Tizennégy évig a szobatársam, anyai nagyanyám, aki kirázott a szarból. Lapcsánka, csöröge, fánk, tarhonya, bukta, paradicsombefőzés, mesék, a világ közepe Baktalórántháza, babpirgálás, rízs pirgálás. Naposcsibe, pór, tojás, tyúk, kacsa, liba, csalánszelés. Lábgörcsök, szemölcsök. "Szaladj mán kisonokám és hozz nekem egy kis édespályinkát a kocsmábul. Kenegesd mán meg a hátam kisonokám, mert nagyon fáj. Darumadár fenn az égen, hazafelé szálldogál ... " Nagyapád huszár vót és Szibériában vót fogságban. Ott szerették volna tartani, mert nagyon értett a lovakhoz, de ő hazajött a nővéremhez, Annánkhoz. Mikor megjött izent is neki: Meggyüttem. Annánk éppen bálba vót és visszaizent, mennyen oda. No nagyapád nyakas konok kunfajta ember vót. Így nem ment a bálba. És engem vett el. Nagyon szerette a kocsonyát, no meg a puliszkát. A gróf is a mezőn inkább az én puliszkámat ette, mint amit neki csomagoltak. Majd elette nagyapád elől."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése