránk, akik feltételezhetően betartják a közsö játékszabályokat és a normarenszert.
- Közömbösökre, semlegesekre, akik nem akarnak nekünk se jót, se rosszat. Akik sem érzelmileg, sem az érdekviszonyokban nem kerülnek utunkba, azaz nem jönnek szembe.
- Ellenfelekre, akik a megélhetés, az önkiteljesítés során szembe jönnek, mert konkurensek, avagy ellenérdekeltek, esetleg egyszerűen nem szimpatizálnak személyünkkel, törekvéseinkkel.
- Ellenségre, ellenségeinkre, akik érzelmileg azt kívánják, bárcsak ne is lennénk avagy tűnnénk el a látókörükból, esetleg magából a létből is.
A fenti kategóriákról
Márai Sándor írt mélyreható gondolatokat.
Ismereteink szerint az általános emberi kategóriák viszonyainkra. ( A szerelem az más, az külön főkategória és nem tárgya bejegyzésemnek.) Ugye milyen érdekes, a politikában - azaz a tömegkommunikációban - is valamilyen szinten megjelennek ugyan ezek a fogalmak, ezzel együtt mégiscsak két fő kategóriát súlykolnak a médiában, a jó és rossz fiúk kategóriáját, méghozzá jobbról, avagy balról nézve. Bizony már a rómaiak is így szavaztak egyébiránt, aki valamivel egyetért álljon jobbra, ha nem álljon balra. Végül is ez a "jobb és baloldalazás" a DÖNTÉS-re van kihegyezve. Az igen-nem kérdések eldöntésére. Bármennyire is nem tetszik sokunknak ez a helyzet.
Döntéskényszerek között bukdácsolunk. Néhai Karácsony László mérnök alezredes nyugtatgatott szólásával: "Jobban jársz ha beletörődsz, hogy a döntéseket mindig a laikusok hozzák. " (Végülis így is van azért mozgástér, ha van javaslattételre, befolyásolásra esély. Ekkor ugyanis lehet olyan változatokat is betolni döntésre, amelyek mindegyike racionális, igazságos, pozitív. Az persze más kérdés hogy az ellenfeleknek és az ellenségeknek is áll ez a zászló a jogállamban. ) Meg kell barátkozzunk a gondolattal, hogy meg kell tanuljuk a jobb és baloldal, illetve a mérleg nyelve szisztémájának alkalmazását, hiszen az emberek többsége csak a végeredményre kíváncsi, az adott dolog jó, avagy rosz neki. És sajnos az EU is így működik.
Nem kell gyermeki csodálozással segtségkérően az égre nézni, mikor egy jól irányzott hazugság, porba dönti a igazságunkat. A másik oldalra löki barátainkat, szövetségeseinket. Amikor a másik gyerek elveszi a homokozóban a kislapátunkat, mert neki jobban kell az.
Ellenfelet, ellenséget minimum a saját fegyverével illik fogadni. És akár egy két megelőző lépés sem haszontalan, ha tudható mire készül. :) Akár a sakkban. Mert az élet is játszma, bár néha vérre megy.
Túlnyerte magát - újra - az úgynevezett nyugati kapitalizmus. Mert Marx se több se kevesebb nem volt, mint ennek a rendszer a kritikusa, mint az uralkodó szabályok elemzője és megmutatta - akkor amikor élt - hogy mi mitől is működik avagy sem ... majd Lenininék messze nem azt csinálták amiről ő, mint egy elképzelhető kimenet beszélt. Sőt! Hazudtak éjjel, hazudtak nappal ... és ez így nem is működik ... csak ideig óráig ... amíg az a kicsi zsemle ott a pofában, az agyarakon ... ám ha nagyon kicsi és nem takarja el ... minden összeomló rendszer romjain összeomlásra váró rendszer sarjad ...
