Kőmíves Kelemenre és Déva várára emlékezem. Dalban. Mert mit ér az ember, ha feladatnak tesz eleget és jót akar? Ám az nem jön össze? Az embertől, akik körül veszik, milyen áldozatot tudnak kizsarolni, avagy kikövetelni? És mit érek én aki erről ír? És mit érsz te? Olvasó! Aki erről olvas? Ó Uram!
Túlnyerte magát - újra - az úgynevezett nyugati kapitalizmus. Mert Marx se több se kevesebb nem volt, mint ennek a rendszer a kritikusa, mint az uralkodó szabályok elemzője és megmutatta - akkor amikor élt - hogy mi mitől is működik avagy sem ... majd Lenininék messze nem azt csinálták amiről ő, mint egy elképzelhető kimenet beszélt. Sőt! Hazudtak éjjel, hazudtak nappal ... és ez így nem is működik ... csak ideig óráig ... amíg az a kicsi zsemle ott a pofában, az agyarakon ... ám ha nagyon kicsi és nem takarja el ... minden összeomló rendszer romjain összeomlásra váró rendszer sarjad ...
Már ahhoz túl öreg vagyok, hogy nekem be lehessen mesélni, hogy a szolgáltatás, amit kapok, az olyan, mint az anyai emlő. Táplál. Városi ember lévén is tapasztalnom kellett még a szolgáltatás legelején sem mindig igaz ez. Utána pedig… Pedig hát számos emlő próbál táplálni minket villany-, víz-, gázhálózat, telefon, újabban kábeltv, internet, és az utóbbin keresztül azután még több és több. Először még emlőformájúnak is tűnik a szolgáltatás. Táplál villannyal, vízzel, gázzal, információval, de azután egy idő után változik a forma, és rá kell jönnünk, hogy a tápláló szoptatás egyszerűen sz..tássá változik. Vidékre költözve sincs ez másként, főként olyan vidéken, ahol a nagy szolgáltatók marketingesei már az időszámítás előtt kiszámolták, itt nem érdemes hálózatot fejleszteni, itt a szolgáltatást igénybevevők száma miatt nem térülne meg a beruházás. De mivel pártjaink és kormányaink mindig is céljukul tűzték ki a hátrányos térségek felzárkóztatását, az ilyen esetekre ki is találták a pályázati, azaz közpénzből történő hálózatfejlesztést. Történt ez így az Abaúj-Hegyköz kistérségben is Kéked és Abaújszántó között huszonegy településen. A térség három települése nem vállalta a fejlesztésben való részvételt, mert félt, hogy a rendszer kiépítéséhez való kötelezettségvállalás meghaladja majd lehetőségeiket. A többiek dalolva vállalták az önrész megfizetését, hisz a pályázóberuházókiépítőbonyolító megígérte az érdekeltségi körébe tartozó cégek majd visszabérlik a kiépített rendszert és az így befolyó összeg fedezi majd az önerőt. Talán így is történt. Hogy azután a kistérség tanácsa, vagy a Synergon pályázott-e, lényegtelen, de nyertek közel félmilliárd forintot, hogy szélessávú informatikai hálózatot építenek ki, amely alkalmas lesz kábeltv, intenet és telefon szolgáltatásra Magyarország eme igencsak elmaradott részén. Meg is kezdődött a beruházás. Volt kínai tanulmányút és némi szponzoráció is sportegyesületek, párt-, önkormányzati kiadványokban reklámozás révén. Ez utóbbiak fennen hirdették még a kiépülés előtt a csodát, ami be is következett. Mert egy évvel ezelőtt először a kábeltv szolgáltatás, majd az internet, majd pedig a telefon is beindult. Hogy a tervezésből, avagy a kiépítésből következően, de a mai napig számos technikai problémát cipelve. Én csak az internetes szolgáltatást szeretném igazából használni. Megrendeltem, 5 Megabit letöltési sebességet kérve több gépes felhasználás esetére. Meg is kaptam. A több gépes üzemmódot ki sem mertem próbálni, mert a teszt időszak alatt a folyamatos mérések során legfeljebb, ha 1 Megabit volt a letöltési sebesség. Lesz ez több is mondták, de még most csak tesztelünk, és ezidő alatt nem kell fizetni. Örültem is. Sokad magammal. Amíg egyszer csak számlaleveleket nem kezdtünk kapni, amely minden előzetes bejelentés nélkül félreérthetetlenül jelezte, hogy már nem a hálózatot tesztelik, hanem az előfizetőt, hogy elég éber-e a szolgáltatást illetően. Mivel a letöltési sebesség továbbra is alig haladta meg az 1 Megabit/s sebességet a folyamatos reklamálás és számlavisszaküldés vége az lett, hogy már a szolgáltatási szerződést is sikerült módosítani. Jelenleg 3 Megabit a vállalás, de csak az. És az árakról még nem is beszéltünk. A nagy informatikai árverseny többi szereplőjével nem érdemes összevetni az árakat, mert itt igen szűkös a kínálat. A kábeltv a szatelites szolgáltatók árai körül 20 és 50 csatornát kínál, a telefon csekély előfizetési díjat és hálózaton belül ingyenes beszélgetést.
Az adatgyűjtés során szinte futva érkezem a faluba. A polgármesteri hivatal előtt gondozott kert. A kert kerítésénél életerős középkorú férfi könyököl, állát támasztva, unottan. Sietek. Mégis szinte megdermedek, mikor egy unott hang megszólít: Főnök! Maga sosem ír a szegény emberekről! Körülnézek és kérdezek is: Hol vannak itt szegény emberek? - Hát vannak itt is – mondja az unott hang. Már tudom, kinek kell felelnem: - Abban a faluban, ahol az emberek boltban veszik a tojást, a tejet, csirkehúst, kenyérhez valót, a savanyúságot, a lekvárt, a zöldséget, krumplit, ott nincs szegény ember. Ahol addig ért a gaz, ameddig a falu felett egykor virágzó Szőlőhegyen, ott nincs szegény ember, ahol életerős emberek támaszthatják unottan öklükkel állukat felpockolva dologidőben, ott nincs szegény ember. Mondtam. És le is írom, még akkor is, ha véleményemet sokan nem fogják osztani. És sokan gondolják úgy, hogy kilátástalan az élet ma 2008 decemberében, Európában, Magyarországon, az egykori Abaúj vármegye eme szegletében. Pedig megoldás is van. A jelenlegi szociális hálónak nevezett állami gondoskodás rendszerében az olykor alanyi jogon kapott juttatások összessége többeknek az éhenhaláshoz sok, a tisztes megélhetéshez kevés. A megoldást legtöbben abban látják, ha a segélyek összege annyi lenne, hogy abból fussa mindenre, amit szemszáj kíván, így tisztességgel élnének. Gondolják. De mi ebben a tisztesség? Nem kellene csak öregapját megkérdeznie némelyiknek, hogy milyen segélyt, támogatást kapott őse, ahhoz hogy felnevelje tisztességgel gyermekeit? Azt a választ kapná, hogy a tisztességet nem a kapott segély mértékével mérték, hanem az elvégzett munka mennyiségével. A példamutatással, hogy aki reggel ébred, az tudja aznapi dolgát, és azt el is végzi. Tisztességgel. Hogy legalább tisztaságot tart háza táján, kertjében. Ennyit tesz a közösség tisztaságáért, tisztességéért. És ezáltal gazdagodik, mert gazdagodhat napról napra. Mert tesz-vesz, dolgozik. / (c) Czifrák András /
"A valóságban győzhetnek a gonoszok, ám a mesékben nem szoktak." /Gyerekszáj/
