Igen. Palimadár vagyok, akit palira vettek és madárnak néztek. Devizaadós.
Uram, add meg a nyugalmat, hogy beletörődhessek a megváltoztathatatlanba! Uram add meg az erőt, hogy megváltoztathassam, ami szükséges és elégséges! Egyben Uram add meg a bölcsességet, hogy az iménti két dolog között különbséget tehessek. Mert nékünk Szentatyám nagy erőt ád, hogy nem tudjuk pontosan mit is akarunk, ezáltal a szándékok bizonytalanságából a cselekvés bámulatos szabadsága fakad.
Nálam a pénztelenség nem tehetség hiány, hanem állapot. "Egyszer kerék, egyszer talp". Mindig volt és mindig lesz, annyi amennyi. A szükséges és elégséges. Ez sors és morál. Nem is tehetnék másként Barátaim!
Undorodok a mások legázolásával járó, vériszamlós pénztől. Mert a pénznek bizony szaga van, a híresztelések ellenére. Vérszaga! A pénz nem érme, az uralkodó arcával, ami lemosható, hanem annak akarata. És aki nekem és nekünk -népemnek - nem akar jót, az rajtam nem uralkodik! Fabatkát sem ér a pénze! Mikor vertek - utoljára és fognak - körmöci aranyba fémpénzt, élő magyar uralkodó arcával? Mert a pénz, uralkodói akarat! Ami előtt fejet hajtok, vagy nem!
Na végre! Megmutatta arcát a cigánygárda. Megszerveződtek és 160-an felvonultak Siófok utcáin. Ők nem fognak templomba, csoport terápiára, pszichológushoz, avagy pártrendezvényekre járni. Élnek a lehetőséggel. Ők tudják egy az élet, ha bármilyen szar is. És őket mutogatják veszélynek? Senki megszólítani nem merte őket? Nem vittek táblát, hogy munkát, kenyeret?
Ezek a nyomorult élet katonái! A valódi cigányelit! Lásd a Papa nyilatkozatát. Ezek nem akarnak úgy élni, ahogy felnőttek! Ezek már Győzike sót néznek és mert van erejük, elveszik azt, ami kell nekik. És aki a szervezettséggel szemben nem szerveződik, ne is csodálkozzon, ha védtelen. Lesz még alsófalu fölsőfalu összecsapás. Mert ennek a jogi (?) berendezkedésnek ez az "eredménye": "A kis gazok a kis garázdák, rázzák, ahogy a nagyok rázzák." Itt van amerika. A szutyok szaporodik! És a Globális Pénzdiktatúra szaporítja! Fehérgalléros, avagy cigánybűnözés? Egykutya. Mind csak a javadat akarja, Ó magyar!
Oszd meg és uralkodj! Ezt az ősi római hatalmi praktikát a globális pénzdiktatúra is tudja. Így lehet az, hogy a hatása alatt levő úgynevezett demokráciákban patika mérlegszerű ördögi rafinériával - a pártfinanszírozás megoldatlanságára alapozva - hol ezt hol azt a a politikai felet ( vagy a zöldeket, vagy a kékeket, vagy a homoúzionokat, vagy a homoiúzionokat) juttatja "hatalomra" mely hatalom valójában az övé, mert a hatalomra kerülést ő finanszírozza és a hatalmat játszókat marionett bábokként mozgatja, kihasználva az ősi emberi kapzsiságot és önzést.
Szerencsétlen Nemzetem! "Ennen kezével kötött kéve"! Míg egymásra vicsorogsz, addig ördögi kezek húzzák ki alólad a szőnyeget. Hát hogy nem lehet észrevenni azt, hogy a világ egyik legjobb helyén bármikor bármely időszakban csak adósodunk? Hogy mi mindig adósai vagyunk valakiknek? Hogy ez az egész egy globális átverés?
Hogy nem lehet észrevenni, hogy a médiában megjelenő dolgok megrendezettek, hogy a cigánygyilkosságok külföldi - pénzhatalmi - praktikák? Amely semmi egyebet, mint a társadalmi feszültség, a megosztottság fenntartását szolgálják? Hogy a társadalom polarizálása, baloldalra és jobboldalra, két primitív pólusra ugyanezt szolgálja? Hogy ezt pénzzel és médiával csinálják? Hogy épül a rendőrállam?
Bogár László közgazdász elemzése: A társadalom-lélektan régóta ismeri az önteljesítő jóslat fogalmát. Eszerint, ha valamiről nagyon sokat beszélünk és szinte már realitásként benne van a közbeszédben, akkor bármilyen különös, ettől rohamosan növekszik a valószínűsége annak, hogy az adott esemény bekövetkezik. Ezen a téren egy kis kijózanodást javasolnék. Az a hisztéria – ami láthatólag mesterségesen is gerjesztett – növeli a valószínűségét annak, hogy bekövezhet a csőd. Azért gondolom ezt, mert Londonban máris vannak olyan brókerkörök, akik szeptemberre 550 forintos euróra fogadnak. Most megveszik 300 forintért, 550-ért eladják, így a nyereség igen tetemes. Ez meglehetősen erős motiváció ahhoz, hogy mindent megtegyenek a számukra kedvező folyamatok érdekében.
Jellemző a világunkra, hogy megengedi ilyen pusztító erők működését, vagyis hogy lehet fogadni arra, hogy bedől a magyar állam, függetlenül attól, hogy ennek milyen iszonyatos szenvedés lesz a következménye. Ez is jelzi, a világ egésze megérett a pusztulásra; egy olyan létmód, ahol teljesen elfogadott és bevett dolog, hogy ilyen embertelen folyamatokat lehet cinikusan elősegíteni és azokhoz asszisztálni, az megérdemli a sorsát.
Itt nem kell összeesküvés-elmélet, hogy feltételezzük: ezek az erők igyekeznek megtenni mindent annak érdekében, hogy ez a csőd bekövetkezzen. Ha meg akarjuk védeni magunkat, akkor ezt is tudatosítani kellene. Beszélni lehet és kell is róla, de nem ilyen hisztérikusan. Mert így mi magunk járulunk hozzá önmagunk kivégzéséhez. A magyar állam valójában már közel két évtizede csődben van, mert a kötelezettségeinek állománya sokszorosan meghaladja a vagyonának teljes összegét. Ennek a megrendítő ténynek a felszínre kerülése azonban eddig nem állt érdekében a minket függésben tartó globális pénz-hatalmi rendszernek. Technikailag viszont az államcsőd azért kizárt, mert éppen azt célozza az IMF-hitel, hogy ez ne történjen meg. Maga a csőd az a pillanat, amikor állam bejelenti, hogy fizetésképtelen, vagyis nem tudja a törlesztéseket, a kamatokat fizetni, nem tud eleget tenni az adósságtörlesztési kötelezettségeinek. Ez egyelőre nem áll fenn; egyrészt a gigantikus hitel, másrészt az MNB elégséges deviza-tartalékai miatt. Most még minden feltétel adott ahhoz, hogy fizessük a törlesztéseket. Igaz, ez a hitel része annak a pénzhatalmi mozgásnak, ami a védelmi pénzek szedéséhez hasonlítható. Egyrészt ráijesztenek az országra, hogy bedől, majd jönnek a „verőlegények” és azt mondják, ha fizetsz védelmi díjat, akkor megkegyelmezünk neked.Ez egy sötét és szemfényvesztő pénzhatalmi játszma. Ám ennek a hitelnek és a mögötte álló struktúráknak nem az a célja, hogy kivégezze Magyarországot, hanem a további kizsigerelésére játszik, és ehhez életben kell tartania minket. Ez egy élősködő rendszer, amelyik életben tartja a gazda-állatot, s minimális mértékben visszaenged az elrabolt erőforrásokból is. Természetesen kamatra adja azt is. Egyébként minden jel azt mutatja: hosszú távon ezek az adósságok visszafizethetetlenek, hiszen gyorsabban növekednek, mint ahogy törleszteni lehet azokat. Valójában már vissza is fizettük e kölcsönöket, többszörösen is, és most már egy végtelenített kamat-szivattyúként működik az egész.
Egy este egy unoka a nagyapjával beszélgetett, egyszer csak hirtelen megkérdezte: - Nagyapa, hány éves is vagy?
A nagyapa így válaszolt: - Hadd gondolkozzam egy kicsit! A televízió, a gyermekbénulás elleni védőoltás, a fénymásoló gép, a kontaktlencse és a fogamzásgátló tabletta előtt születtem.
Nem volt még radar, hitelkártya, lézersugár és pengekorcsolya. Az ember még nem lépett a Holdra, és nem léteztek sugárhajtású utasszállító repülőgépek.
Nagyanyád és én összeházasodtunk és azután együtt éltünk, és minden családban volt apuka és anyuka. Még nem találták fel a légkondicionálót, a mosogatógépet, a szárítógépet (a ruhát egyszerűen kitették száradni a friss levegőre).
Én a számítógép, a kétszakos egyetemi képzés és a csoportterápia előtt születtem. Az emberek nem analizáltatták magukat, legfeljebb amikor az orvos vér- vagy vizeletvizsgálatra küldte őket.
25 éves koromig minden rendőrt és férfit "uram"-nak szólítottam, minden nőt pedig "asszonyom"-nak vagy "kisasszony"-nak. Párjuk a galamboknak és a nyulaknak volt, de nem az embereknek.
Az én időmben ha egy hölgy felszállt az autóbuszra vagy a villamosra, a gyerekek és a fiatalok mindenki másnál hamarabb álltak fel, hogy átadják neki a helyüket, de ha állapotos volt, a helyére kísérték, és ha kellett, megváltották a jegyét és odavitték neki. A nő elsőként lépett liftből ki; alátolták a széket, hogy leülhessen; egy férfi sosem üdvözölt úgy egy nőt, hogy ne állt volna fel, ha éppen ült, kinyitotta előtte az autó vagy bármi más ajtaját, és a férfi segített neki levenni a kabátját. Az én időmben a szüzesség nem okozott rákot, és a családi erény bizonyítéka volt a lány, és a tisztaságé a férj számára. A mi életünket a tízparancso-lat, a józan ész, az idősebbek és az érvényes törvények tisztelete szabályozta. Bennünket megtanítottak arra, hogy különbséget tegyünk jó és rossz között, és hogy felelősek vagyunk tetteinkért és következményeikért. A komoly kapcsolat azt jelentette, hogy jóban voltunk unokatestvérekkel és barátokkal.
Ismeretlen volt a vezeték nélküli telefon, a mobiltelefonról nem is beszélve. Sosem hallottunk sztereó zenéről, URH rádióról, kazettákról, CD-ről, DVD-ről, elektromos írógépekről, számológépekről (még mechanikusakról sem, hát még hordozhatókról).
A "notebook" jegyzetfüzet volt. Az órákat naponta felhúzták. Semmi digitális nem létezett, sem órák, sem világító számos kijelzők a háztartási gépeken.
Gépeknél tartva: nem voltak pénzkiadó automaták, se mikrohullámú sütők, se ébresztőórás rádiók. Hogy videomagnókról és videokamerákról ne is beszéljünk. Nem léteztek azonnal előhívott színes fényképek. Csak fekete-fehér képek voltak, előhívásuk és másolásuk több mint 3 napig tartott. Színes képek nem léteztek.
Nem hallottunk Pizza Hut-ról vagy McDonald's-ról, se az instant kávéról, se a mesterséges édesítőkről. Az én időmben a fű olyasmit jelentett, amit nyírtak, nem szívtak.
Mi voltunk az utolsó nemzedék, amely azt hitte, hogy egy asszonynak férjre van szüksége ahhoz, hogy gyereke legyen. - És most mondd, szerinted hány éves vagyok?
- Hát, nagyapó, biztosan több, mint 200! - felelt az unoka.
Egy kis ital azért kellett És a félhomály, mely ellep Minden árnyat, mely a fény mögül les rád És egy együttérző angyal Vörös szájjal lassan felfal És a táncba visz, és ott rángat tovább Itt minden pár oly szörnyen boldog Épp a bamba mosolyt hordod Mint a hegedűjét koptató zenész És a gomb a blúzról pattan már És boldog mind, aki polkát jár És partner jött, és partner ment És minden vágyat szétrebbent A záróra És a gomb a blúzról pattan már Boldog mind, aki polkát jár És partner jött, és partner ment És minden vágyat szétrebbent A záróra Néha egész tisztán láttad Hogy a szépség nemcsak látszat És hogy körbevesz egy áttetsző világ És a hold ott fönn az égen Tiszta fény a langyos szélben Egyre ontja rád a nagy romantikát Közben éhes csókok faltak És a játszótársak csaltak És a lépcsők mögött újabb csúszda várt És az ajtó épp csak résre nyílt Egy hű társ ott benn sírt A fény úgy kattan, mint egy zár És minden titkod fényben áll Ez a záróra És az ajtó épp csak résre nyílt Egy hű társ ott benn sírt A fény úgy kattan, mint egy zár És minden titkod fényben áll Ez a záróra A záróra És az Úr is szólt, hogy legyen Hogy ő teremtett nekem A lelked és a tested értem szép Ő minden ajtót kinyit És majd mindig-mindig segít Csak hogy maradj, hogy maradj Hogy maradj velem még és még és még És minden ajtó bezárult És mindez már csak az ócska múlt S a zenekar se tudja már a dalt És a hiány öltött bohócruhát És szabadságnak festi magát Mit a homály eddig eltakart Aztán elém borít mindent majd A záróra És látod majd, ha a fény is lobban A részeg reményt a sarkokban A szerelmet, ami szexbe bújt Ha a játék végén villanyt gyújt A záróra És lepusztult a társaság És akkora a némaság Mint a mennyben talán egy szombat éjszakán Van egy korty még ott a mélyben De már nincs íze a fényben S még egy kövér mosoly nagyon számít rám Megint nem lesz már, ami nem volt még A sok lelkes szó csupa olvadt jég Csupa langyos víz az izzó vágy után És már eltűntek mind az angyalkák A nagy titkok és a kis csapdák És a sok nagy láng mind ellobban És a sok nagy szív sem úgy dobban Itt a záróra És ott volt bent a boldogság Az ajtót máris rád csapták Láttad, ahogyan résre nyílt De tudod már, ez nem segít Tudod már, ez nem segít Itt a záróra A záróra És a gomb a blúzról pattan már És boldog mind, aki polkát jár Itt a záróra És partner jött, és partner ment És minden vágyat szétrebbent A záróra És az ajtó épp csak résre nyílt Egy hű társ ott benn sírt Itt a záróra A fény úgy kattan, mint egy zár És minden titkod fényben áll Ez a záróra És minden ajtó bezárult És mindez már csak az ócska múlt Itt a záróra És látod majd, ha a fény is lobban A részeg reményt a sarkokban Ez a záróra
Nálam a pénztelenség nem tehetség hiány, hanem állapot. "Egyszer kerék, egyszer talp". Mindig volt és mindig lesz, annyi amennyi. A szükséges és elégséges. Ez sors és morál. Nem is tehetnék másként Barátaim! 
