Na végre, hogy ráakadtam egy megvásárolható példányra. Előtte már felidegelt egynémely - parizer zabáló - cybergyerek az ostoba parasztozásával, itt az Interneten. Már kölyökkorombann is megfigyeltem, hogy a tehetségtelen ostoba kis patkányok szeretik rágcsálni azt, amiről fingjuk nincs. Fel-fel bizsereg ilyenkor a paraszt tenyerem. :)
Mert nem is tudom mit sóvárgok én itt összevissza az "ősi ízek után" mi a fenének nem töltök kolbászt a saját számíze szerint. Vagy akár hurkát is. Nem kell ahhoz fesztiválra sem járni. Az ember meghirdeti itthon magának aztán meg is nyeri, majd meg is eszi amit töltött.
Igen. Palimadár vagyok, akit palira vettek és madárnak néztek. Devizaadós. Uram, add meg a nyugalmat, hogy beletörődhessek a megváltoztathatatlanba! Uram add meg az erőt, hogy megváltoztathassam, ami szükséges és elégséges! Egyben Uram add meg a bölcsességet, hogy az iménti két dolog között különbséget tehessek. Mert nékünk Szentatyám nagy erőt ád, hogy nem tudjuk pontosan mit is akarunk, ezáltal a szándékok bizonytalanságából a cselekvés bámulatos szabadsága fakad.
1 megjegyzés:
Főszerkesztő uram, ez nagyon eredeti gondolat. Én azzal tudnék hozzájárulni a témához, hogy szívesen megkóstolnám -főleg a hurkát, de ahhoz persze lehet harapni sültkolbászt is a kenyér mellé-, és hozzájárulásként én hoznék egy kis tokaji furmintot, iszogatás céljából. Így lenne teljes a kép, no meg két gitárral, hogy nívós zene is legyen.
Csupán egy dologra lenne még szükség, hogy a kenyeret is én vigyem, mert bizony nehéz fellelni igazi péket, és nem beszopni a "látványpékségek" por-kenyerét, ami a pékmesterség gyalázatos megalázása.
Megjegyzés küldése