2010. július 31., szombat

Kuruc csákányfokos



Bocskai öltöny

A három lábú csirke

Zümmög az új autócsoda a pályán. Az autós élvezi a szuper gép hangját a 240 kilóméteres sebesség mellett. Egyszer csak furcsa csipogást hall. A fedélzeti számítógépre gyanakodik és rákoncentrál a műszerfalra, ám minden rendben. Ekkor kitekint jobbra az ablakon ... és ... egy szemtelen csirkepofa vigyorog be az ablakon és láthatőan ő csipog. Provokatívan ránéz, majd mintegy kövess ha tudsz tekintettel elébevág. Az autós tolja a gázt - egyben látja - a csirkének három lába van - és fokozatosan vezeti a 300 kilóméteres sebességre, ám ekkor levág jobbra egy lehajtónál. Autós csikorgó fék majd tolatás és utána. A háromlábű csírke felvezeti egy majorságba, ahol amerre a szem ellát, háromlábú csirkék csiperésznek. Az autó hangjára kijön az épületből egy gazdaforma egyén, akit megszólít az autós:
- Uram! Önök termelik ezeket a háramlábú csirkéket?
- Mink bizony. Mert rájöttünk nem mindegy az, hogy egy csirkének egy, kettő, avagy három combja van.
- És mondja, milyen ezeknek a csirkéknek az íze?
- Sajnos azt mi sem tudjuk, mert még egyet sem sikerült megfognunk.

A terv: Kvász

- Iszonyú meleg van, szinte hiába iszik az ember meg egy nap 3 liter vizet, állandó szomjúság gyötri. Mit csinál ilyenkor az orosz? 
- Természetesen kvászt iszik. 

- Kvászt? Mi is ez tulajdonképpen? 
- A kvász erjesztett ital, fekete- vagy rozskenyérből készül. Hasonlít egy nagyon gyenge sörhöz, de alacsony alkohol tartalma miatt fogyaszthatják (és fogyasztják) gyerekek is. Rengeteg változata ismert, lehet ízesíteni mindenféle gyümölccsel, vagy mentával. 

- És tulajdonképpen kik találták fel ezt a kvászt? 
- Egy kis kvász-töri: Állítólag a kvász már több mint 5000 éves, eredete a sörgyártáshoz nyúlik vissza. Az első írásos orosz említés 989-ból származik, amikor a kijevi Rusz feje I. Vlagyimír a kereszténység felvételekor ezt írta: „a megkeresztelkedések után adjanak a népnek ételt, mézet és kvászt.” Nagy Péter cár idejében a legtöbbet fogyasztott alkoholmentes itallá vált. A mondák szerint az alsóbb rétegek, szolgák, kispolgárok szerzetesek több kvászt ittak, mint vizet. De nem csak Oroszországban volt divat, a legtöbb szláv államban már ismert volt. 
Forrás: http://oroszorszag.blog.hu/2008/07/10/kvasz_kate_kezdoknek


A kvasz élettani hatása hasonló a különböző kefírek vagy a kumisz élettani hatásához. Jótékonyan hat az emésztésre. Összetétele révén fogyasztását kifejezetten ajánlják sportolóknak, mert az ital több, mint tízféle élettanilag fontos aminosavat tartalmaz. Rendszeres fogyasztásával számos mikroelem kerül a szervezetbe, és függetlenül attól, hogy az ital vitamintartalma első ránézésre nem tűnik túl magasnak, a folyamatos fogyasztás révén érezhető hatást fejt ki a szervezetre. Az évszázados tapasztalat bizonyította a kvasz bizonyos bakteriocid hatását, amelyet a mai orvostudomány is alátámasztott.

Mivel Magyarországon ez az ital kereskedelemben nem kapható, íme néhány tradicionális recept a házi elkészítéséhez.
Világos kvasz

Hozzávalók: rozskenyér, instant élesztő, cukor (méz), víz.

A kvaszkészítés alapja mindenkoron a megfelelő minőségű rozskenyér. Nem alkalmasak azok a "rozskenyerek", amelyekkel leggyakrabban találkozunk a kereskedelmi forgalomban; amelyek csak kinézetük alapján tűnnek annak (kicsi fajsúlyú, felfújt, ízében a fehér kenyértől nem sokban különböző kenyerekre gondolunk; még akkor sem, ha barna a színük). Néhány pékség kínálatában szerepel a tradicionális, kovászos rozskenyér. Ezeket leggyakrabban "német rozskenyér" néven árulják, és jellemzőjük a kenyér belsejének vizes, nedves állaga, összetéveszthetetlen savanykás íze, és a kenyér nagy fajsúlya. Egy kilós vekni gyakran elfér a tenyerünkben.

A kenyér héjat szárítsuk meg a sütőben (a belsejét is használhatjuk, ha a kenyeret kifejezetten kvaszkészítés céljából vettük meg, ilyenkor ajánlatos kisebb darabokra vágni). Ötliteres üveget ötödéig töltsük fel a szárított rozskenyérrel, és öntsük fel tiszta hideg vízzel. Tegyünk hozzá literenként egy késhegynyi instant élesztőt és literenként öt teáskanál cukrot. Az üveget zárjuk le, néhányszor fordítsuk meg, hogy a hozzávalók összekeveredjenek, utána nyissuk ki az üveget, hogy levegő érje, és 24 órán át hagyjuk forrni. Miután az ital átforrt szűrjük le egy ruhán keresztül, édesítsük ízlés szerint (félliterenként két teáskanál cukor), majd töltsük üvegekbe, és tegyük a hűtőbe.
Orosz kvasz

Hozzávalók: rozsliszt, rozskenyér, mentalevél, cukor, víz.

A rozslisztet leforrázzuk, majd 3-4 órán át kelesztjük. Felforraljuk a vizet, és beleteszünk sütőbe pirított rozskenyér darabokat, mentalevelet, és ízlés szerint cukrot. Szobahőmérsékletre lehűtjük, és hozzáadjuk a rozslisztből készített kovászt. 24 órán keresztül erjesztjük.

Házi kenyérkvasz

Hozzávalók: 500 gramm rozs kétszersült, 40 gramm élesztő, 200 gramm cukor, 50 gramm mazsola, friss menta, 3-4 feketeribizli levél, 4 liter víz.

A kenyeret darabokra vágjuk, és sütőben sötétbarnára pirítjuk. A kétszersültet leforrázzuk, és meleg helyen 3-4 óráig érleljük. Utána az így képződött cefrét ruhán átszűrjük, teszünk bele cukrot, egy pohár cefrében feloldott élesztőt, mentát, feketeribizli levelét, és az edényt lefedve hagyjuk 10-12 órán keresztül érni.

Miután a cefre jól kiforrt, ismét átszűrjük tiszta ruhán, és üvegekbe töltjük. Minden üvegbe tegyünk néhány szem mazsolát. Az üvegeket jól zárjuk le, és tegyük a hűtőbe. 3 nap múlva kész a kvasz.

Tanács: az italnak szebb, sötétebb színt tudunk varázsolni, ha a végén az ízesítéshez használt cukrot karamelizáljuk.

Egy különlegesség: Petrovszkij kvasz

Hozzávalók: 1 liter kenyérkvasz, 25 gramm torma, 2 kanál méz, 4-5 jégkocka.

A mézet elkeverjük a kenyérkvaszban, ehhez kicsit fel kell melegítenünk azt. Miután a mézet teljesen elkevertük benne, belevágjuk az előzőleg megtisztított és mosott tormagyökeret. A kvaszt jól zárjuk le, és hideg helyen 10-12 órán át érleljük. Az érlelési idő leteltével ruhán leszűrjük, és jégkockával tálaljuk.

Forrás: http://pszoriblog.blogter.hu/71439/az_orosz_kvasz

2010. július 29., csütörtök

Márti Nagyi Névnap

A terv: Lecsós tarhonyás hús bográcsban

Kategória:
Egytálételek

Hozzávalók:
20 dkg. füstölt húsos szalonna, 
30 dkg. tarhonya, 
60 dkg. marhalábsazár ( vagy marhafaető), 
4 db, zöldpaprika, 3 szem paradicson, 
1 nagy fej vöröshagyma, 
só, 
2 gerezd fokhagyma, 
fűszerpaprika, 
őrölt fekete bors, 
1 db csipős csöves paprika, 
25 dkg. burgonya,1 dl. vörös bor, 
1 dk

Elkészítés:
A füstölt szalonnát felaprózzuk, zsírját kisütjük, a pörcöt kiszedjük. A zsíron a tarhonyát szalmasárgára piritjuk, majd azt is kiszedjük. A zsironm megdinszteljük az apróra vágott vöröshagymát, hozzáadjuk a húst, fehéredésig piritjuk. Ekkor beletesszük a felszeletelt paprikát és a paradicsomot is. Izesitjük a fűszerekkel, zúzott fokhagymával és előbb lassú, majd erős tűzön kevergetve pároljuk.

Tanácsok:
Közben a piritott tarhonyát készre főzzük a kockára vágott burgonyával együtt. Ha kész a lecsós pörköltet a tarhonyával összekeverjük, felöntjük borral és készre rottyantva tálaljuk. Friss saláta illik hozzá, külön tányérkán felszeletelt erős paprikával.

Elkészítési idő: 130 perc


Forrás

2010. július 28., szerda

Ügyes vagyok

De hol a dudám?

"Aki dudás akar lenni, pokolra kell annak menni!"
A dudáról!

  • Úgy jóllakott, mint a duda: pukkadásig jóllakott.
  • A kövér, pufók képű gyermek olyan, mint a duda.
  • Két dudás nem fér meg egy csárdában: egyazon helyen vezető szerepre vágyó két ember nemigen tud egymással kijönni.
  • Megtanít valakit kesztyűbe dudálni: erélyes eszközökkel, büntetéssel móresre tanít, ellátja a baját.
  • Vígan dudál a portugál: gyanútlan, úgy véli, nem kell tartani semmitől.
  • A felfuvalkodott, gőgös ember felfújja magát, mint a duda.
  • Tele van szóval, mint a duda széllel: összevissza fecseg.
  • Csak dudából hallotta: hazugság, mesebeszéd, amit mond.
  • Egy duda mellett sok jó táncolhat: sokan tevékenykedhetnek együtt, ha van egyetértés.
  • Könnyű a dudát felfújni, de nehéz billegtetni: nehezebb valamit megvalósítani, mint nagy garral beharangozni.
  • Dudás lesz a pokolban az az alacsony termetű férfi, aki magas nőt vesz feleségül.
  • Amint dudálnak, úgy táncolj: azt tedd, amit parancsolnak.
  • Összemegy, mint a dudás szája.[36]

Szimbola

Gyakorlat

Túlélő készlet bográcsozáshoz

Lakást kérnek

Forrás: Szabolcs ONLINE kivonat
Bejelentés nélkül távozott
- Tavaly június 19-én hagytuk el az országot, mert rettegésben éltünk - kezdi kálváriájának történetét Horváth György, aki 1979-től élt a Huszár-telepen és távozásáig, 11 éven át, a terület városi alkalmazásban álló gondnoka volt. - Gyilkolták a cigányokat Magyarországon, a tiszalöki áldozatot ismertem is. Soha senkinek nem ártott. Korábban a lányomat, az unokáimat is megtámadták a gárdisták. Persze a jobb élet reménye is hajtott - teszi hozzá.
Horváth György a felesége nevén lévő önkormányzati bérlakásban élt a Huszár-telepen, de mikor elkeseredésében úgy döntött, hogy elhagyja az országot, nem értesítette szándékáról a Városüzemeltető és Vagyonkezelő Kft.
- A hónap folyamán 5 család, 20 ember jött vissza Kanadából, egy család kivételével valamennyien Nyíregyházán vannak - mondja Balogh Artúr, a nyíregyházi Cigány Kisebbségi Önkormányzat (CKÖ) elnöke. - Nem jó szántukból mentek el. Tavaly a cigányok elleni gyilkosságok, támadások félelmet keltettek, a közhangulat rendkívül feszült volt, a Huszár-telepen élők is napokig nem aludtak, rettegtek éjszaka. A munkalehetőségek ezzel együtt még inkább beszűkültek, a szegénység nyomasztóvá vált. Én megértem ezeket az embereket.


Kommentár: A mainstream média romahisztériája "ölik a cigányokat" inspirációjára disszidáltak. Felelősek azok a médiumok, amelyek tömeghisztériát keltettek a romák soraiban.  Tőlük kérjenek kárpótlást, hogy felülteték őket. Vagy pereljék be. 
Elutazták, megették, megitták összegyűjtött javaikat majd most hazudoznak. Mert a hír nem az, hogy a lányát és unokáját megtámadták a gárdisták - tele lett volna ezzel a média, ha ez igaz lenne - hanem az, hogy suttyó kölykökből álló cigányfalkák támadják meg és veszik el mobil telefonjaikat a nyíregyházi fiataloknak, így unokaöcsémnek is.  Két barátom fiától is ugyanígy elvették a mobilját itt Budapesten. Ezek a tények. Akkor most azonnal adjunk nekik lakást? 

Kedves Barátaim és Olvasóim!

Kérlek benneteket, hogy a blogbejegyzéseimhez - ha van mondandó és vélemény - szóljatok hozzá. A blog statisztika szerint előfordulunk ezen a blogon is páran. Bátorítalak benneteket a véleményekre, kiegészítésekre, felvetésekre :) Talán így izgalmasabb lehet, mindannyiónk számára.

2010. július 27., kedd

Mogyoróska 2010 lengyel olvasatban

Élet az IMF után – a „kínai kártya”

Forrás: 2010-07-27 10:53 barikád.hu



Hegedűs TamásHegedűs TamásHegedűs Tamás a Jobbik frakcióvezető-helyettese, legutóbb üdvözölte, hogy a kormány nem fogadta el az IMF, további megszorításokat szorgalmazó feltételeit és megszakította a szervezettel a tárgyalásokat. A politikus akkor a kilábalás egyik útjaként a keleti piacok felé fordulást jelölte meg. Hegedűs Tamás írásában részletesen kifejti, hogyan lehet, a nemzetgazdasági érdekeket is szem előtt tartva, a spekulatív rendszerek ellen fellépni.
A hét végén olvashattuk az egyik internetes portálon a hírt és a hozzá tartozó elemzést: „Beszakadhat a forintárfolyam, kivonulhatnak a külföldi befektetési alapok, az egekbe emelkedhetnek a kamatok, valós veszéllyé válhat az államcsőd – ezzel fenyeget, ha a Standard & Poor's hitelminősítő intézet a magyar kilátások pénteki lerontása után ténylegesen is bóvlikategóriába sorolja a magyar adósságot.” Aminek előzménye természetesen az IMF delegációjának drámai hatásúnak szánt hazautazása, miután teátrálisan megszakították a tárgyalásokat a magyar kormánnyal. A nemzetközi „fenyítő akció” megindult. Szintén a hét végén jelent meg egy interjú egy másik oldalon, amelyben Dean Baker, a washingtoni Center for Economic and Policy Research nevű agytröszt társigazgatója és társalapítója egy, a The Guardian napilapban június végén megjelent írására hivatkozva elmondta: az IMF ma – eredeti, hivatalosan megfogalmazott céljait feladva – behajtóként jár el, a pénzügyi világ érdekeit tartja szem előtt, ami sok esetben nem vág egybe az adott ország érdekeivel. Meglátása szerint az IMF Budapesten is inkább a bankok érdekeit nézte, nem pedig Magyarország gazdaságáét. A banki különadó mellett a jegybank elnökének fizetése is a konfrontáció egyik tárgya volt, amit Baker így kommentált, otthoni tapasztalatai alapján: „amikor itt, Amerikában azt mondják, hogy meg kell őrizni a központi bank függetlenségét, valójában azt értik ezen, hogy meg kell hagyni a központi bankot a pénzügyi világ irányításában, ahelyett, hogy demokratikusan megválasztott testületnek legyen felelős. Ez pedig elfogadhatatlan.”
Jól látható tehát, hogy bár elvileg semmi érdekközösségük nem lehetne egymással, a kereskedelmi bankok, a függetlennek nevezett jegybankok és a Nemzetközi Valutaalap érdekei nem csak hogy egybecsengenek, hanem utóbbi az előzőek kedvéért komoly nemzetközi konfliktusokat is kész vállalni a demokratikusan választott nemzeti kormányokkal. Ebbe a sajátos háborúba kapcsolódik be egy újabb globális hatalmi szereplői kör, a nemzetközi hitelminősítők szűk társasága. Akik ezúttal is ugrásra készen állnak, be nem vallottan is az IMF tárgyalási pozícióit támogatva a falhoz állított nemzeti kormányokkal szemben. A túszokat ebben az ütközetben a devizahitelesek százezrei jelentik: egyelőre minden csapás őket éri, ami tovább gyengíti a magyar kormány hátországát. E sorok szerzője nem véletlenül javasolta korábban több fórumon is: a devizahitelek forintosítása elsőrangú, az érintettek problémáinak megoldásán jóval túlmutató, nemzetstratégiai szintű feladat – éppen a gazdaságdiplomáciai és árfolyampolitikai mozgástér bővítése érdekében. De mivel ez nem történt meg a megfelelő időben, a gazdasági szabadságharcot most már úgy kell megvívnunk, hogy közben a forint árfolyama is viszonylag védett maradjon. Ami első hallásra szinte lehetetlen vállalkozásnak tűnik.
Mi történik ugyanis rendre, szerte a világban?
Amennyiben egy nemzeti kormány bármi olyan lépést megtesz, ami a gazdasági szuverenitás kitágítását szolgálja, a globális pénzpiac – amelynek szimbóluma és egyben nemzetközi kijáró szervezete az IMF – „fenyítő akcióba” kezd. Elég, ha három-négy befektetési alap irányítója összedugja a fejét a Wall Streeten, és úgy döntenek: másnap piacra dobják az összes forint-állományukat és magyar részvénycsomagjukat, mire a forint árfolyama, valamint a magyar cégek tőzsdei értéke drámaian zuhanni kezd, rosszabb esetben zuhanórepülésben omlik össze. A „megrogyasztó akciónak” erőteljes hátszelet ad a nemzetközileg is gerjesztett médiahisztéria, valamint a globális pénzügyi hatalom fenyítő szerveiként működő hitelminősítők beavatkozása. Magyarországot térdre kényszerítik, a gazdasági szabadságharcot éppen hogy elkezdő kormányt saját népe kergeti el, visszakövetelve a gyarmattartók kiszolgálóit, hogy legalább „nyugi” legyen. A helyzet szinte reménytelen. A döntés tehát megszületik New Yorkban, a tömeges eladás elindul, ami önmagában is a részvény- és valutaárfolyamok süllyedését eredményezi. Ettől pánikba esnek a kisebb befektetők, akik minél gyorsabban igyekeznek megszabadulni saját részvényeiktől, illetve spekulatív célból tartott forintállományuktól. Az eredmény: tovább zuhanó árfolyamok. A negatív spirál felgyorsul, egészen akár az összeomlásig. Miközben az egész folyamatnak nincs semmilyen reálgazdasági oka, magyarázata. A „bedöntés” tisztán spekulatív, globális politikai célokat szolgálva.
Mi lehet akkor az ellenszer?
Elvileg – első megközelítésben – pofon egyszerű. Ha a zuhanást az okozza, hogy néhány nagy szereplő spekulatív céllal tömeges forint-eladásba kezd a nemzetközi pénzpiacokon, akkor ennek ellenszere az, hogy egy vagy több másik nagy szereplő néhány órán belül tömeges forintvásárlásba kezd. És kinek van annyi szabadon felhasználható pénze, amelynek nagyságrendje összemérhető a New York-i tőzsdecápák áltál mozgatható pénzmennyiséggel? Jelen erőviszonyok szerint kizárólag Kínának. Az állami befektetési alapokban fekvő hatalmas pénzmennyiségnek a töredékéből meg lehet menteni a forintot, fenntartható módon, amennyiben meg van erre a politikai szándék. Úgy, hogy ez nem segélyt vagy államközi segítséget jelentene, hanem „win-win” alapú üzleti megoldást. A kínai szereplők ugyanis nyomott áron jutnak hozzá a szabad piacon keringő forinthoz, illetve magyar részvényekhez, és mivel az alacsony árfolyamot spekulációs nyomás hozta létre, az „ellen- spekuláció” hamar visszatéríti az árfolyamot a reális szintre. Aki tehát bevásárolt, az hatalmas árfolyamnyereséget zsebelhet be, akár még aznap. Mindenki jól jár, a spekulációt elindítók kivételével: a vásárlók már aznap jóváírhatják befektetésük hozamát, a forint visszatért normális szintjére, a devizahitelesek megmenekültek, az államcsőd veszélye elmúlt.
Mi kell ahhoz, hogy ez működjön?
Mivel Kínában a gazdaság erősen függ a politikától, egyértelműen a kölcsönös bizalmon alapuló, jó államközi kapcsolatok. Ez lehet az, ami egy ilyen kritikus pillanatban átlendítheti az országot a holtponton. Mindez hatalmas történelmi felelősséget ró a magyar diplomáciára és gazdaságdiplomáciára, amelynek meg kell teremtenie a bizalom légkörét.
Vajon készen áll-e erre a kormányzat?
Felmerül persze a kérdés, hogy miért kellenek ehhez egyáltalán a kínaiak, miért nem csináljuk meg mi magunk. A magyarázat borzasztó egyszerű: mennyiségi okokból. Magyarországon egyszerűen nincs annyi pénz, hogy a fent leírt intervenció megvalósítható lenne. Ha az összes mozdítható nemzeti tőkét és magánmegtakarítást összeadnánk (ami a gyakorlatban lehetetlen volna), és még a jegybank is beszállna a devizatartalékaival, még az is kevés lenne. A hatás kismértékű és átmeneti lenne, amit újabb süllyedés követne, vagyis a trendet nem sikerülne megfordítani. Az „együttmozgás” viszont működik: ha egy esetleges kínai intervencióval egyidőben magyar befektetők is vásárlásba kezdenek, bízván a gazdaságpolitikai irányításban és a gazdasági diplomácia sikerében, akkor ők is hasonló árfolyamnyereséget realizálhatnak.
Ez lenne az igaz nagy „win-win”…
Mindennek kezdő feltétele a parancsolóan szükséges stratégiai irányváltás: arccal Kelet felé!
Hegedűs Tamás
közgazdász, a Jobbik frakcióvezető-helyettese, a Gazdasági és Informatikai Bizottság tagja

Bográcsozni akarok!