2011. október 2., vasárnap

Vádolom a józan ész nevében a ...


Főoldal

Ellenállás: Károkozással vádolom a deviza-elszámolású hiteltermékeket bevezető és azt fenntartó pénzintézeteket a józan ész nevében ország világ előtt

  • Nyomtatás
A Devizaadósok Szövetsége által tervezett a  Legfelsőbb Ügyészségnek benyújtandó büntető feljelentéshez elméletileg nem kell jogvégzett szakember. Nincs ügyvédkényszer. Ennek ellenére szakember, szakemberek közreműködését tervezzük. Miután a szakember nem feltétlen érintett - nem a bőrén érzi a problémát - így az ő információkkal ellátásához mindezt feltétlen szükségesnek tartom. Szükségesnek tartom tovább azért is, hogy a Legfelsőbb Ügyészség minél körültekintőbben járhasson el. A deviza-elszámolású kölcsönszerződésekből eredő végrahajtásokat ugyanis sürgősséggel fel kell függeszteni a kölcsönszerződések bíróság előtti megtámadásával meginduló perek lezárultáig. Reményeink szerint - a végrehajtási eljárásokat a Legfelsőbb Ügyészség felfüggesztheti a további károkozások megelőzése érdekében.
Vádolom a józan ész, a becsület és tisztesség nevében, ország-világ, tervezetten és hivatalosan a Legfelsőbb Ügyészség és az illetékes bíróságok előtt a deviza-elszámolású hitelszerződéseket bevezető és azt alkalmazó pénzintézeteket:
- extra profitra törekvéssel, melyet az ügyfeleknek megtévesztő módon kínáltak,
- károkozó hibás termék piacra vezetésével és piacon tartásával annak ellenére, hogy nyilvánosságra került annak kártékony hatása,
- a hibás és csalással értékesített káros termék károkozó hatásainak a kisebbítésével, azok kártékony hatásának az ügyfelekre hárításával, a "Tedd az áldozatot bűnbakká" elv mentén.
- folyamatosan elkövetett tömeges gazdasági és társadalmi károkozással, mely betegségekben, családok felbomlásában, öngyilkosságban és pontosan kimutatható vagyoni károkozásban testesül meg. 
A jelenség hasonló azokhoz a nagy nemzetközi gazdasági és társadalmi botrányokhoz,  károkozáshoz, amelyek például a gyógyszeriparban is lezajlottak, ilyen a Contergán fogamzásgátló botrány, mely nők és családok tömegeit tették tönkre. Ilyen a mezőgazdaságban a matador növényvédő szer és hogy nagyot ugorjunk ilyen volt a német fasizmus és a szovjet kommunizmus. 
Extra profitra törekvés megtévesztéssel: Ugyanaz a kéz nyújtotta és nyújtja ügyfeleinek mind a forint hitelt, mind pedig a devizaelszámolású hitelt.
Vajon miért lett szükség devizaelszámolású hitelre a forint hitel mellett Magyarországon? Magyarországon ahol a hivatalos fizetőeszköz a HUF? Ahol az ügyfelek, az emberek forintban kapják a fizetésüket? Ez az "újan bevezetett termék" lakossági igényre jelent volna meg? Ugye ezt kizárhatjuk? Nem, nem és nem. Azért, hogy megtévesztéssel és csalással nagyobb profit álhasson elő. Ha ugyanis Magyarországon az ügyfélnek két kölcsönszerződés közül lehet választani és az egyik kedvezőbbnek látszik, úgy azt fogja választani. Ezért volt az, hogy a deviza-elszámolású kölcsön alacsonyabb kamatokkal és alacsonyabb kezdő törlesztő részlettel jelent meg. Ha pénzről van szó, a hülye is az alacsonyabb kiadással járót választja. Mellé tették ugyan az úgynevezett "árfolyamkockázat" fogalmát, ám azt nem definiálták, banalizálták sőt a kölcsönnyújtó által finanszírozott ügynökök, a hitelközvetítők kifejezetten az előnyösebb kölcsönről kommunikáltak. A megtévesztések tehát sorozatban történtek. Semmi nem bizonyítja ezt ékesebben mint az, hogy e termék megjelenésétől kezdve "tarolt" a forinthitelekkel szemben. Akkor, amikor a pénzintézetek pontosan tudták - met kiszámolhatták - hogy a futamidő lejártával ők járnak lényegesen jobban, azaz a kölcsönfelvevő többet fizet, mint a forinthitelnél. Ezt a többletet, azaz az extraprofitot a kölcsönszerződésekbe beépített két új elem garantálta.
Egyik a deviza-elszámolás, amely során a pénzintézet "veszi és adja" a devizát majd az árkülönbözet az ő zsebében landol. Vajon miért is kellett és kell venni-adni devizát? Nem lett volna elegendő kihelyezhető forint az országben? Nem, nem és nem. Hát ezért, az extraprofitért!
A másik extraprofit termelő új elem, a törlesztő részletek emelkedésének számítási módja. 2004-ben történt Magyarország EU csatlakozása. Nem volt titok senki előtt az, hogy a magas magyar jegybanki kamatokat záros időn belül közelíteni kell az európai jegybankok kamataihoz, azaz 20 % feletti értékről 10 % alá kell szorítani. A jegybanki kamatokkal pedig szoros korrelációban van az infláció. A törlesztő részleteknek a futamidőn belüli emelését ugyanis csak és kizárólag az infláció indokolja, magyarul hogy a pénzintézet, miáltal a betétesek pénzüknél maradjanak. Mert a nyereség ugye a kamat, ami egyben fedezi a kezelési költségeket is. Ettől  a deviza-elszámolású hitelterméket bevezető pénzintézetek indokolatlanul eltértek. A járt út ugyanis Európában a nemzeti jegybanki alapkamat + 1 % törlesztő részlet emelés bevált gyakorlata. Pontosan tudhatták - kalkulálhatták - hogy a CHF/HUF futamidőn belüli trendje emelkedő lesz (szemben a jegybanki kamat csöklkenésével) , ezáltal az így számolt havi törlesztő részletek végösszege garantáltan magasabb lehet a futamidő végén, a forint elszámolásúnál. Ez egyszerű matematika. Aki ezt nem látja be, az olyan, mint aki a véleményszabadság jegyében vitatja azt, hogy 2 * 2 = 4. Vagy hülye, vagy a végletekig elvetemült.
Károkozó hibás termék: A médiában lassan megjelennek olyan hírek is, amelyek arról számolnak be, hogy a nyugati pénzintézetek jól látták ezt a "sompolygást" ami az eurózónán kívül zajlik, ugyanis ezt a károkozó trükkös károkozó csalás sorozatot nem csak Magyarországon, hanem Horvátországban, Lengyelországban és még számos az eurozónán kívüli országban meghúzták. Hogy hol és milyen mértékben arről szólnak Makkos Albert közgazdász tanulmányai, melyeket könyvbe rendezett. Jobb helyeken, mint például Ausztria be is tiltották az ilyen kölcsönök nyújtását, illetve az EU euróövezetében az ingatlan fedezetek alkalmazására nézve kifejezetten nem tanácsolták. Ezek a médiában megjelenő tények. Magyarországon viszont fenntartották és fenntartják az "utolsó töltényig" azt az ex lex állapotot. Miért is? Mert dől a bankokba a pénz a duplájára emelt havi törlesztő részletekkel és ennek az állapotnak a minél további fenntartása áll érdekében bizonyos köröknek. Ebbe sajnos a bankadón keresztül a magyar állami költségvetés is érdekelt. Ördögi és aljas magatartás, melynek végén családok felbomlása, öngyilkosságok, a végrehajtástól rettegő tömegek állnak. 
Nevesítsük a károkat:
- Kár nem csak a hitel bedőlése esetén áll elő, hanem azzal is, hogy az megtévesztés következtében az ügyfél nem a forinthitelt választotta. Bizonyítható ugyanis próbaszámításokkal, hogy az adott feltételrendszer mellett a devizaelszámolású kölcsönszerződő ügyfél, garantáltan többet fizet a futamidő végére, mint a forinthiteles. A kettő közötti különbség az első kár.Jelöljük ezt asz összegetKÁR1-el. 
- A hitel bedőlésével viszont károkozások sora indul be. Anyagi és nem anyagi károk sora jelenik meg garantáltan a jogi környezet következtében. Aki nem tud fizetni, az eleve fenyegetett helyzetbe kerül és most egyenlőre tekintsünk el attól, hogy a munkahely elvesztésből avagy betegségből adódóan - azaz kereset kiesésből - áll elő a helyzet. Az egy másik történet, az ugyanis forinthitelek esetén is bekövetkezhet, bár az ügyfélre tekintve ugyanolyan romboló hatásokkal bír.
A devizahitelesek döntő többsége nem azért nem fizet, azaz kerül hátralékos helyzetbe, mert nem tud fizetni, hanem azért mert nem tud ANNYIT fizetni, amennyit a deviza-elszámolású kölcsön-szerződésre hivatkozva a pénzintézetek követelnek, mondjuk ki közel a dupláját és lassan már tartósan. Ez bizonyított!
Ezzel e helyzettel áll be a rákövetkező kár, amelyet nevezzünk KÁR2-nek.
A végrehajtás során a fedezet, kényszer-értékesítésre kerül. Azért ugye, hogy a betéteseket a pénzintézeteknél ne érhesse kár. Nevezzük ezt az így előálló vagyoni kárt KÁR3-nak. Ennek a vége 65-75 %-os vagyonvesztés. Egyszerűen úgy érzékeltethető ez, hogy volt 10 milliód és azt valakik elvették, majd eladták 2,5 illetve 3,5 millióért. Akik jól jártak ennek kapcsán azok a végrehajtók illetve azok, akik 10 milliós vagyoni értékhez 2,5 illetve 3,5 millió befektetéssel jutottak. Ez vagyonelkobzás ugye? 
Mindezt a vagyonvesztést pedig azért szenvedheti el az ügyfél, mert "aláírt egy szerződést"?Na ne! Minden szerződés megtámadható, változtatható, ha máshol nem úgy a bíróságon. Jól látható, hogy a deviza-elszámolású hiteleket kibocsájtó pénzintézetek mint a szovjet filmekben megismert partizánok sosem töltenek ám az utolsó töltényig kitartanak az mellett hogy ők jogszerűen járnak el.Magyarul a joggal vissza élve súlyos károkat okoznak ügyfeleiknek. Ám még ez sem elég a "torkosborzoknak", a Magyar Bankszövetség által képviselt deviza-elszámolású hitelterméket kibocsájtó pénzintézeteknek. Továbbiakban Kártékony Torkosborzok.
"Tedd az áldozatot bűnbakká": A Kártékony Torkosborzok a tömegkommunikációban és a médiában fizetett bértollnokok segítségével vetítenek. Mossák az agyakat. A kormányzatot azzal fenyegetik, hogy ha ebbe az ex lex károkozó helyzetbe beleavatkoznak, az súlyos következményekkel jár a kormányzat által kitűzött célok, az államadósság és a munkanélküliség csökkentésért folytatott nemzeti küzdelemre nézve. A külföldi befektetők, a Torkos Borzok anyukái majd jól megcibálják a magyar igazságtevő Csizmás Kandúr bajuszát. No ez bizony nem is légből kapott, hiszen ugyanazok a szőrös mancsok tekerik az árfolyamok változásait is. Ordítanak egyet a Torkos Borzok majd valami folytán a forint érték esni kezd? Ördögi ugye? 
No én úgy vélem az ilyet nekünk nem kell tűrni. Nem érinthetetlenek azok a szőrös mancsok. Meg lehet azokat marni. Ki lehet őket takarítani. 
A médiában már súlykolját hogy a forinthitelesek a devizahitelesek miatt fognak szívni, ha a kormányzat bármit is tesz, ennek a kártékony helyzetnek a felszámolására. Undorító, ócska gyarmatosító trükk. A római birodalom óra ismert. A tudatlan, az összefüggéseket nem ismerő tömegek megvezetése. Hatalmas károkkal jár a társadalomban. Embereket állítanak szembe egymással. Ennek a mocskolódásnak a hatását én a személyes környezetemben is tapasztalom. A kölcsönnel - ám lakással és kocsival nem rendelkező, mert azt örökölték - ismerőseim egy része nagy arccal osztja az észt, hogy minek nyújtózkodik tovább valaki a takarójánál? Barátságok válnak kétessé ezáltal.
A pénzintézetek nem csak a devizaadósokat nyomják le. Már 2002 óta nyomják az ingatlan-értékelőket. Csak az kapott tőlük munkát, azaz maradhatott a banki értékelői listákon, aki kezes volt a banki fedezetértékelés előtt. Szó szerint is. A banktitok leple alatt olyan oroszlánszerződéseket írattak velük alá, melyben az klerült kikötésre, hogy a hitel bedőlése esetén az értékelő kötelessége a fedezet értékesítése, ha az nem menne meg kell vásárolja a fedezetet. Bizony kedves Lagfelsőbb Ügyészség ez önmagában megérne egy célvizsgálatot. Mivel járt ez? Azzal, hogy 10 milliós vagyoni értéket "piacosan" nem 10 millióra, hanem 8 millióra értékeltek az értékelők. Mindezt presze a "prudens" értékelés jegyében, ami magyarul a banki fedezetértékelés seggének a védelmét jelentette. Nem számított az, hogy a végrehajtás során eleve - 20 százalék vagyonvesztéssel indul a folyamat. Hiába voltak bejelentések az állampolgári jogok biztosánál ennek a jelenségnek a káros végkimenetelére nézve, az lepattant a bankok banktitokból épített ércfaláról. A jobb középtávú memóriával rendelkezők emlékezhetnek a sajtóban megjelenő 100 milliós ingatlanok 25 millióért történő elvételéről ugye? No eről van most is szó, csak már nem szórványosan hanem tömegesen. Nem véletlenül jött létre a VÉSZ, amely kényszerű akcióival mára bankfiókok működését lehetetleníti el. A VÉSZ nem terror szervezet, hanem a vagyonuktól ilyen módon megfosztott válalkozók elkeseredett érdekvédelmi szervezete. 
A másik vagyoni kárösszetevő a BASEL II. címszóval jellemezhető. A nemzetközi bankvilág ott - Baselben - egyezik meg abban, hogy mely országban mekkora a "kockázat", azaz mi a "validitása" a kihelyezett pénz megtérülésének? Így ott került meghatározásra az, hogy hazánkban a "piaci értékeléssel" (emlékezzünk, eleve 20 % már levonásra került a banki fedezetértékelés seggvédelmében a vagyoni értékből) megállapított érték 80 %-ra állapítható meg a fedezet értéke. Hoppá! Mínusz negyven százalék eleve le a vagyoni értékből? 
Nos így jutunk el ahhoz, hogy az árverésen a kikiáltási ára egy 10 milliós vagyoni értéknek (fedezet) már csak 6 millió. És ezt veheti meg az Állami Eszközkezelő Vidéken 35 %-on a városokban meg 55 %-ért? Orgazda a magyar állam? 
Szóljunk a továbbiakban a nem vagyoni károkról! 
Miután a jelenség a becslések szerint közvetlenül 1 millió embert érint hazánkban, áttételesen pedig egész nemzetünket.
- A devizaadós fenyegetett helyzetben él. Nem tudhatja mikor mekkora lesz a havi törlesztő részlete, azaz hogy változik a CHF/HUF arány. A média lassan úgy jelenti ezt az értéket, mit régebben a vízállást a folyami hajózáshoz a rádió, avagy az időjárást a televíziók. Hát nem. Ez nem természeti csapás, hanem bizonyos körök aljas manipulációjának a hozadéka. Ugyanazon körök manipulációja, akik az úgynevezett világválságot is gerjesztik. Ez a fenyegetettség stressz. Amely a családokban anyagi viták sorát idézi elő. Kifeszíti a családi kasszákat és nem jut mindazokra, amire jutnia kéne. A regenerálódásra, a gyerekre, a szolgáltatásokra. Ez a stressz megbetegít. Szív és érrendszeri megbetegedésekhez vezet, infarktushoz, szívelégtelenséghez, halálhoz. Avagy az idegrendszer felőrlődésével öngyilkossághoz. A devizahitel-elszámolású hiteltermék bevezetésével és ezen hitelek bedőlésével megnövekedett hazánkban az öngyilkosságok száma. Amit maguk a végrehajtók is alátámasztanak akkor, amikor nem hivatalosan súgják, hogy a végrehajtásra kerülő esetekben 10 %-ra tehető az öngyilkosságok száma. Mennyit ér egy családfenntartó élete? Nos amennyit, úgy ahány devizaadós öngyilkos annyiszor annyi. 
A végrehajtásra kerülők 80 %-a elválik. Milyen kárral jár egy-egy válás? Milyen kár számolhatók fel és el a házasfelek és főleg a gyerekeknél? Nem lesz semmiféle vagyoni örökségük? Idegroncsok lesznek? 
A végrehajtásra kerülők a fekete munkába menekülnek, illegálisan kell megkeressék a napi betevőt, mert ha a végrehajtó utoléri a munkahelyét, úgy 50 %-át is letilthatja az adósság fejében a fizetésnek? Mekkorának számszerűsíthetjük ezt a kárt? Amikor - csak papíron generált adósság fejében - elviszik a jövedelem felét? Ahány letiltott fizetés  annyiszor a fizetése fele?
Na és a végrehajtottak főleg a fiatalok külföldre menekülése milyen károkkal jár? Milyen lelki és anyagi károkkal? 1956-ban 200 ezer fiatal hagyta el az országot. Ma vajon hányan távoztak és távoznak külföldre a devizaelszámolású hiteltermék bevezetése következtében? Ezer, tízezer, százezer? Nyilván nem tudjuk közvetlenül számszerűsíteni. 
Bizony ezért van szükség arra, hogy a Legfelsőbb Ügyészség - legalább azoknál, akik veszik a fáradságot és a jogrend betartásával együttesen feljelentik a konkrét pénzintézeteket konkrét károkozás ügyében - rájuk nézve megállítsa a pénzintézetek és a végrehajtók súlyos károkat okozó ámokfutását. Hogy további károk már ne következhessenek be. Mindaddig ne folyhassanak a végrehajtások, amíg a deviza-elszámolású kölcsönszerződések ügye a bíróságok előtt megnyugtatóan nem rendeződik. 
A Devizaadósok Szövetségét tehát azért alapítjuk meg, hogy a devizaadós tagjaink önvédelmét a károkozások ellen, továbbá a jogvédelmét a pénzintézetek ellen megerősíthessük.  Hogy együttesen kimentsük megunkat a devizahitel csapdából. A kormányzati intézkedések ugyanis a devizahitel csapdával érintetteknek minimum a 60 %-ának semmiféle oltalmat nem nyújtanak. Lásd awww.devizaados.eu statisztikáit.

