A sóletkészítést már az éjjel elhatároztam és utána is néztem az Interneten, hogy is megy ez. Mértékadónak Szász Judit írását találtam. Szerinte: "Több, mint ezer éve ismerik az emberek a sóletet. A X.-XI. századi Franciaországból származik, chaud lit azaz meleg ágy néven futott be ott karriert." Mielőtt a zsidók felhördülnének a szerző jelzi: "De az igazi sólet igazán nagyívű "pályafutást" zsidó étekként tudhat magáénak. Mivel a vallásuk nagyon rigorózus, több, mint 600 komoly előírást kell betartania egy hithű izraelitának. Ezek között az egyik legkeményebb, a sabbath azaz a szombat szabálya: nem lehet dolgozni akkor, hiszen az Úr is megpihent a világteremtés gyötrelmei után a hetedik napon. Még a telefonkagyló felemelése, még a sütő begyújtása, stb. is munkaszámba megy manapság is, majd 6000 évvel a Sinai-hegyen átvett kőtáblákra írt parancsok kihirdetése után. Hát még a főzés! Ezért, hogy szombaton is meleg étel legyen a családi asztalokon, a furfangosok kitalálták, hogy ezt a francia eredetű kaját már pénteken - mielőtt felragyog az Esthajnal csillag, amikortól bejön a szombat - elkészítik és elviszik a pékekhez, akik kemencéjükbe szombatig egész éjjelre betették, hogy lassan melegedve átfőjjön-süljön. Kisgyerekek vagy keresztényi jószomszédok (némi pénzért persze, mert Krisztus koporsóját se őrizték ingyen!)másnap elhozták a családnak, és amíg a tálalásra sor került, addig is dunyhával letakarva tartották langyosan a konyhában."Na miután ezt is tisztáztam, igényem támadt egy magyaros sóletre, amit Dr. Kovács Ferenc nyugalmazott mérnökezredes úrnak - nekem csak Frici barátom - ajánlottam fel magamban, miután telefonon a Pici Párom által regisztráltan bejelentkezett. És ez stílusos is. Szívem szerint a boglári pecónkba száműzött római edényben készítettem volna ezt a Kreatúrát, az ő Friciszerre keresztelt kemencéjében. Ám ugye a sütőedény Bogláron, a kemence Makkosmárián így belekényszerültem az alábbi Képetűdben látható technikába. (Egymás közt: azért az általam alkalmazott sütőedény mind formájában, mind alkalmazhatóságában az eredetire hajaz, csak annak modern gázosított változata. A forma fő vonalait hozó sütőedény igaz, hogy francia gyártmány - amiről nem tehet - az is igaz hogy alumínium, viszont teflonnal bevont. Na és a tetejét képező úgynevezett jénai üvegen átt azt is kukkolni lehet, amit a rómaiak nem láthattak a cserép miatt.) Ez viszont semmit nem von le az étel élvezeti értékéből, amit végül is ellenőrizni lehet, ha megismételjük valamikor, már csak az összahasonlítás végett, római edényben a Friciszerben. :)
Ez a Sólet magyarosan Frici barátomnak attól sólet, hogy füstölt csülök és bab alacsonyhőmérsékletű átfőzős-sütésével - ez teszi sóletté - áll elő. Viszont attól magyaros, hogy ami mellé kerül az jellemző a Kárpát medencére, konkrétan az került mellé, amit én úgy gondoltam ott a helye mert a kezemnél volt és van. Eszembe nem jutott jegesmedve talppal, avagy osztrigával dúsítani és a pingvinzsírtól is eltekintettem. Nem csábított a kínai fűszerőrlemény, mi több Jeami Oliver fűszerkészletének gondolatára is csak gúnyosan felkacagtamm egyben mélyen áthatott a Nagy Levin meg nem alkuvó szellemisége.
Ez a kaja tehát, Sólet magyarosan Frici barátomnak névre hallgat, és ha megnézzük a képetűdöt, a piros, fehér színegyüttes is - már a folyamat során - egyértelműen jelen van, ami a Kárpát medence fazekaira - na jó és a Pó völgye fazekaira is hogy ne legyünk kirekesztők és maradjunk az objektivitás talaján - utal. Ezek a helyek ugyanis a világon - az ember számára - a legjobb helyek. Lényegében engem már csak az íze érdekel cseppet, mert maga az elkészítése élmény volt nekem. Remélem pont akkorra készül el, amikor a barátom betoppan. :)
Utólagos bejegyzés: Bár így tudnám a lottószámokat!
Dalban Kantrijó A kör megbonthatatlan
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése