2008. november 25., kedd

Tilk Jánosné Berg Erzsébet

Kell ott fenn egy ország

Kendõbe zárta õsz haját
Ahogy a régi nagymamák
S ha látta, apánk nem figyel
Esténként súgva kezdte el

Tedd össze így a két kezed
Így teszi minden jó gyerek
S szomorú szemmel végigmért
S nevettünk - Isten tudja, miért

Nézz csak fel, az ég magas
Bár azt mondják, hogy nem igaz
Ott jártak õk, a repülõk
És nem látták sehol

Kell ott fenn egy ország
Mely talán ránk is vár
Kell ott fenn egy ország
Amit senki nem talál
Kell ott fenn egy ország
Mely bárkit átölel
Kell ott fenn egy ország
Amit sosem rontunk el

Az ember majdnem mindent lát
Szobánkban ott a nagyvilág
Melybõl a gyermek mit sem ért
A földre hajtja kis fejét

Az arca szép, az álma jó
Nem kelti fel már ágyúszó
Csak egy hang szól, halk és fáradt
Mint egy régi altató

Nézz csak fel, az ég magas
Csak hadd mondják, hogy nem igaz
Mit tudnak õk, a repülõk
A szívük jég, csak jég

Kell ott fenn egy ország
Mely talán ránk is vár
Kell ott fenn egy ország
Amit senki nem talál
Kell ott fenn egy ország
Mely bárkit átölel
Kell ott fenn egy ország
Amit sosem rontunk el .

Vuk

az öreg gyerekeknek ... és a tapnyalóknak egyaránt. :)

Első rész


Második rész


Harmadik rész


Folytatás következik

2008. november 22., szombat

Szalay A. Sándor

Valahogy úgy szocializálódtam, hogy nem igazán voltak - és vannak - példaképeim. Ezzel együtt őszülő fejemmel már érzem, jó lenne tartani valamerre. Főleg ebben a nagy forgószélben, ami mostanában körül vesz minket. Minden mozog = Panta Rhei. Ám mégis csak vannak összefüggések, irányok. Most, hogy Stula elhozott egy régi régi emléket - északalbánul fílinget - Debrecenből ránéztem mi is lett a kis Szalayval. Hát Barátaim, az alma nem esik messze ... jeligével vessétek össze a Panta Rhei és a Szalai A. Sándor weboldalakat. Vannak értékek, ugye? És bátran hajtsunk fejet a lélek és a tudomány előtt. A hegyek összehajolnak, mert lám mit is énekel Tolcsvay László? " A korlát láncainak dől a csillagász!"
Dalban Tolcsvay László: Az első villamos

2008. november 21., péntek

Édes Emma, drága Böbe

A film Szabó István filmje. Emma és Böbe két falusi lány, még az előző rendszerben tanárnők lettek és orosz nyelvet tanítottak egy fővárosi általános iskolában. A történelem változása, a rendszerváltás elsodorta a kötelező orosz-nyelv oktatást, s hogy továbbra is tanárnők maradhassanak esti tanfolyamon angolul tanulnak és másnap reggel már tanítják a gyerekeknek a frissen tanultakat. Fizetésük nem elég arra, hogy önállóan lakást vagy szobát béreljenek, ezért már hét éve egy pedagógusszálláson laknak, ketten egy szobában, mint háromszáz hasonló körülmények között élő tanártársuk. Emma, hogy anyagilag elfogadható helyzetet teremtsen magának, takarítást vállal jómódú családoknál. Böbe szórakozóhelyeken ismerkedik férfiakkal egy-egy vacsorameghívásért. Emma szerelmes az iskola igazgatójába, viszonyuk már egy éve tart, de a férfi nős, gyermekei vannak, nem akar válni, a kapcsolat tehát Emma számára kilátástalan. A történet Emma és Böbe harcát mutatja be a fennmaradásért, a társadalmi pozicíó megtartásáért, melyet nagyon nehéz munkával az előző rendszerben elértek. Nem akarnak lecsúszni, újra falusi lányként élni.Böbe titkos prostitúció miatt a rendőrségre kerül, majd öngyilkosságot kísérel meg. Emma egyedül folytatja harcát szeretet és hit hiányával küszködve.
Vettem belőle - leértékelve - ötöt a szeretteimnek. A pedagógusaimnak.

