Az ötvenes évek konyhaszekrénye. Milliók nőttek fel e tipus mellett. Különösen a mai ötvenesek, az úgynevezett Ratkó korosztály. Ha becsukom a szemem, most is tudom hogy a baloldali ajtó kinyitásával a legfelső polcon ott a keksz és a porcukor. A rögösen összeállt porcukor darabok és a keksz, a falusi kis srác "titkos" csemegéje. Kisgyermek korom szimbolikus darabja, amely már ott volt Berzencén, Almamelléken, Somogyhárságyon és most Balatonbogláron. A család legrégibb bútordarabja. Anyagi értéke nulla, szimbolikus értéke számomra hatalmas. Itt vannak Apám által begyűjtött cserépkorsók, melyek az ő számára jelentettek táplálékot, itt vannak a kis zománcos konyhai edények, nagymamák és anyám eszközei. Majd a hetvenes és nyolcvanas évek egyéb konyhai kellékei, az NDK ipar "remekei". Poharak, tányérok, tálcák, szódásüveg, szódás és tejszínes szifonok. Egy negyedszázada már letűnt kor. Ötven éve használatos konyhai eszközök. Megvan a fiókos konyhai asztal és a két hokedli is, ahogy illik kockás viaszkos vászonnal borítva. Tudom, csak addig maradhatnak együtt, amíg én élek. Életem visszfényei ...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése