Hatodik alkalommal találkoztunk ebben a körben és úgy tűnik ez már a jövőben is így lesz, mindaddig míg Czifi vállalja a terheket. Valaha pszichológiából azt tanították nekem, hogy az örömök három főcsoportját különböztethetjük meg, úgymind a fizikai, az egszisztenciális, illetve a morális örömöket. Mogyoróska nekem továbbra is morális örömforrás. Nem a kajáért megyek, mert ugye most is utolsónak futottam az őzpörköltre, és szinte zimmezumm volt a dolog, mert egy merőkanál, az utolsó maradt. Morogtam is hogy így becsüljük meg az alapítókat. Szartak rá, hogy én milyen állapotban vagyok, hogy már nem indulhatok száztíz gáton, maximum 110 méteren megállás nélkül. Mentek mint éhes malacok a csöcsre. :) Mert ugye ez volt a szabály. Az érkezési sorrend. Az is megdöbbentő volt, mikor az áram az egyik Kantrijós zenészt leterítette a színpadon. Lexinek igazán nem is akartam elhinni, hogy "ez nem vicc" mikor dúltan szedte le a privizórikus színpadról a cuccost. Az ok igen fatális, volt egy vezetékszakasz ahol nem háromeres, hanem kéteres hosszabbítás lépett be az áramvezetésben. Naná hogy fellépett a feszültség két külön körön. A bizonyosságot Mété fiam adta, akitől megtudtam, őt - őket is - már többször megcsapta az áram a szinpadon, különösen gagyi kis helyeken. Az ember ugyanis hajlamos azt hinni, hogy más is jól és biztonsággal teszi dolgát. Az esemény úgy következett be, hogy a helyszínen minimum tíz ezügyeben felsőszinten képzett és gyakorlott szakember volt jelen a zenészek között. Ám ember nem volt, aki leellenőrizte volna erre nézve a dolgot. Végülis háztartási balesetnek fogtuk fel a dolgot. Így aztán drámai lett a helyzet, pedig a főpróba - akusztikusan - éppen hogy túl jól is sikerült, azaz akik pénteken érkeztünk végüg dzsemeltük az éjszakát. A másnap 16:00 utánra lett tervezve a produkció, a szokásos Pátria életpálya szerinti kezdés, csapnivaló volt. Még jó hogy csak három dalt akartunk együtt. Nem gyakoroltunk és még csak be sem hangoltunk. Elengedett kormánnyal mentünk a bringán. A gyenge kezdés után azért felfejlődtünk, mert ha csapatban harmatosan is indultunk mi a "Nagy Öregek", egyéniben azért már hoztuk a formát. Volt minek lesugározni a színpadról. Én betoltam az új produkciót is, amiben mint kiderült Tibu nem hitt. Ám mégis. Ahogy toltam és nem csikorgott, az én Jó Öreg Barátom felszaladt a színpadra és velem tolta. Okos barát olyan ám, hogy amikor már látja, hogy győzök gyorsan csatlakozik. :) Külső körösök is bemutatkoztak újra. Engem is hívnak a kötetlen együttlétre. Esetenként el is szoktam menni. Én viszont akiket hívtam, közülük egy sem jött. Jó pap, holtig tanul. Bizony: Megy az idő, fogy a tisztesség. Amikor az emberek eltömegesülnek, személytelenné, arctalanná válnak és úgy gondolkodnak, majd a másik ... biztos ...Ez se nem panasz, se nem dicsekvés, mert mint jól tudjuk, "Mindenki maga sorsa pogácsa"
No így esett az is, hogy az áramütés után, - mikor szétesett a közösség - azért mégis csak felhoztuk azt a mínuszba fordult homorú hangulatot. Az embert ugye el lehet pusztítani, ám legyőzni soha. A képek nem hazudnak, miáltal most a "szerző feláll és meghajol".
Képriport
Dalban Kantrijó Láttam a fényt ....
Képriport
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése