Tátika: Minuscule

Itt kattansz!

Internetes Anonimusz: Nagyapa és unokája beszélgetnek

Egy este egy unoka a nagyapjával beszélgetett, egyszer csak hirtelen megkérdezte:
- Nagyapa, hány éves is vagy?

A nagyapa így válaszolt:
- Hadd gondolkozzam egy kicsit!
A televízió, a gyermekbénulás elleni védőoltás, a fénymásoló gép, a kontaktlencse és a fogamzásgátló tabletta előtt születtem.

Nem volt még radar, hitelkártya, lézersugár és pengekorcsolya.
Az ember még nem lépett a Holdra, és nem léteztek sugárhajtású utasszállító repülőgépek.

Nagyanyád és én összeházasodtunk és azután együtt éltünk, és minden családban volt apuka és anyuka.
Még nem találták fel a légkondicionálót, a mosogatógépet, a szárítógépet (a ruhát egyszerűen kitették száradni a friss levegőre).

Én a számítógép, a kétszakos egyetemi képzés és a csoportterápia előtt születtem.
Az emberek nem analizáltatták magukat, legfeljebb amikor az orvos vér- vagy vizeletvizsgálatra küldte őket.

25 éves koromig minden rendőrt és férfit "uram"-nak szólítottam, minden nőt pedig "asszonyom"-nak vagy "kisasszony"-nak.
Párjuk a galamboknak és a nyulaknak volt, de nem az embereknek.

Az én időmben ha egy hölgy felszállt az autóbuszra vagy a villamosra, a gyerekek és
a fiatalok mindenki másnál hamarabb álltak fel, hogy átadják neki a helyüket, de ha állapotos volt, a helyére kísérték, és ha kellett, megváltották a jegyét és odavitték neki.
A nő elsőként lépett liftből ki; alátolták a széket, hogy leülhessen; egy férfi sosem üdvözölt úgy egy nőt, hogy ne állt volna fel, ha éppen ült, kinyitotta előtte az autó vagy bármi más ajtaját,
és a férfi segített neki levenni a kabátját.
Az én időmben a szüzesség nem okozott rákot, és a családi erény bizonyítéka volt a lány, és a tisztaságé a férj számára. A mi életünket a tízparancso-lat, a józan ész, az idősebbek és az érvényes törvények tisztelete szabályozta.
Bennünket megtanítottak arra, hogy különbséget tegyünk jó és rossz között, és hogy felelősek vagyunk tetteinkért és következményeikért.
A komoly kapcsolat azt jelentette, hogy jóban voltunk unokatestvérekkel és barátokkal.

Ismeretlen volt a vezeték nélküli telefon, a mobiltelefonról nem is beszélve.
Sosem hallottunk sztereó zenéről, URH rádióról, kazettákról, CD-ről, DVD-ről, elektromos írógépekről, számológépekről (még mechanikusakról sem, hát még hordozhatókról).

A "notebook" jegyzetfüzet volt. Az órákat naponta felhúzták. Semmi digitális nem létezett, sem órák, sem világító számos kijelzők a háztartási gépeken.

Gépeknél tartva: nem voltak pénzkiadó automaták, se mikrohullámú sütők, se ébresztőórás rádiók. Hogy videomagnókról és videokamerákról ne is beszéljünk. Nem léteztek azonnal előhívott színes fényképek.
Csak fekete-fehér képek voltak, előhívásuk és másolásuk több mint 3 napig tartott.
Színes képek nem léteztek.

Nem hallottunk Pizza Hut-ról vagy McDonald's-ról, se az instant kávéról, se a mesterséges édesítőkről. Az én időmben a fű olyasmit jelentett, amit nyírtak, nem szívtak.

Mi voltunk az utolsó nemzedék, amely azt hitte, hogy egy asszonynak férjre van szüksége ahhoz, hogy gyereke legyen.
- És most mondd, szerinted hány éves vagyok?

- Hát, nagyapó, biztosan több, mint 200! - felelt az unoka.

- Nem, kedvesem, csak 60! ...

