Legendák keringenek arról, hogy ezt Kodály Zoltánnak köszönhetjük, ám az igazság az, hogy ő egy már régről ismert rendszert vett át. Célja az volt, hogy megtanítsa növendékeit a tiszta énekhangokra, pontosabban a biztos hangeltalálásokra. A rendszert Arezzoi Guido iskolája teremtette meg, kb. 1000-ben. Igen, ennyire régen, mégpedig egy Szent Jánosnak írt himnuszból, mert sorainak egy-egy kezdőhangja adja a szolmizációs hangokat (UT-RE-MI-FA-SOL-LA-SI). Később úgy találták, hogy az UT szótagot nem lehet olyan jól énekelni, ezért Giovanni Battista Doni 1640 körül a saját családnevének egy szótagjával helyettesítette azt. Egyes források szerint a Dominus (Úr, Isten) latin szóból eredeztethető a dó. Kodály Zoltán pusztán átvette ezt és beültette a magyar énektanulás alapkövének, hogy legyen a zene mindenkié.
A germán és angolszász területeken, Magyarországon, Japánban a szolmizáció feladata az, hogy ábrázolja a hangok egymáshoz való viszonyát, tonalitását, anélkül, hogy megkötné a hangnemet. Sok országban a szolmizációs hangot ABC-s névvel (C, D, E, F, G, A, H, C) helyettesítik, aminek ugyanez a lényege. Mindent összevetve, ha szerettük, ha nem, több mint ezer éves dolgot tanultunk meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése