Omega : Ballada a fegyverkovács fiáról
Tél fut az éjen át,
nyílik a jégvirág,
Új bölcsőben
sírdogál egy élet
Apja emeli föl,
ebből a gyerekből
Fegyverkovács lesz,
ha addig élek
Így is lett, bizony,
de szólt egy szép napon
Ne csináljunk
soha többé fegyvert
Nem lesz háború,
könnyes, szomorú
Boldognak látok
majd minden embert
Kis harangot önt,
vándorruhát ölt
A haranggal a
világot bejárja
Halkan zeng a dal,
mit senki meg nem hall
S nevet rajta mindenki,
ha látja
Egy nap visszatér,
megáll, alig él
Már nem az,
ki elment lehunyt szemmel
Apja jót nevet,
nyisd ki két szemed
Ilyen a világ,
s kell a fegyver
Tudom, tudom, tudom, tudom, fáj a szíved Ohhh Mégis, mégis, mégis, mégis meg kell értsed
OhhhTudom, tudom, tudom, tudom, fáj a szíved Ohhh Mégis, mégis, mégis, mégis meg kell értsed...
Igen. Palimadár vagyok, akit palira vettek és madárnak néztek. Devizaadós. Uram, add meg a nyugalmat, hogy beletörődhessek a megváltoztathatatlanba! Uram add meg az erőt, hogy megváltoztathassam, ami szükséges és elégséges! Egyben Uram add meg a bölcsességet, hogy az iménti két dolog között különbséget tehessek. Mert nékünk Szentatyám nagy erőt ád, hogy nem tudjuk pontosan mit is akarunk, ezáltal a szándékok bizonytalanságából a cselekvés bámulatos szabadsága fakad.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése