A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Sztevanovity Zorán és Dusán. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Sztevanovity Zorán és Dusán. Összes bejegyzés megjelenítése

2009. június 1., hétfő

Öltönyös világ, avagy miért tartunk itt...

Volt egyszer egy pásztor, aki egy magányos helyen a juhait legeltette. Egyik nap megáll mellette egy vadonatúj metálszürke Audi. A vezetője egy Armani öltönyös, magabiztos fiatalember.
Megkérdezi a pásztort:
- Ha megmondom magának, hogy hány juha van, nekem ad egyet?A pásztor ránéz a fiatalemberre, aztán a békésen legelésző nyájra, és nyugodtan azt mondja:
- Rendben.
A fiatalember odamegy az Audihoz, összeköti a mobiltelefonját a notebookjával, az Interneten felmegy a NASA oldalára, GPS helymeghatározójának segítségével letölt egy megfigyelő műhold képet a környékről, megnyit egy adatbankot, egy szkennelő-programmal, összeszámolja a juhokat, majd egy 15 oldalas jelentésben kinyomtatja, aztán odafordul a pásztorhoz és azt mondja:
- Pontosan 87 juha van itt a környéken.
- Igaza van,
- válaszolja a pásztor.
- Válasszon ki egy juhot magának.
- A fiatalember kiválaszt egy nem túl nagy, de szép bundájút, beteszi az Audi csomagtartójába.
A pásztor ránéz, egy kicsit gondolkozik, aztán megszólal:
- Ha megmondom magának, hogy mi a foglalkozása, visszaadja?
A fiatalember nagyképűen rábólint. A pásztor erre azt mondja:
- Maga tanácsadó.
- Honnan jött rá? - kérdezi.
- Nem volt nehéz. - feleli a pásztor.
- Először is: idejön anélkül, hogy bárki is hívta volna.
- Másodszor: egy juhot akart fizetségül, hogy megmondja nekem azt, amit úgyis tudtam.
- Harmadszor: fogalma sincs arról, amivel én foglalkozom. Úgyhogy most adja szépen vissza a pulikutyát!

2009. április 24., péntek

Penitencia



Számok, villanások, halkan jár a lift

A bölcs mosoly mozdulatlan, érkezésig őrzi titkait

Egy döccenés, a szőke illat félúton kiszáll

Valami fojtogat, ám a nyakkendő az összhatáshoz jár

A két angyal felvezet, és kezet nyújt az Úr

És szép tisztán szólít magyarul

Nos, ülj le ott és tölts magadnak

Adj időt a gondolatnak

Ráérünk, őszintén mesélj

Na, hogy telt a mélyben ennyi év

Csak mondd, ne félj

Már alig hittem, Uram, hogy válaszolnom kell

Ha körbenéztem, úgy ítéltem, dolgainkra senki nem figyel

Láttam, hogy helyet cserél bűnös és a szent

S a hatalmadat túl sok ripacs gyakorolta fölöttünk ott lent

Bár álmodtam néha, hogy szóba állsz velem

De úgy volt, hogy én kérdezem:

Az intőket miért kaptam

Anyám miért sírt miattam

Mért loptak meg, ha adni jó

Mért vagy Te örök bujdosó

Se kép, se szó

S ha felsír egy élet a válaszért

A titkaidból semmit sem ért

S ki újszülöttet ringat el

Még azt sem tudja, kit nevel

Egy rendőrautó szirénázik épp

Álmaim víztükrébe lép

Se hang, se kép

Zuhanok, s egy angyal súgja: jár a büntetés

Semmit sem értesz, így hát nincs bocsánat, szépen visszamész

Hm, visszamész, bizony visszamész

2009. február 21., szombat

Záróra



Egy kis ital azért kellett
És a félhomály, mely ellep
Minden árnyat, mely a fény mögül les rád
És egy együttérző angyal
Vörös szájjal lassan felfal
És a táncba visz, és ott rángat tovább
Itt minden pár oly szörnyen boldog
Épp a bamba mosolyt hordod
Mint a hegedűjét koptató zenész
És a gomb a blúzról pattan már
És boldog mind, aki polkát jár
És partner jött, és partner ment
És minden vágyat szétrebbent
A záróra
És a gomb a blúzról pattan már
Boldog mind, aki polkát jár
És partner jött, és partner ment
És minden vágyat szétrebbent
A záróra
Néha egész tisztán láttad
Hogy a szépség nemcsak látszat
És hogy körbevesz egy áttetsző világ
És a hold ott fönn az égen
Tiszta fény a langyos szélben
Egyre ontja rád a nagy romantikát
Közben éhes csókok faltak
És a játszótársak csaltak
És a lépcsők mögött újabb csúszda várt
És az ajtó épp csak résre nyílt
Egy hű társ ott benn sírt
A fény úgy kattan, mint egy zár
És minden titkod fényben áll
Ez a záróra
És az ajtó épp csak résre nyílt
Egy hű társ ott benn sírt
A fény úgy kattan, mint egy zár
És minden titkod fényben áll
Ez a záróra
A záróra
És az Úr is szólt, hogy legyen
Hogy ő teremtett nekem
A lelked és a tested értem szép
Ő minden ajtót kinyit
És majd mindig-mindig segít
Csak hogy maradj, hogy maradj
Hogy maradj velem még és még és még
És minden ajtó bezárult
És mindez már csak az ócska múlt
S a zenekar se tudja már a dalt
És a hiány öltött bohócruhát
És szabadságnak festi magát
Mit a homály eddig eltakart
Aztán elém borít mindent majd
A záróra
És látod majd, ha a fény is lobban
A részeg reményt a sarkokban
A szerelmet, ami szexbe bújt
Ha a játék végén villanyt gyújt
A záróra
És lepusztult a társaság
És akkora a némaság
Mint a mennyben talán egy szombat éjszakán
Van egy korty még ott a mélyben
De már nincs íze a fényben
S még egy kövér mosoly nagyon számít rám
Megint nem lesz már, ami nem volt még
A sok lelkes szó csupa olvadt jég
Csupa langyos víz az izzó vágy után
És már eltűntek mind az angyalkák
A nagy titkok és a kis csapdák
És a sok nagy láng mind ellobban
És a sok nagy szív sem úgy dobban
Itt a záróra
És ott volt bent a boldogság
Az ajtót máris rád csapták
Láttad, ahogyan résre nyílt
De tudod már, ez nem segít
Tudod már, ez nem segít
Itt a záróra
A záróra
És a gomb a blúzról pattan már
És boldog mind, aki polkát jár
Itt a záróra
És partner jött, és partner ment
És minden vágyat szétrebbent
A záróra
És az ajtó épp csak résre nyílt
Egy hű társ ott benn sírt
Itt a záróra
A fény úgy kattan, mint egy zár
És minden titkod fényben áll
Ez a záróra
És minden ajtó bezárult
És mindez már csak az ócska múlt
Itt a záróra
És látod majd, ha a fény is lobban
A részeg reményt a sarkokban
Ez a záróra

2008. november 25., kedd

Tilk Jánosné Berg Erzsébet

Kell ott fenn egy ország

Kendõbe zárta õsz haját
Ahogy a régi nagymamák
S ha látta, apánk nem figyel
Esténként súgva kezdte el

Tedd össze így a két kezed
Így teszi minden jó gyerek
S szomorú szemmel végigmért
S nevettünk - Isten tudja, miért

Nézz csak fel, az ég magas
Bár azt mondják, hogy nem igaz
Ott jártak õk, a repülõk
És nem látták sehol

Kell ott fenn egy ország
Mely talán ránk is vár
Kell ott fenn egy ország
Amit senki nem talál
Kell ott fenn egy ország
Mely bárkit átölel
Kell ott fenn egy ország
Amit sosem rontunk el

Az ember majdnem mindent lát
Szobánkban ott a nagyvilág
Melybõl a gyermek mit sem ért
A földre hajtja kis fejét

Az arca szép, az álma jó
Nem kelti fel már ágyúszó
Csak egy hang szól, halk és fáradt
Mint egy régi altató

Nézz csak fel, az ég magas
Csak hadd mondják, hogy nem igaz
Mit tudnak õk, a repülõk
A szívük jég, csak jég

Kell ott fenn egy ország
Mely talán ránk is vár
Kell ott fenn egy ország
Amit senki nem talál
Kell ott fenn egy ország
Mely bárkit átölel
Kell ott fenn egy ország
Amit sosem rontunk el .