Egy régi kép, több kisgyerek

Kezembe akadt egy régi kép, amit be is szkeneltem. Talán 1966-ban vagy egy évvel rá készült. Somogyhárságyon, az én rezedaillatú kis falvaim egyikében. A képen látható a Sólyom örs is, úttörő nyakkendőben. Páran már nem élnek ebből a társaságból sem.

Fotó.

Az áldozati báránylapocka

Karácsony első napján a sült libamáj mellé, kisérőnek egy rozmaringos, foghagymás kefírben pácolódott báránylapockát is készítettem. Már előző nap bepácoltam. Még ilyet sem sütöttem. Jénaiban készítettem és vörösborban pároltam, amit Máté fiamtól kaptam ajándékba. Nagyon finom lett.

Képriport.

2007 Karácsony első napja, Sült libamáj

Szép fehér karácsonyunk van. Már régen volt ilyen. Rokonokkal, barátokkal telefonon folytattuk a meghitt beszélgetéseket. Elkészült az ajándék libamáj is az Én Pici Páromnak. Én is bemutatom a főajándékomat, egy kimonót, mely fehér alapon kék csíkos. Így megszületett a Sasadi Zártosztály fogalma is egyben. :)
Képriport.

2007 év Karácsony Szent Este

A Főnökéknél kezdtünk. Vittem ugyan fényképezőgépet, ám a kártyája bent maradt a printer kártyaleolvasójában. Így aztán ... Gergő fiam fotózott. Majd csak lesznek képek. Ádi szó szerint rábukott az ajándékaira. Én gitároztam is cseppet és úgy tűnzt, mintha Ádi is velünk énekelne. Fotók majd később. Sőt talán video is lesz. Ezt követően itthon karácsonyultunk, szűksebb családi körben.
Képriport.

Megszületett a gyermek: Így kezdi a Karácsonyt a Főnök...

Ugye, akinek van apja? ( na meg nagyapák is. :) ) Az apa egyengeti az utat. Volt valaha ilyen foglalkozás is nálunk, hogy útkaparó. Egyben ez itt a reklám helye. Ádireklám. :) Áldassanak az apák is. Kik életüket és vérüket adják az övéikért. Na és az özvegyek is, akik akaratuk és nemiségük ellen, atyákká lettek. Ádi unokám első Karácsonya indul. ( na jó. Meg még a Zám Lajosé. ) Még nem tudom minek fogja nevezni a birkózótársát, ám hogy birtokba vette, az látható. Kis Gazdám el ne haggy. :) Látható, fejre megy a kis csóka.

Dalban: Zorán: "Üres bölcsőt ringat a Hold fénye... mindig ez a mese vége ..." És ha már az unokákon túl, az apákról szó esett, essen szó a nagyatyákról is. Nagyatyai bloggerekről, dalban: Favágók: "Az Öreg kovboj dala" ( Ezt a fílinget ugyan Lajos nagyapatárssal nem egyzettem, így ez az én dógom. Az ő dóga, meg az övé. Én magánzó vagyok, Lajos meg vállalkozó. Érdekes mi? Egy ilyen vállalkozásból nem lehet csak úgy kiszállni. :) Lajos meg is mondta a főszabályt a pálinkás pohár felett, amivel turbósítottuk a gondolatainkat: "Csak a gyerekek szeressék egymást." Lám milyen egyszerű ez is. Mit mondjak? Ez a Lajos tudja a csíziót, mert magam is így gondoltam volna, ha nem lett volna gyorsabb a gondolatban. Ám mint tudjuk, semmi sem tuti. Így itt a magam nyilvánossága előtt küldök egy dalt, amit én szerzettem akkor, amikor azt se tudtam, lesz-e fiam, lesz-e unokám és annak ki lesz a másik nagyapja. Rámutatnék a hitre. Talán én is tudok valamit, dalban: Bús földemen széttekinték ...

