Belecsaptunk a 2008-ba itt a zártosztályon is. 1999 nyarán az intenzíven nem hittem volna. És lám. Itt dánvárkodom. :) Igaz, ez a Sasadi Zártosztály, van hét hogy ki sem mozdulok a lakásból, ám ez is lét. A létezés egy formája. Az vessen rám követ, aki utánam csinálja. :) Rokonokat barátokat szépen megkommunikáltuk. Érzékeltettük fontosak nekünk. Nem szeretem az SMS üzeneteket, mert rossz a szemem és virsli az újam. És ha nincs a mobilban benne az SMS küldő neve, úgy nyomozhatok ki jópofizott az ilyenkor járatossá vált blődlikkel. Szép volt ez az év. Kaptam egy unokát, Ádit, kaptam végre egy közösséget a KIVOSZ-t, akikért tehetek is valamit és rátaláltam a blogomra is, mert már tele volt a hócipőm a feszes szakmai lapjaimmal, hogy csak komolykodni lehet. Az ifjú sólymok - fiaim - is jól húznak, ám ez ilyet mint zord atya, szinte elvárom tőlük, mint apám tőlem. A nagyapai vágy teljesült. A villamosmérnök urak, multiknál tolják angolul a galacsint. De másként hittem ifjú álmaimban. :( Persze az a normális, ha minden rendben van. Most így van rendjén. Eredmények, sikerek is jönnek. Régi barátaimmal is meghánytuk vetettük a dolgainkat. Lélekemelő volt. Itt az év végén rátekintettem cseppet az ingatlanszakmára is. Kik ólálkodnak itt a kertek alatt? Komoly változások vannak, ám erről majd a szakmai cikkben. Ahogy az optimista és pesszimista gyerek karácsonyi ajándékozás kapcsán, úgy én is kaptam pónikat is. Majd egy ménest. Igaz, egyenlőre csak a lócitrom van meg még belőle. Néhányan rájöttek, nem minden az, aminek látszik és ezt velem hozták összefüggésbe. Képriport. és a Művészfotók no comment ( ha remeg a kéz ... )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése