Lesben áll a Gólem?

Nagy a veszély! 
Adta hírül a magyar miniszterelnök, Orbán Viktor. 
Lesújt a balsors? Újabb vörös-iszap támadás érheti az országot? Nómen est ómen. A név a végzet. VÖRÖS ISZAP: Az erőltetett - kizsákmányoló - iparosítás melléktermék-iszapját nyeljük. Mert a kolontáriak és a devecseriek, és az összes érintettek MI VAGYUNK. Mi magyarok. A magyar nép. Mert ugye nem a mindenkori magyar kormánynak, hanem a népnek van ereje pénze a veszély elhárítására. Nem a mindenkori kormányt, a cégtulajdonosokat, az ügyvezetőket sodorja, marja a vörös-iszap? Meghalt a kórházban a 81 éves papa, aki a vörös-iszapban tökig állva nyomta fel a házuk ablakába élete párját, mentve az élőt, a számára legfontosabbat! Istenem. Milyen szimbolikus tragikus kép és helyzet!
Vajon hány ilyen akna lapul még az ország területén? Hány papának kel tökig állva a maró iszapban  nyomni fel a ház ablakába a mamát? 
Bizony ez harc, ez háború, az elemekkel, olyan hatalmas erőkkel, veszélyforrásokkal, amelyeket nem a természet, hanem mi emberek hoztunk létre. Az emberi felelőtlenség. Az emberi kapzsiság!
Kezdjük már megérteni a zöldeket?
Hiszen ezek a jelenségek - gondoljunk csak az amerikai olajszennyezésre - nem először jelentek meg az emberek életében.
Keressük a felelősöket? 
Hát keressük. Ám először állapítsuk csak meg, hogy mi mindannyian is felelősek vagyunk, hogy hagytuk, hogy ilyen - nem a természet, hanem az ember által alkotott - csapdák áldozatai lehetünk. Első kötelességünk menteni és segíteni a mieinket, az élethez. Elhárítani a várható csapásokat!