Látod Lajos? Csak egy közös Karácsony kellett és ... bevettelek az "vállalkozásba" . Ám emlékezzünk te mit mondtál: "Csak a gyerekek szeressék egymást." Lehet ez a lányos atyák privilégiuma? Nekem két fiam, neked két lányod. Ez elgondolkodtató. Sőt! Edina lányod már ikreket hordoz, a szíve alatt. Nálatok meg így szokás ezek szerint. Már látom Főnöknek sem lesz egyszerű, hiszen egyből két unokatesó áll elő. Szerintem lányok, mert van a genetika. Ám ha fiúk? Úgy a Főnök, jó ha már most felköti a gatyát, mert az ikrek összetartanak. :) Lelkünk rajta.

Ez ugyan blog, ám ahogy a politikától, úgy a reklámtól sem szabadulhatunk. Ezáltal itt a reklám helye Zám Lajos nászomnak és a familiának: ZMF Kft. Akinek nem teccik ne nézze és a hírcsatornáimról is bátran iratkozzon le. Mert ugye vannak az elvek és van Ádi. A Főnök.

Előkészületek 2007 Karácsonyára

2007 évre visszamenően családilag azt hiszem senki nem emlékezik. Az időben ez ugyanis 80 nemzedékre való visszaemlékezést jelentene. Ebben az esetben ha jól számolom az ősök száma - feltéve, ha mind különböző 1,2 * 10 a 24-iken. Ez azt jelentené, hogy 1200 000 000 000 000 000 000 000 őse lenne az embernek. Ugye ebbe beletörik az agy? Ha tehát 2007 évvel ezelőtt egy őst szeretnénk kiválasztani, hogy ugye mi tőle származunk, rá hajadzunk, hát ez olyan lenne mint a homoksivatagban túrnánk a homokot és keresnénk a ... mit is? Ezáltal a kis számítás alapján is eljutunk oda, hogy az emberiség egy szerves valami. Az újabb és újabb nemzedékek közel úgy tesznek mint az elődök, ám közben pedig változnak. Ezért is fantasztikus az, hogy egy kollektív emlékezet, szellemiség "váltott lovakkal" azaz embereken keresztül megmarad. És ez a hit, esetleg a hiedelem. Agyból, agyba kisegítő eszközökkel vándorol valami. És ez a valami a Szeretet tudata, nevezhetjük akár Szentléleknek is. Már hogy ne legyen vita az egyes vallási felekezetek között. A zsidó-keresztény egy istenhitű szellemiségben, kultúrában kitüntetett szimbolikus szerepe van egyes "személyiségeknek". Ők a mérföldkövek, a vallásalapítók, avagy legalább is azok, akiket annak neveznek, akik szimbólummá váltak. Mindeddig, amíg ezt most végig gondoltam zavart az, hogy az én magyar populációmban - nemzetemben - egy 2007 évvel ezelőtt született zsidó pali - értsd Jézus - viselt dolgaira emlékeznek, szóban képben egyaránt. Közben meg az enyémek még a dédszüleik nevét és sorsát sem tudják. Mi több. Hét generáción túlra még fogalmunk sincs egyes csoportjaikra, azaz feljövőinkre. Vegyük csak: Vagyok én, voltak a szüleim, a nagyszüleim, dédszüleim, ükszüleim, szépszüleim, ószüleim. És a többi szülő? Még csoport nevük sincs. Nem férnek bele az agyunkba. Bizony mindezek a gondolatok egy irányba mutatnak, nevezetesen abba, hogy az emberiség egy nagy család. Csak ez kevesekben tudatosul. Mert nem érünk rá gondolkodni, hiszen "Ha gyenge vagy vernek, ha erős kergetnek én jó uram isten nehéz az embernek..." Viszont egy az Isten. És ő mindannyiunkban itt él. Csak van ugye, aki nem találja, mert akik intézményesen segítenék, mind mást mond.

Na így azért már nem is olyan nehéz elképzelni az indiai, hindu hit felfogását a reinkarnációra. Ugyan már ebből az ősök sokaságából amire rátentettünk miért is ne lehetne arcra, termetre, lélekre egymásra hajadzó jópár ember? Aki például pont olyan volt, mint én, avagy olyan mint te, aki olvasod ezeket a sorokat?

Ma kezembe került Szilágyi Julcsa nagyanyámnak küldött fénykép, melyet Anna nénje küldött neki a Baktalórántházi görög-katolikus templomról. Lám, mi nem jutott eszükbe? Templom képeket küldözgetni egymásnak? Újévi ajándéknak. Mi ez, ha nem a kollektív tudattalan és tudat határmezsgyéje, azaz hit egy lábnyoma? Emberségünk csak addig él, míg hitünk él. Ergó nemzetünk, azaz nemzet tudatunk addig él, míg vannak templomai és iskolái.

Lám. Készülődünk a családi ünnepre, a szeretet ünnepére. Az én Édes Pici Párom naphosszat ott görnyed a gyúródeszkánál és a tűzhelynél. Azokat az ételeket készíti, amelyeket otthonában készültek. Azt követi, amit látott. Ki is szorultam cseppet, ám nagyon nem bánom. Sőt símogatja a szemem is meg a lelki szemem is. Ettől azért még én is ott ólálkodom a tűzhely körül. Márcsak a Képes Sütőkönyvem mián is. :) Bár Erzsi néném megmondta: "Nálam a konyhába a férfi ne mocskolódjon, ám amit eléteszek, egye meg. Mink így szoktuk." Fel is hívom holnap, mert az én véremből - a kunok közül - és abból a nemzedékből bizony, már csak ő él. Fejet hajtok, tiszteletet teszek.

Képriport.

Kis karácsonyi ének

Ady Endre: Kis karácsonyi ének

Tegnap harangoztak,

Holnap harangoznak,

Holnapután az angyalok

Gyémánt-havat hoznak.

Szeretném az Istent

Nagyosan dicsérni,

De én még kisfiú vagyok,

Csak most kezdek élni.

Isten-dicséretére

Mégis csak kiállok,

De boldogok a pásztorok

S a három királyok.

Én is mennék, mennék,

Énekelni mennék,

Nagyok között kis Jézusért

Minden szépet tennék.

Új csizmám a sárban

Százszor bepiszkolnám,

Csak az Úrnak szerelmemet

Szépen igazolnám.

(Így dúdolgattam én Gyermek hittel, bátran 1883 Csúf karácsonyában.)

Ghymes: Kis karácsonyi ének

"Már egy hete, csak a mamára gondolok..."

Kun Margit, majd Tilk Gézáné, volt az én Édesanyám becsületes neve. Na és a sorsa? 1931. December 24-én született. Ötödik gyermekként vitte a Jézuska Baktalórántházán a Kun családba. Tőlem egy könyvet érdemelne, mert kitöltene vagy 300 - 400 oldalt az is, amit róla, vele együtt leírhatnánk. Nem tudom lehet lesz-e még arra is idő, lelki erő. Lassan 12 esztendeje lesz, hogy idehagyott minket. Ilyenkor Karácsony táján, már különösen érzékeny volt. Ilyenekkel kábított: "Gyönyörűm. Téged nem féltelek, mert te én vagyok. " Pedig félthetett volna, éppen az ő sorsától. Én féltettem, ha hagyta magát. Most nem képeket mutatok róla - ma sem merem megnézni a róla készült videófelvételeket :( - hanem három dalomat, amit hozzá írtam, és amiből kettőt a balatonboglári temetésén Dinnyés Jóska barátom kérésemre - helyettem, nevemben - el is énekelt, én ugyanis fájdalmamban nem tudtam volna. Vannak dalaim, amelyektől összeszorul a szívem. Ezek: Anyám I. , Anyám II. , Otthon és Itthon.

Négy kacsacomb sütve

A heti és főleg a pénteki izgalmakra négy kacsacombot sütöttem. Ma péntek késő délutánig nem volt Internet kapcsolatom. Ennyit a T-Online-ról. Így vezeték nélküli kapcsolatra váltottam átmenetileg a nagyfiam segítségével. Nem volt egyszerű, miáltal ma már nem mesélek kisfiam. Nem is zenélünk. Simán kacsázunk egyet. Legyen ennyi elég.

Képriport.

A korrupt kisbíró

Azt mondja nekem a "25/2007. (XII. 18.) PM rendelet" keresésemre a ... "Önnek nincs jogosultsága a dokumentum megtekintéséhez. (You have no rights to view this document.)" Hát mennyen a jó édes anyukájába. Hogy is van az, ha azon tanakodom, mi a törvény és mi a jogszabály - mint állampolgár, már hogy tudjam miért ne lopjakcsaljak - és ezt az üzenetet kapjam, hogy nem vagyok jogusult? Hát ha én nem, akkor ki a kurva annya? Én még emlékezem. Ami betartandó volt, azt kidobolta a kisbíró. Kezdem magam behergelni.

Mai mese: Bab Berci ránéz Rév Zoli pálinkájára

Lázár Ervin világa mintha Rejtő Jenő világának gyermekkora lenne. "Egyszer csak író lettem ..." nyilatkozta. Bab Berci kalandjait a Kossuth rádióban Udvaros Dorottya előadásában hallottam. Csodálatos, hogy élnek ilyen emberek is mint ők, körülöttünk. Vagy már csak élt Lázár Ervin? Akinek gondolatai köztünk élnek - és még azt is tudjuk, ki volt - ő nem halt meg. Olvassuk hát a mesét: Bab Berci ránéz Rév Zoli pálinkájára és ismerjük meg Rév Zoli különös tulajdonságát, melynek lényege, ha én ütök, nekem fáj, ha engem akkor neki. Meseolvasás után ajánlott egy kis Udvaros-Hernádi-Básti.

Országos Nyílt Ingatlanszakértõi Pályázat

Lám. A Versenytörvény hatása. Van már bank, amely vállalja a nyílt pályáztatást. Igaz, az eddigi szakértői hírekből már lehetett tudni, hogy az ERSTE a pályázatás eszközét nem fél alkalmazni. Vajon az FHB és az OTP Rt. ezt miért nem alkalmazza? Lehet érdemes lenne megkérdezni és meghallgatni az érveiket. A pályázati kiírásból jól érezhető a határozott igény két szakmára, úgymint az ingatlanvagyon-értékelőire, valamit a műszaki ellenőrire. Ezzel együtt az is kisüt, hogy a leendő megbízottól a kiíró elvárja, hogy cégen belül legyen elrendezve a szakértelem, valamit azt is, hogy egy megyén belül működjön a dolog. Szakmai vonatkozásban még elvárja azt is hogy a vezető értékelő építészmérnök legyen. Csak a vak nem látja, hogy az ERSTE egy ingatlanvagyon-értékelő hálózat felállítását tűzte célul. Olyat, amit ő ural, ő irányít. Kívül ugyan, ám mégis belül. A feltételek bizony kemények. A hiányzó dokumentumokat pótolni kell, az év 360 napján rendelkezésre kell állni és 4 napon belül kell teljesíteni. Ez a szorosság azonos az alkalmazotti léttel. És az ellenszolgáltatás? Vagy kap munkát, vagy nem? Mi a garancia a másik oldalról? Kemény a banki verseny a hitelkihelyezésekre nézve. Kíváncsian várom a pályázat eredményét. Kik leszenk azok, akik az ERSTE hurkába teszik a nyakukat?

Levelet hozott a pósta, Jóska ...

Kunpisti cimborám levéllel keresett meg. Ötlete egyébként az, ha már úgy is ide vagyok szorítva a számítógép mellé, miért is ne kereshetnék ezzel egy kis pénzt. A gondolat szép, ám ugye az ilyen ötletekkel kapcsolatosan a magamfajtának, azért csak vannak fenntartásai. Gondoltam, győzzön meg ha tud. Itt vagyok én a szkeptkus és ott van ő a dolgok tudója. Erről szól most ez a bejegyzés.