2009. március 25., szerda
2009. március 24., kedd
2009. március 23., hétfő
Nekrológ: Németh Istvánné, Balogh Éva (1925-2009)
Egy áldozatos, teljes, szép élet zárult le 2009. március 20-án délután, amikor Németh Istvánné, Éva néni örökre lehunyta szemeit. Sokak hű, megbízható barátja, többeknek kedves kollegája, még többeknek kedvelt és szeretett tanára volt, családjának, rokonságának mélyen szeretett Mamikája, aki féltő gondossággal, figyelemmel vigyázta övéi sorsát.
1925-ben született Nyíregyházán, a Geduly Henrik Leánygimnáziumban tanult, ahol kitűnt remek képességével, olvasottságával, nagy szorgalmával A természettudományok iránti érdeklődése az orvosi pálya felé irányította volna, de súlyos járásproblémája beláttatta vele, hogy fizikailag talán a tanári pálya lesz számára alkalmasabb. Így választotta a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem biológia-földrajz szakát. Ezt a kényszer és körülmények szülte döntést józan belátással és bölcs beletörődéssel vette tudomásul, és teljes erőbedobással végezte tanulmányait, kiváló eredménnyel. Már akkor is a biológia állt hozzá közelebb. Hosszu tanári pályáján, amely 1980-ig tartott, előbb a mátészalkai Esze Tamás Gimnáziumban, majd 1952-től a nyíregyházi Kossuth Lajos Gimnáziumban óriási lelkesedéssel, odaadással, a tárgy iránti alázattal oktatta a fiatalokat e tudományág szépségeire. Nem volt előtte nehéz, megoldhatatlan témakör, rendkívüli körültekintéssel, szívós kitartással, amely emberi, tanári empátiával, szeretettel párosult, terelgette tanítványait a biológia tudományának tanulmányozásában. Nagy tehetsége volt ahhoz, hogy megszerettesse tanítványaival e korántsem könnyű tantárgyat. Mindezt az is bizonyítja, hogy a sok évtizedes érettségi találkozókon a már ősz, régi tanítványok,- a „fiúk”, ahogy ő nevezte őket -, ma már híres biológusok, elismert orvosok, mindig kinyilvánították hálájukat Éva néni egykori munkálkodásáért.
Ez a gazdag, tanári pálya párosult életében családi boldogsággal, amikor 1953-ban férjhez ment kollegájához, Németh Istvánhoz, és házasságukból két leánygyermek született, s az idők során unokák és egy tündéri dédunoka is bearanyozták életét.
Az utóbbi időkben már igen visszavonultan élt, de a régi kossuthos idők felidézése mindig mosolyt csalt szemébe, és családja, barátai szeretete jelentett számára nagy örömöt. Sokat megélt, elfáradt szíve családja körében szűnt meg dobogni.
Emléke sokak szívében megmarad, nyugodjon békében!
1925-ben született Nyíregyházán, a Geduly Henrik Leánygimnáziumban tanult, ahol kitűnt remek képességével, olvasottságával, nagy szorgalmával A természettudományok iránti érdeklődése az orvosi pálya felé irányította volna, de súlyos járásproblémája beláttatta vele, hogy fizikailag talán a tanári pálya lesz számára alkalmasabb. Így választotta a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem biológia-földrajz szakát. Ezt a kényszer és körülmények szülte döntést józan belátással és bölcs beletörődéssel vette tudomásul, és teljes erőbedobással végezte tanulmányait, kiváló eredménnyel. Már akkor is a biológia állt hozzá közelebb. Hosszu tanári pályáján, amely 1980-ig tartott, előbb a mátészalkai Esze Tamás Gimnáziumban, majd 1952-től a nyíregyházi Kossuth Lajos Gimnáziumban óriási lelkesedéssel, odaadással, a tárgy iránti alázattal oktatta a fiatalokat e tudományág szépségeire. Nem volt előtte nehéz, megoldhatatlan témakör, rendkívüli körültekintéssel, szívós kitartással, amely emberi, tanári empátiával, szeretettel párosult, terelgette tanítványait a biológia tudományának tanulmányozásában. Nagy tehetsége volt ahhoz, hogy megszerettesse tanítványaival e korántsem könnyű tantárgyat. Mindezt az is bizonyítja, hogy a sok évtizedes érettségi találkozókon a már ősz, régi tanítványok,- a „fiúk”, ahogy ő nevezte őket -, ma már híres biológusok, elismert orvosok, mindig kinyilvánították hálájukat Éva néni egykori munkálkodásáért.
Ez a gazdag, tanári pálya párosult életében családi boldogsággal, amikor 1953-ban férjhez ment kollegájához, Németh Istvánhoz, és házasságukból két leánygyermek született, s az idők során unokák és egy tündéri dédunoka is bearanyozták életét.
Az utóbbi időkben már igen visszavonultan élt, de a régi kossuthos idők felidézése mindig mosolyt csalt szemébe, és családja, barátai szeretete jelentett számára nagy örömöt. Sokat megélt, elfáradt szíve családja körében szűnt meg dobogni.
Emléke sokak szívében megmarad, nyugodjon békében!
/MK/
2009. március 22., vasárnap
Meghalt Mamikánk
Elment közvetlen családunkból szüleink nemzedékéből az utolsó is. Németh Istvánné Balogh Éva. Élt 84 évet. A rokonágomból még anyám testvére Erzsi nénénk, Gyurka bátyám felesége Bözsi nénje és Berti bátyám felesége, Muci nénje él. Ők a hetvenes nyolcvanas nemzedék, mi a Párommal meg ugye az ötvenesek nemzedéke.
Mamikának megállt a szíve. Nem akart kórházba menni, otthon aludt el. Bizony mi már nem is tudjuk, hogy viszonyuljunk a halálhoz. Kivesztek a közösségi hagyományaink. Régen ugye otthon felravatalozták a halottat, gyertyát égettek, virrasztottak és siratóasszonyok siratták. Mi csak tétován tiblábolva jöttünk mentünk a halott mellett, körül. Az orvos megállapította a halált, kiadta a halotti igazolást majd jöttek a halottszállítók. Úgy tűnt csak nézői, nem résztvevői voltunk vagyunk az eseményeknek. Bizony szinte minden intézményesült már. Mobiltelefonokon ment a kommunikáció, autóval szedtük fel a Budapesten élő unokáit és még a halál napján az otthonában voltunk. Láthatóan nem volt eszközünk a fájdalom kieresztésére. Nem volt szertartásunk. Csendes egymásranézések,ölelések könnyezések jelelték a helyzetet. Végig gondoltuk a halálával kapcsolatos teendőket. A temetés megrendelését és megszervezését. Az anyagi kihatásokat. Pedig igazán falkába verődve, egymáshoz bújva vonítanunk kellett volna. Hogy kiadjuk lelkünk fájdalmait és félelmeit és hogy mindenki megtudja, elment közülünk valaki nagyon fontos.
Maminál utoljára.
2009. március 20., péntek
Adjon Isten
Muzsikás együttes : Adjon Isten minden jót - dalszövegAdjon Isten mind jobbat,
mind jobbat,
Ne csak mindig a rosszat,
a rosszat.
Mitől félünk, mentsen meg,
mentsen meg,
Amit várunk, legyen meg,
legyen meg.
Adjon Isten minden jót,
minden jót,
Jobb időt, mint tavaly volt,
tavaly volt,
Sok örömet e házba,
e házba,
Boldogságot hazánkba,
hazánkba.
2009. március 19., csütörtök
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)