Holdra vonítás

A Holdra vonítás, az önmutogatás és utánzás, az önkifejezés és az összetartozás vágya. „Kinek szép lelkében az ének, az hallja csak mások énekét is szépnek.” Bizony dalol a lelkünk. Ahogy a falvainkban a múlt században még közvetlenül látható is volt, mikor az emberek fütyörészve, dalolászva tértek haza a munkából. A mindenséggel méricskéli magát az Ember. (Az Előadó. A Szerző.) Mert mit is ér a kincs, ha azt nem mutathatjuk meg a többi embernek? Avagy nem élhetjük át a birtoklás, megőrzés élményét? „Ehess, ihass, ölelhess, alhass és a mindenséggel mérd magad!” szól a költő. Az önmutogató. Aki mutatja, ha kell, ha nem. A mit is? Hát a lelkét. Ezáltal a mindenséggel méri magát. Minden ember valamilyen szinten mutogatja „magát” a többinek, avagy követ idolokat.
- beszédben,
- énekben,
- hajviseletben,
- mozgásban, táncban, sportban,
- öltözködésben,
- viselkedésben, magatartásban,
- művészetek gyakorlásában,
- stb.
és ezt gyűjtőfogalommal a divat kifejezéssel is illethetjük. Vannak ugye a diktátorok és követők, valamint a nem követők, extravagánsok. Ám hogy is volt az a tömegkommunikáció, azaz a média megjelenése előtt?
Vagáns
Középkori ének és versszerző vándordiák. A garabonciás. A vagány szavunk ennek egy áttételes megjelenése lehet. Az a közülünk való, aki más mint az uralkodó szellem, azaz a rend. Bizony a korabeli emberi közösségeket az „utazók” kötötték össze hírrel, információval. Kereskedők és mutatványosok. Kik vásárról – ugye itt volt a tömeg – vásárra jártak, avagy követték a hadakat. Bohócok, birkózók, súlyemelők, egyéb artisták. Ezek az emberek, ez az embertípus ma is jelen van közöttünk.
Azok a hetvenes évek
Magyarországon a múlt század hatvanas hetvenes éveiben nyugati mintára ( Bob Dylan, Pete Seeeger, Joan Baez, Donovan … ) jelentek meg a gitáros ének –és versszerzők (előadók) akik táborokban a tábortűz mellett zengtek fel, illetve akik táborról táborra jártak. Bod Dylan – „Bob Dinnyés” analógia. Ez az úgynevezett „polbeat” korszak, amikor a regnáló hatalom az ellenfél (ellenség) "társadalom kritikusait" sztárolták nálunk. Bemelték őket a propagandába. Viszont e táborok kiteljesedtek, önállósodtak és - nyugati mintára - rock koncertekké, előadói produkciókká váltak. Az előadók csoportosultak és a tábortüzek mellől felmentek a színpadra. Vagy eleve már oda toppantak a produkcióikkal. Igen ám. De az egyes előadói csoportokhoz is csoportosultak, akár a focicsapatoknál. Megjelentek a „drukkerek” a követők és egymással vetélkedő ellentétes táborokra oszlottak. Egy Illéses lenézte az Omegást, a Metróst és vica versa. Jöttek a külsőségek is. A Beatricse babos kendője, amely a cserkész illetve az úttörőnyakkendő utánérzése. Azaz megkülönböztető jel, a közösséghez tartozás jelképe. Az úgynevezett szocialista embertípus vulgarizált festett képével szemben, kisdobos (hat pont) úttörő (12 pont) KISZ tag MSZMP tag (alapszabály) alternatívát kínáló érzés, gondolkodás és magatartás világ. Ami szintén nagyrész utánzáson alapult. Rocker. Hát nem egy ősi pusztai magatartás és öltözködési forma ugye? Ebben a kavalkádban megjelentek viszont „útkeresők” is. (Mert jól tudjuk ma már, kiút az nincs, avagy ha van, az halálos.)

Művészet és hatalom
A művészeknek (mutatványosoknak) és hatalmat gyakorlóknak a viszonya mindig is ambivalens volt. A hatalom ugyanis relatív anyagi biztonságot volt képes nyújtani a művészeknek. Ennek viszont ára volt és van, a valamit valamiért.

Egy párt illetve több párt rendszer

Az egy párt rendszer totális diktatúrába torkollik. Erre adott példát a huszadik század. A hitleri, a sztálini diktatúrák. A totaliárius szerveződések tarthatatlansága. A természetes állapot - ahogy azt a rock történt is mutatja - a több párt rendszer. A különféle értékek mentén szerveződő emberi közösségek vetélkedése.

A farkas és a farkaskutya
Bizony a jelenkori ének –és dalszerzőknek is ez a sorsa. Dönthet. A farkas, avagy farkaskutya sors mellett. Berendezik (értsd a hatalom) neki a kennelt, ahol ő ugathat (na és őrizhet, eszmét, avagy tőkét) avagy a tájat járva egyedül, esetleg egy falkában vonít.
A farkas viszont - a garabonciás - örökké lenézi a kutyát, éppen a „szabadság” illúziója okán.

Dalban: Cat Stevans: Moonshadow