Őrangyal

Most a lépcsőházi vetődésemet követően szükségét érzem annak, hogy számba vegyem emlékezetem szerint azokat az élethelyzeteimet, amikor az életem volt a tét, akár balesetből (ami fordulhatott volna másként is) akár betegségből kifolyólag. Ám, amint a mellékelt ábra ( magam la ) mutatja mégsem úgy fordult. Ilyenkor elgondolkodik az ember, vajon hány élete lehet még? 

- 1956-57?: Tüdőgyulladás. Kis gyenge koraszülöttként ötéves koromig minden télen megjelent a tüdőgyülladás réme. Szüleim elmondása alapján volt egy eset, amikor a lázam 40 fok fölé emelkedett és lázálmom volt. Megfogtam apám orrát és luftballonnak néztem. 

- 1961-62?? Vérmérgezés. Talán a bal kezemen ejtett sebből kiindulva megindult a vörös csík felfelé. Apám Almamellékről Ibafára vitt, kerékpárral. Megkaptam a hatalmas tetanuszt, amitől aztán kampósbotra is kaptam. Hazafelé jövet ráadásul még a kerékpárral is buktunk egy nagyot, bár az a tetanuszhoz képest már ...

- 1961-1962?: Fulladozás. Kiöntött az Almás patak - Almamalléknél -  és mi jómadarak ott teknőztünk vadul. ( Kiloptuk a sózóteknőt a kamrákból.) Vitézkedtünk a patak mélyre duzzadt medrénél. Úszni csak ketten tudtunk a Zsifkó Feri meg én. Én is csak kutyában. Németh Pista egy sózóteknőben át akart kelni az Almás patakon és teknőstül befordult. Feri a Pistát mentette én a teknő után mentem - mert hatalmas verés nézett ki hiánya esetén -  és igyekezetemben belegabalyodtunk - a teknő és én - a patak oldalán és gátján nőtt zsenge fűzesbe. Egyik kézzel egy vékony ágat, a másikkal a teknőt fogtam. Patt volt. Én kitartottam. Közben egy tanár rohangált az Almásra merőleges ér gátjának a tetején - nomen est omen a Hamarits - és rohanva értesítette az iskolában apámat anyámat, hogy az egyszem fiúk ott fuldoklik az Almásban. Ekkor jött a Zsifkó Feri segítségül. Ugyanabba az egy ágba kapaszkodott amibe én - csak oda lehetet - és az belahajolt velünk a vízbe. Én ágat és teknőt eleresztve küzdöttem a puszta létért. Nem tudom hogyan, talán a víz alatt mászva kivágtam magam és sokat nyelve lepihentem a sekély vízbe hanyatt. Érkeztek anyámék és mit látnak? Már ki is vagyok terítve. Talán igen, talán nem megkaptam az alapos pofozást, ami apámtól kijárt valahányszor "rájuk ijesztettem".  Ma sem tudom, hogy jöttem ki az Almás-patak aljáról. Néha azt képzeltem, lehet onnan egy másik párhuzamos világba érkeztem. 

- 1965-66? Kerékpár beleset: A falun - Somogyhárságy -  végigfutó betonjárdát hogy úgy ne mondjam lehet kissé linken építhették, mert nagyon hamar "kiskátyúk" fészkek keletkeztek benne. Én meg mint jó madár, azon szórakoztam, hogy melyik az a sebesség, amelynél el és vissza tudom rántani a kormányt a bringával. Megtaláltam határaimat. Annál a sebességnél a kormány keresztbe állt, majd én a kormányon keresztül ívben repültem át és a betonjárdán landoltam hosszan csúszva. Hát bizony ha valami az utamba kerül, azt lefejeltem volna. Ám nem, szépen a járda tengelyében haladtam és a maci alatt a bőrt mindkét térdemen és könyökemen frissítettem. A másik oldalon egy tanu vihogott. Egy banya. Tetszett neki a cirkuszi mutatványba is beillő produkció. Csak anyámnak mertem bevallani az esetet, mert apámtól még egy hatalmas verés várt volna rám. Híre nem ment. Kisebb sportos esések még voltak, ahol nem éreztem halálfélelmet.
- 1967. Motorbaleset: Somogyhárságyon nagyanyám és anyám élénk tiltakozása ellenére elkötöttem - nem is egyszer -  a pajtából apám Danuvia motorkerékpárját. A rákövetkező alkalmakkor az sem tartott vissza, hogy anyámék beköptek apámnak, aki keményen megpofozott ilyenkor. Történt az Somogyháságy és Magyarlukafa közötti útszakaszon, ahol a motorozás már nem is nagyon érdekelt hogy az út jobb oldala helyett a baloldalon találtam magam, annyira lenyügözött a pacsirták üzekedése. Nm figyeltem az intő jelre, így Magyarlukafán ki is fogyott a benzin, amit megoldottam Orsós Miska későbbi paraszt olimpiai első győztes segítségével. Én ilyen viszonyban voltam a helyi cigánysággal, ők segítettek ki. Na örömömben hogy még apám érkezése előtt hazaérhetek rákapcsoltam és a kanyart úgy vettem, hogy a motor hátsó kereke kifarolt és én ahogy sebességben leléptem a motorról egy guruló-hasmántban újra átéltek a halálfélelmet. Talajfogásom ismét jól sikerült, és a motor sem szökött meg, mert ott pörgött a tengelye körül. Én mint huszárunoka lazán megfékeztem ezt a bepörgött Daniviát, majd hazaporzottem vele, mintha mi sem történt volna. Apám látta a nyomokat, meg is kaptam a járandóságomat, ám igazán azt sérelmezte, hogy nem használok kuplungot. Én viszont már ekkor eldöntöttem a jövőmet, már ami a vezetést illeti. Az alapkérdés ugye ez: Iszik vagy vezet! Én azt hiszem e kanyarélmény alapján dönthettem úgy, hogy akkor én inkább iszok és nem vezetek. Ezt az elhatározásomat máig tartom. Nem szereztem jogosítványt motorikus járműre - na jó, földtolóra a főiskolán, de az kötelező volt - abból a meggondolásból, hogy minek az, ha úgyis elvehetik.

- 1971.Vakbél I. : A gimiben a koleszban - Pécsett - bedurrant a vakbelem. Hatalmas hányás, vánszorgás a kórházban. Ekkor még eljegelték. Ekkor ismertem meg a gumikesztyűs kezet vazelinnel a mutató újon. És ez a pécsi kéz, egy afrikai diák tömpe mutatóujjat tartalmazó keze volt. Éreztem, valami elveszett. 

- 1973. Vakbél II.: A fősulin a koleszben - Debrecen - újra bedurrant a vakbelem. Ám itt már perforálódott is. Volt minden ami kell. Nem vakbélnek gondolták, mert nem ott fájt ahol kell hanem jóval lejjebb. Műtő dokim jelezte - aki katétert is cserélt - mert zárlatos lett az első hogy olyan volt a vakbelem, mint egy furulya. Hosszú és likas. Hát azt hisze, ha ott nem avatkoznak be a sorsomba, most nem pötyögtetném itt a karaktereket. Valószínű morfiumot is kaphattam, mert határozottan emlékezem rá, hogy egy hat nyelven beszélő cső is volt a hasamban és ufók kísérleteket végeztek velem. Mondjuk a szobatársak arra emlékeztek, hogy én öntudatlan állapotban kiszereltem a dréncsöveket a hasamból és mindent bevéreztem. Hát ugye ki mit tapasztal. :)

- 1999. Szívinfarktus: Ez klaszikusan zajlott. Szakadt rólam a víz és a bal kezem ereit mintha ki akarták volna tépni. Sajnáltam és féltettem a két kis gizda mentős segédet, mert én 100 felett voltam, ők meg talán ketten tettek volna ki egyet, azaz engem súlyban. Remegett a  karjuk, ahogy vittek lefelé a II. emeletről. Közben eszembe jutott a hűtőszekrény szerelő esete is. Na az osztályon - nem közvetlenül az intenzíven - már megalakítottam a Viagra klubot, mely a névadó táplálék kiegészítőt követelte a kórházi ellátás keretében. Különös, Masszi doktornő nem lelkesedett az ilyen ötleteimért. Ezt követően bevezettem a vicc órákat és saját felelősségre vitt hozott a párom. Bejáró infarktusos beteg voltam. A végén a közösség nem akart hazaengedni, petíciót nyújtottak majdnem be, hogy engem ki ne eresszenek. 

- 1999. Szívszérhűdés: Na elöntötte a tüdőmet a víz. Mindez Füreden a szívkórház kezelőjébe. Igaz a hajnali fél három táján mikor a kezelőbe botorkáltam a folyosón át is ment előttem egy fekete macska. Fel is voltam háborodva, hogy ez bizony elég egy babonásabb szívbetegnek. A kezelés során - ami egy EKG volt meg egy szájspicc - érzem a tüdőm szörtyög. Kérdem a bögyös festett szemű éjszakai nővérkét, hogy hol az ügyeletes orvos. Ő szelíden beszél le az ötletemről. Én talán nem a legudvariasabban ráordítottam, azonnal hívja. Sértődötten hívta is. Öt tíz másodpercen belül ott is volt, ráadásul ő volt az intenzív osztály vezetője is no meg régi iskolatársam Pécsről a Széchenyiből és a matematika - fizika tagozatról ami később derült ki. Tibu barátom szerint ha van jó kapcsolat, protekció már nem is kell. Miután ez életutam kapcsán az ölembe hullott meg is kérdeztem Jóska főorvost, hogy ugye én nagy szarban vagyok. Őszintén megmondta, nagyon nagy szarban. És jó lenen tudni, mikorra vagyok kiírva műtétre. Hát bizony akkor még úgy nézett ki, hogy addig én már nem élek. No és mégis másként lett. Miután a Városmajorbúl a nyitott szívműtét után ugyanide visszakeveredtem lábadozni, az a nővérke ami az oxigént hozta nekem örömmel fogadott, ilyetén: Jaj Tilk úr. De örültünk, mikor elvitték innen magát, mert azt hittük itt hal meg. :) Mindig szerettem az őszinteséget. Akkor sem sértődtem meg, amikor talán ugyanez a nővérke egy nagyvizit előtt külön megkért, hogy ha lehet most és általában a nagyvizetek előtt avagy során ne telefonáljak, mert a főorvos úr vizititel és már három szobával odébb is zavarja a vizitet, mert az ápoltak nem a főorvos úr kérdéseire koncentrálnak. 

- 1999. Szívműtét: Budapest, Városmajor. Na miután jól "indikáltam", azaz sürgősséggel meg akartam akaratom ellenére halni, így előrehozott műtétre került sor. Többen kérdezték fájt? Hm ... Mi fájt? Talán legjobban a beöntés ... a műtét előtt ... műtét után meg az, hogy nem adták rám a kisgatyámat, pedig ez sértette a szemérmemet hogy én egy szál lepedő alatt három csővel a hasamban ott szemérmetlenkedjek. 

Na ott megbüntette azzal, hogy a katétert direkt levegősítették, hagy szorítson a hugy. Hivatkozhattam ott én mérnöki diplomáimra meg a folyadékok fizikája ismereteimre. Talán a Betegjogok c. könyv a kézben az hatásosabb volt. Ám addig is el kellett jutni. Mondjuk ez sem volt egyszerű, mert az intenzív osztályon is, meg a lábadozó részlegben is - biztos ami biztos alapon - lórugás hashajtó adagokat adtak be. Így nem is csoda, hogy mikor az altatótól kábán arra ébredek, ki kell menni és nagynehezen húzom fel magam a gézzel, papucsba lépek és még csak kettőt léptem és máris ...

Panaszosan felbőgtem: Úristen! Beszartam. Szobatársamnak ez az ENTRE, nagyon tetszett, cimborák is lettünk azonnal. Nem hiszem hogy bárki kételkedik abban, hogy a szívműtét elmaradása esetén én itt dánvárkodnék a billentyűk mellett. 

- 2007. Konyhatűz: Az úgy volt, hogy a konyhában olajat forrósítottam a rósejbninek. Majd erről két ajtóval idébb a számítógépemnél átmenetileg elfeledkeztem. A füstre és a szagra lettem figyelmes talán éjfél felé. Az előszobában már vágni lehetett a füstöt és a konyhaajtó opálüvegén szépen látszott a lángoszlop, ami a konyhai gáztűzhelyről eredt. Tudtam, mögötte a gézvezeték. Nem volt kirekeszthető egy gázrobbanás dolga sem.  Mit volt mit tennem. Ordítva, félelemmel de bementem mint az amerikai filmekben a tűzoltók. A páromtól vizes pokrócokat kértem - aki élőben közvetítette a húgának nyíregyházára mobiltelefonon az eseményeket - és eloltottam a tüzet. Itt már beszarásra sem volt idő. Felgyorsultak ugye az események. A biztosító szakembere elismerve gyújtogatói és tűzoltói teljesítményemet jelezte, hogy a tűzoltóknak be kellett volna jelentenem az esetet. Én ezt tényleg nem tudtam. Úgy gondoltam jobb ha oltom a tüzet. És ha már eloltottam, minek szóljak a tűzoltóknak? No itt halálfélelmem volt újra. 

2010. Vaslétráról hanyatt esés: No erről részletes leírást adtam itt. Csak azt sajnálom hogy nem állt módomban a légtechnikámat videózni esés közben, hogy kielemezhessem hogy működik az Őrangyal. Most a post traumás stresszében vagyok még. 

Mindezt a fenti sok igaz-marhaságot meg azért hordtam össze, mert az imént ment befeküdni műtétre az általam ismert egyik őrangyalom, az én drága pici Párom. És őszintén szólva, "be vagyok szarva" újfent.