Ősz húrja zsong, jajong, busong a tájon
s ont monoton bút konokon és fájón.
S én csüggeteg, halvány beteg,
míg éjfél kong, csak sirok, s elém sok tűnt kéj kél.
Óh, múlni már ősz! hullni már eresszél!
Mint holt avart, mit felkavart a rossz szél..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése