Téblábolás

Meginterjúvoltam a legitim ingatlanszakmai egyesületek elnökeit. Többen már válaszoltak is a kérdésekre. Néhányan még csak ígérik. Érdekesek a reakciók. Kezdve a "nem te mondod meg mely szervezet a legitim" csökönyös ellenállástól, amire a válasz persze az, hogy nyilvánvaló hogy nem én, hanem a törvény, én a törvény érvényesítésére törekedem. Jobb lenne, ha ő is követné és nem az én kompetenciámmal foglalkozna ez ügyben, mert ott is üreset markol az ilyen, hiszen éppen a média egyik alaprendeltetése is a törvénytelenségek feltárása. Folytatva, a törvényes viszonyok évényesítésére irányuló törekvés lefikázásáig, a "hülye volt a kérdés"-ig. Ezt meg olyan mondja, aki a pont írásjegyen kívül a saját webes fórumán, az összes bejegyzésemet kimoderálja akár névvel, akár névnélkül iródott. Milyen az ilyen? Jönnek jobbról, jönnek balról, jönnek lentről, jönnek fentről de bárhová nézek, senki sem jön szemből. /HOBO: Üvöltő vadállat/

Ma hallottam egy amerikai elnöki mondást: "Vezess, kövess vagy állj félre az útból!" Ehhez a helyzethez illik. Záli - aki ront, javít de nem henyél és mindig megmonnya - a mi helyzetünket itt Abszurdisztánban Senkifalván így aposztrofálta: "Csak a legtöbb ember vezetni gyenge, követni meg irigy, ezért van annyi lábatlankodó."
Képriport
Dalban Ghymes Seregek közt

Csülökre

Csülökre magyar! Eljött ennek is az ideje. Oly gondos voltam, hogy nemrég a havi bevésárláskor rányúltam egy füstölt csülökre, azzal a hátsó szándékkal, hogy kuktában megfőzöm. Na, ma így is tettem. Perzse meghallgattam még az Én Édes Pici Páromat is aki két iskola között betért és részleteiben elmondta hogy csináljam, hiába tiltakoztam. Újra átvettük. Így jár az, aki tanárnőhöz megy férjül. Most már persze kóválygok az álmosságtól, mert a vér azt hiszem a fejemből a gyomromba szállt. Mert bizony meg is kell emészteni, nem elég megvenni, megfőzni és megenni. Továbbit nem részletezem. Gergő nagyfiamat má csábítottam rá. Jut is marad is.
Képriport
Dalban nem tudom, má annyira bamba lettem.

Cápasült

Ma végre ettem cápát. Nem ő engem, bár erre nem is volt esélye egynek sem, mert én arra járok, amerre még a cápa se jár. Egyszer voltam 1979-ben a Balti tenger mellett, akkor sem láttam a tengert, mert akkora nagy volt a köd. Szóval lőttem a TESCO-ban másfél cápaszeletet - az olaszok foghatták - valahonnan a farka magasságából származtatva és ma meg is sütöttem. Vajas fokhagymás pácban és fóliában. Megettem. Kicsit kesernyés íze volt, valószínű a pirult fokhagymától. A hús állaga a nyúl körül járt. Asszem nem indulok a közeljövőben cápafogászatra. Nekem nem ér az annyit. A csuka - igaz kisebb ragadozó, ám mégis - jobban ízlik nekem. A harcspörköltről meg már ne is szóljak.
Képriport
Dalban Nagy Ho Ho

Nyúlpaprikás Berg Lizi módra

Berg Lizi - Tilk Jánosné - nagyanyám anno kedvemre gyakran elkészítette ezt az ételt, miután - mióta csak eszem tudom - nagyapám mindig tartott nyulat így kéz alatt volt ez a dolog. Biztos ezért is szeretem nagyon ezt az ételt, most jópárszor csillapította éhségem. Azt szereti a gyerek, amit szokott. Én bizony úgy megszoktam, hogy most már mikor a családból már senki nem tart nyulat, mégis el-el készítem. No nem hetente. Az én istenem áldja feljövőinket. És ilyenkor is nagy-nagy szeretettel gondolok rájuk.

Képriport

Itt tiblábolunk

A szülők síelése kapcsán a Főnökre a Szupernagyik vigyáztak pár napot. Főként Zám szupermamika, ám nekünk is jutott a pásztorkodásból. Szó szerint itt tiblábolt, járt a Főnök közüttünk. Talán cseppet még fredaszteres a mozgása, főleg a küszöböknél van egy kis bizonytalanság, amelyek rendeltetését értem én ám ha házat építenék csak a bejáratnál lenne ilyen. Sikerült az itteni könyvét is szétolvasnunk. A kutyus és a cica tetszik a legjobban belőle, amikor ugatnak meg nyávognak a nagyszülők. A tévét is nézzük már és a pingvinek szintén igen érdekesek, meg minden szőrös és nagyszemű állat. Szintetizátorozás és gitározás a zenei műveltségünk alapeleme. Csak kicsit tépjük még a húrokat, mert tudunk szépen pengetni és élvezni a különféle húrok hangjait. Rocksztárok ülében ülünk, mintegy óriások vállára készülvén.

Képriport.

Dalban Tilk, L. G. : Bús földemen

Libazsírban sült kacsamell és csirkecomb törtkrumplival

Ezt az összeállítást Szilágyi Julcsa nagyanyámnak szentelem, mert ő "étetett" törtkrumplival meg a hozzávalókkal is. Megemlékezem "ezút" tizennégy évig tartó szobatársamról is, aki ugyanő. A nő, akivel egy ágyban henteregtem. Őt egyedül a szobatársság kategóriában az Én Pici Párom múlta felül. Mert bizony nem kevés szobatársam volt sajátos éltem okán, a középiskolai, a főiskolai kollégiumokban és a seregben. Döntő többségükre már nem is emlékezem. Jól bé voltam szocializálódásilag én keverve. :( Magyarul: Szétszórattam. Megemlékezem arról is, hogy én voltam az a gyalázatos, aki a többi 16 unokatesótól egyszerű akaratlan önzésből elvontam a Mamát. Mert velem volt és nem velük. Itt kérek bocsánatot. Így esett. "Szalaggy mán kisonokám és hozz nekem egy kis édespályinkát a kocsmából." Igen. Szerette az italt. A kontyalávalót. Ám részegen soha nem láttam. legfeljebb, ha én ... "Darumadár fenn az égen, hazafelé szálldogál ... " És bizony el kellett múljak ötven éves, mire felismerhettem az ő kultúrkörét, a kiterjesztett Tiszavidéket. Magyarságom gyökerét. Bizony ezt a kultúrát az ételkészítésen keresztül ismertem fel. Mely Szolnoktól Rahóig húzódik. Ha bárkinek identitás zavara lenne innen üzenem, figyelje meg mi ízlik és mi nem. Mert a gének nem hazudnak. Ettől szimpatikus vagy únszimpatikus valaki. Nem ízlik az arca. Előítéleteink a tudatallati tudásunkat hordozzák. nem kell félni tőlük, még ha az arcunkba is ordíttyák. Julcsa az, ahonnan vétettem anyailag. Az ő arca, az ő fajtája az, kiknek szavát, tekintetét magyarázat nélkül is értem, ss akikért meghasad a szívem. Belémégette, "belémétette". Baktalórántháza nekem ma is nagyobb, mint New York.

Képetűd

Dalban: Darumadár fenn az égen