Kurultáj

"Egy évvel ezelőtt még csak néhány kivételes ember hallott Magyarországon a madjarokról. Azóta egyre többen csodálkoznak rá, hogy él Kazakisztánban - Kazahsztán, kazah kifejezéseket a Szovjetunió fennállása idején az oroszoktól vettük át, helytelenül - egy madjar (ejtsd magyar) nevű törzs, amelynek ősi mondái hasonlóak a mieinkkel, és most már genetikailag is bizonyítottan a rokonaink." Ezt írja a Kurultáj weboldal.

Bizony aki nem ismeri a magyarság történelmét - és egyre többen vannak - az csodálkozik. Mert ezen semmi csodálnivaló nincs azok számára, akik olvasták például a Mongolok Titkos történetét, illetve az ezzel kapcsolatos irodalmat. A korabali mongol térképeken ugyanis egyértelműen szerepelnek a Keleti Magyarok, illetve az is tudható, hogy kemény harcokban törettek meg és osztattak szét a mongol tatár népek között. Nyilvánvaló hogy maradtak nyomaik, leszármazottjaik. Ám mindaddig, amíg a magyarság történetét sémiták (értsd: zsidók) és iráni árják ( értsd: németek) írják, azaz a zsidó-keresztény kultúrnyomás alatt sajog, nem is tárul fel a turáni gyökerű, szellemiségű magyarság szubsztanciája. Mert letagadnak minket a földről az égről. Mindaddig, amíg a magyarsággal rokonságot jelző népek (úgymint: török, üzbég, azeri, kirgiz, türkmén, ujgur, baskír, tatár, csuvas, balkár, krimi tatár, gagauz, jakut, csecsen, bolgár, hanti-manysi) emlékezete feltárásra (értsd: írásos művekbe) nem kerül, amíg e népek géntérképei ábrázolásra nem kerülnek, addig a "hivatalos tudomány" álságossága árnyékában rejtezkedik biológikumunk, szellemi gyökereink és nem nyugszik lelkünk, hiszen egyéni és kollektív tudatalattink génjeinkben kódoltan hordozza magában származásunkat, múltunkat. Mindaddig, amíg az Arvisúrát nem emeljük - legalább is magunk előtt - a Biblia szintjére - ami egyébiránt lényegében a zsidó nép történetírása - addig fennál a veszélye a "néphalálnak" azaz az identitás vesztésnek, a "be -és felolvadásnak".

Dalban Ghymes: Seregek közt

Magyar rokondícsérő

Igen. Áthallás. Berecz András Csuvas Rokondícsérő c. produkciója áthallása adta a címet. Augusztus 8-án az én familiámmal kvaterkáltunk Bogláron, 9-én pedig nekivágtunk a Balaton-felvidéknek, az én Édes Pici Párom édesapja, néhai Németh István földjére, rokondícséret okán. Különös családi vonás nálunk, hogy a Balaton két partjához köthetően cseperedtek az atyáink. Délen Somogyban az enyém (Somogyvámos, Balatonboglár) Északon Veszprémben a Páromé (Káptalantóti, Tapolca, Keszthely). Jól láthatóan jöttek elő a familiák a kis falvakból a városokba. Évek óta járjuk már ezt a canossát együtt is, azt megelőzően pedig ide a Balaton-Felvidékre édesapjukkal járták. Most sajnos - Mamika nem tudott jönni a 82 év gyengesége miatt - már csak Menyus - a Párom húga - tartott velünk. A pénz nem vet fel minket se mostanában, így apró kollektív ajándékokkal (csomag kávék) felszerelkezve a viszontlátás örömére hangolva indultunk neki az útnak, amihez nem kellett más, mint egy jó autó és benzin. Az meg volt. Ők nemigen látogatnak minket, talán egy-egy alkalommal az évtizedek alatt megnézték hol élünk. Hát, ha a hegy nem megy Mohamedhez, Mohamed megy a hegyhez. Így vagyunk mi ezzel. Úgy tűnik örülnek nekünk, és lehet így is érzik, mert számon tartjk hogy ilyentájt szoktunk jönni. Utunk során, mint cseppben a tenger megmutatozik az ország állapota (Keszthely, Tapolca, Káptalantóti, Badacsonyba nem volt érkezésünk), ugyanis az egyéni a rokonlátogatás során kivilágló egyéni sorsokból bizony jól megmutatkozik az ötvenes-hatvanas korosztály, gyermekeik, unokáik életvitele, sorsa, lehetőségei. Mit mondjak? Igen vegyes és áltlagban lehangoló a kép. Megszünt és megszűnő munkahelyek, a megélhetés gondjainak fokozódása. Arcpirító nyugdíjak és betegségek. Ennek ellenére lélekszámban gyarapodik a szorgos familia. A gyerekek egyetem kezdése, egyetemekre járás, na és ahol megvannak a diplomák, ott jönnek az unokák. Kizsigerelt ez az ötvenes, hatvanas nemzedékünk. Ezzel szemben "a világon minden nagyon szép, csak úgy kell ránézni" /Berecz András/

Képetűd

Berecz András koncerjte a XXVII. Táncháztalálkozón 1

Boglár Augusztus 8

Egy kis nyári vakációzásra indultunk. Kimaradt - a hagyománnyá érett - boglári házassági évforduló, a nagy közös rokoni találka. Így viszont elemeiben, azért mégis csak összehozzuk. Első lépésként Bogárra jöttünk, hogy fogadjuk a nyírségieket. Minket meg a bogláriak fogadtak. :)

Képriport

Dalban Generál: Száz éves kút

Tamás bátyja videokunyhója

Készül a KIVOSZ Videoklippje. "Haiku" Tamás videoguruval lassacskán haladunk. Rabszolgamunka az ilyen. Négy órányi videóanyagban el lehet maszatolni, kalandozni. Legnehezebb mindig a lényeg kiemelése. Juteszembe gond van az önkormányzatokkal, a hivatalnokokkal, itt az ingatlanszakmai névjegyzékek Internetes hozzáférhetővé tételével. Úgylátszik egyesek csak arra hajlandóak, amit a törvény előír nekik. Ha a törvény nem írja elő, még az orrukat se hajlandók megvakarni, ha viszket. Bizony nagy az Isten állatkertje, és alacsony a kerítés.

Képriport

Dalban

Generál Húzd meg jobban menjen a munka

32

A cím szerinti lapszámú a magyar kártya is. Talán a tizedik házassági évfordulónkon jutott eszembe az, hogy megkérdezzem a Párom, vajon sorra tudja-e venni az eltelt tíz évet és minden évből kiemelni egy jó és egy rossz eseményt, ami velünk történt. Bizony megizzadtunk, mert már akkor összefolytak az évek és sajnos nem vezettünk naplót, hogy ott rámutassunk egy-egy bejegyzésre. Ma a 32. házasságú évfordulónkon ilyen ötlettel már elő sem álltam. Naplót ma se vezetünk, csak én ezt a blogot. Jut eszembe, ma úri szeszélyemben például azt is megtehetném, hogy a magyar kártya egy-egy lapját rátehetném egy-egy közösen eltöltött évre, 1976. augusztus 5.től számítva. (Egyébként annak az eseménynek is voltak előzményei. Én 1972 szeptemberétől futok a pillantása elől. :) ) Ma három és felen ünnepeltünk. Mi ugye az ünnepeltek (ez két fő), Ajándok (ez a Főnök újabb neve, ő további egy fő) és Főnök Ajándok apja, elsőszülöttünk, aki benézett hozzánk (a jelenlétre nézve bőkezűen egy fél fő). Három kacsacombot sütöttem. És három üveg bort vettem. Mostanában persze nem így volt, mert Bogláron ünnepeltük családalapításunkat rokoni körben, összekötve Szabolcsot és Somogyot. Most így alakult, ám nem bántuk, mert ilyen meghitt házassági évfordulóra nem is emlékeztünk. Egyikünk se. ( Ez mondjuk nem zárja ki - memória zavarainkra nézve - hogy azért mégis lehetett ilyen. :) )

Képetűd

Dalban:

Tilk L. G. Ezer szállal láncolsz

Czifrák A. : Velem légy

Tilk János Somogyi Húsospalacsintája

A hortobágyi húsospalacsintából puskáztam, és mivel szűz volt a kezem a hortobágyi húsospalacsintára - soha nem készítettem még - így tekertem egyet s mást a recepten, mert vargányagombát is tettem a töltelékbe, ami nekem a terecsenyi erdőt idézi, ahol apámmal szedtük a vargányát. Egy zsákkal - amire emlékezem és bringán - vittük haza Almamellékre. A zsákot nagyapám is használta. Egyszer meg is érkezett, mindene a vállán levő zsákjában volt. Úgy gondolta nálunk lakik majd, de meggondolta magát. Bizony volt mitől menekülnie. Így róla neveztem el ezt a receptúrát - látványkonyhám új elemét - mert főzőkolbászt is szeleteltem a tetejére, amit anno meghitten és ketten, nyersen ettünk paprikával, vagy hagymával és kenyérrel. No nem a kettőhuszas lecsót tettem fel, hanem debrecenit. Mert azért van fejlődés is.

Látványkonyhám

Dalban

Bojtorján: Ahol a lusta folyó ...

Tilk L.G. : Sufnidal