Ezt az összeállítást Szilágyi Julcsa nagyanyámnak szentelem, mert ő "étetett" törtkrumplival meg a hozzávalókkal is. Megemlékezem "ezút" tizennégy évig tartó szobatársamról is, aki ugyanő. A nő, akivel egy ágyban henteregtem. Őt egyedül a szobatársság kategóriában az Én Pici Párom múlta felül. Mert bizony nem kevés szobatársam volt sajátos éltem okán, a középiskolai, a főiskolai kollégiumokban és a seregben. Döntő többségükre már nem is emlékezem. Jól bé voltam szocializálódásilag én keverve. :( Magyarul: Szétszórattam. Megemlékezem arról is, hogy én voltam az a gyalázatos, aki a többi 16 unokatesótól egyszerű akaratlan önzésből elvontam a Mamát. Mert velem volt és nem velük. Itt kérek bocsánatot. Így esett. "Szalaggy mán kisonokám és hozz nekem egy kis édespályinkát a kocsmából." Igen. Szerette az italt. A kontyalávalót. Ám részegen soha nem láttam. legfeljebb, ha én ... "Darumadár fenn az égen, hazafelé szálldogál ... " És bizony el kellett múljak ötven éves, mire felismerhettem az ő kultúrkörét, a kiterjesztett Tiszavidéket. Magyarságom gyökerét. Bizony ezt a kultúrát az ételkészítésen keresztül ismertem fel. Mely Szolnoktól Rahóig húzódik. Ha bárkinek identitás zavara lenne innen üzenem, figyelje meg mi ízlik és mi nem. Mert a gének nem hazudnak. Ettől szimpatikus vagy únszimpatikus valaki. Nem ízlik az arca. Előítéleteink a tudatallati tudásunkat hordozzák. nem kell félni tőlük, még ha az arcunkba is ordíttyák. Julcsa az, ahonnan vétettem anyailag. Az ő arca, az ő fajtája az, kiknek szavát, tekintetét magyarázat nélkül is értem, ss akikért meghasad a szívem. Belémégette, "belémétette". Baktalórántháza nekem ma is nagyobb, mint New York. Dalban: Darumadár fenn az égen
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése