2008. december 24., szerda

Kedves Géza

Főleg Kovács Alajos Gézának alias Tiborcnak: Álmaid alacsonyan repülnek. Itt az ideje hogy fantáziád dúsoljon. Figyelmedbe ajánlom a filmet. Mint a vetítés alapeszközét. Ez a film nem itthon készült. Nincs is szinkronizálva, ám magyarul feliratozott és álmaid folytatását ígéri.

Kovács Alajos Géza alias Tiborc

Az alábbi sorok kószálnak az interneten:
Én Kovács Alajos Géza egyszerű munkás,- régen gyári, mióta nincs gyár, egyszerű - figyelve a híradásokat és elolvasva a gárdaper ítéletének indoklását, kijelenthetem, hogy megértem a cigányokat, akik megrettentek a gárda csúnya fekete mellényétől.

Elhiszem, hogy a cigányasszonyok álmukban már azt látják, hogy a gyerekeik fején egy fekete mellényes gárdista ugrál.
Bár a gárda semmi törvénytelent nem tett, de a bíróság helyesen döntött.
Igenis egy ruhadarab is megrettentheti az embert.
Én már tapasztaltam.
Velem az öltöny és a nyakkendő tette ugyanezt.
Tegnap álmomban öltönyösök hada uralta a világot, ahol éltem.
Ott voltak mindenhol, ahol valami rossz történt.
Csináltak valami gazdasági válságot, ami okán nekem, a családomnak, a barátaimnak, a hozzám hasonló egyszerű munkásoknak, nagyon nehéz lett az élete.
Előtte ugye jól éltünk azért, volt miből... Kaptunk kölcsönt dögivel, vehettünk mindent.
A kölcsönt is öltönyösök adták, akkor még azt hittem ezek rendesek.
Aztán ott ültek a parlamentben, ahol az országot igazgatják.
Mind – mind öltönyben Ennyi öltönyös egy helyen.
Egy beszélt a többi meg bambán nézte, vagy olvasott, vagy telefonált.
Aztán mikor szavaztak, mindig úgy csinálták, hogy nekem ne legyen jó.
Ott voltak a TV-ben bárhova kapcsoltam sehol nem találtam egy jó kis relaliti vagy mi a fene sót, csak mindenhol az öltönyösök magyarázták, hogy én rosszul látom és az ami a parlamentben történik az nekem jó.
El is hittem, meg már nem is érdekelt. A Mónikát akartam inkább látni a TV-ben.
Húúú de borzasztó rémálom volt ez az egész, de a java még csak most jött.
Kopogtattak és mikor kinyitottam az ajtót ott állt a két fő öltönyös a parlamentből.
A Kóka aki valami pannon pumát vezetett pórázon, meg a Gyurcsány akit, meg valami Apró lányka – később kiderült, hogy Klárinak hívják-, vezetett szintén pórázon.
Mondták, hogy hozzám jöttek, mert ők a szívükön viselik a nép sorsát, és mivel én is a néphez tartozom, hát meglátogattak.
A Ferinek egy kicsit rángatózott a feje és furcsa grimaszokat vágott, először azt hittem a póráztól de aztán rájöttem, hogy nála ez természetes jelenség.
A Kóka meg furcsán beszélt, mert a felső fogsora előrébb volt, mint az orra.
Elkezdték magyarázni, hogy tudják milyen nehéz de, én csak dolgozzak, amíg van munkám és fizessem a számlákat meg a részleteket és meglátom röpke öt év alatt minden jóra fordul.
Ők meg addig megvédenek engem minden szélsőségtől, hogy én nyugodt legyek.
Ha kell, hívnak barátokat is valami szent helyről, jönnek majd sokan és együtt nagyon - nagyon jól fogunk élni.
Megnyugtattak, hogy ha itt lesznek a barátaik én, akkor is nagyon sokat dolgozhatok, még a mostaninál is sokkal többet.
Azt is mondták, hogy kibékítenek engem a cigányokkal és majd egy fedél alatt, élhetek velük, mint egy nagycsalád, és ha van kedvem helyettük is, dolgozhatok.
Már épp kezdtem megnyugodni és örülni a biztos jövőnek, de azt vettem észre, hogy amíg ezek beszéltek közben megették az összes kajánkat, ami még itthon volt és a Kóka épp az utolsó sörömet nyitja a sörnyitóval...
Felébredtem.
A saját izzadságomban feküdtem a rémálom hatására.
Az orromig felhúztam a takarót és remegve vártam, hogy mikor veti rám magát egy öltönyös, hogy a fejemen ugráljon.
Percekig tartott, míg magamhoz tértem.
Fellélegeztem.
De jó, hogy én nem egy ilyen öltönyösök uralta világban élek.
Azóta rettegek, ha meglátok egy öltönyöst, inkább átmegyek, előlük az utca másik oldalára vagy bebújok a kapualjba.
Várjunk csak egy kicsit...
Most így végig gondolva...
Lehet, hogy nem is volt olyan jó ez a bírósági döntés?
Lehet, hogy jobb lenne egy mellényes, mint az öltönyös világ?
Lehet, megint úgy csinálták, hogy nekem ne legyen jó?
Lehet, hogy megint az öltönyösök csinálták és az álom valóság lesz?
Lehet, hogy még csak most kezdek felébredni...?

Blog tulajdonosi bejegyzés: Mindez csak egy hagymázos álom. Mindaz, aki a valósággal összetéveszti az jelentse fel Csurka írói munkásságát, avagy Marxot aki újra divatba jött. Esetelen a Bánk Bánkot. vagy Petúrt.

2008. december 23., kedd

Mikor jösztök haza?

A rokoni, a nemzeti érzés két példáját kell lejegyeznem. Az egyiket magam éltem meg, nagyanyám Szilágyi Júlianna (özv. Kun Bertalanné, lám ő még használta az özvegyi titulust mert hűséges volt halott urához nagyapámhoz és az ő agyában a hűtlenség, a házasságtörés is bűnnek számított még) rokonságában Bakatalórántházán. Másod unokatestvérem miután leróttuk kegyeletünket a dédszülők sírjál és mi indultunk Budapestre azt kérdezte teljes természetességével: "Mikor jösztök haza?" Ebben a három szóban minden benne volt. Minket a maga, a maga családjának részének tekintett és az "őshonos" tudatával kérdezett. Megfacsarodott a szívem, hiszen nekem "soha nem volt" otthonom Baktalórántházán, avagy Baktalórántháza. Voltam én berzencei, almamelléki, somogyhárságyi, pécsi, debreceni, budapesti ám bakti soha. És mégis, valaki baktinak nézett, tudott. Bizony a rokonság nem földrajzi hely függő. A Magyarországon élő más népek gyermekei - avagy azok keverékei - nem magyarok. Hanem a magyar állam polgárai, avagy magyar ajkúak! Ez annak ellenére is tény, ha ez sokaknak - akár a többségnek - nem tetszik és tagadják esetenként agresszívan, lerasszisztázva, lefasisztázva a magyart. Mindazokat aki nem kívánnak önfeladóvá válni az ő érdekükben.
Másik élményem a Magyarságtudományi Tanulmányok c. könyvből Bárdi László az Ujgurok története c. tanulmányányában van: "... a településnek és egyszemélyben a kis régészeti gyűjteménynek a vezetője megkérdezte a szokásos őstörténeti eszmecsere után? "Tulajdonképpen most hányan maradtatok ott nyugaton? "Úgy tízmillióan" ....Erre egy másik helybéli politikai vezetővel némi tanakodásuk következett, aztán kijelentette a bátorító közös álláspontot: "Akkor ha visszajönnétek ide, itt még földet is kaphat mindenki!"
Ezt egy ujgur ember jelenti ki a Takla Makán egy legendás oázisában, Qarkilik-ban. Már majdnem abszurd ugye? Már majdnem rejtői!

Ez nem December Ötödike ugye? Mert ez a vér szava. Ők - értsd ujgurok - kétezer év mélységéből is emlékeznek és nem tagadják meg az övéiket. Ahogy egyébiránt a December Ötödikén ( 2004.12.05) a Magyar Gyalázat Napján sem a magyar vér tagadta meg magát, hanem a "Kárpát-medencei misung". A tót, román, sváb, szerb keverék - akik mára magyarnak tudják magukat, mert feljövőik más népek fölöslegei voltak és mi befogadtuk őket - tagadták meg a kettős állampolgárságot a csonka ország határain túlra szakadt magyaroktól. Egyszerűen nem érezték testvéreiknek őket. Mert nem érezték, érzik annak őket! Ami bizony ilyen optikából igaz is, hiszen "csak" kultúrális és nem vérségi kapcsolat köti őket a magyarsághoz. Bizony le kell számolni az illúziókkal! Csak a vér nem válik vízzé. Magyarnak születni kell, azzá válni egy nemzedék alatt nem lehet. Csak a populáció közössége fogadhatja be más nép gyermekét és a kötelék, a vér. A házasság, a család - a vérségi kapcsolat - pecsételi meg a rokonságot. Mai magyarságunk egy nyelvi és biológiai zárványt képez itt a Kárpát-medencében és bizony kisebbségben él, még a csonka országban is. Ez a zárvány a Nagy Eurázsiai Sztyepp Rokon Népeinek a hurkájának nyugati vége volt ötszáz éve, ám a tatársággal megszűnt kapcsolatok megszakadásával és a Habsburg uralom kiteljesedésével levált. Idekozmált. Mintegy ötszáz éve nem kapunk genetikai utánpótlást keleti rokonainktól, nem velük "házasodunk". Utolsó utánpólásunk lényegében Kötönyékkel érkezett és segített talpra állni a IV. Béla féle tatárjárást követő újraszerveződésnek. A germán tenger erőszakkal a szláv tenger szelídebben nyalja partjainkat és tör jóindulattal szólva beintegrálásunkra. Szellemünk és hatalmunk "idegen test" az ő szemükben, mert a hasonló a hasonlónak örül. Én nem akarok europer lenni és fennen hírdetem az ősi kun átkot: "Aki őseit feledi, áruló!"
Megdöbbentem például jó pár évvel ezelőtt egy jakutokról készült filmen, akik ma a világ egyik leghidegebb területén élnek. Erről szólt a műsor is. A lavak és a birkózó jakut férfiak alkata rettenetesen ismerős volt nekem. Honnan? Honnan? Zakatolt az agyamban. Azóta már tudom. http://www.kurultaj.hu/

2008. december 21., vasárnap

Világválság: a spekuláció „ördögi köre”

A jelek szerint tehát az angol-amerikai establishment és a vele összefonódott kozmopolita kleptokrácia bármire képes, hogy megóvja a krízis által fenyegetett kiváltságait.
A témakörben ajánlott tanulmány: Gazdag István antidogma.hu, p, 2008/12/19 - 18:55
Teljesen nyilvánvaló, hogy az aktuális pénzügyi világválság kirobbantásához – a rendszer krónikus szervi bajain és az amerikai kormány „antirasszista” célzatú hangulatjavító célkitűzésein túl – súlyos szakmai felelőtlenségével az USA központi pénzkibocsátó intézete, a Fed és annak volt elnöke, a majd’ két évtizeden keresztül (1987-2006) regnáló Alan Greenspan is alaposan hozzájárult.Azzal, hogy a túlságosan magasra, 6 százalékosra feltornázott kamatszintet gyorsan és drasztikusan lecsökkentette, az amerikai gazdaságba pedig számolatlanul pumpálta a „cash”-t, Greenspan 2001 januárjától igyekezett megakadályozni az utóbbi fél évszázad legnagyobb tőzsdei áresését. 2003 júniusára az irányadó kamatlábat 1 százalékos minimál-szintjére süllyesztette, ezzel lehetővé téve a bankoknak, hogy – a kormány politikai elvárásaihoz igazodva – rendkívül kedvező kamatozású hiteleket nyújthassanak a főleg színes bőrű, szegény néprétegeknek, arra ösztönözve őket, hogy ingatlant vásároljanak hitelre, olyan feltételekkel, amelyeknek csak ennyire „nyomott” kamatok esetében tudtak megfelelni.
A kamatciklus végén azután Greenspan olyan helyzetet teremtett, amely elindította a lavinát. A Fed ugyanis két év alatt (2004. június 30. és 2006. június 29. között) nem kevesebb, mint tizenkétszer emelte meg az irányadó kamatszintet 0,25 százalékkal, végeredményben 5,25 százalékra, amely így 525 százalékkal haladta meg a négy évvel korábbi nívót. Ennek következtében a jelzáloghitelek kamatterhei is jelentősen megnövekedtek, amit egyre több család már képtelen volt elviselni. Mivel a megtakarítási hajlandóság jó ideje negatív az Egyesült Államokban, ahol a lakosság nagy része gyakorlatilag hitelekből él és fogyaszt, és mivel tavaly óta – az ügyfeleikhez hasonlóan – egyre több jelzáloghitel-intézet késedelmeskedik a többi banknak esedékes törlesztéseivel, a bankrendszer válságba jutott, amely először 2007 augusztusában tetőzött, amikor is a Fed és az Európai Központi Bank (ECB) csak sorozatos készpénz-injekciókkal tudta stabilizálni a helyzetet. Mint utóbb kiderült, csak ideiglenesen. A banki forráshiány azonnal éreztette hatását a tőzsdén, amely általában érzékenyen szokott reagálni a Fed kamatszint-változásaira, mert a kamatszint-emelés vonzóbbá teszi a fix kamatozású kötvényeket, mint a részvényeket, fékezi a gazdaságot, tehát méreg a tőzsde számára és csökkenti a részvények árfolyamát.
Továbbiak

Dalban Tolcsvay-Müller: Babiloni csönd

Csengőszó

Tibláb

2008. december 20., szombat

Emlékezet játék

Ma magamnak, szeretteimnek, barátaimnak és minden játékos elmének kitaláltam egy emlékezet játékot. Ez egy játék önmagunkkal önmagunknak (meg akit esetleg érdekelhet) amelyet egy-egy év zárásaként tehetünk meg. A játék lényege az, hogy megtudjuk az adott pillanatban az adott évről, mi jut eszünkbe. Sokat nem szabad gondolkodni. Egy-egy évre 1 - 3 perc áll rendelkezésre a gondolkodásra, ami azt jelenti hogy a táblázatot 6-18 perc alatt ki kell tölteni. Együtt a családdal és barátainkkal is játszhatjuk. Csoportos játék esetén az győz, aki először töltötte ki valamennyi rovatot. A táblázat szűkíthető, bővíthető. A győztes elmesélheti hogy az egyes rovatokba mit írt és miért az jutott eszébe, majd a győztes után a többi is kiegészítheti a hiányzó rovatait és ők is elmesélhetik, mire hogy emlékeznek. Más szabályok is hozhatók.
Megjegyzés: Egy táblázatot kell kitölteni. A táblázat sémákon alapul. Időben az adott időponttól tíz évenként lépünk vissza. A témák összetevőiből egyik a gyermekkorunkban szívesen játszott ország-világ játék, másik József Attila „Ehess, ihass, ölelhess,
alhass és a mindenséggel mérdd magad” igéi. / Képek: www.zotyo.hu/humor /

Jó játékot! Ajánld barátaidnak is!

2008. december 17., szerda

Túlélőkészlet

Bár van olyan hét, hogy innen a házi őrizetből, a Zártosztályról ki sem modulok, ezzel együtt örömömre szolgált egy jóismerősöm karácsonyi ajándéka. Egy magamfajta zártosztályi pusztai ember számára kedves neszeszer. Az ehess, ihass ... életviteli irányzatomhoz simuló eszköz nekem még szép is, nem csak hogy praktikus. Köszönöm Józsi Ecsém.
Tiblábja
Dalban Bojtorján Csavargódal

Janus Pannonius

Egy honlap
"Aere perennius – évezredek vágyott értékelése. De lehet-e ércnél maradóbb emlék, tisztelgés egy honlap? Ezt senki sem tudhatja ma még, de reméljük, hogy a Janus Pannonius tiszteletére készülő, folyamatosan gyarapodó szolgáltatás fennmarad legalább annyi ideig, mint a költő műveinek első kiadásai."

Janus CD
Huzella PéterKalákaKátai ZoltánKobzos Kiss TamásMisztrál •• Musica HistoricaSebő-együttesSzélkiáltóTolcsvay BélaVagantes trió


előadásában.

Jelenünk ördögi praktikái és csábításai lelkeket kiégető hatásával szemben nem vagyunk fegyvertelenek. Hiszen kezünknél vannak az örök értékek és azokat felmutatni képes kortársaink és eszközök. Ilyen ez a honlap és a Janus CD is. Örömmel gratulálhatunk a misztrálos Török Métééknak az örök értékek felmutatásában felmutatott eszántságukért. A Janus CD-nek minden magyar és európai szellemű embernek a keze ügyében kell lennie.
Kedvenc dalom a Misztráltól: A királyfi három bánata

Szép Ernő: Ne higgy!


Ne hidd, ne hidd, ami igaz,
Ami kegyetlen, ami gaz,
Mi ocsmány és alávaló
Ne hidd, ne hidd, ami való.

Hazugság, amit a lap ír,
Félrebeszél az a papír.
Meredt szemekkel aki súg
az mind gyalázatos hazug.

Ugratnak, játszanak veled.
Nem lehet az! Hogy képzeled?
Nem hiheted, ha van hited,
Gazember vagy, ha elhiszed.

Ne hidd el, ne hidd el mi gaz,
Ordítsd az égre: nem igaz!
Szeme közé kacagj neki,
Ki a borzasztót hirdeti.

Hallod? Ne hidd, mi rút, mi vad,
Mi undort és gyötrelmet ad.
A fényképed, meg a tavasz,
S az Igazság, az az igaz.

Csak ami szép, jó, mind igaz.
Mit álltál, az az igaz.
Mi nem divat, mi nem haló.
Az, ami örökkévaló.

Csak a kedvesség, az öröm,
A pardon, meg a köszönöm,
A gyöngédség, a figyelem,
Csak az az igaz idelenn.

Csak a segítség, a vigasz,
A barátság az az igaz.
Csak az a gyémánt szeretet,
S a szívekre veretett.

Belénk döfték a kést, ne hidd,
Kiszaggathatják beleid,
Míg lélegzel és eszmél agyad,
A bűnt tagadd, tagadd, tagadd!

Megmarkolom két válladat,
Szemembe nézz, ne hagyd magad!
Tiszta maradj, maradj szabad,
Ne bukj el, meg ne add magad!

Légy tiszta, hős légy,
Légy erős, holt részeg légy, légy eszelős,
A Földre a felhőkből tekints.
Te légy az Isten, hogyha nincs!

Szép Ernő 1942

Cufo

Kell hozzá fél kiló darált sertéslapocka. Akár véletlenül is, mint esetemben, mert pörkölnek indult volna. Ám mire kiolvadt? Kell hozzá túristáknak Törökországban árult kebab fűszerkeverék. Na végre bevethettem amit Gergőnk hozott ajándékba fűszersort. Fokhagyma granulátum (mert úgy gondoltam), só, bors. A masszát egybedolgozzuk, majd diszkoszra emlékeztetú formára alakítjuk és alufóliával befedjük. Előtte persze tárkonyecettel kicsit, viszont olajjal jól bespricceljük. Majd bevetjük. Egy két órácskára a takarékon futó sütőbe. Mikor úgy gondoljuk megnéznénk, hát megnézzük. Majd újabb olajspriccek árán alul felül megpirítjuk. Ám nem ez a nehéz, hanem nevet találni neki. Ehhez kell minimum két kreatív a neten, egy nő és egy férfi, majd pályázatot hírdetünk és elfogadjuk a legjobb nevet. Így lett CUFO.


2008. december 16., kedd

Hogy legyen miben hinni ...

Egy fiatal pap nagyon izgult az első miséje előtt. Amikor a felettese, a Püspök észre vette, azt tanácsolta neki, mielőtt megkezdi a misét, tegyen egy kis vodkát a vizespoharába, hogy megnyugodjon. Nagyon jól sikerült a fiatal papnak az első mise, de amikor hazaért, egy levelet talált a Püspöktől.

"Kedves Fiam, Atyám!
Gratulálok az első misédhez és örülök, hogy megfogadtad a tanácsomat, de sajnos van egy pár megjegyzésem:
1. Abból a pohárból kis kortyokat kell inni, nem egyszerre felhajtani.
2. Abba a vizes pohárba nem teszünk se jégkockákat, se citromszeleteket. Ja, és én azt mondtam, hogy tegyél egy kis vodkát a vízbe. Nem fordítva...
3. A Bibliát nem használjuk pohártartónak.
4. Nem illik megtörölni a szádat a csuháddal.
5. 10 parancsolat van, nem 12.
6. 12 apostol van, nem 10.
7. Amikor a keresztről beszélsz, nem mondhatod "Az a nagy T az oltár fölött".
8. Amikor Jézusról beszélsz, nem mondhatod "A fiú és a bandája".
9. Dávid egy parittyával és egy kővel győzte le Góliátot, nem robbantotta szét a seggét.
10. Júdást nem hívhatod köcsögnek.
11. Az Atya, a Fiú és a Szent Lélek nem "az öreg, a fiatal meg a szellem".
12. Nem szép a Pápát "Keresztapának" hívni.
13. A Fáraó száműzte a zsidókat, nem küldte el őket az anyuk p*csájába.
14. Mária-Magdolna bűnös lélek volt, nem qrva.
15. Az ötlet, hogy kérted a hívőket: tapsoljanak, jó volt, viszont túloztál, amikor megkérted őket, táncolják a Macarénát, és Daniela nővért sztriptízre hívtad.
16. A szentelt vizet áldásra használjuk, nem arra, hogy a tarkódat lehűtsd vele.
17. "Az a kis házikó" nem WC, hanem gyóntató.
18. Aki a kereszten van, az Jézus, nem Che Guevara.
19. Amikor a bűnösök meghalnak, Pokolba mennek nem az anyjuk p*csájába.
20. Mindig legyen rajtad alsógatya, pláne ha a csuháddal legyezed magad.
21. Emlékeztetlek, hogy a mise kb. 1 óráig tart, nem 2 x 45 perces félidők, és az, aki melletted ült és "piros szoknyás transzvesztitának" hívtad, én voltam.
Ezeken kívül, minden rendben volt.
/Forrás: Internet/

2008. december 14., vasárnap

Csak hitünkben töretlenül

Dinnyés József - Váry Fábián László: Útban Törökország felé
Mindkét hazából kiárvulva,
csak hitünkben töretlenül,
lelkünk holdfehér vásznaira
Isten árnyéka nehezül.
Alattunk reménnyel ringó gályán
pogány föld felé futunk,
hol a Patróna glóriáját
ölti magára jó urunk.
Otthon zsibbadást hord az ájer,
a vetést véreső veri,
elhullatják virágaikat
az akasztófák ágai.
Hatalmas hittel hisszük mégis:
hamarost lesz majd visszaút,
és a tengertől visszakapunk
lobogót, várfalat, falut.
Vágyódik ezért a szemgolyó
a gyertyafényhomály után,
verejtékezve áll a kéz
a körbevándorló kupán,
s mikor minden vérlobbanást
testmeleg indulat hevít,
daccal reccsenti szét a szó
a fogak porcelánjait:
Hasítsd meg, Uram, az egeket,
kell most nagyon az áfium! -
Végtagjainkba szegeket
veret az evangélium.
S mert Pilátus kezeit mossa,
álmain csak átsuhanunk,
de az árbóckeresztről újra
feléd fordul ábrázatunk.
Eljő, ím, újbor ünnepe is.
s Úr asztalánál nem várnak ránk.
Szánk szögletén csöndes patakban
szakadni kezd a Miatyánk...
Ármányos félhomály szállja meg
a hajósok szemgödreit.
Sodorják felénk a fellegek
Drinápoly karcsú tornyait.

