MTI hír: „A Nemzeti Eszközkezelő Társaság beindításának legnagyobb előnye lakóingatlan piaci szempontból pedig az OC szerint az, hogy az eszközkezelő által megvásárolt ingatlanok elkerülhetik a nyíltpiaci értékesítést, így ezek az ingatlanok sem erősítik az árakra ható nyomást.
Az állam, az eszközkezelőn keresztül kényszer bérlakás vásárlásba fog, ahol a megvásárolt ingatlanok kiválasztási szempontja nem az ingatlanok minősége, fenntartási költsége, elhelyezkedése lesz, hanem várhatóan a tulajdonosok szociális helyzete. Ráadásul ezen ingatlanok szétszórtan helyezkednek el, így üzemeltetésük drágább, mint az egy tömbben elhelyezkedő bérlakásoké. Ezért az OC jó ötletnek tartja, hogy az eszközkezelő zöldmezős lakásépítésekbe is belefog, mivel ezek a bérlakások korszerűbbek lesznek és nagy valószínűséggel egy tömbben fognak elhelyezkedni, alacsonyabb fenntartási költség, és olcsóbb üzemeltetés jellemezheti majd őket.
A beruházások megrendeléseket jelentenek az építőiparnak is, a kérdés "csupán" az, hogy milyen forrásból fog működni az eszközkezelő, és hogyan finanszírozza az állam a zöldmezős beruházásokat - áll az elemzésben.
Kényszermegoldások
Nincs új a nap alatt. A nemzetközi pénzpiaci spekulánsok arra kényszerítették a magyar államot, hogy olyan vállalkozásokba kezdjen, ami messze nem felel meg a szubszidiaritás elvének. Mind a devizahitelesek lakásainak a felvásárlása, majd visszabéreltetése, mind pedig a közmunka szervezés kényszermegoldások napjaink Magyarországán.
Időről időre a tömegkommunikáció a köztudatba dobja, hogy Magyarországon „egészségtelen” a bérlakások és a lakók által tulajdonolt lakások aránya, mert míg például Németországban az 50 %-ot is meghaladja a bérlakások száma, addig hazánkban mindez jó ha 8 %. Vajon miért is nem alakult ki Magyarországon a némethez hasonló működő bérlakás szolgáltató szektor. A válasz nagyon egyszerű. Azért mert a mi viszonyaink között gazdaságilag nem éri meg felépíteni és fenntartani az ilyen portfóliókat, hiszen nincs rá fizetőképes kereslet. Magyarországon a bérek, azaz a kereset éppen ötöde németnek, a fejlesztési és fenntartási költségek meg közel azonosak. A bérlakás szolgáltató szektor működésének leghatalmasabb gátja tehát az alacsony keresetek és a magas lakásrezsi. Lám, vidéki nagyvárosainkban a panellakásokat még a rezsi összegéért sem lehet kiadni. Mindez az ország pénzügyi kifosztásának a következménye. Nincs alapja tehát a Nyugat-Európai viszonyokkal való összehasonlításnak. Ilyen alapon - enyhe túlzással - akár a mongol ingatlanpiaccal is hasonlítgathatnánk viszonyainkat.
Magánerős és értékesítési céllal épült lakásállomány
2001. évvel a jelzálog-hitelrendszer bevezetésével radikálisan megváltozott a hazai lakásépítési rendszere és a piac. Az új lakások piacán a magánerős építések visszaszorultak az értékesítési céllal épített lakásokhoz képest, megfordult az arány, miáltal a magánerős építési forma radikálisan visszaszorult. Így az a – nem lebecsülhető - teljesítmény, ami a magánerős építésben létezett kiesett a rendszerből.
Nincs a királynak új ruhája
A bankok egymással versengve szórták ki a jelzáloghiteleket, megjelent a szabad felhasználású jelzáloghitel is úgymond ingatlanfedezet mellett. Majd kiderült, a „királynak nincs új ruhája”. Tabunak számított és számít ma is annak a nyilvánvaló ténynek a nyilvánosságra hozása, miszerint Magyarország legalább felében nincs – számításba vehető - ingatlanpiac! Mindezt a körülményt ugyan 1999. évtől a KSH Ingatlanadattár feketén-fehéren igazolja, ám erről beszélni majdhogynem egyet jelentett a cigányozással és zsidózással.
Igen-igen. A Pénzdiktatúra, a bankok hallani sem akartak a válságig erről a körülményről. Ennek nyilvánvaló ténynek a tudatosítása egyfelől hatalmas társadalmi felhördüléssel járhatott, mert ugye egy ilyen kijelentés a települési önkormányzatok öntudatába gázol, másfelől súlyos korlátokat szabhat a vidéki hitelkihelyezéseknek, a pénzcsinálásnak. A valóság kimondása szinte senkinek nem állt érdekében.
No most ennek a „képmutatásnak” a levét isszuk. Így történhetett meg többek között az is, hogy a Fészekrakó program kapcsán kiáramló milliárdok - szinte teljesen, 97 %-ban - a piac szerinti ingatlanfedezettel (ingatlanforgalommal) nem rendelkező térségekbe vándoroltak. Kiemelt példája ennek Borsod-Abaúj– Zemplén megye és térsége. Ebben a menetben költöztek be „fedezet nélküli” hitelkihelyezéssel romák tömegei jelentős társadalmi feszültséget is okozva például Miskolcon az Avas lakótelepre.
Fészekrakó
Már 2005. évben többen láttuk és tátottuk a szánkat – amikor a Fészekrakó a médiában dübörgött – hogy a kihelyezett hitelállomány 3 %-a azaz három százaléka esett csak a Központi Régióra, ahol az ingatlanforgalom 60 %-a zajlott. Látni lehetett, hogy ennek a levét mi – adófizetők - fogjuk meginni, a javak elherdálást megfizetni, ugyanis a bankok nyeregben voltak, mert a magyar állam vállalta a bebukott hitelek utáni kezességet.
Bekövetkezett
Gyurcsány Ferencék az MSZP választási sikere érdekében hatalmas mennyiségű fedezetlen hitelt áramoltattak ki a bankrendszeren keresztül a Fészekrakó program kapcsán, ezzel keresve a szegénységben élő tömegek kegyeit. Meg is lett ugye az eredménye? A 2006. évi választásokat az MSZP megnyerte, mi pedig fizethetünk a bankoknak, akik kőkeményen védik ugye betéteseik (kik is a betéteseik?) érdekeit.
Mi is történt?
2001. évvel a jelzáloghitel rendszer bevezetésével jelentős külföldi tőke áramlott be a bankrendszeren keresztül a hazai lakásépítésre, mely megváltoztatta a lakásépítési szektor összetételét, lényegében kiesett a magánerős építésében megjelenő munkateljesítmény. Hatalmas túlkínálat alakult ki, például Budapesten az éves újlakás kínálat 6 ezerről 40 ezerre emelkedett 2001. évről 2006. évre. Ezt a kínálatot sem a bérlakás szektor sem a piac nem volt képes felszívni a hazai alacsony bérszínvonal miatt. (Melynek ugye oka az eladósodottság, az hogy a kamatokkal kiáramlik a pénz az országból). A bankok közötti hitel-kihelyezési versenyben a bankok éltek a politika feslettségével, azaz politikai tőkéje kovácsolása (osztogatás) érdekében a magyar állam nevében az MSZP kezességet vállalt, a fedezet nélküli hitelek kibocsátására. Ne feledjük, Magyarország felén nem volt és nincs is ingatlanpiac. Mert bizony nem az ingatlan a fedezet, hanem az eladható ingatlan! Jól mutatja ezt a jelenlegi helyzet, amikor az ingatlanokra terhelt hitel nagysága meghaladja az ingatlan piaci értékét. Magyarul kevesebbért lehet eladni – ha el lehet adni egyáltalán – az ingatlant, mint a rajta lévő hitel nagysága. Mondjuk ez a gépjárművek piacán már eddig is tapasztalható volt.
Erre aztán rátett a világválság, konkrétan a CHF és a forint értékarány radikális megváltozása.
Így jutottunk el a devizahitel adósok tömegeihez, akik nem képesek fizetni a törlesztő részleteket. Most aztán mi legyen?
A pénzszivattyú: Főszereplők az MSZP-SZDSZ, a bankok és a devizahitelesek
Ami itt bekövetkezett, az magyarul az az eset, mikor egyesek „jogszerűen” más nemi szervével verik a csalánt. A politika, a bankok és a társadalom egy szűk rétege (5 %) az adófizetők vérét szívják. Ezek együttese hozta létre ezt a helyzetet.
Mert az MSZP-SZDSZ nem fizet, a bankok nem akarnak, a devizahitelesek meg nem tudnak. Fizetni. Szép kis mutatvány ugye? A kezes a magyar állam. Az államnak pedig ugye nincs pénze, mert az a pénz amit az állam kezel, az az adóforint, amit mi adófizetők tulunk be a kasszába.
Palimadarak, adófizetők!
Megy a sírás-rívás, hiszen százezer családot fenyegeti az árverés réme. Szorul a nemzeti szív. Testvéreinket fenyegeti a kilakoltatás, a földönfutás réme.
Felvetődik ilyenkor persze a kérdés, hogy azok, akiket az árveréssel kitennének az otthonukból, hol laktak annak előtte, tehát az „eredeti állapot” visszaállítható-e? Tíz év hatalmas idő. Gyermekek születtek ezekbe az otthonokba, akik ugye nem kerülhetnek utcára. A kilakoltatás család és nemzet ellenes.
Kínjában a magyar államot, az adófizetőket képviselő új irányítás – a nemzeti kormányzat - kitalálja, hogy akkor megveszi ő ezeket az árverésre kerülő lakásokat, így a jelenlegi tulajdonosok bérlőként élhetik tovább életüket. De miből?
Mekkora is az akkora?
Durva becsléssel azt mondhatjuk, hogy 100 ezer lakás 15 millió forint / lakás fajlagos értékkel
100.000 db * 15.000.000,- Ft/db. Ez 1.500.000.000.000,- Ft. Magyarul másfél billió forint. Fel tudja valaki fogni a másfél billió fogalmát? (Ahogy Wágner Úr mondaná, ennyi pénz nincs is.)
Vajon mi adófizetők - Palimadarak - meg akartuk és tudjuk venni ezeket a lakásokat?
