2009. március 23., hétfő

Nekrológ: Németh Istvánné, Balogh Éva (1925-2009)

Egy áldozatos, teljes, szép élet zárult le 2009. március 20-án délután, amikor Németh Istvánné, Éva néni örökre lehunyta szemeit.
Sokak hű, megbízható barátja, többeknek kedves kollegája, még többeknek kedvelt és szeretett tanára volt, családjának, rokonságának mélyen szeretett Mamikája, aki féltő gondossággal, figyelemmel vigyázta övéi sorsát.
1925-ben született Nyíregyházán, a Geduly Henrik Leánygimnáziumban tanult, ahol kitűnt remek képességével, olvasottságával, nagy szorgalmával A természettudományok iránti érdeklődése az orvosi pálya felé irányította volna, de súlyos járásproblémája beláttatta vele, hogy fizikailag talán a tanári pálya lesz számára alkalmasabb. Így választotta a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem biológia-földrajz szakát. Ezt a kényszer és körülmények szülte döntést józan belátással és bölcs beletörődéssel vette tudomásul, és teljes erőbedobással végezte tanulmányait, kiváló eredménnyel. Már akkor is a biológia állt hozzá közelebb. Hosszu tanári pályáján, amely 1980-ig tartott, előbb a mátészalkai Esze Tamás Gimnáziumban, majd 1952-től a nyíregyházi Kossuth Lajos Gimnáziumban óriási lelkesedéssel, odaadással, a tárgy iránti alázattal oktatta a fiatalokat e tudományág szépségeire. Nem volt előtte nehéz, megoldhatatlan témakör, rendkívüli körültekintéssel, szívós kitartással, amely emberi, tanári empátiával, szeretettel párosult, terelgette tanítványait a biológia tudományának tanulmányozásában. Nagy tehetsége volt ahhoz, hogy megszerettesse tanítványaival e korántsem könnyű tantárgyat. Mindezt az is bizonyítja, hogy a sok évtizedes érettségi találkozókon a már ősz, régi tanítványok,- a „fiúk”, ahogy ő nevezte őket -, ma már híres biológusok, elismert orvosok, mindig kinyilvánították hálájukat Éva néni egykori munkálkodásáért.
Ez a gazdag, tanári pálya párosult életében családi boldogsággal, amikor 1953-ban férjhez ment kollegájához, Németh Istvánhoz, és házasságukból két leánygyermek született, s az idők során unokák és egy tündéri dédunoka is bearanyozták életét.
Az utóbbi időkben már igen visszavonultan élt, de a régi kossuthos idők felidézése mindig mosolyt csalt szemébe, és családja, barátai szeretete jelentett számára nagy örömöt. Sokat megélt, elfáradt szíve családja körében szűnt meg dobogni.
Emléke sokak szívében megmarad, nyugodjon békében!
/MK/

Nincsenek megjegyzések: