Leesett a hó. Ádi Főnök ma is itt járt. Felüdítette a lelkemet. Így aztán kedvem szottyant egy kis forralt borra. Az elhatározást tettek követték. Még nem ittam eleget belőle, hogy határozott elképzelésem legyen egy hozzá illő zenére. Kipróbáltam a Skype out szolgáltatást is. Jól működik. A Képriportomban benutatom, hogyan készítem én a forralt bort. Érdemes megnézni, mert van benne egy két trükk, ami javíthatja a hagyományokat.
Előre kell bocsássam, a cím félrevezető. Ezzel együtt ma ezt remekeltem kizárólag a Képes Sötőkönyvem és a ... mián. Ma kiutaltam magamnak egy Tekilát, ugyanis zászlót bontottunk. "Én már nem félek semmitől" illúzió alapon elkezdtünk igazat mondani. Úri passzió. Mint amikor a hamiskártyás annyira ideges, hogy elkezd becsületesen játszani. Kis képetűdömben szó van lecsókolbászról nagyatyám kapcsán, Tekiláról, spéciről, és még a települési önkormányzatokról is. Nevezhetném akár mindezt szabad asszociációnak. Ám hogy a zene se maradjon el, álljon itt a Tekila zenében. Talán egyszer ha ráérek, én írok egy dalt a paprikás csirkéről is. Na és a Képetűd.
Végre megindíthattuk a tényleges piaci érdekérvényesítési munkát a Képesített Ingatlanvagyon-értékelők Országos Szövetsége tagjai érdekében. A vezetes@kivosz.hu zárkörű listán, ahol csak a tisztségviselők vannak jelen és a KIVOSZ Kávéházban amit a Skypen csinálunk konferencia üzemmódban alaposan kiveséztük a jegyzőknek menő levelet. Lassan már meséssé vált a helyzet, amint az az apa, a fiú ás a szamár c. meséből ismert. Bebizonyosodott újra a tény, hogy egy-egy dolgot ahányan vannak, szinte annyiféleképpen nézik, értelmezik. Hát ilyenre sikeredett a KIVOSZ I. Körlevele a települési önkormányzatok jegyzőinek. Jó kis csapat ez. :)
Azt mondta Frici barátom, kemencét épített. Felavattuk. Hát ... az anyja egy nyárikonyha, az apja egy kemence lehetett. Nem is tudom minek nevezzem :) Jobb híján Friciszer. Mert hogy ilyen nincs még egy, az tuti. Egy kis baráti névnapozás alkalmával avattuk. Kemencés sütésben még nem vagyok a szeren, így más vitte a prímet. Ettünk, ittunk - főleg én - és zenéltem is cseppet a baráti társaságnak. Jól tűrték. Itt a Képriport.
Erről a lámpácskáról két dal is eszembe jut. Egyik Müller Sziámi - Tolcsvay: Pomádé király c. dala melynek egy megragadó sora: "Illúzió és káprázat ez a kifestett világ, a lényeged apró lámpás csak, amit nem mindenki lát". Lenne egy két tippem arra, hogy kiknek küldjem el "szívküldi szívnek szívesen" jeligével. :) A másik, a Kormorán: Lámpás emberek c. dala melynek egy lényegi sora: "Ahol érik a fény oda indulok én, hol a szívünk összeérhet ..." Ami eszembe jut még, az az Ingatlanfarsang 2007. És álljon itt még egy csepp képetűd.
Stula cimborám kérésére kitettem a Mogyoróskai kis hidat. Szerinte "fotóművészetem" - ha lenne olyan - csúcsa. A fotó 2005. nyarán készült. Ennek a hidacskának lényegében nem sok értelme volt, mert pont akkor nem működött, amikor kellett volna. Azóta elvitte a víz. A szinte száraz patakmedret büszkén ívelte át, a mi csodálatunkra. Ahogy megfigyeltük egyetlen darabja sem volt egyforma, és mégis elviselte a mi terhünket. Stula a szerint a mai magyar valóság képi lenyomata. Röviden szimbóluma. "Híd a zavaros víz felett". ( Paul Simon & Art Garfunkel)
"Pihen az erő, mely minden tornyot ledönt." Müller Sziámi Péter sorai és Tolcsvay László zenéje. Szeretem e szerzők műveit. Talán meg is bocsátják nekem, ha a "Babiloni csönd"c. zenés igéjüket itt közreadom az ingatlanértékelői névjegyzékre vonatkozó PM rendeletre gondoltomban. (Babilon. ) Aki tudja mi ez az utóbbi, az hallgassa a zenét. Aki meg nem, az is. Mert a dal csodálatos és sokat sejtető. Hallgassuk.
Tudom nem a szellem csúcsa a cím. Azonnal be is vallom, hogy Végh Antaltól tolvajlottam, avagy finomabban "éreztem után". Időszerű volt megemlékeznem atyáim irányultságáról. Nálunk Tilkeknél ugyanis emberemlékezet óta a nyúl az asztalon hevert, és leszámítva engem a ketrecben is ott dobbantott. "Mert Isten édes gyermeke a gaz" apám filozófiája szerint. A kultúrnövényeket csak mi mi erőltetjük. Lám a nyúl. Nem válogat. Megeszi a gazt is. Nem kell hozzá más, mint egy saroglya, egy jó kasza meg egy unoka, aki fogja a sarogja végét. Máris indulhat a körletrend, amiből nyúlhús lehet. Így tett nagyapám. Kérdeztem is Boglár Alsó vasútállomás mellett a töltés buja füvének kaszálása közben: Papa, ez a mienk? Papa: Nem látod? Ebből lesz a nyúlhús, amit szeretsz. Különös. Azóta se kereste senki a lekaszált füvet. Ezzel a szellemmel mennyi nyúlhúst lehetne tenni az asztalokra? Mennyivel kevesebb segélyt kellene kiosztani? A haladó atyai hagyományokra emlékezve lássuk a Képriportot.
Ádi és én, a pizsamás basák várjuk a Márti Mamitól Ádi kajáját. Napfény az ember életében az unoka. Sajnálom azokat, akik nem érhetik, avagy érhették meg ezt az élményt. Ádiapu és Ádianyu Hévizen ünneplik Ádianyu szülinapját. Közben frissítettem az Ingatlan Állatkert c. képregényemet is.
Az Ingatlanmikulás Video felkeltette az Ingatlan Állatkertiek figyelmét. Egyenlőre csak a gondozók foglalkoztak a témával. Képregény.
Összerendezgettem okirataimat és beszkeneltem a nekem fontosabbját. Mit mondjak? Összeszorult a szívem. Inkább dalban mondom el. A Tékozló Fú dalunkkal, amibe Tibu barátom "pancsolt" bele, a szövegbe is és a zenébe is. Ám így lett a jobb. Ő is énekli. Az ő változatában a cím : Ennyi volt és kész. Vándor, ki erre jársz ... hallgasd a dalt, közben nézegesd az okmányokat, majd az arcot, mint esik szét. Tipikus magyar sors: Ráfarag, ki jól tanul és igyekvő. Talán meg kéne alakítanom a 89-esek bajtársi szövetségét, akik még életben vagyunk és amíg élünk. Mi akik meghoztuk az áldozatot a 89-es változásért, mert azt hittük jobb lesz. Jobb is lett keveseknek, sokaknak meg mégrosszabb. Mi akik még élünk, bizony belebetegedtünk. Honnan kitől kaphatnánk kárpótlást? Nem voltak műkincseink, bankbetétünk, mert nem lehetett. Nem tudtuk megvenni azt, amit apáink, nagyapáink és mi teremtettünk. Mindazok az épületek, építmények, amelyek megteremtésében én is benne voltam, dobra kerültek. Csak a méltóságom őrzöm. Ide illik Zorántól a Körben c. dal.
