2009. április 24., péntek

Penitencia



Számok, villanások, halkan jár a lift

A bölcs mosoly mozdulatlan, érkezésig őrzi titkait

Egy döccenés, a szőke illat félúton kiszáll

Valami fojtogat, ám a nyakkendő az összhatáshoz jár

A két angyal felvezet, és kezet nyújt az Úr

És szép tisztán szólít magyarul

Nos, ülj le ott és tölts magadnak

Adj időt a gondolatnak

Ráérünk, őszintén mesélj

Na, hogy telt a mélyben ennyi év

Csak mondd, ne félj

Már alig hittem, Uram, hogy válaszolnom kell

Ha körbenéztem, úgy ítéltem, dolgainkra senki nem figyel

Láttam, hogy helyet cserél bűnös és a szent

S a hatalmadat túl sok ripacs gyakorolta fölöttünk ott lent

Bár álmodtam néha, hogy szóba állsz velem

De úgy volt, hogy én kérdezem:

Az intőket miért kaptam

Anyám miért sírt miattam

Mért loptak meg, ha adni jó

Mért vagy Te örök bujdosó

Se kép, se szó

S ha felsír egy élet a válaszért

A titkaidból semmit sem ért

S ki újszülöttet ringat el

Még azt sem tudja, kit nevel

Egy rendőrautó szirénázik épp

Álmaim víztükrébe lép

Se hang, se kép

Zuhanok, s egy angyal súgja: jár a büntetés

Semmit sem értesz, így hát nincs bocsánat, szépen visszamész

Hm, visszamész, bizony visszamész

Nincsenek megjegyzések: