A jelek szerint tehát az angol-amerikai establishment és a vele összefonódott kozmopolita kleptokrácia bármire képes, hogy megóvja a krízis által fenyegetett kiváltságait.A témakörben ajánlott tanulmány: Gazdag István antidogma.hu, p, 2008/12/19 - 18:55
Teljesen nyilvánvaló, hogy az aktuális pénzügyi világválság kirobbantásához – a rendszer krónikus szervi bajain és az amerikai kormány „antirasszista” célzatú hangulatjavító célkitűzésein túl – súlyos szakmai felelőtlenségével az USA központi pénzkibocsátó intézete, a Fed és annak volt elnöke, a majd’ két évtizeden keresztül (1987-2006) regnáló Alan Greenspan is alaposan hozzájárult.Azzal, hogy a túlságosan magasra, 6 százalékosra feltornázott kamatszintet gyorsan és drasztikusan lecsökkentette, az amerikai gazdaságba pedig számolatlanul pumpálta a „cash”-t, Greenspan 2001 januárjától igyekezett megakadályozni az utóbbi fél évszázad legnagyobb tőzsdei áresését. 2003 júniusára az irányadó kamatlábat 1 százalékos minimál-szintjére süllyesztette, ezzel lehetővé téve a bankoknak, hogy – a kormány politikai elvárásaihoz igazodva – rendkívül kedvező kamatozású hiteleket nyújthassanak a főleg színes bőrű, szegény néprétegeknek, arra ösztönözve őket, hogy ingatlant vásároljanak hitelre, olyan feltételekkel, amelyeknek csak ennyire „nyomott” kamatok esetében tudtak megfelelni.
A kamatciklus végén azután Greenspan olyan helyzetet teremtett, amely elindította a lavinát. A Fed ugyanis két év alatt (2004. június 30. és 2006. június 29. között) nem kevesebb, mint tizenkétszer emelte meg az irányadó kamatszintet 0,25 százalékkal, végeredményben 5,25 százalékra, amely így 525 százalékkal haladta meg a négy évvel korábbi nívót. Ennek következtében a jelzáloghitelek kamatterhei is jelentősen megnövekedtek, amit egyre több család már képtelen volt elviselni. Mivel a megtakarítási hajlandóság jó ideje negatív az Egyesült Államokban, ahol a lakosság nagy része gyakorlatilag hitelekből él és fogyaszt, és mivel tavaly óta – az ügyfeleikhez hasonlóan – egyre több jelzáloghitel-intézet késedelmeskedik a többi banknak esedékes törlesztéseivel, a bankrendszer válságba jutott, amely először 2007 augusztusában tetőzött, amikor is a Fed és az Európai Központi Bank (ECB) csak sorozatos készpénz-injekciókkal tudta stabilizálni a helyzetet. Mint utóbb kiderült, csak ideiglenesen. A banki forráshiány azonnal éreztette hatását a tőzsdén, amely általában érzékenyen szokott reagálni a Fed kamatszint-változásaira, mert a kamatszint-emelés vonzóbbá teszi a fix kamatozású kötvényeket, mint a részvényeket, fékezi a gazdaságot, tehát méreg a tőzsde számára és csökkenti a részvények árfolyamát.
TovábbiakTeljesen nyilvánvaló, hogy az aktuális pénzügyi világválság kirobbantásához – a rendszer krónikus szervi bajain és az amerikai kormány „antirasszista” célzatú hangulatjavító célkitűzésein túl – súlyos szakmai felelőtlenségével az USA központi pénzkibocsátó intézete, a Fed és annak volt elnöke, a majd’ két évtizeden keresztül (1987-2006) regnáló Alan Greenspan is alaposan hozzájárult.Azzal, hogy a túlságosan magasra, 6 százalékosra feltornázott kamatszintet gyorsan és drasztikusan lecsökkentette, az amerikai gazdaságba pedig számolatlanul pumpálta a „cash”-t, Greenspan 2001 januárjától igyekezett megakadályozni az utóbbi fél évszázad legnagyobb tőzsdei áresését. 2003 júniusára az irányadó kamatlábat 1 százalékos minimál-szintjére süllyesztette, ezzel lehetővé téve a bankoknak, hogy – a kormány politikai elvárásaihoz igazodva – rendkívül kedvező kamatozású hiteleket nyújthassanak a főleg színes bőrű, szegény néprétegeknek, arra ösztönözve őket, hogy ingatlant vásároljanak hitelre, olyan feltételekkel, amelyeknek csak ennyire „nyomott” kamatok esetében tudtak megfelelni.
A kamatciklus végén azután Greenspan olyan helyzetet teremtett, amely elindította a lavinát. A Fed ugyanis két év alatt (2004. június 30. és 2006. június 29. között) nem kevesebb, mint tizenkétszer emelte meg az irányadó kamatszintet 0,25 százalékkal, végeredményben 5,25 százalékra, amely így 525 százalékkal haladta meg a négy évvel korábbi nívót. Ennek következtében a jelzáloghitelek kamatterhei is jelentősen megnövekedtek, amit egyre több család már képtelen volt elviselni. Mivel a megtakarítási hajlandóság jó ideje negatív az Egyesült Államokban, ahol a lakosság nagy része gyakorlatilag hitelekből él és fogyaszt, és mivel tavaly óta – az ügyfeleikhez hasonlóan – egyre több jelzáloghitel-intézet késedelmeskedik a többi banknak esedékes törlesztéseivel, a bankrendszer válságba jutott, amely először 2007 augusztusában tetőzött, amikor is a Fed és az Európai Központi Bank (ECB) csak sorozatos készpénz-injekciókkal tudta stabilizálni a helyzetet. Mint utóbb kiderült, csak ideiglenesen. A banki forráshiány azonnal éreztette hatását a tőzsdén, amely általában érzékenyen szokott reagálni a Fed kamatszint-változásaira, mert a kamatszint-emelés vonzóbbá teszi a fix kamatozású kötvényeket, mint a részvényeket, fékezi a gazdaságot, tehát méreg a tőzsde számára és csökkenti a részvények árfolyamát.
Dalban Tolcsvay-Müller: Babiloni csönd
Egy fiatal pap nagyon izgult az első miséje előtt. Amikor a felettese, a Püspök észre vette, azt tanácsolta neki, mielőtt megkezdi a misét, tegyen egy kis vodkát a vizespoharába, hogy megnyugodjon. Nagyon jól sikerült a fiatal papnak az első mise, de amikor hazaért, egy levelet talált a Püspöktől.