"Egy évvel ezelőtt még csak néhány kivételes ember hallott Magyarországon a madjarokról. Azóta egyre többen csodálkoznak rá, hogy él Kazakisztánban - Kazahsztán, kazah kifejezéseket a Szovjetunió fennállása idején az oroszoktól vettük át, helytelenül - egy madjar (ejtsd magyar) nevű törzs, amelynek ősi mondái hasonlóak a mieinkkel, és most már genetikailag is bizonyítottan a rokonaink." Ezt írja a Kurultáj weboldal. Bizony aki nem ismeri a magyarság történelmét - és egyre többen vannak - az csodálkozik. Mert ezen semmi csodálnivaló nincs azok számára, akik olvasták például a Mongolok Titkos történetét, illetve az ezzel kapcsolatos irodalmat. A korabali mongol térképeken ugyanis egyértelműen szerepelnek a Keleti Magyarok, illetve az is tudható, hogy kemény harcokban törettek meg és osztattak szét a mongol tatár népek között. Nyilvánvaló hogy maradtak nyomaik, leszármazottjaik. Ám mindaddig, amíg a magyarság történetét sémiták (értsd: zsidók) és iráni árják ( értsd: németek) írják, azaz a zsidó-keresztény kultúrnyomás alatt sajog, nem is tárul fel a turáni gyökerű, szellemiségű magyarság szubsztanciája. Mert letagadnak minket a földről az égről. Mindaddig, amíg a magyarsággal rokonságot jelző népek (úgymint: török, üzbég, azeri, kirgiz, türkmén, ujgur, baskír, tatár, csuvas, balkár, krimi tatár, gagauz, jakut, csecsen, bolgár, hanti-manysi) emlékezete feltárásra (értsd: írásos művekbe) nem kerül, amíg e népek géntérképei ábrázolásra nem kerülnek, addig a "hivatalos tudomány" álságossága árnyékában rejtezkedik biológikumunk, szellemi gyökereink és nem nyugszik lelkünk, hiszen egyéni és kollektív tudatalattink génjeinkben kódoltan hordozza magában származásunkat, múltunkat. Mindaddig, amíg az Arvisúrát nem emeljük - legalább is magunk előtt - a Biblia szintjére - ami egyébiránt lényegében a zsidó nép történetírása - addig fennál a veszélye a "néphalálnak" azaz az identitás vesztésnek, a "be -és felolvadásnak".
Dalban Ghymes: Seregek közt
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése