Ezer szállal láncolsz,
sose tépjem szét,
Mi közöm a világhoz,
szemed mélyén ég,
De az emberek hajába,
őszt fon be a gond,
Ne altass el, hisz látod,
hogy sárgul el a lomb.
Ezer szállal láncolsz,
sose tépjem szét,
Mi közöm a világhoz,
szemed mélyén ég,
De az emberek hajába,
őszt fon be a gond,
Ne altass el, hisz látod,
hogy sárgul el a lomb.
Teltek múltak az évek,
te most is itt vagy velem
Jóban – rosszban remélem,
maradsz is szép kedvesem,
Látod, hajamba – mondtam
őszt font be a gond,
Engedd tovább is néha,
lehessek kicsit bolond.
Vagy harmincnyolc éve írtam,
ezt a kis dallamot,
Mert jól láttam
tulajdonképpen,
szemed miként ragyog,
Harmincnyolc év múltával
- te ezt nem láthatod –
Szemed fényében én már
nem az első vagyok.
Anya majd nagyanya lettél
hisz vágyad sem volt más,
Engem már néha felednél,
de ím a látomás:
Az embered hajába,
őszt font be a gond,
Ringass időn át kedves
lehessek kicsit bolond.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése