Vajai telepesek

Az 1936. évi XXVII. törvénycikk ún. állami telepítési akciója nyomán, melynek célja a Dunántúlon élő sváb lakosság számának ellensúlyozása volt, az 1930-as évek végén több száz vajai református férfi, nő, és gyermek kelt útra, hogy új otthonra leljen a Baranya megyei Magyarbóly településen:

A telepítési akció szervezése során figyeltek fel Vaja településre is, ahol a sokgyerekes családok miatt igen nagy volt a népsűrűség, és az átlagos birtoknagyság igen csekély; fél, illetve két és fél hold között mozgott, melyből a családok igen nehezen tudtak csak megélni, emellett még napszámos, feles, harmados munkát kellett vállalniuk.

A sikeres toborzásra, melyet a református egyház is támogatott, szép számmal jelentkeztek a lakosság közül, akik vállalták az áttelepülést a Baranya megyei Magyarbólyba:

Összesen 524 fő jelentkezett, ebből 92 férfi, 86 asszony és 346 családtag volt, mely jelezte, hogy 1939 májusáig elköltözne.

Az állami telepítési akció keretében az első csoport, 24 család 1939. november 21-én kelt útra ingóságaival, hogy a részükre épített házakat lakható állapotba hozzák, előkészítsék a terepet az utánuk érkezőknek, megállapodva abban, hogy a többiek két héten belül követik őket. Ők november 23-án érkeztek meg új otthonukba. A második csoport egy hónap múlva, december 29-én indult útnak, s másnap érkezett meg Magyarbólyba.

A házak végül csak 1940 júniusára készültek el teljessen, többségében egy- vagy kétszobás kivitelbenn mindössze 3 házat építettek háromszobásnak. A házakhoz 800 négyszögöles telek, sertés- és baromfiól, istálló, kukoricagóré, sütő kemence, kút és árnyékszék is tartozott. A telepesek 80 iskolásgyerekkel érkeztek, a településen később részükre kéttantermes iskola is épült. Beilleszkedésük megkönnyítésére egyik tanítójuk: István András is az áttelepülők között volt.

A kitelepülők búcsúztatásánál az egész falu apraja nagyja ott volt. A szívhezszóló búcsúbeszédet a falu jegyzője, a korábban nagy tiszteletnek örvendett református lelkész fia Molnár József mondta el a nagy útra indulóknak. A vajai református gyülekezet az útrakelt telepeseknek a református egyházközösség ottani megteremtéséhez segítségképpen az anyaegyház tárgyai közül egy rózsaszín selyem úrasztali terítőt, úrvacsorai kelyhet és az egyház költségén beszerzendő ezüsttálkát ajándékozott. A templom végül mégsem készült el, a Magyarbólyba telepedett vajai református közösségnek, csak 1950-ben épült fel a temploma.

A Vajáról Magyarbólyba áttelepültek családfőinek nevei: Angyal Sándor, Czirják András, Fehér Bálint, Hódi András, Hódi Gyula, Hódi Péter, Imre Albert, István András, Kapi András, Kapi Bálint, Kiss György, Kiss Gyula, Kun Bertalan, Kun Sándor, Munkácsi József, Nyavádi András, Orosz Gábor, id, Paczári Bertalan, ifj. Bertalan, Paczári Miklós, Paczári Péter, Puskás András, Révész Sándor, id. Sipos Károly, ifj. Sipos Károly, Sólyom Bálint, Sólyom György, Soós Miklós, Takács Lajos, Id. Takács Péter, ifj. Takács Péter, Tamási József, Tisza Kálmán, Tisza Péter, Tornai Gusztáv, Tornay József, id. Varró András, ifj. Varró András.

Forrás: Vaja nagyközség öröksége

Kommentár: Hej drága Büszke Kun Berci nagyapám! Miként is szólt a búcsúüzenet? Emígyen-e:  "Reátok egy nagyon fontos feladat is vár! Ti nemcsak földkereső egyszerű telepesek vagytok, Ti egy honfoglaló útra indultok és Rátok vár azon nagy feladat, hogy a természeti adottságokban gazdag Baranyát, majd az egész Dunántúlt benépesítsétek munkára termett, földszerető gyermekekkel, emberekkel…”  Büszke családnevedet, a negyedik generációban csak egy gyermek: Kun Roland viseli.

A Nő

Keszeg Ágnes igazi nőies grafikái http://keszegagnes.blogspot.com/

HVG: Kik vogymuk?

zavarba ejtő kérdések a magyarsággenetikában

Zavarba ejtő kérdéseket vetnek fel a honfoglalókkal kapcsolatos legutóbbi genetikai kutatások. Ezek szerint „ősapáink” olyan kevesen voltak, hogy nem hagytak genetikai nyomot a mai magyar népességben. A magyar nép eredete több mint száz éve állandó viták tárgya. Számtalan kísérlet történt a honfoglaló törzsek útjának leírására Szibériától a Kárpát-medencéig, tudós akadémikusok közöltek egymásnak sokszor gyökeresen ellentmondó teóriákat a kérdésről, ám írott források hiányában (ilyenek csak a 9. századtól vannak) a történettudománynak a nyelvészek és a régészek következtetéseire kellett hagyatkoznia. A nyelvészek gyakorlatilag egyetértenek abban, hogy a magyar nyelv uráli–finnugor eredetű, számtalan, más nyelvből származó jövevényszóval. Az azonban, hogy utóbbiak hol és mikor kerültek a magyar nyelvbe, már vita tárgya. Még kérdésesebb a régészeti hagyaték. A legújabb szakmai közmegegyezés szerint csak nagyon ritkán lehet egyetlen régészeti kultúrát egy etnikummal azonosítani, arról nem is beszélve, hogy tudományosan a magyarokhoz köthető régészeti hagyaték nem található a Kárpát-medencétől keletre.

Ezen esetlegességeket újabb tudományágak bevonásával próbálták kiküszöbölni. A 20. század derekán a történeti embertannal, később a vércsoportvizsgálatokkal, majd az immunológiával. Az utóbbi két évtizedben az archeogenetika tűnt esélyesnek a fennmaradt, nem kevés kérdés megválaszolására. E kutatások summázatát mutatja be az a – Népünk genetikai családfája című – vándorkiállítás, amely a múlt héten nyílt meg (újra) a Természettudományi Múzeumban. A magyar nép eredetét feltérképező genetikai vizsgálódások (rész)eredményei azonban sokak számára vitára ingerlőek lehetnek.

Írja Riba István a HVG-ben.

Az írás további része ...

Kommentár

"Madarat tolláról!" A bemutatott írás a HVG lapjain jelent meg. Sajátos logikája van. E logika kissé túlzó továbbvitele alapján csimpánzok vagyunk, mert mintegy 95 % a csimpánzokkal való genetikai azonosság nem? Ezek azok az írások amelyek a lényeges tényeket és összefüggéseket kitakarják, élve azzal sajnálatos ténnyel, hogy eleink írásos emlékeit éppen azok elei - akik ilyen megvilágításban mutatják be múltunkat, feljövőinket - megsemmisítették. A genetikai vizsgálatok éppen hogy igazolják történeti emlékezetünket, identitásunkat. A ma élő - szintént kevert népekkel - való rokonságfoknak identitásunkra - már hogy tudjuk kiknek a leszármazottjai vagyunk - vajmi kevés jelentősége van. Az ugyanis nyilvánvaló, hogy a XIII. században 1,2 millióról 0,5 millióra vágtak vissza bennünket ( a mongol-tatárok) majd a XVIII. század elejére ( XVI. századból nézve)  5,0 millióról 1,5 millióra. Az első genocídiumot követően mintegy 100 ezer keleti, azaz kun és jász ( a honfoglalókkal rokon nép) vérfrissítést kaptunk, a XVIII. században pedig jelentős nyugati - germán és szláv - betelepítések voltak.

300 év lefolyása alatt az azonos területen - különösen egy ilyen természetileg védett helyen - mint a Kárpát medence - genetikailag összekeveredik - egybe nő szétválaszthatatlanul (!) - a népesség. Ez a "genetikailag kevert" (helyesebben egybeolvadt)  népesség a mai magyarság, amire az a jellemző, hogy a honfoglalók vére - genetikai kódja -  minden olyan magyar nyelven beszélő emberben benne van, akinek ősei az elmúlt 300 évben itt éltek. (Kérdés kiben-kiben milyen arányban és mi a domináns.)  A magyar populáció, azaz a magyar nép - egyben - vérségi kötelék is. (Ennek ellenkezőjét csak a rassziszmust és fasizmust ordítók állítják.) Más a magyar nép és megint más a magyar nemzet! A magyar nemzet a magyar néppel és a vele együtt élő  nemzeti kisebbségek összessége. A politikai nemzet.  Ugyanis a betelepített egy tömbben maradó nemzeti kisebbségek és a magyarsággal (sem) genetikailag nem keveredő - magyar anyanyelvű ám a magyar néphez nem tartozó kisebbségek - is a politikai magyar nemzet részének tekinthetők és tekintendők. A politikai magyar nemzet - a Magyar Köztársaság népessége - viszont a trianoni békediktátum okán nem azonos a magyar néppel. A magyar népesség harmada ugyanis e politikai diktátum kapcsán az ország határain kívül rekedt, más politikai nemzetek túszaként.

Történeti nemzeti kisebbségek:

1 Bosnyák
2 Csángó
3 Horvát
4 Jász
5 Kun
6 Lengyel
7 Német
8 Örmény
9 Roma
10 Román
11 Ruszin
12 Székely
13 Szerb
14 Szlovák
15 Szlovén
16 Ukrán
17 Zsidó
Forrás: Identitásunk

A fenti magyar népi identitást a tudományosság álcájával tagadó írás olyan "madár tollából" származik - magyar nyelven - ki okkal joggal feltételezhetően -  Magyarország területén kisebbségben élő olyan népcsoport - etnikum -  gyermeke, amelynek tagjai nem a többségi nemzettel azonosulnak.
Kunklúzió: Vakoknak nem lehet színeket magyarázni!

Hány emberé ez az ország?

Uraim! Én ezt loptam. És ti?

Az itt  látott bronzcímer, a Magyar Népköztársaság bronzcímere. Eredetileg a Munkásőrség Országos Parancsnoksága kistanácstermét ékesítette. A Munkásőrség jogutód nélküli felszámolását - fegyverek lefoglalása, emberek szétoszlatása - követő kényszervagyonkezelése során, melyben magam is részt vettem én ezt loptam. Miután nem kellett senkinek ez az "önkényuralmi jelkép", magamhoz vettem és mintegy húsz évig őrizgettem  a Sufniban.

Most újra elővettem, annak tisztázására - annak jelképeként - hogy vajon mire jutottunk az elmúlt húsz évben. Miben azonos és miben különbözik a Magyar Népköztársaság állampolgárának, valamint az azt követő Magyar Köztársaság állampolgárnak az élete. Sokan közülünk - a húsz év alattiak - már nem is éltek a népköztársaságban. Ám a mai negyvenesektől kezdve, akik még "ingyen" szerezhették meg szakmai képesítésüket ugye, itt élnek köztünk. Már aki még él. A rendszerváltásnak nevezett társadalom átalakításnak ugyanis súlyos áldozatai voltak. Élő erőben mintegy hatszázezer ember. Igen. Ők azok, akik a jog, vagyon és jövedelemvesztés (pontosabban fosztás)  következtében idő előtt elhaláloztak. Nem a cigaretta és az ital, hanem a létbiztonság hiányának következtében. A stressztől. Népiesen az idegtől.

Pontosítsunk!

Pontosítsuk cseppet - már 20 év után - a rendszerváltásnak nevezett társadalom átalakítást. Nevezzük: Jog, vagyon és jövedelemváltásnak. Igen. Nem országértékelésre van most már szükség ugyanis, hanem országleltárra!

Mi a kérdés?
A kérdés az, hogy hol volt és van a:
- Jog,
- Vagyon,
- Jövedelmek (Pénz).
A kérdés az: Kié az ország?
- Kié a Jog?
- Kié a Vagyon?
- Kiké a jövedelmek?
Igen. Nem országértékelésre van most már szükség, hanem országleltárra! Avagy annak alapos tisztázására, hogy a Jog, a Vagyon, na és a Jövedelmek, törvényesen és célszerűen vannak-e ott, ahol vannak.  Illetve hol is van az, ami nincs?
Viccben: Kohn és Grűn cégtársak. Kohn az ügyvezető, Grűn a könyvelő. Egy nap Grűn izgatottan rohan Kohnhoz, az ügyvezetőhöz: Figyu! Nagy baj van. Hatalmas hiány van a kasszában! Mi tegyek?
Kohn: Tedd vissza!

In Memoriam 2004. December 5.

Újra itt van?

Fletó a cigánykártyával!

A felejtés ez ember hatalmas képessége. A lélek a világ nyomása ellen ezzel védekezik és ösztönösen csak a szépre akar emlékezni. Ezt használják ki ördögi rafinériával egyesek. Itt van a médiában újra Fletó az öszödi böszmék örömére. Bátor és harcos demokratának identifikálja magát. Harcosan kikel azon képviselő(k) ellen, akik "megfélemlítenek" és nem átallanak a nagyobbik kisebbségünk nőire, a roma rányikra - magyarul a cigány nőkre - olyat mondani hogy ...

Milyet is? Hogy volt olyan terhes nő köztük, aki gumikalapáccsal verte a hasát, hogy sérült gyermek szülessen, mert arra több a segély? (Mintha nem lenne ismert az a bölcsesség, hogy a nők két dologért tesznek meg mindent. Hogy legyen gyerekük, meg hogy ne?) Ezt a suttogó propagandát  bizony jóval a médiába kerülés - köztudatba tolás - előtt én is halottam. Ám nem csak ezt hallottam, hanem azt is, hogy létezik olyan cigánycsődör, akinek garantáltan - genetikailag - sérült gyereke születik és sorban állnak nála a rinyák, mert egy sörért hajlandó.  Mi az igaz ebből a vidéki folklórból?  Bizonyosan van valóságmagva. Talán ki kellene vizsgálni, főleg akkor, ha az egészségügyi statisztikák is ezeket támasztják alá. Növekedik a sérült gyermekek száma. Jó ideje csökken e gyerekszám ráadásul egyre degeneráltabbak születnek. Jól mutatják ezt a helyzetet a katonai alkalmassági vizsgálatok és a diszességek (diszlexia, diszkalkúlia ... stb.) tömegesülése. Talán meg kéne viszgálni a statisztikák által is mutatott degenerálódás okait. Na és ha a sérült gyerek születése többlet segélyhez hozzájutásra jogosít, akkor tenni kellene arról, hogy ne legyen így. Ne ösztönözzük már a degeneráltak bővített újratermelését!
És van aki kivizsgálja?
Nincs, vagy csak nem hallani róla? A magyar cigányokra nézve ez nem is megy egyenlőre, hiszen nem lehet számba venni  őket Magyarországon. Jaj a legyőzöttnek! Ahogy az első világháború akut fekélye trianon ( a magyarság egy harmada túszul, kapcául vetése a szomszéd nemzeteknek)  úgy a második világháború fekélye a roma és zsidó nyomás, miszerint számba sem vehetők ám kötelesek lennénk eltartani és szaporítani ezen etnikumokat. Mint nádiposzáta a kakukkut saját fészkében. Ezáltal bizony egyenlőre statisztikailag nem lehet kimutatni, hogy szignifikáns-e a nyomoronc kölykök születése a magyar cigányság köreikben, hiszen nem választható külön a kakukktojás.

Kinek áll ez vajon érdekében?
Kinek áll érdekében a cigány etnikum és a magyarság közöti feszültség szítása? Divide et impera! Bizony a politikának, valamint a kisebbik etnikum egy részének. A nagyhatalmaknak és hazai ügynökeinek. Tisztelet a kisebbik és a nagyobbik etnikumból a kivételeknek. A csendes többségnek!

Mi akadályozza viszont a képviselőket egy parlamenti bizottság felállítására ilyen ügyekben? Például a születési degenerálódás okainak, illetve a növekvő etnikai feszültségek vizsgálatára?
Nem zörög a haraszt, ha a szél nem fújja ugye? Tessék csak szépen kivizsgálni, feltárni hogy - egyenlőre népi folklórként terjengő híreknek - van-e valóságmagva! Tessék csak szépen megvizsgálni, hogy a sérülten születettek körében milyen az etnikai eloszlás!  Tessék csak kivizsgálni az elmúlt húsz év vagyonosodási folyamatait! Tessék csak kivizsgálni az eladósodási folyamatot! Tessék csak kivizsgálni az újra termnelhető nemzeti vagyon tulajdonlásának és működtetésének folyamatait! Ezek a vizsgálatok adhatnak választ a kérdésekre, nem a média szópárbajok, amelyek csak azt etnikai és társadalmi feszülség fokozására alkalmasak. Tessék csak megvizsgálni a jelenséget, nem pedig a hírhozót kalodába zárni a főtéren!

Cigányvédő demokrata
Pörög bizony a cigánykártya Fletónak az öszödi főböszmének kezében, aki harcos "antifasisztaként" újra kiáll. Van pofája elénk állni! Megy ezerrel újra a parasztvakítás, a politikai marketing. Göbbels kéjesen forog a sírjában. Nemrég románozott ugye a Főböszme. Csak nem ért ide az általa beharangozott 40 millió román. Rémhírkeltésért mégsem csuktuk le. Beszopták a böszmék mi? Máris elfelejtettük?  2004. December 5. A magyarság önmaga elárulásának égő és nyitott sebe. Szégyenfoltja.  Most meg cigányozik a Főböszme ugye? A nagy cigányvédő demokrata képében tűnik fel a médiában. Mindezt annak az embernek van pofája előadni, akinek a napi jövedelmének 400 ezer forintnak kellett lennie minimum 15 éven keresztül ahhoz, hogy a vagyona összejöjjön. Az újra termelhető nemzeti vagyon egyik díszkisíbolója - főlopója - osztja újra az észt a médián keresztül. Olyan ember áll elénk újra a médiában, akinek nem előttünk, hanem a bíróság előtt  kellene állnia. Ördögi ez világ!

Sajnos, az emberi ostobaság oly hatalmas - na és a nyakunkra hozott jogrend oly lyukas - hogy ez az újabb gyurcsányi politikai marketing várhatóan nem lesz hatástalan. Kettő millió szavazat a tét! Ennyire tehető az az érzelmileg könnyen motiválható - értelmileg szinte befolyásolhatatlan - szavazó hazánkban, aki az ilyet garantáltan beszopja.   Ez a cigányságvédő demokrataság egy újabb "fészekrakó" program a befolyásolható tömegek köreiben. A gyurcsányi Fészekrakó programot is elfelejtettük már ugye? Pedig éppen most a lakások elárverezése a "hozadéka" annak, mert tömegében olyanoknak kerültek nagy pénzek kiosztásra, akiknek nem nem volt munkafedezetük annak visszafizetésére nem? Mit bizonyítanak a jelenlegi lakásárverések? Most dőlnek ki a csontvázak sorra a szekrényből, hogy milyen panamák sora zajlott a fészekrakó program kapcsán nem? És miért következett be mindez?
A mai Magyar Köztársaság nem az én hazám!
"Nem elég, hogy a nép ostoba, de vannak nem is kevesen, akik hülyének is nézik." állítja vicefiam Kornél. És milyen igaza van? Mindezeknek az embereket fojtogató dolgoknak a hátterében pedig nem más áll, mint a Jogrend! Ezen kellene gyökeresen változtatni! Bizony az emberi természet minimum hatezer éve lényegében azonos, nem változik. A Jogrend az, ami megenged dolgokat, avagy sem. Ami élhetővé, avagy pokollá teszi napjainkat. A jogrendért pedig a Parlament a felelős! Amilyen a Parlament, olyan az ország. Becsületes magyar embereket a parlamentbe! A hazám ott van, ahol jogom, vagyonom és pénzem van és nem csak nekem, hanem népemnek is!

Tarlós István Budapest programja

Mikor programot kínálunk a budapesti városlakóknak, akkor nekünk is be kell látnunk, hogy elsősorban erkölcsi kérdéssel állunk szemben. Ahogy egykor Kennedy elnök is idézte: alapjában véve az emberekkel úgy kell bánnunk, ahogy szeretnénk, hogy velünk bánjanak. A magyar politikai élet szereplői közül sokaknak súlyos mulasztása, hogy eszükben sincs így bánni embertársaikkal, akik pedig bizalmukat többségükben beléjük helyezték.

Ennek tanulságait egyszer le kell vonni, aminek fontos és talán első eleme az őszinteség és az igazságnak való megfelelés. Úgy is fogalmazhatjuk ezt, hogy a tényekkel és a lehetőségekkel való szembenézés. Egy program összeállításához nemcsak intellektuális kapacitás, hanem politikai tisztesség és főleg arányérzék is szükséges. Megvalósításához pedig két tényező elengedhetetlen: pénz és politikai bátorság. Az utóbbi legalább olyan fontos, mint az előbbi. Bár sok mindenhez pénz kell, a legtöbb dolog megvalósítása főként akarat és a közjó iránti elszántság függvénye.

A fentiek tudatában a FIDESZ–KDNP, továbbá számos civil szervezet által támogatott Budapest-programom részletes ismertetése előtt az alábbiakban összefoglalva szeretném bemutatni az egyes fejezetek kiemelten fontos gondolatait.

Továbbiak...