Földszint 1

Túrkevei böllértalálkozó

Ingatlanfarsang 2009

Záróra

Egy kis ital azért kellett
És a félhomály, mely ellep
Minden árnyat, mely a fény mögül les rád
És egy együttérző angyal
Vörös szájjal lassan felfal
És a táncba visz, és ott rángat tovább
Itt minden pár oly szörnyen boldog
Épp a bamba mosolyt hordod
Mint a hegedűjét koptató zenész
És a gomb a blúzról pattan már
És boldog mind, aki polkát jár
És partner jött, és partner ment
És minden vágyat szétrebbent
A záróra
És a gomb a blúzról pattan már
Boldog mind, aki polkát jár
És partner jött, és partner ment
És minden vágyat szétrebbent
A záróra
Néha egész tisztán láttad
Hogy a szépség nemcsak látszat
És hogy körbevesz egy áttetsző világ
És a hold ott fönn az égen
Tiszta fény a langyos szélben
Egyre ontja rád a nagy romantikát
Közben éhes csókok faltak
És a játszótársak csaltak
És a lépcsők mögött újabb csúszda várt
És az ajtó épp csak résre nyílt
Egy hű társ ott benn sírt
A fény úgy kattan, mint egy zár
És minden titkod fényben áll
Ez a záróra
És az ajtó épp csak résre nyílt
Egy hű társ ott benn sírt
A fény úgy kattan, mint egy zár
És minden titkod fényben áll
Ez a záróra
A záróra
És az Úr is szólt, hogy legyen
Hogy ő teremtett nekem
A lelked és a tested értem szép
Ő minden ajtót kinyit
És majd mindig-mindig segít
Csak hogy maradj, hogy maradj
Hogy maradj velem még és még és még
És minden ajtó bezárult
És mindez már csak az ócska múlt
S a zenekar se tudja már a dalt
És a hiány öltött bohócruhát
És szabadságnak festi magát
Mit a homály eddig eltakart
Aztán elém borít mindent majd
A záróra
És látod majd, ha a fény is lobban
A részeg reményt a sarkokban
A szerelmet, ami szexbe bújt
Ha a játék végén villanyt gyújt
A záróra
És lepusztult a társaság
És akkora a némaság
Mint a mennyben talán egy szombat éjszakán
Van egy korty még ott a mélyben
De már nincs íze a fényben
S még egy kövér mosoly nagyon számít rám
Megint nem lesz már, ami nem volt még
A sok lelkes szó csupa olvadt jég
Csupa langyos víz az izzó vágy után
És már eltűntek mind az angyalkák
A nagy titkok és a kis csapdák
És a sok nagy láng mind ellobban
És a sok nagy szív sem úgy dobban
Itt a záróra
És ott volt bent a boldogság
Az ajtót máris rád csapták
Láttad, ahogyan résre nyílt
De tudod már, ez nem segít
Tudod már, ez nem segít
Itt a záróra
A záróra
És a gomb a blúzról pattan már
És boldog mind, aki polkát jár
Itt a záróra
És partner jött, és partner ment
És minden vágyat szétrebbent
A záróra
És az ajtó épp csak résre nyílt
Egy hű társ ott benn sírt
Itt a záróra
A fény úgy kattan, mint egy zár
És minden titkod fényben áll
Ez a záróra
És minden ajtó bezárult
És mindez már csak az ócska múlt
Itt a záróra
És látod majd, ha a fény is lobban
A részeg reményt a sarkokban
Ez a záróra

