2008. december 3., szerda

Újra Babilon

Mossák a hírekkel az agyakat. Készítik fel az elméket a megszorításokra. Hogy nem lesz mindenkinek munkahelye ... hogy a munkanélküliség réme fenyeget. Már alig vannak páran akiknek az jut eszébe, hogy mindez nem kötelező, nem fátum.
Ki az, hogy munkanélküli? Akinek nem adnak munkát és nem is hagyják hogy önmagáról és családjáról gondoskodjon? Ördögi fortély igazgat itt, maga Mammon a pénz Istene. Bizony az autonómia, a családi gazdasági autonómia az hiányzik, amikor a család megtermeli - megtermelheti - magának a megélhetéshez szükséges javakat. A Kossuth rádióban azt firtatják, vajon a lassan húsz éve vállalkozásokat alapítókat miért nem akartják követni a gyermekeik?
Pedig ebben az országban - Ázsia apácska és Európa anyácska esetenként gyilkos szorításai ellenére sem - nem lenne szabad éhezni, nem lenne szabad fázni, nem lenne szabad a megélhetés miatt rettegni. Egyszerűen a természeti adottságok miatt. Családi gazdasági autonómia! Az kéne. Nem ez a rosszul működő falanxtert! Úgy vélem valamit már megint kavarnak a toronyépítők, hiába omlanak le a tornyok.
Barátaim! Zsíros kenyerünk, meleg dunnánk mindig lesz. Ne együk hát magunkat!
Dalban Müller-Sziámi P. - Tolcsvay L. : Babiloni csönd

2008. december 2., kedd

Vörösboros birkapörkölt sóban vízben főtt krumplival

Vége a kempingezésnek. Végre főzhetek magamnak. Ki is főztem már egy marhapörköltet - jobb híján - lapockából, ám ez csak csuklógyakorlat volt. Mert a vörösboros birkapörkölt - combból - az igen, ez volt az igazi. Közben a Kossuthon kedvenc előadóim egyikét, Cseh Tamást interjúvolták napi három doboz cigi dolgában majd a birkapörkölthöz Agócs Gergely zenekutató szolgáltatta a szavárd magyarok szállásterületéről a balkároktól - akik rokonnak tartanak minket - hozott népzenei gyűjtést. Szóval nem tűnt el a magyarság rokonsága, csak nem kerülhet be a médiába, így a köztudatba. Bizony, az rendeli a zenét, aki fizet.
Képetűd

2008. november 28., péntek

Konyha

Hurrá, újra lakunk! A konyha is elkészült. Kicsi, de túlzsúfolt. Így jár, aki gyújtogat, még ha véletlenül is. Bár mint tudjuk nincsenek véletlenek.

Származási hely: 2008_11_28

2008. november 27., csütörtök

Árpiko

Időm is van, tejem is van, így ebben a Nagy Szopodában, én ugyanmá mérne szoptassak? Azúgy vót - elnézést a nyelvművelő Akadémiától - hogy valamikor Debrecenben ki tudja miért, Árpikó és én meg akartuk különböztetni magunkat másoktól. És ahogy az intelligencia teszteket írják, ki is találtunk három kérdést. Első kérdés: Ki volt Corvin Mátyás? Második kérdés: Ki volt Gyilasz? A harmadikra nememlékszem. ( Ma már az Internet világában ez nem menne. :) ) Ám e három kérdés tök jó volt arra, hogy megkülönböztessük magunkat. Három kérdásünkre a választ rajtunk kívül a mi környezetünkben? Mondjuk ezt öltözködésban és viselkedésben is kifejeztük, különösebb összebeszélés nélkül. Előadtuk. Összesodort minket a szél, ma úgy vélem. Kerestünk valamit, valakit, amiről ,vagy akiről azt hihettük, hogy ... És lám. Árpiko mutatta nekem David Essec névre vonagló előadót. Hogy az ugye ... és tényleg ... ma is valami miatt nekem érvényes, azaz hat rám. Hogy miért?
Kis időutazás
1973 : David Essex - Rock On 1973
majd
2007-ben: David Essex in Glasgow OIAL April 2007

Ráfaragtál Árpikó: Szilvássy Árpád.
Rejtezkedhecc virágárusként (vagy főzölcségesként) , mintha találkoztunk volna valamikor a nyocvanas években a fasomsetuggya milyen körúton - és akkor csak úgy felületesen - ahogy szoktuk másokkal - el és kitértünk megamiegymás?

Vihart jövendölök. Mindenkit megtalálhatnak eccer. Ha Tibuval elmegyünk és számon kérünk, David Essec és egyebek ügyében, hát ki tudja .... mi is? Mit is?

Mert ma is van igény, igényem a megkülönböztetésre. :) Megkülönböztetett figyelemmel.
Mert a megkülönböztetés nem fasizmus, nem rasszizmus - ahogy ma a globalizátorok darálják - hanem az ego jogos igénye a különbözőségre. Önmagunk előtti bizonyítás. Maga a minőség utáni vágy. Ergo: Maga a minőség.