És az Ige!

Kormorán: Lámpás emberek

Ahol érik a fény, oda indulok én
hol a szívünk összeérhet,
az a hely a miénk, a tiéd, az enyém,
oda elkísérlek téged.
Isten újra eljön, szeme tűz és jég,
ölelésed lesz a végső.
Ha a vágy nem elég,
van egy út, amiért ott élet lesz az élet.

Hója hó, égjen a tűz, melegítsen a szóval!
Hója hó, valaki vár, csupa rosszban, csupa jóban!
Veled nyílik a dal, ha elér a vihar, kezed érintése a jel,
Mire vársz, mire még? Hamu lesz az a fény, ami hozzád rendelt végleg.
Nem elég, nem elég, beborít a sötétés nem talállak téged.
Ahol lámpát tartó emberek állnak az úton,hazatérhetsz.
Tűz és jég, egy mindenkiért, mindenkiért, kinek fényt adott az ég!
Hója hó, égjen a tűz, melegítsen a szóval!
Hója hó, valaki vár, csupa rosszban, csupa jóban!

Veled nyílik a dal, ha elér a vihar, kezed érintése a jel,
Mire vársz, mire még? Hamu lesz az a fény,ami hozzád rendelt végleg.
Nem elég, nem elég, beborít a sötétés nem talállak téged.
Ahol lámpát tartó emberek állnak az úton, hazatérhetsz.
Tűz és jég, egy mindenkiért, mindenkiért, kinek fényt adott az ég!
Tűz és jég, egy mindenkiért, mindenkiért, kinek fényt adott az ég!

2008. december 9., kedd

Ádiszoba szülinappal

Olyan furcsa volt, mikor a Főnököt ott láttam riadtan az ő új környezetében. Micimackó mesevilágban. Amiről szegénykény nyilván még semmit sem tud. És bizony ez a környezet. Így írjuk bele magunkat, eszméinket az újabb nemzedékekbe. Holnap lesz a Főnök anyja Eszterünk szülinapja. El is döntöttem megkapja az Utolsó Szamuráj c. Tom Cruise filmet. Mert bizony nem lehet elég korán kezdeni. Hiszem, hogy a hűség és a bátorság nem enyészik el. Eszterünknek is Hűséget, Bátorságot kívánok az élethez! Puszta önzésből is.
"Ez a nap más mint a többi, ezt te is jól tudod
Másként kelt fel reggel a nap és másként járt a hold
Köszöntünk hát téged, ha már így együtt vagyunk
S ajándékul fogadd el vidám kis dalunk
Refr: Boldog, boldog, boldog születésnapot
Kívánjuk, hogy legyen még sok ilyen szép napod
Megint egy évvel öregebb lettél, s bölcsebb is talán
Őrizd meg az emlékeid, s légy nagyon vidám
Köszöntünk hát téged, ha már így együtt vagyunk
S ajándékul fogadd el vidám kis dalunk
Refr: Boldog, boldog, boldog születésnapot...
Tavasz után eljön a nyár és ősz után a tél
De minden évben eljön a nap, amikor születtél
Köszöntünk hát téged, ha már így együtt vagyunk
S ajándékul fogadd el vidám kis dalunk."
/ Halász Judit?/
Ui: Hűséget és bátorságot kivánok most én,
Ne fogadd el csak, azt ki vagy, ha jobb is lehetnél.
Ám ha fáj a jobbá válás, mond el hogy kivagy.
Mert mi téged úgy szeretünk, éppen ahogy vagy.

2008. december 8., hétfő

Margit-híd

Avagy, híd a senki fiának. Vannak hidak. Amelyek partokat kötnek össze. Valamivel elválasztott dolgokat. Mert ott az elválasztó. Egy folyó például. Vagy hegy. Ám eszme is lehet ilyen nem? Amely elválaszt. No amiről szólni kívánok az a belülről túlnyomás alatt élő ember útja, aki átmegy a maga választotta - avagy teremtette - hídon és átviszi a túlpartra a szerelmet. Egy sziget - a Nyulak szigete avagy a Margit sziget - mellett.
Dalban Kormorán: A szeretet Hídja(i)

2008. december 7., vasárnap

Nyomás

Bizony minden nyomás alatt áll. A nyomás belső és külső nyomás egyszerre. Az ember kicsisége miatt általában a külső nyomás a mértékadó, azaz az elvárásoknak való elégtétel. A megfelelés. Szépen egyél, a szép kezeddel és egyél meg mindent. Bizony így kezdjük mindannyian. Mert enni, inni, ölelni, aludni és a mindenséget mérni akarjuk. Szépen igyál a szép száddal és mértékkel. Szépen szeress, hűséggel ... jól aludj ... és ... amikor a belső nyomás a nagyobb? A belső elvárások a külsőkkel szemben?
No ennek lenyomatai az én régi és új izéim, konkrétn ma és most képetűdjeim. Azt fotozom amit úgy - vagy valahogy - látni szereték.

Mai képetűd

Dalban Müller-Számi P. - Tolcsvay L. : Angyal

2008. december 3., szerda

Újra Babilon

Mossák a hírekkel az agyakat. Készítik fel az elméket a megszorításokra. Hogy nem lesz mindenkinek munkahelye ... hogy a munkanélküliség réme fenyeget. Már alig vannak páran akiknek az jut eszébe, hogy mindez nem kötelező, nem fátum.
Ki az, hogy munkanélküli? Akinek nem adnak munkát és nem is hagyják hogy önmagáról és családjáról gondoskodjon? Ördögi fortély igazgat itt, maga Mammon a pénz Istene. Bizony az autonómia, a családi gazdasági autonómia az hiányzik, amikor a család megtermeli - megtermelheti - magának a megélhetéshez szükséges javakat. A Kossuth rádióban azt firtatják, vajon a lassan húsz éve vállalkozásokat alapítókat miért nem akartják követni a gyermekeik?
Pedig ebben az országban - Ázsia apácska és Európa anyácska esetenként gyilkos szorításai ellenére sem - nem lenne szabad éhezni, nem lenne szabad fázni, nem lenne szabad a megélhetés miatt rettegni. Egyszerűen a természeti adottságok miatt. Családi gazdasági autonómia! Az kéne. Nem ez a rosszul működő falanxtert! Úgy vélem valamit már megint kavarnak a toronyépítők, hiába omlanak le a tornyok.
Barátaim! Zsíros kenyerünk, meleg dunnánk mindig lesz. Ne együk hát magunkat!
Dalban Müller-Sziámi P. - Tolcsvay L. : Babiloni csönd

2008. december 2., kedd

Vörösboros birkapörkölt sóban vízben főtt krumplival

Vége a kempingezésnek. Végre főzhetek magamnak. Ki is főztem már egy marhapörköltet - jobb híján - lapockából, ám ez csak csuklógyakorlat volt. Mert a vörösboros birkapörkölt - combból - az igen, ez volt az igazi. Közben a Kossuthon kedvenc előadóim egyikét, Cseh Tamást interjúvolták napi három doboz cigi dolgában majd a birkapörkölthöz Agócs Gergely zenekutató szolgáltatta a szavárd magyarok szállásterületéről a balkároktól - akik rokonnak tartanak minket - hozott népzenei gyűjtést. Szóval nem tűnt el a magyarság rokonsága, csak nem kerülhet be a médiába, így a köztudatba. Bizony, az rendeli a zenét, aki fizet.
Képetűd

2008. november 28., péntek

Konyha

Hurrá, újra lakunk! A konyha is elkészült. Kicsi, de túlzsúfolt. Így jár, aki gyújtogat, még ha véletlenül is. Bár mint tudjuk nincsenek véletlenek.

Származási hely: 2008_11_28