Papa: Az enyingi klán zsebre vágja a rendőrséget

Sándor István szerint a romló gazdasági helyzet csak erősíti a bűnbandákat Magyarországon.
Marian Cozma veszprémi meggyilkolása után a figyelem Enying és az ott működő bűnözői klán felé fordult.
De kikből állnak ezek a bandák, és hány van az országban? Milyenek a módszereik, és miért nem tesz a rendőrség semmit ellenük? Az egykori főnyomozót, Sándor Istvánt, a Papát, nyugalmazott rendőr alezredest, a Központi Bűnüldözési Igazgatóság volt főnyomozóját kérdeztük. Az exrendőr szerint a rendőrség tehetetlen, a bűnözők csoportjai anyagi és fizikai értelemben is erősebbek a rendőröknél. A veszprémi gyilkosság csak rövid szünetet jelent, rövidesen megint minden úgy megy, mint korábban.
Hány, az enyingihez hasonló klán működik az országban?
Nagyon sok. Szinte minden nagyobb városban. De inkább összeverődött csoportnak nevezném őket. Nem túl jól szervezettek, inkább egy-két ember által jól irányított, bűnözésre hajlamos fiatalok bandájáról van szó.
Mennyire kötődnek a cigánysághoz ezek a csoportok?
Van, ahol az etnikumból állnak össze a csapatok, máshol vegyesen. De a bandák nemcsak a cigányokra jellemzők, ezek a csoportok a megélhetési bűnözés miatt szaporodtak el. Egy-egy pénzesebb, rutinosabb bűnöző maga köré gyűjti a fiatalabbakat, fillérekért felbéreli őket, miközben magának erős bázist épít ki; a nagy sereggel meg tud félemlíteni embereket, embercsoportokat. Budapesten is van olyan bűnöző, aki két-háromszáz embert tud mozgósítani. A szervezet hierarchikusan van felépítve, a vezetőkhöz nehéz eljutni, mert addig tíz-tizenkét szűrőn kell keresztülmenni.
Akiket Ausztriában elfogtak, mert a gyanú szerint leszúrták Marian Cozmát, milyen pozíciót foglalhatnak el a bandában? Nyilván nem ők a vezetők…
Biztos, hogy nem. Ők katonák. Erőszakos bűncselekményekre vannak felfogadva, ők azok, akik bizonyos célok elérése érdekében megfélemlítik az embereket. Hasonló eset fordult elő néhány hónappal ezelőtt Kecskeméten: bementek húszan-harmincan egy szórakozóhelyre, és szétszúrtak három-négy embert. De említhetném Pécset, Biatorbágyot, teljesen mindegy, melyik várost mondom, mindenhol megtalálhatók.
Miért érezzük úgy, hogy a rendőrség semmit sem tesz a bandák ellen, a veszprémi késelés gyanúsítottjait is ismerték korábbról?
Épp az a szomorú az egészben, hogy a rendőrség mindenről tud, de csak statisztál, vagy tehetetlenül nézi az eseményeket.
Olyat is hallani, hogy valamiféle hallgatólagos megállapodás van a klánok és a rendőrség között.
Nem nevezném megállapodásnak, inkább tehetetlenségnek. A bűnözői csoportok ki tudták nőni magukat, és büntetlenül csinálhatnak szinte bármit. Még ha a rendőrség szeretne tenni is valamit, nincs meg hozzá az ereje. A bandavezetők gazdaságilag erősek, a magyar rendőrség meg a béka segge alatt van. Elég csak megnézni a rendőrök átlagéletkorát: büszke a főkapitány, hogy huszonöt és harminc között van az állomány. De az annyit is ér! Másrészt sok az áruló a rendőrségen belül, mert a bandák meg tudják venni a gyenge láncszemeket. Pedig az elkövetőket kisebb balhékért is bíróság elé kellene állítani, és így megelőzhető lenne a nagyobb balhé.
A kisebb balhék miatt eddig miért nem lehetett bíróság elé állítani a bandatagokat? Miért hunynak szemet a rendőrök bizonyos bűncselekmények fölött?
Oda se mennek. A húszkilós rendőr elesik, ha a szél megfújja. Hogy merne odamenni a kigyúrt izomagyúak közé, akik vannak öten, hatan vagy tízen? Megeszik, mint a kiflit.
Gyúrjanak jobban a rendőrök? Vagy mit lehet ez ellen tenni?
Semmit. Akinek valamirevaló esze van, az nem megy rendőrnek, inkább más munkát választ, ahol megbecsülik, és megkeresi a pénzét. Annyira szétverték a rendőrséget, hogy a fiataloknak nincs is kitől megtanulniuk a szakmát, illetve a külön műfajnak számító operatív munkát. Pedig mindenféleképpen operatív információk szükségesek, így lehetne bomlasztani a csoportokat.
Hogyan változtathatja meg a rendőrség és az enyingi klán viszonyát a veszprémi gyilkosság, illetve a két gyanúsított elfogása?
Sehogy. A rendőrség csak tűzoltást végez.
Ugyanúgy folytatódik minden, mint korábban?
Persze, az élet megy tovább. Akik nem voltak benne a veszprémi gyilkosságban, azokat nem vonják felelősségre. De van egy életszínvonal, amelyet tartani szeretnének, és mivel munkájuk nincs, másképp teremtik elő a pénzt.
Rögtön a rendszerváltás után megjelentek Magyarországon a bűnöző klánok?
A kilencvenes évek közepén, igazából az olajbűnözéssel egy időben épültek ki a csoportok. A piti bűnözők nagy pénzhez jutottak, a pénzzel hatalmuk lett, meg tudtak venni embereket, ki tudták fizetni a katonákat. Előtte nemigen volt ilyesmi.
Milyen bűncselekményeket követnek el?
Drogkereskedelem, védelem, uzsora, a leggyakoribb eszközük pedig a megfélemlítés. Például azért félemlítenek meg valakit, hogy ne induljon el egy pályázaton, mert az a banda vezetőinek érdekeit sértené. De mondok egy másik példát: sok árverést már az interneten tartanak, de nem mindet. Van mondjuk végrehajtási árverés, és ne adj’ isten összejátszanak a végrehajtóval. Odamegy nyolc-tíz ember, nem engedik be a többi licitálót, és bagóért hozzájutnak például egy ingatlanhoz.
Milyen módszerekkel szoktak jobb belátásra bírni valakit? Nyilván nem gyújtják föl egyből a házát…
Nem gyújtják fel egyből. A legcélravezetőbb a megfélemlítés. Beígérik a verést, gondoskodnak róla, hogy elromoljon az illető autója, vagy elmondják neki, merre szokott járni a gyereke vagy a felesége. Ez pont elég ahhoz, hogy összeszarja magát az ügyfél. A család a legérzékenyebb pont.
Mennyire gyakoriak a rivális klánok közötti összetűzések vagy akár gyilkosságig fajuló leszámolások?
Erre nagyon vigyáznak, inkább megpróbálnak kiegyezni a vezérek. Nemigen konfrontálódnak, mert akkor meg kellene osztaniuk az erejüket, ezért országosan is összefognak. A gyilkosságok nem gyakoriak, Veszprémben sem azért mentek arra a szórakozóhelyre, hogy megöljenek valakit, hanem így alakult a helyzet. Az sincs kizárva, hogy kábítószer hatása alatt álltak, mert nagyon sok a drogos azok között, akik a piszkos munkát elvégzik.
Kell-e az átlagembereknek félniük a bandáktól?
Ha valaki rosszkor van rossz helyen, akkor igen. Ezt mutatja a veszprémi eset is, de ugyanilyen a kecskeméti vagy a pécsi ügy is.
A magyarországi szervezett bűnözés rendszerében hol helyezkednek el az enyingihez hasonló klánok?
Annyira nincs kifejlett szervezett bűnözés Magyarországon. Nem tudnak maffiaszerű hálózatokat kiépíteni, mert mindenki főnök akar lenni. Nincs meg az egység, az összetartó erő. Vannak a nagyok, akik sok pénzzel rendelkeznek, és próbálják maguk alá gyűrni a többit.
Lát arra esélyt, hogy a közeljövőben megfékezze a rendőrség a bandákat?
Először a rendőrségnek kellene megerősödnie, hogy a bandák szerveződését még csírájában elfojtsa. Máskülönben folytatódhatnak a kilencvenes évek közepén elkezdődött bandaháborúk. Ahogy romlik a gazdasági helyzetünk, úgy erősödnek a bűnözői körök. Örülök annak, hogy a miniszterelnök korrupcióellenes hivatalt hoz létre, de a korrupciót nem ezek a hivatalok fogják megállítani.
Mi kellene hozzá?
Tiszta gazdaság, munkahelyek, reális bérek normális adózással, hogy a vállalkozók ne kockáztassanak. Amíg ezek nem teljesülnek, nem lesz változás. Sok a tisztességes ember is, de az adóhatóság és a rendőrség egy része korrupt. És amíg lószar van, veréb is van…

Forrás: (Zóna)

Volt egyszer egy INGATLANEXPO

Az INGATLANEXPO 1999-ben nyitotta meg kapuit a hazai ingatlanszakma és az ingatlanpiac szereplői, tényező számára. Az INGATLANEXPO kiállítás, konferencia és vásár volt egyben. (Mindazon funkciókat, amelyeket a mai Lakásvásár már gyakorolta.) A rendezvény szervezője, lelke Cserkuti György. Vele 2002-ben készítettünk interjút. Az INGATLANEXPO 1999 –től 2005. évig működött. Élt 7 évet.
A piaci versenyben az INGATLANEXPO-nak - ahogy az piacgazdaságokban szokás - versenytársai támadtak, a bankok, az ingatlanfejlesztők, a hatóságok és a közönség kegyeinek megnyeréséért. Jellemző a magyar viszonyokra, hogy a versenyzők közül napjainkra összesen egy maradt talpon, a Lakásvásár. ( Lásd: http://www.lakasvasar.com/ )
A baloldali fotón az 1999 évi expon Nagy Robival és kisfiával Etelével vagyunk a standon, ahol bemutattuk a nagynyilvánosság előtt is Budapest első lakóingatlan-érték térképét. A jobboldali fotón Illés Árpi tartja a frontot a közös standunkon http://www.ingatlan-online.com/ és http://www.kozvetito.hu/ ügyben.

Szép volt Gyuri!



A körben
És újra oszt és a kártya táncol
Belemerül, magas a tét
De nem a pénz és a győzelem sem
Csakis az, hogy játsszon még.

Emel és oszt és a választ várja
A káosz helyén mit talál?
Hogy az a jel, mit a sorsunkba rajzolt
Milyen úton jár?

Én tudom a treff az, az elbukott harcos
És tudom a pikk csatát jelent
S a kincs, a káró, a hadvezérnek jár
S a körben a vesztes szín áll.

És ha nem illesz a sorba
Könnyű kézzel félredob
Már ott a bűnös, aki jó útra tért
Mégis ugyanoda ért.

Én tudom a treff, az a hódítók színe
És üzen a pikk, hogy hálát ne várj
S a díj, a káró, az árulónak jár
S a körben a vesztes szín áll
A körben a szív, a vesztes szín áll.

Furcsán nézel, hogy ha mondom
Hogy a szeretet majd nyer,
Az élet más, már túl sok a példa
De nekem más szín mégsem kell.

A király ítél vakon, a szolga végrehajt,
Bár fáj, hogy látom
Amit érzel, ha vesztesz
De másik arcod úgy sem lesz.

Már tudom a treff, a gyáván a rendjel
És tudom a pikk a hamis barát
És int a káró, az időnk már lejár
S a körben a vesztes szín áll
S a körben a vesztes szín áll,
A körben a szív, a vesztes szín áll.

Még nem elég

Váci Mihály fájdalmasan gyönyörű verse. Minden sora, arvisura.

Ilyet csak azt tud, aki alulról és küldetéstudattal jön. Ilyen volt édesanyám. Ilyen vol apai nagyanyám, Berg Lizi. Sosem felejtem, ahogy a második diplomám átvételekor ott ált kis barna kabátkában retiküljével, szinte bújva egy oszlop mögött - mert ugye ő öltözetéből is látta nem oda való - Budapesten a Műszaki Egyetem aulájában és nézte Lacikáját - a nadrágos urak között - akinek ő már iskola előtt az elsős olvasókönyvet megtanította. Rámutatott csak a képre és Lacikája fújta. És lám, az ő Lacikája. Igen Mama! Semmit nem felejtek és én már azt is tudom, amit maga csak érzett. Lehet hinni is és tudni is. Minél kisebb a tudás, annál nagyobb a hit és fordítva. Ám gondolta volna-e egy magyar zsidó, hogy unokája a Francia Köztársaság elnöke lesz? Gondolta volna-e egy kenyai varázsló, hogy unokája az USA elnöke lesz? Igen Mama. Én is hiszem, hogy unokám ...

Még nem elég
Nem elég megborzongni,
De lelkesedni kell!
Nem elég fellobogni,
De mindig égni kell!
És nem elég csak égni:
Fagyot is bírni kell,
Ki acél akar lenni,
Suhogni élivel.
Nem elég álmodozni!
Egy nagy-nagy álom kell!
Nem elég megérezni,
de felismerni kell,
Nem elég sejteni,
hogy milyen kor jön el,
Jövőnket – tudni kell!
Nem elég a célt látni,
járható útja kell!
Nem elég útra lelni,
az úton menni kell!
Egyedül is! – Elsőnek,
elől indulni el!
Nem elég elindulni,
de mást is hívni kell!
S csak az hívjon magával,
aki vezetni mer.
Nem elég a jóra vágyni,
a jót akarni kell!
És nem elég akarni,
De tenni, tenni kell:
A jószándék kevés!
Több kell – az értelem!
Mit ér a hűvös ész?!
Több kell – az érzelem!
Ám nem csak holmi érzés,
de seb és szenvedély
keresni, hogy miért élj,
szeress, szenvedj, remélj!
Nem elég – a Világért!
Több kell – a nemzetért!
Nem elég – a Hazáért!
Több kell most – a népedért!
Nem elég – Igazságért!
Küzdj azok igazáért,
kiké a szabadság rég,
csak nem látják még,
hogy nem elég!
Még nem elég!

Dalban tlg: Bús földemen ...