Panta Rhei

Hol volt, hol nem volt ... Debrecen városában a múlt század hetvenes éveiben egy együttes. A Szalay fivérek adták a magvát. Annak a Szalay fizikusnak a fiai, akinek könyvéből tanultuk a fizikát, a köznyelvben csak a Szalay-fizikát. (Ez egy fizikai kézikönyv mindazoknak, akik középfokon tudni szeretnék a fizika tantárgyat. Ma is érvényes.)
Az a legenda járta anno debreceni zenélő körökben, így a mi "ős" Pátria együttesünk köreiben, hogy a kis Szalay maga építette a szintetizátorát, pedig az apja még be is zárta, hogy ne mehessen előadni, mert okos gyerek ilyet nem tesz.
A Panta Rhei tagjai: Szalay András, Szalay Sándor, Matolcsy Kálmán és Ács Enikő. A nyolcvanas években én -a jobb oldali képen álló - meg is vettem a Panta Rhei albumukat. Ma is őrizgetem és mikor a debreceni éveim hangulatát akarom felidézni, meghallgatok erről az albumról pár dalt. Egyik a Tél, másik a Nyár címre hallgat. Személyes kapcsolatra részemről nem került sor velük, ám mai napig is szívemben hordom emléküket. Ács Enikőnek sem mertem elmondani, hogy tetszik, bár azt gondolom ezzel voltunk még páran ott Debrecenben a hetvenes évek elején.. :) Csillagász lett a kis Szalay az járta róla, ha debreceni barátaimmal a múlton merengtünk. És lám! Stula meghozta a "hírt" és rámutatott az Interneten a Panta Rhei oldalra. Valóban, a kis Szalay csillagász lett, ám kirakta a lelkét, lelküket, azt a gyönyörűséges - főleg intsrumentális - muzsikát. Nem ismerem a teljes zenei anyagot. Még előttem áll hogy lehallgassam az eddig nem ismerteket is, ám addig is ide linkelem - az általam ismertekből - a három kedvencet Olvasóimnak és magamnak:

Panta Rhei: Nyár ( "Lajoskát, félórája már várják szülei a főbejáratnálll." )

Panta Rhei: Tél ("Egy naftalinszagú nagykabát rejt el egy náthás nagymamát ..."

Panta Rhei: Téli dal ( ... a csend ringató ... )

2008. november 20., csütörtök

101 éve született a vers és mintha ma lenne ...

Ady Endre: A grófi szérün
Nyár-éjszakán a grófi szérün
Reccsen a deszka-palánk
S asztag-városban pirosan
Mordul az égre a láng.
Éjféli hajnal, szörnyű fény ez,
Nincs párja, napja, neve.
Fut, reszket a riadt mezőn
Az égő élet heve.
Koldus, rossz álmú zsellér ébred,
Lompos, bús kutya csahol.
Az egész táj vad fájdalom.
S a gróf mulat valahol.
Szenes kalászok énekelnek
Gonosz, csúfos éneket:
„Korgó gyomrú magyar paraszt,
Hát mi vagyok én neked?”
„Mért fáj neked az égő élet?
Nincs benne részed soha.
Ne sírj, grófodnak lesz azért
Leánya, pénze, bora.”
„Ne félj, a tél meg fog gyötörni,
Mint máskor, hogyha akar.
Élethez, szemhez nincs közöd,
Grófi föld ez és magyar.”
S mégis, amikor jön a reggel
S pernyét fújnak a szelek,
A grófi szérün ott zokog
Egy egész koldus-sereg.
Siratják a semmit, a másét,
– A gróf tán épp agarász –
Érzik titkon, hogy az övék
E bús élet s a kalász.