2011. október 1., szombat

Talpnyalók és seggnyalók, az agymosottak

Tudjuk, az emberek többsége nem egy jellemóriás. Emberek vagyunk, jók és rosszak. Ezzel együtt undírítók azok az agymosottak, akik felülnek az aljas propagandának és még undorítóbbak azok, akik még szajkózzák sőt hirdetik is. Ilyen aljas propaganda fogás a forint hitelesek és a devizahitelesek szembe állítása, hogy a devizahitelesek "felelőtlensége" miatt majd szegény forinthiteleseknek kell szívni. E tárgyban bukkantam egy blog bejegyzésre az imént és eléggé el nem ítélhető módon kissé indulatból le is csaptam ezt a magas labdát:


Hogy a T. nyitott szerző szavaival éljek, orbitális baromság a devizahitelesek meg a forinthitelesek szembeállítása. Bizony-bizony ugyanaz a szőrös mancs nyújtotta mindkét banki terméket, a magasabb kamatú és kezdő törlesztő részletű forintkölcsönt és az alacsonyabb kamatú és tölesztő részletű, ám "kockázattal" járó banki terméket, magyarul a deviza-elszámolású kölcsönt. A mi - teremtett és manipulált - világunkban ez nem volt véletlen. A bankok ugyanis azzal tévesztették meg az ügyfeleiket, hogy valamit kedvezőbb színben tüntettek fel, hogy azt válasszák az emberek. Csak meg kell nézni, hogy az új termék bevezetésétől azt vitték az emberek! A bankok jól tudták, MERT ÍGY TERVEZTÉK, hogy a deviza-elszámolású hitel-termékükbe be van rejtetten építve kettő, extraprofitot termelő elem is. Nevezetesen az egyik a devizavásárás és eladás különbözete, ami az ő zsebükbe megy, valamit a törlesztő részlet változások számításánál azok emelkedésének trendje. Míg a forinthiteleknél a jegybanki kamatok feltétlen csökkenő tendenciát mutattak, addig a CHF/HUF aránynál a növekvő trend volt kalkulálható a futamidő alatt. Ezek azok a rejtett feltételek tehát a melyek a bankok számára GARANTÁLTÁK az exztaprofittot, azaz a forinthitelnél szignifinkánsan nagyobb nyereséget, a futamidő végére. Aki tehát megtévesztett, csalt az a bank. A torkosborzok viszont nem számítottak arra, hogy a CHF/HUF időbeli változása - amihez ugye a devizaelszámolású hitelek havi törlesztőrészletének az emelése kapcsolódik - a világválság hatására így elszabadul. (2011-re ugyanis 182 Ft-os CHF-et prognosztizálhattak a torkosborzok viszont 240 Ft főlé nőtt a valóságban.) Nem hitték maguk sem, hogy ennyire túlnyerik magukat, hogy torkukon akad a falat. Mert ez következett be akkor, mikor a havi törlesztő részletek a duplájára, ezáltal a kölcsönt felevők tömegei számára megfizethetetlenné váltak. Aki pedig mindebből azt a következtetést vonja le, hogy a devizahitelesek "felelőtlenségéből" a forinthitelesek szopnak, az több mint banki ügynök, az bizony .... (jelző opcionális) provokátor.
Szóval kedves nyitott bloggertárs akkor jártál volna jól, ha csendben maradsz ebben az ügyben, hiszen írásod beltartalma a "Tedd az áldozatot bűnbakká" aljas megtévesztő propaganda egy láncszeme. Én szégyellném a helyedben.


Pro Memória: Makovecz Imre

2011. szeptember 30., péntek

Állásfoglalásom a Devizaadósok Szövetsége megalapításával kapcsolatban

Kedves Sorstársak!

Ez egy jó kis „beleset” ugye,  és ahogy illik, annyiféleképpen látjuk itt a történéseket, na és az „előrét”.

Nem túl sokan nyilvánultak meg eddig - a többiek előtt - a 155 regisztrált szerződés tulajdonosai közül. Talán (ha jól lejegyzem jegyzem)
- Csaba (vitaindítás)
- Zoltán László
- András
- Gábor
- Erzsi

valamint 22 kattintás is történt - ebből egy én vagyok - a https://docs.google.com/spreadsheet/gform?key=0ArAWQz-6wVm9dFNJTExmaUdIYlJFdHVDdEdkc24wcXc&hl=hu#chart címen.
Érdemes megnézni.

Én nem vagyok tanácstalan. Tudom azt, hogy 10-re száz 100, 100-ra 1000, valamint 1000-re 10000 következik a számsorban. Igaz nem egyből.
Kacskaringós életpályámon volt szerencsém ilyen nagyságrendű "tömegek" feladatra szervezésében, mozgatásában. A kérdés számomra inkább úgy vetődik fel, mi a cél, abból származik a feladat, és a leglényegesebb pedig, milyen eszközük állnak rendelkezésre a feladat megoldásához. Azok mennyire megbízhatók? Na és ha emberekről van szó, ők mennyire motiváltak. Álljon itt a „motiváció-kutatással kapcsolatosan” egy kedves kis tanmese:

A kalifa elefántja

Hol volt, hol nem volt, talán évszázadokkal ezelőtt történt, hogy egy hatalmas kalifa Babilonban elfogadta tanácsadói javaslatát. Elküldte megbízottjait Indiába azzal, hogy azok vegyék meg a világ legnagyobb elefántját és hatalmának élő bizonyítékaként ott járjon keljen Babilonban, lássa a nép. A küldöttek elmentek majd meg is érkezetek egy hatalmas hím elefánttal. Rögtön probléma is adódott, mert a hatalmi szimbólum, egyszerűen nem fért be a palotába, de egyetlen más épületbe sem. Elzárni így nem is tudták, miáltal megérkezésétől kezdve szabadon kószált a városban. Gondozót nem hoztak mellé, így igazán nem is tudták hogyan tudnák befolyásolni.
A kalifai hatalom élő szimbóluma jól bejárta a várost, ismerkedvén azzal, majd a piacon kötött ki. Az tetszett neki a legjobban. Ám a piac - számára szűk árus sorai - nem egy esetben akadályozták, hogy alaposabban megormányolja mindazt, ami felkeltette az érdeklődését. A harmadik napon már hatalmas volt a káosz a piacon és egyre nőtt az elkeseredés.

Az árusok úgy vélték ez az állapot tönkre teszi a piacot. Nagy gyűlést szerveztek hát, amelyen ott volt a piac minden árusa és maga a nép is, bár az nem fért be mind a piactérre. A szónokok kifejtették nézeteiket a helyzetről, majd döntés is született. Megalakították a Piac Képviseletét, mely vezetőt is választott magának. A döntés úgy született hogy a képviselőkből álló küldöttség a Piacról egyenesen a Palotába megy, ahol közli a nép akaratát, miszerint a hatalom élő szimbólumát képező elefánt nem kívánatos a piacon, mert azt már majdnem tönkre tette és ha ez így megy tovább garantáltan tönkre megy a piac.

Nem is halogatták a dolgot, a népes küldöttség a választott vezetővel az élen megindult a Palota felé. A vezető a küldöttek, a képviselők népes tábora élén büszkén és feladata fontosságától eltelten lépdelt, ám nem lévén már ifjú ember, vissza-vissza nézett a mögötte lépdelőkre. És mit látott? Ahogy a Palotához közeledett a népes küldöttség, az egyre-egyre csak fogyott. Oly annyira, hogy a Palotakert kapujában már vele együtt összesen három küldött érkezett, tisztes távolból pedig létható volt a kíváncsi nép.
A vezető elszánt volt, felesküdött hogy önként vállalt feladatát a nép érdekében ellátja, tehát ő semmiképpen nem hátrál meg. Megy tovább. Így esett hogy a trónterem ajtajához, már egyedül érkezett, ahol viszont már nyitott ajtókkal várták az ajtónállók és egyenesen, haladéktalanul a kalifa elé bocsátották.

A kalifa teljes hatalmában, hatalma díszeitől körül véve trónolt (ám mint tudjuk az elefánt az nem lehetett jelen, pedig ugye róla szól a történet, mert egyszerűen nem fért be...), mögötte a papság, jobbról és balról a kísérete, díszöltözetben, mert mégis csak ugye a nép képviselőjét - a népakarat hordozóját - várták. A küldöttek vezetője, miután iskolázott, udvarképes ember volt, semmit nem vétette az udvari protokollban. Fényezte a kalifát keleti szóvirágok zuhatagával, úgy köszöntötte, amit a kalifa némi idő után meg is unt. Így talán kissé udvariatlanul is - bár ugye az ma is vitatott hogy az uralkodó szolgája-e avagy alkotója az udvari rendnek - bele is vágott a szavába, név szerint szólítva a küldöttség vezetőjét: Gábriel! Térjünk a tárgyra. Akkor most mi is a nép kifogása hatalmam élő szimbólumával az elefánttal? Hogy ne is legyen?
Ó Uram sikított fel a küldöttek vezetője. Erről szó sem volt, ilyenre gondolni sem merünk mi alattvalók. Egyszerűen arra gondoltunk csak, hogy kéne már ennek a hímelefántnak egy nőstény, hogy legyen értelme az ő életének is.

Emlékeztetőül: Én - Tilk László Géza - erre hívtam gyülekezetbe a jelenlevőket: Százan összeállunk szövetségbe 12.000 forinttal és hirdetünk. A hirdetésünk hatására 1000 - 2000 fő közé kerül a szövetség taglétszáma, ahol már minden bankra jut egy-egy percsoport. Percsoportjaink pertársaságokat alkotnak és benyújtják kereseteiket. Ennyi. Aztán majd meglátjuk ... :)

A hívásomat – a szervezést - fenntartom. Viszont, ahogy a rómaiak rendezték az ilyen ügyeket:

1.    Aki ezzel ért egyet, álljon jobbra! Azaz töltse ki a Belépési nyilatkozatot és küldje el.
2.    Aki ezzel nem ért egyet, az álljon balra. Egyben kérem jelezze miért is nem, hogy törölhessem a regisztráltak közül.

Aki nem küldi meg a Belépési nyilatkozatot – azaz még ezen a szinten sem köteleződik el – mert esetleg úgy véli, itt is lehúzzák, nem ért egyet az iránnyal, ismételt ötlettel úgymint tüntetés, petíció, feljelentés, áll elő, amelyek mindegyikére van már kezdeményezés, ami az Interneten látható, úgy csatlakozzon azokhoz a csoportokhoz.

Fontos! Aki nem is válaszol arra, hogy küldje meg a Belépési nyilatkozatát - annak a felszólításhoz számított egy héten belül törlöm a regisztrációját. Ám erre külön személyre szóló levelet kapnak a regisztráltak. Mindez a jövő héten zajlik.

Mélységes elnézést kérem mindazoknak, akiket a fenti állásfoglalásom bármilyen okok miatt sértene.

Úgy vélem ez amit csinálunk nem játék, ez küzdelem. Harcba, küzdelembe én sem indulok és bocsátkozom csak azzal, azokkal magam mellett, akik ugyanazt hiszik és ugyanazért hajlandók áldozatokra.

Így aki nem hajlandó áldozatra, kötelezettség vállalásra azoknak megköszönöm, hogy eddig is meghallgattak.

Akik velem tartanak a szövetség megszervezésében és program megvalósításában, azokkal megyünk tovább. Aztán vagy sikerül, amit célul tűztünk, vagy sem, ám legalább a lelkünk megnyugszik, hogy megtettük magunkért mindazt, amit lehet. Úgy vélem az akit, ma itt és most 12 ezer forint éves egyesületi tagdíj, 10 ezer forintos perilleték költség megkockáztatása visszatart attól, hogy milliós - biztosnak látszó - veszteségeket elkerüljön, az tényleg ne is jöjjön velünk. Azoknak pedig, akiknek még ez is sok, sajnos nem én, nem mi vagyunk azok, akik megveszik az autóját a lakását számára. 



Látlak-e még ?
Voga János - Turnovszky Tamás

Kicsi a ház, kicsi a kert,
Nekünk így is megfelelt.
Kicsi a föld, kicsi a rét,
És a templom az égig ért.

Azt hittem már, hogy nem bírom, (- Nem bírom...)
Azt hittem már, hogy vége... (- Vége...)
Azt hittem már, hogy nem bírom, (- Nem bírom...)
Megváltást várva csak jöttem. (- Jöttem...)

Kicsi a jó, kicsi a szép,
Kicsi a láng is, mi benned ég.
Kicsi remény, üres táj.
Kicsi ember, kicsi halál.

Ilyen az élet minálunk.
Levelet írunk és várunk,
Hát ilyen az élet minálunk.
Levelet írunk és várunk.

Gyönyörű ház, gyönyörű kert,
De hol az a ház, s hol a kert ?
Gyönyörű föld, gyönyörű rét,
És a templom az égig ért.

Látlak-e még ? (- Látlak-e még...)
Nem tudom. (- Nem tudom...)
Látlak-e még ? (- Látlak-e még...)
Vagy mégse. (- Vagy mégse...)
Látlak-e még ? (- Látlak-e még...)
Nem tudom. (- Nem tudom...)
Látlak-e még ? (- Látlak-e még...)
Látlak-e még ? (- Látlak-e még...)

(- Látlak-e még...)
(- Látlak-e még...)
(- Látlak-e még...)

Deviza-hiteles szavazógép



Összegzés

2011. szeptember 28., szerda

"Csak a kezemet nézzék"

Azt ugye Barátaim - tollashátú palimadarak - mindenki belátja, hogy az amikor egyre növekednek a törlesztő részletek és ezzel együtt maga az adósság is nő, az nem kölcsönszerződés. Nem bizony. Az nyerőautomata. Jogállamban - ami ugye maga sem tökéletes - a joggal lehet élni és bizony lehet visszaélni. Ezt teszik ma Magyarországon a pénzintézetek és ehhez a Legfelsőbb Bíróság is asszisztál. 
Sok eseteben még a a politika is eszköztelen, avagy más érdekek mentén vezérelt. A csatáknak is vannak áldozatai és martaléka, így a politika is beáldozhatnak minket.

Kétharmados kormányfőnk meg is üzente ugye itt a wikilisk kiszivárogtatás kapcsán napvilágra került üzenetében, hogy ne azt nézzék, amit mond. Jól teszitek hát ti is tollashátú Palimadár testvérkéim, ha komolyan veszitek szavát. Legalább úgy mint Rodolfóét, aki mit is mondott hatalmas bűvészmutatványai során? Igen- igen. "Csak a kezeim nézzék", mert csalok. Mást mond a száj barátaim és máshol kotorász a kéz. 


Nézzük hát a Kétharmad kezeit!
A Kétharmadnak az bankok által bekerített devizaadósok kimenekítésére van ugyan programja, ám ez a program is olyan, amilyen. Aki ma is hitelképes és fent maradt a CHF/HUF bikáján a banki rodeón, azok vélhetően a 180 forintos CHF forintosítással kimenekülnek a gyűrűből. Nem kis váltságdíj ellenében. (Amúgy ők is jól teszik ha - a későbbiekben kifejtettek szerint - velünk tartanak, még a végtörlesztés előtt. Nyertes per esetén ugyanis a váltságdíjat kártérítési perrel visszaszerezhetik.


Ám a többivel a minimum 150 ezer "bajba jutottal" ugyan mi lesz? 
Nem félek én attól, hogy a lakásaink tulajdonos nélkül maradnak, hiszen a kormányzat indikálta törvénykezés szépen mutatja, hogy az a lakóingatlan-állomány - amelyben azok a sorstársak élnek, akik 90 napon túli tartozással rendelkeznek - 35-55 %-os vagyoni értéken át lesz játszva a külföldi tulajdonosoknak, ahogy az a nemzeti vagyon nem lakás célját szolgáló részével is történt. Az úgynevezett privatizáció során. Ne féljetek testvéreim, lakásaitok nem maradnak tulajdonosok nélkül! Azok is úgy lesznek, ahogy gyáraitok, üzemeitek, munkahelyeitek. Ha jól viselkedtek - azaz fizetitek a bérleti díjat - maradhattok is. Bérlőként. Látható, hogy aki 2004-2010 között deviza-elszámolású kölcsönszerződéssel tulajdont kívánt szerezni, az bizony csapdába esett. És nyakig ül benne. 


Van-e kiút?
A csapdából ki kellene kerülni, a vagy a lehető legkisebb veszteséggel kijönni.  Sajnos a devizaadósok döntő többsége is különféle élethelyzetben van,. Aki elvesztette munkahelyét, avagy munkaképességét az bizony nem képes egyszerre fizetni a lakástartozást és a rezsit is. Ahogy az autó törlesztő részleteit sem, mert az bizony nincs belekalkulálva a munkanélküli segélybe.

Akik az anyagi gondok miatt elváltak, azok szintúgy hasonló helyzetben vannak, mert ma egy fizetésből lakáskölcsönt törleszteni, a rezsit fizetni, a gyerekeket nevelni szintúgy képtelenség. Ők bizony bármennyire is fájdalmas, nem fognak tudni birtokba kerülni, mert nincs aki megveszi nekik ezt a vagyont. A jelzáloggal terhelt fedezetet a bank elveszi, azaz végrehajtásra adja a végrehajtó pedig kiteszi a lakásból a sorstársat és elviszi a kocsit.
Ez már eddig is zajlott sorstársak, csak nem annyira szem előtt. Mikor 2001-2003 magasságában mi néhányan támadtuk a bankokat az ingatlan-fedezet alul-értékelése miatt, hogy az egy esetleges hitel bebukás során további vagyonvesztést okoz a bajba jutottnak, lesöpörtek minket a pályáról. Mondván hogy az ilyen esetek nem érik el a tapasztalatok szerint a hitelek 1 %-át sem.
Most pedig teljes fényében itt áll előttünk az, hogy a banki fedezetértékelés áldásos tevékenysége során megállapított fedezetérték a vagyoni értéktől minimum 20 %-al tér el. Amit ugye óvatosságból csináltak az úgynevezett "prudens" értékelési metodikát követve. Majd abból vontak még le BASEL II. előírásainak megfelelő további 20 %-ot.
Így lehetett az, hogy például egy 10 millió forintos vagyoni értékű ingatlanra 6 millió forintos hitelt adtak. Így ha most ez a fedezet megy a lecsóba, úgy a külföldi tulajdonos már viheti is 2,5 - 3 millióért. És ha bérbe adja nem kell neki adóznia. Viszont ilyen társaságot csak 1 milliárdos tőkével lehet alapítani kis hazánkban a nyár óta. Ügyes ugye barátaim? Így lehet egy stabil ingatlan-bérleményszolgáltató portfóliót létrehozni. 
Nos ellenkező bizonyításáig ez a jelenleg regnáló kormányzat titkos receptje erre a helyzetre. Bizony kedves tollashátú palimadaram te nem is tehetsz mást - mert pénzed nincs - mint bérlőként maradsz a magadénak hitt otthonban. Ez egy ilyen vidék kedveskéim. Vigasztaljon, volt ilyen már a múlt század negyvenes, ötvenes éveiben, amikor a lakóingatlanok tulajdonosai egy szép napon arra ébredtek, hogy amiről azt hitték a tulajdonukban volt, abban jó ha bérlők lehetnek és nem kitelepítettek. Így volt ezzel bizony az én Kicsi Párom egyik nagyapja és a nagy-nagybácsikája is.


És mi lesz azokkal, akik már a rezsit sem tudják fizetni?
Belőlük lehetnek az Ócsai Menekült tábor lakói, új telepesek, az ócsai palesztinok. Vagy "hazamennek", azaz a nyugdíjas mamához költöznek haza a gyerekekkel - mert a nagypapa már úgyis belepusztult ebbe a 21 évbe - és elválnak, mert a családapának - akinek nincs munkahelye - már nem jut hely. Ő mehet külföldre dolgozni ha tud, mert ma már utazhatunk. Ám öngyilkos is lehet. Ez itt kérem jogállam és demokrácia. Vagy nem? 
Amúgy ma már a rezsi, avagy akármilyen más tartozás miatt ugyanígy meg lehet csáklyázni az otthonokat és földönfutóvá lehet tenni a családokat. Régen volt az barátaim, amikor tilos volt a kilakoltatás és közveszélyes a munkakerülés.


Mit tehetünk? 
Az utcára hiába vonulunk. Hol vannak már a huszárok, a néphadsereg katonái, a fiaink. Akik minket védtek? Akik megfordítanák a fegyvert?  Tizennyolcezer (?) zsoldos katona áll fegyverben és koszovózik, meg irakozik, afganisztánozik  Nem, ők nem dubajoznak. Azok mások. Ők azok akik minden igénynek egyszerre képesek megfelelni. :)  / Makovecz Imre: Az aki minden igénynek egyszerre képes megfelelni, az a ringyó./
Közel hatvanezer zsoldos-rendőr vigyázza a "rendet". Parancsmagtagadás esetén a munkahelyével játszik, aminek elvesztése ugye tollas-hátúak már tudjuk mivel jár?

Amit tehetünk, az az hogy visszatámadunk, mint a sarokba szorított toportyán, mentjük ami menthető. Megtámadjuk a:
1. A fedezetek felértékelését
2. A kölcsönszerződéseket

Mégpedig szervezett tömeges perekkel. Nem kipályázunk. Azaz egyszerre minden devizahitel-elszámolású kölcsönt nyújtó pénzintézet fedezet értékeléseit, szerződéseit megtámadjuk, mégpedig bíróság előtt.  Ahhoz hogy eredményesek lehessünk három falat kell ledöntenünk:


Az egymás előtti ismeretlenség fala
Ez abból ered, hogy a bankok külön külön kötötték velünk a szerződéseket, így mi nem is tudjuk csak magunkról, hogy devizaadósok vagyunk. Nem kis munkával de egy hónap alatt 130 szerződésest nekem egyedül sikerült felkutatnom. Az más kérdés, hogy ebből csak nyolcan tudtak volna eljönni a szövetség alapító ülésére. Erről majd később.
Ha van 100 fő olyan, aki fejenként 12 ezer forinttal megalakítja velem a Devizaadósok Szövetségét, úgy  közel 1.200.00 Ft áll elő hirdetésre. Melyet az autós és ingatlanos lapokban hirdetésre felhasználva megtaláljuk azt az 1000 - 2000 devizaadóst a 150.000 -ből, akik a szövetség szervezésében minden bankra egy-egy  pertársasággal már megtámadhatják a pénzintézetek fedezetértékelésében foglaltakat - az ingatlanértékeléseket - valamint magát a kölcsönszerződést. Van keresnivalónk.


A perilleték küszöb falát
Nem véletlenül hírdették a tegnapi napig okos ügyvédek, hogy ők pertársaságot kínálnak a devizaadósoknak. 50-100 fős pertársaságok esetén a  perilleték költsége 10-20 ezer forintra rúghat ugyanis. Mert hála isten a perilleték ugyan a perérték - ami ingatlannál és autónál ugye húzós -  6 %-a ám isteni csoda kapcsán maximálva is van és ez a maximum 900 ezer forint. A perilleték köszöb fala tehát ezzel ledönthető. Ami megosztható a pertársakkal. 


A kishitűség és a sumákság fala
Nem lepődtem meg, mikor első kisérletre nem tudtam megalapítani a szövetséget, mert csak nyolcan ígérték hogy ott lesznek. Megmutatkozott amit eddig is tudtam és a Facebook csoport bejegyzései is ezt igazolják. 100 -ból "brekeg" 6-8" a többi meg lesi. Hogy valaki kitapossa az utat, vagy kikaparja a gesztenyét.. Lesi, amíg lesheti. Ám amikor már nem? Amikor a www.pertarsasag.com okos ügyvédjei is a Legfelsőbb Bíróság döntésére visszafaroltak, meg ugye szólt nekik a kamara is?


Bizony barátaim, csak magunkra számíthatunk. 
Az ügyvédeket meg kell versenyeztetni és venni, tarifálisan.  Ahol lószar van, ott veréb is van. Hogy tenni is tudjunk valamit, ahhoz vagyunk éppen elegen.

Akinek tehát 12 + 20 = 32 eFt ráfordítás megéri, hogy esélye legyen arra, hogy
- ingatlan, gépjármű árverés esetén ne bukja el a vagyoni érték 75-65 %-át
- a kölcsönszerződésből  kimeneküljön
az velünk tart.

Mi ugye semmi törvénytelent nem teszünk, hanem jogi eszközökkel kísérletet teszünk arra, hogy jogaink és vagyonunk roncsait megvédjük.
- Támadjuk a fedezetek felértékelését, a kárpótlási perek okán
- Támadjuk a kölcsönszerződéseket, a megtévesztés és alkalmatlanság okán,
szervezetten, bíróság előtt. Ez nekünk ennyit megér.

Nincs titkunk. Küzdelmünk van ...
- A szervezet tervezett alapszabálya
- A szervezet tervezett Szervezési Működési Szabályzata

Rövid program. Százan összeállunk szövetségbe 12..000 forinttal és hirdetünk. A hirdetésünk hatására 1000 - 2000 fő közé kerül a szövetség taglétszáma, ahol már minden bankra jut egy-egy percsoport.
Percsoportjaink pertársaságokat alkotnak és benyújtják kereseteiket. Ennyi. Aztán majd meglátjuk ... :)

Különben ...

2011. szeptember 27., kedd

Devizaadósok Szövetsége Alapító Közgyűlése: Eldőlt. Egyenlőre nem lesz alapítás.

Kategória: Hírek
Megjelent: 2011. szeptember 27. kedd, 14:05
Írta: Palimadár
Találatok: 15
A Legfelsőbb Bíróság elutasította azt a fellebbviteli bírósági döntést, amely megtiltja a bankoknak, hogy egyoldalúan emeljék a háztartási hitelkamatokat, hogy megtérüljenek a magasabb költségek, írja a Bloomberg.

Mély fájdalommal értesülhettünk a hírről, mely "kvázi" lazárja a devizaadósok jogérvényesítésének a szerződés megtámadásával nyíló útját. Miért adjunk be kertesetet - és fizessünk újabb összegeket az ügyvédeknek - vetődik fel okkal és joggal a kérdés. A válasz is kézenfekvő, nevezetesen azért mert az a törvényes út. Ennek a Legfelsőbb Bíróság ítéletnek súlyos üzenete van. Nevezetesen az, hogy a Jogi út itt és ma Magyarországon nem járható.

A fentiek alapján a 2011.10.01-re hírdetett alakuló ülés elmarad, elnapolódik. Közösségünknek át kell tekinteni, mi van ilyenkor. Szomorú hír tovább az is, hogy s szervezési tapasztalatok is a régi átkot mutatják, nevezetesen azt, hogy " Életünket és vérünket, de zabunkat azt nem." A sorstársak messze laknak, pénzük sincs, így "nem tudnak jönni" Én, meg mi, a szervezők meg nem tudunk mindehová odamenni.

Lássátok feleim szömtükkel ... Drábikot

Mondd mennyit ér? Ennyi.


2011. szeptember 23., péntek

Ez vagy valami, vagy megy valahova

Bizony, ez a devizaelszámolású kölcsönszerződés egy világcsodája, vagy valami, vagy megy valahova. És ami körülötte kialakult? A legkínosabb ugye, hogy mi akik ilyet kötöttünk csak bámulunk, hogy emelkednek a havi törlesztő részletek, amelyeket fizetünk ( vagy már nem tudjuk) és közben szépen hízik a tartozásunk is. Erre mondják pestiesen, hogy ilyen nincs és mégis van. És ami még körülötte van? Hát ezt egy természeti katasztrófának állítják be, mintha nem lehetne azt a mocskos szerződést forintosítani és visszaállítani az eredeti, törleszthető formára. Mindenki alkuldozik a fejünk felett a mi bőrünkre. A francba is! Ezzel sok szélhámossal akik körül vesznek itt minket és szedik el a pénzünket!
Rájöttem. Ez nem más mint az EU jogrendszer egy csődje. Ez egy olyan jogrendszer, amiben előfordulhat az, hogy az EU polgárok kölcsönszerződést vesznek fel, melynek aztán a törlesztő részletei az eredeti feltételektől eltérően egyszer csak durván elkezdenek emelkedni, ráadásul úgy hogy a kölcsönigénylőnek még nő a tartozása. Ez pedig tart mindaddig, amíg az adós már képtelen a havi törlesztést is, mire végrehajtásra adják ki a fedezetet, majd mikor azt is elvették még a fedezettel azonos behajtható adósságot vernek rá. 
Emberek! Itt embereket rabolnak ki! Embereket lakoltatnak ki! Embereket hajszolnak a betegségekbe, az öngyilkosságba. Embereket hajtanak bele a fekete gazdaságba, embereket hajtanak ki az országból. 
Közben a tömegkommunikációban megy a politikai halandzsa. 
Emberek! Milyen országban élünk? 

N1 Híradó: A devizaadósokról (is)

2011. szeptember 20., kedd

Ez így esett

Aranyos volt Ádi unokám. Pénteken békésen bringázunk lent az udvaron. Tesszük köreinket, én megyek elől. Egyszer csak hallom Ádi sikolyos ordítását. Áll belém az ütő és fordulok arra. A gyerek a betonfal alatt az eldőlt bringán ül és küzd a fenrtől rálógó tüskés bokorágakkal. Azonnal látszik nem tudta bevenni a kanyart, mert felgyorsított és falnak ütközött. Lépek át a HAUSER bringámon és rohanok érte. Két lépést. Mert a harmadikra - mivel nem tudok szaladni - hosszában elvágódom a betonon. Elfelejtettem indulatomban hogy szívbeteg vagyok. Jobb térddel és kézzel tompítok. Nyüszítek, mint a fába szorolt féreg. Arra gondolok, hogy ha valaki ezt fentről az ház ablakaiból videóra vette volna, helye lenne az interneten, hogy ... És mit szól Karcsi bácsi ha látja, akinek talán egy éve a lépcső alján az ajtaja előtt egy vaslétrán hasalva köszöntem fel: Csóklom Karcsi bá'. Igaz ötvehét éves vagyok, ám Karcsi bá' meg nyolcvan feletti.
Nehezen tápászkodom fel két lábra, mert a default krónikus bal vállfájdalmam mellé, a jobb váll és a jobb csukló fájdalma is társul. Bizony nem lehetett egyszerű régen sem a két lábra állás bizonyos körülmények között. Erős nyüszítéssel sántikálok, a férfi zokogás még nem vesz rajtam erőt. Kisebb a fájdalom. Tudok menni, Ádikámhoz. A síró kis versenyzőmet   magamhoz ölelem és szugerálom, elmúlik a fájás, elmúlik a fájás. Kérdem van-e újabb sebe, mert az imént mikor fociztunk, akkor odatette magát a betonra, fenékkel a labdán, kézzel tompítva, ám vérző seb az nem volt. Ügyes esés volt.  Mutatja nincs. Ém mutatom, hogy egyszerre a papi két nagy véres horzsolást a jobb térden, a jobb kézen meg három kisebbet egy akcióból begyűjtött. Ádi sírós hangon közli: Papi. Nekem elég volt már ennyi seb. Egyetértünk és felsántikálunk Mamihoz és Zsófihoz a lakásba. 

Aranyalma999: Fehér ló

aranyalma999 - eleink misztikus világát - a legendákat kelti életre a művészettörténet eszköztárával. Eleink képes beszédei, üzenetei szólalnak meg összeállításaiban.

Fészekrakó: Feljelentés

Újra itt a Fészekrakó Program, de már feljelentés formájában. Többek között ez is egyike a Gyurcsány éra  - a Nyolc Év - hatalmas osztogatásainak állami kezeségvállalás mellett. Már 2005-ben többen megállapítottuk hogy a kedvezményes ingatlanfedezetű hitelek 97 %-a olyan területeire ment az országnak, ahol nem - vagy csak alig-alig - volt ingatlanforgalom. A "piaci fedezet" tehát annyit ért már akkor, mint fűbe simuló kutyagumin a hajnali friss harmat.  Budapestre és a Központi régióra ahol működő ingatlanpiac volt - akkori statisztikák szerint - a hitelkihelyezések 3 %-a esett. Ekkor írta beszámolóit Pali Madár ingatlanszagértő immaginárius unokaöccsének spéci linknaplójában.  Íme Dr. Lehmann György a feljelentéseiről elhíresült devizaadós-mentők egyike nyilvánosságra hozott feljelentése, ami az interneten kering:


Legfőbb Ügyész Úrnak
B u d a p e s t
Tisztelt Legfőbb Ügyész Úr!

Hazánkon kívüli országokban a bankok köztudottan közel sem éltek vissza az egyoldalú szerződésmódosítási jogukkal olyan mértékben a devizaalapú kölcsönszerződésekkel kapcsolatosan, mint ahogy hazánkban tették.

Ennek okait kutatva, az ide mellékelt, „Hitelintézeti adatok a fészekrakó program elemeiről” elnevezésű kimutatásnak alábbi, 2005. május-júniusi adataiból ismertetek:

Fiatalok állami kezességes kölcsönei
(4/2005. (I.12.) Korm. rendelet)

Érdeklődők száma (Db)  / Befogadott kölcsön kérelmek száma (db)  / Befogadott kölcsön kérelmek összege (millió forint)  / Megkötött szerz.  száma (db) /Megkötött szerz. összege (millió forint)
                                              
Erste Bank Hungary   58500                   56                          95,0                        495                      2930,0

FHB Jelzálogbank      9606                     390                        855,0                      126                      226,0

Keresk. és Hitelb.       1600                      263                       1670,0                    102                      667,0

OTP Keresk. Bank     15000                    2841                     14037,0                  2472                    12244,0

Raiffeisen Bank         1800                      137                        769,0                     29                        187,0

---------------------------------
A fenti adatok közül az ERSTE Bank Hungary Rt. adatainál látható az, hogy 2005. május- júniusi adatok szerint úgy kötöttek meg 495 db. szerződést 2 milliárd 930 millió Ft. összegben állami kezességvállalással, hogy közben mindösszesen 56 kérelmet fogadtak be a kölcsönszerződés megkötéséhez.

A május-júniusi adatokra tekintettel elvileg az is elképzelhető, hogy az előző hónapokban előkészített szerződések mennyisége okozta azt, hogy alig 11 %-a a befogadott kérelmek száma a megkötött  szerződések számához képest, de mivel néhány hónapos jogszabálynak alkalmazása utáni állapotot vizsgálok, ez az elképzelés helytelen.

A helyes következtetés pedig előttem kétséget kizáróan az, hogy a megkötött szerződések több mint 80 %-a, több mint 400 db. szerződés állami kezességvállalással nem a befogadott kölcsönkérelmek alapján köttetett, hanem más módon.

---------------------------------
A többi 4 banknak adatait vizsgálva az is feltűnik, hogy az OTP kivételével valamennyinél jelentősen kevesebb szerződést kötöttek, mint amennyi kölcsönkérelmet befogadtak, százalékos mértékben kifejezve 32 %, 38 %, 21 %-a a megkötött szerződések száma a befogadott kölcsönkérelmek számának.
Kivéve az OTP-t, ahol ez az arány 87 %-ra adódik.

Amennyiben a többi bank adataiból kiindulva akár 40 %-ra is adódik ez az arány ténylegesen az OTP-nél is, akkor megállapítható az, hogy csak ugy jöhetett létre ez a 87 %-os arány, hogy az OTP-nél 1335 db. olyan szerződést is kötöttek állami kezességvállalással, melyek nem a befogadott kölcsönkérelmek alapján jöttek létre.
Ugyanebben az időszakban – 2005. évben – a devizaalapú kölcsönszerződések kamatszámításánál meghatározó svájci bank alapkamata 1 %-os érték alá csökkent, és mivel 1 %-os kamatszint változás a törlesztőrészletek változására 7-10 %-os árfolyamváltozással egyenértékű, a bankok a devizaalapú kölcsönszerződések kamatát a svájci frank kamatának csökkenése ellenére jelentősen emelték indokolatlanul.

Ettől kezdve pedig egyértelműen azért, mert semmiféle következménye nem lett a bankokat ellenőrző szervezeteknél az adósokat károsító jogtalan és törvénytelen kamatemelésnek, a devizalapu kölcsönt nyújtó bankok folyamatosan és immár minden tekintetben jogtalanul és törvénysértően jártak el a törlesztőrészletek egyoldalú meghatározása során. Olyan mértékben, hogy az Állampolgári Jogok Biztosa OBH 2958/2006. számú jelentésében 2007. augusztus 21-én az OTP tevékenységével kapcsolatosan már kénytelen volt az alábbi megállapításokat is tenni:

„Az üzletszabályzat előzőekben idézett rendelkezése lényegét tekintve az ügyfél számára ellenőrizhetetlen és nyomon követhetetlen felhatalmazást ad a hitelező banknak a szerződés módosítására, mivel a bankon kívül senki nem tudja ellenőrizni, hogy a lakossági hitelek kockázati tényezői miként alakulnak, illetve a bank forrás-, valamint hitelszámla-vezetési költségei miként változnak. A szerződésmódosítással kapcsolatban közokiratba foglalt hitelszerződések is pusztán arra vonatkozó rendelkezést tartalmaznak, hogy a bank megváltoztathatja a kamat és a kezelési költség mértékét, és ezt a hatályba lépés előtt 15 nappal köteles hirdetményben közzétenni. A bank az ügyfeleknek küldött, a kezelési költség megváltoztatásáról szóló levelében még utalásszerűen sem jelölte meg az egyébként jelentős összegű költségnövelés okát.
Ez a bank részéről egyoldalú, az ügyfelek számára átláthatatlan és egyúttal jelentősen hátrányos szerződésmódosítási eljárás alkalmas annak megállapítására, hogy a bank szerződéses gyakorlata a jogszabályi rendelkezéseket tartalmilag kijátszva tisztességtelenül befolyásolja a bank ügyfeleinek szerződéskötési szándékát, és ezáltal a jogállamiság elvéből következő jogbiztonság követelménye sérelmét okozza. A tisztességtelenség két fogalmi elemet feltételez: a jóhiszeműség sérelmét és a felek jogaiban, illetve kötelezettségeiben bekövetkező jelentős egyensúlytalanságot. A vizsgált esetekben mindkettő megállapítható. 
A felek helyzetében a jelentős egyensúlytalanság egyértelműen következik a bank által alkalmazott általános szerződési feltételek keretében „diktált” rendelkezésekből.
Sérült a jóhiszeműség és vele a tisztesség, valamint az együttműködési kötelezettség elve azzal, hogy a bank nemhogy valós és okszerű tájékoztatást nem adott az ügyfeleknek a költségnövelés okairól, hanem ezen okokról semmilyen tájékoztatást sem adott. A jóhiszeműség és tisztesség elve általános, valamennyi magánjogi jogviszonyra kiterjedő, objektív tartalmú zsinórmérték. A jóhiszeműség és tisztesség elve a személyek – a szóban forgó ügyekben mind a bank, mind az ügyfelek –magatartására etikai mércét állapít meg, és általános elvként az adott helyzetben általában elvárható magatartás tanúsítását kívánja meg. Az együttműködési kötelezettség körébe tartozik – a kialakult bírói gyakorlat szerint – a jogszabályban direkt módon elő nem írt közlési és tájékoztatási kötelezettség is. Álláspontom szerint egy hitelezési tevékenységet üzletszerűen folytató pénzügyi intézménytől elvárható, hogy amennyiben az általa kötött szerződésekben kiköti az egyoldalú szerződésmódosítás lehetőségét, akkor – amennyiben ilyen szerződésmódosításra sor kerül – a jóhiszeműség és tisztesség, valamint az együttműködési kötelezettség általános elvének megfelelően adjon érdemi és okszerű indokolást a szerződésmódosítás okairól.
Mindemellett fontosnak tartom kiemelni azt is, hogy a bank által a panaszosoknak adott tájékoztatásokból sem derült ki az általam kívánatosnak tartott valós indok és az okszerűség. A bank vezérigazgató-helyettese levelében arról tájékoztatta az országgyűlési biztos helyettesét, hogy „Annak érdekében, hogy az ügyfelek részére minél kedvezőbb kondícióval nyújtott hiteleket kínálhasson, a Bank sok esetben a rendeletben rögzített feltételeknél jóval kedvezőbben kínálta termékeit. …
A kezelési költség maximum-összegének bevezetésére annak idején azért került sor, hogy az ügyfelek kedvezőbb feltételekkel juthassanak hitelhez, mivel az OTP még a kormányrendelet által előírt, maximálisan engedélyezett és már eleve kedvezményesen megállapított hiteldíj-mértéken túl is kedvezményt kívánt adni az ügyfelek részére.” A banknak tehát kifejezett üzletpolitikai döntése – mondhatjuk úgy is, hogy akciós ajánlata – volt a kezelési költség maximum-összegének bevezetése. A bank a költség-maximum későbbi eltörlésének okaként új szolgáltatások bevezetését, a lakáshitelek számlavezetésének központosítását, automata szoft behajtás bevezetését, beszedési tevékenységének korszerűsítését jelölte meg, amelyek a bank szerint javították a szolgáltatás színvonalát, de egyben pótlólagos költséget is jelentett. Álláspontom szerint azonban mindezek nincsenek közvetlen összefüggésben az üzletszabályzat korábban idézett 5.2 pontjában meghatározott okokkal, így a bankközi hitelkamatok, a fogyasztói árindex, a jegybanki alapkamat, az állampapírok hozama, a lakossági hitelek kockázati tényezőinek alakulásával, és/vagy a Hitelezők forrás-, valamint hitelszámla-vezetési költségének változásával. 
Nem szabad elfeledkezni arról sem, hogy a bank által hivatkozott indokok, így a számlavezetés központosítása, a beszedési tevékenység korszerűsítése, stb. egyrészt nem ad hoc döntések, hanem a bank számára előre láthatóak voltak, másrészt nyilvánvalóan saját belső döntéstől függtek. A Ptk. alapelvi szinten rögzíti, hogy saját felróható magatartására előnyök szerzése végett senki sem hivatkozhat. Ha a bank saját magának költségeket okoz, az nem jelentheti automatikusan azt, hogy ezen többletköltségeket szinte automatikusan – az egyoldalú szerződésmódosítás tévesen felfogott jogával élve – az ügyfelekre átterhelheti. A Ptk. tiltja – szintén alapelvi szinten – a joggal való visszaélést. A Ptk. joggal való visszaélésnek tekinti a jog gyakorlását, ha az a személyek zaklatására, jogaik és törvényes érdekeik csorbítására vagy illetéktelen előnyök szerzésére vezetne. Álláspontom szerint a bank illetéktelen előnyöket szerzett a panaszosokkal szemben azzal, hogy akként módosította egyoldalúan a szerződéseket, hogy saját üzletszabályzatának rendelkezéseit sem vette figyelembe, mivel az abban meghatározott szerződésmódosítási okoktól eltérő indokokra hivatkozva törölte el a költségmaximumot, ráadásul ezen indokait az ügyfelekkel nem is közölte.
Vizsgálatom során nem sikerült olyan érdemi és valós okokat feltárni, amelyek alapján a bank megváltoztathatta volna a kezelési költség maximumra vonatkozó szerződési feltételeket. Azzal, hogy a bank ennek ellenére eltörölte a kezelési költség maximumát a jogállamiság elvéből következő jogbiztonság követelményének, valamint a szerződési szabadság elvének sérelmét okozta.
Fontosnak tartom megemlíteni azt is, hogy a bank által alkalmazott szerződési feltételek elvileg lehetőséget biztosítanak arra is, hogy a bank például a lakossági hitelek kockázati tényezőinek kedvezőtlen alakulására, vagy hitelszámla-vezetési költségeinek megnövekedésére hivatkozva az éves hiteldíjat a kezdeti mértékhez képest – formálisan ugyan jogszerűen – irreális magasra emelje. E banki gyakorlat pedig alkalmas arra, hogy az állami kamattámogatásban részesülő lakáshiteleket felvevő ügyfelek elveszítsék a kamattámogatásból fakadó előnyöket.” 
Majd ennek a 2007. évben Állampolgári Jogok Biztosa által leírt állapotnak folytatása után jutottunk el oda a mostani időszakra, hogy a bankoknak károkozással járó tevékenysége az adósok számára ezermilliárd nagyságú károkozáshoz vezetett.

Annak is eredményeként, hogy mindazok a szervezetek, melyeknek törvényben meghatározott feladatuk lett volna ellenőrizni és akadályozni ezt a károkozási tevékenységet csupán formálisan végezték el feladatukat, ténylegesen pedig a törvényi lehetőségeik alkalmazásának mellőzésével segítették a bankokat törvénytelen eljárásukban.

--------------------------------
Visszatérve az ERSTE Bank és OTP Kereskedelmi Bank olyan szerződéseire, melyeket a befogadott kölcsönkérelmektől függetlenül a „Fiatalok állami kezességes kölcsönei” nevű 4/2005. (I.12.) Korm. rend. Alapján kötöttek meg, e jogszabály többek között a következőket is tartalmazza:
Az állami  kezesség feltételei
1. § (1) Az állam a mindenkori éves költségvetési törvényben, valamint e rendeletben foglalt feltételek teljesülése esetén készfizető kezességet vállal a központi költségvetés terhére a lakáscélú ingatlan építéséhez, vásárlásához hitelintézettől igényelt kölcsön összegének a hitel fedezetéül szolgáló, a hitelcél szerinti lakásingatlan hitelbiztosítéki értékének 60%-át meghaladó részére, legfeljebb e hitelbiztosítéki érték 100%-áig (a továbbiakban: garantált hitelrész). Az állami kezességvállalás mértéke a garantált hitelrész és az erre felszámított kamat és kezelési költség 100%-a.
(2) Az állami kezességvállalással biztosított hitelt házastársak, élettársak, valamint gyermeket nevelő egyedülálló személyek vehetik igénybe, ha:
a) a hitelkérelem benyújtásakor a házastársak vagy az élettársak egyike sem töltötte be a 35. életévét, illetve a gyermeket nevelő egyedülálló személy nem töltötte be a 35. életévét,
b) megfelelnek a lakáscélú állami támogatásokról szóló 12/2001. (I. 31.) Korm. rendelet (a továbbiakban: R.) 2. §-ának (2)-(4) bekezdésében, valamint 12. §-a (1) bekezdésének b) és e) pontjában meghatározott feltételeknek,
c) a házastársak vagy az élettársak legalább egyike, illetve a gyermeket nevelő egyedülálló személy az R. 1. §-a (4) bekezdésének 7. pontjában meghatározott támogatott személy,
A kezesség érvényesítése
7. § (1) Az adós nem teljesítése esetén a hitelintézet a hitel felmondását megelőzően belső szabályai szerint felszólítja az adóst a tartozás rendezésére.
(2) Amennyiben az állami kezességvállalással érintett hitelszerződés felmondásra kerül, vagy a véglejáratkor a kölcsönt az adós még nem fizette teljesen vissza, a hitelintézet a hitelszerződés lejáratát, illetve - amennyiben az korábbi - annak felmondását követő 180 naptári napon belül érvényesítheti az állami kezességvállalásból eredő jogait az állami adóhatóságnál. E határidő elmulasztása jogvesztéssel jár. A hitelintézet az állami kezesség beváltását az adóhatóságnál kezdeményezheti a melléklet szerinti igénylőlap felhasználásával a 10032000-01907003 APEH Állami kezesség beváltás folyósítási számla ellenében.
(3) Deviza alapú hitelek esetében az állami kezességvállalással érintett követelés forint ellenértékét a devizában meghatározott követelésnek a kezességvállalás érvényesítésének napján érvényes, a hitelintézet által alkalmazott deviza-eladási árfolyam alapján kell meghatározni.
(4) Az állami kezesség beváltásánál az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény szerint jár el. A beváltás iránti kérelmet elutasítja, ha a hitelintézet eljárása a kölcsönnyújtásnál nem felelt meg e rendeletben meghatározott feltételeknek.
(5) A beváltott kezesség - figyelemmel a Magyar Köztársaság 2005. évi költségvetéséről szóló 2004. évi CXXXV. törvény 44. §-ának (4) bekezdésére - a hitelfelvevő állammal szembeni kötelezettségévé válik.
(6) Az érvényesített kezességekről az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal a Magyar Államkincstárt félévente tájékoztatja.

A kivastagított szövegrész alapján megállapítható az, hogy ez a törvény a devizaalapú hitelekre testre szabott olyan lehetőség volt az adósok számára, hogy a kölcsön visszafizetésének biztosítását szolgáló minden egyéb biztosíték nélkül ugy vehettek fel kölcsönt, hogy az esetben, amennyiben a kölcsön bedőlt, vagy egyszerűen nem volt kedve az adósnak fizetni „a kölcsönt az adós még nem fizette teljesen vissza” szóhasználattal, akkor az adóhatóságtól a bank a követelését egyszerűen beszedte.

Tehát egy ilyen fajta szerződéssel kapcsolatosan állapítható meg az, hogy az ERSTE Bank összesen 56 befogadott kölcsönkérelem mellett 2005. május-júniusi hónapokban 2 milliárd 930 millió forint összegben 495 kölcsönszerződést kötött meg, míg az OTP Bank a fentiekben írt adatok alapján valószínűsíthetően legalább 1335. db. szerződést kötött befogadott kölcsönkérelem nélkül.

Majd a devizaalapú kölcsönszerződéseknél ezt követően néhány hónappal az adósok számára a bankoknál elszabadult a pokol. Előbb kamatemelés formájában, majd minden más lehetőségre is kiterjedően. És tart a mai napig.

-------------------------------
Egyik valószínű választ megkaptuk fenti tényállás alapján arra, hogy miért kizárólag Magyarországon merték mindazt a törvénytelenséget megtenni a bankok a szerződésmegkötéstől kezdődően a törlesztőrészletnek meghatározásáig és egyéb vonatkozásban is (pl: végrehajtás körülményei).


Azért, mert meggyőződésem szerint egyetlen európai országban nem született olyan kormányrendelet azt követően, hogy már az állami támogatású lakáskölcsönök finanszírozása is elnehezült, hogy az állami pénzből, az adóbevételből biztosítsanak fedezetet olyan banki szerződésekhez is, melyeket tömegével nem befogadott kölcsönkérelem alapján juttattak meghatározott személyeknek.

Csak Magyarországon volt ez lehetséges.

Zsarolható állapotba kerültek szerintem azoknak az állami szervezeteknek hivatalnokai melyeknek feladatuk lett volna a banki tisztességtelen magatartást akadályozni. A bankok által kellett arra számítaniuk, hogy feladatuk ellátása esetén az a több ezer, egyenlőre előttem ismeretlen adós számára kellemetlenséget okozhatnak bankok akkor, ha „A fiatalok állami kezességes kölcsönei” című kölcsönszerződés körülményeit feltárják.

Vagy egy közönséges háláról van mindösszesen szó azáltal, hogy mivel a bankok a befogadott kölcsönkérelmek nélkül is hajlandóak voltak adóforintok által biztosított kölcsönszerződést kötni akár devizalapu kölcsönszerződések által is néhány ezer emberrel, ezért hálából a bankok ellenőrzésével megbízott szervezetek pedig nem szóltak bele a bankoknak adósokkal szembeni magatartásába.

Szerintem csak így volt lehetséges a jelenlegi állapotot elérni hazánkban.

------------------------------

Tekintettel arra, hogy a bankok magatartását a csalás törvényi tényállásába illesztve korábban már csalás alapos gyanúja miatt feljelentéssel éltem,

fentiekre tekintettel ismeretlen személyek ellen a csalás bűncselekményének bűnsegédként (pszichikai bűnsegéd) történő elkövetésének alapos gyanúja miatt ismét


f e l j e l e n t é s s e l


élek és kérem T. Legfőbb Ügyész Urat, hogy a nyomozást, a büntető eljárás lefolytatását rendelje el.


Siófokon 2011. szeptember 19. napján.

                                                                                                          Tisztelettel:


                                                                       Dr. Léhmann György Siófok Szűcs u. 1. sz. a. lakos feljelentő

2011. szeptember 19., hétfő

Reszakralizáció: Csíksomlyó szerepe a magyar-magyar kapcsolatokban

Széchenyi István szállóigévé lett mondata: „Nyelvében él a nemzet”. Napjainkban a következőképpen mondhatnánk ezt: nyelvében (1), szimbólumaiban (2), hagyományőrzésében (3) és kapcsolataiban (4) él a nemzet. Az utóbbi, ritkán emlegetett faktort szeretném a továbbiakban kifejteni. Ebben kristályosodik ki Csíksomlyó szerepe: a magyar-magyar kapcsolatban, vagyis az „itthon” és „otthon” dialektikájában.
A kapcsolat nem más, mint motiváló erők interakciója. Idézném Marcus Aurelius manapság is aktuális gondolatát: „Amire az ember gondol, az meghatározza a gondolkodásmódját, mert a képzetek mintegy átitatják a lelket... Minden egyes lény arra tör, aminek a kedvéért megalkották. Amire pedig tör, abban a célja. Ahol a célja, ott a haszna és a java. Az értelmes lény java a közösség. Mert hogy mi közösségre születtünk, az régen bebizonyított tétel”.
Miért fontos évezredekkel visszamenni a történelemben, mielőtt Csíksomlyó jelenlegi helyzetét és fontosságát értelmeznénk?

Nem állunk a helyzet magaslatán.
Mondhatnánk úgy is, hogy a közelmúlt évtizedei komoly létroncsolást végeztek társadalmunkban. A létroncsolás az elmúlt húsz esztendőben nem állt le, hanem egészen más ideológia máza alatt folytatódott. Fogalmazhatnám úgy is erdélyi magyarként, hogy a kommunizmus támadása értékeink ellen még nem ért véget.
Bevezetőként a 2011-es magyar alaptörvény preambulumát idézem: „...Valljuk, hogy a huszadik század erkölcsi megrendüléshez vezető évtizedei után múlhatatlanul szükségünk van a lelki és szellemi megújulásra. Bízunk a közösen alakított jövőben, a fiatal nemzedékek elhivatottságában. Hisszük, hogy gyermekeink és unokáink tehetségükkel, kitartásukkal és lelkierejükkel ismét naggyá teszik Magyarországot. Alaptörvényünk jogrendünk alapja: szerződés a múlt, a jelen és a jövő magyarjai között...”
A MÚLT – JELEN – JÖVŐ idősáv olyan fontos része az életünknek, melyre fokozottan kell odafigyelnünk. Az „IDŐ” nagy kincs, de nem az amerikai értelemben („Time is money”). A múlt ismerete (folyamatok elemzése és megértése), a jelen aktív megélése (fontos döntések megtétele) valamint a jövő megálmodása és tervezése adja meg keresztény életünk pozitív tartalmát. Ha van például egy autónk, amellyel a sötétben vagy ködben gyorsan száguldunk, szükséges, hogy felkapcsoljuk a reflektorokat, mert ellenkező esetben nem tudjuk előre észrevenni a kanyarokat vagy az esetleges egyéb akadályokat az úttesten. Így van ez a jövővel is: ha nem sikerül kellő döntéseket hozni a jelenben, akkor az előttünk levő „akadályokat” nem vesszük észre időben és sem egyéni, sem társadalmi szinten nem tudjuk kezelni azokat.
Az elmúlt évtizedeket ideológiák harca, vagy inkább ideológiák kereszteződése jellemezte. Úgy a kommunizmusnak, mint az 1989 után üzemelő kapitalizmusnak erős átfedési pontjai vannak:

• kitartó munkával próbáltak és próbálnak megsemmisíteni és az emberek elméjéből kiiktatni mindenféle istenképet
• cél a társadalom immunrendszerének, ellenállóképességének meggyengítése minden szinten: leginkább a család teljes kiszolgáltatottsága
• a félelem érzése állandósult az egyénekben: félni kellett és kell mindentől, bizalmatlannak kellett és kell lenni mindenkivel
• az anyagi javakért cserébe az “égieket” fel kellett / kell áldozni, amit a modern erdélyi ember – idegösszeomlások között – jószántából tesz meg. A társadalmat mozgató létroncsoló erők annak alapján engednek a hatalomból és az anyagiakból részesedni, amennyire az ember képes az “üdvét”, vagyis a szakrális életterét feláldozni
• bizalmatlanság erősítése és propagálása a bizalom helyett – egy „normális”, működő társadalom alapja CSAKIS a bizalom lehet.

A minden szinten történő agymosás következtében Erdélyben is létrejött a modern ember karikatúrája: a fogyasztói idióta. A plázákra, bevásárlóközpontokba szoktatott „minimál én” tömegesen atomizálódott és eladósodott. Eltávolodott mindazon értékektől, amelyek történelmének a fénykorát jellemezték, amelyek töltetet adtak politikai és társadalmi szervezkedésének. A modern kreatúra legfőbb jellemvonása: értéktelen, hazug, megbízhatatlan. Miközben a homo sapiens, mely homo politicus is kellene legyen (vagyis aktív meghatározója jelenének és jövőjének), átalakul homo videns-szé, egy olyan emberronccsá, amely már nem néz, csak bámul (leggyakrabban a televízió képernyőjét), azalatt a társadalmi folyamatok reális és objektív intézményesített elemzése, értelmezése és megértése a háttérbe szorult. Az új embernek, ennek a homo videns-nek, amely elözönlötte Erdély elitjét is, nincs ideje már semmire, csak önmaga ámítására és butítására. „Amit ma hazudhatsz, ne halaszd holnapra”: ez a szlogen Kelet-Európában a társadalmat működtető alapnormává válik – úgymond társadalmi keresztmetszetté, és lassan mindenki meg akar felelni ennek a normának. Ennek következtében vészreflex alakul ki a társadalom nagy részében: ez rövidtávú gondolkodást, demotivációt, állandó nyugtalanságot eredményez, csökkenti úgy az érzelmi intelligenciát, mint a szociális érzékenységet.
Modern erdélyi társadalmunkban a „lényeg” irtózatosan eltolódott: a szakrális tényezők teljesen háttérbe szorultak. Az embereket fárasztják a szakrális témák (pl. kultikus helyek, istenkép, vallási szimbólumok), de annál kaphatóbbak:
• MLM (multi-level-marketing) rendszerek „profitabilitásának” a szajkózására (1),
• veszélyes értékesítési csatornáknak a reklámozására még családon, baráti körön belül is (2),
• az eladósodási lehetőségek, bankok akcióinak az istenítésére (3).
Ideillő a csiga és a teknősbéka sétájáról szóló vicc: a csiga és a teknősbéka egymás mellett mennek. Egyszer csak megszólal a csiga: „Te teknős, milyen jó, hogy lassan megyünk”. Mennek tovább, de alig telik el öt perc, a csiga újra megszólal: „Te teknős, milyen jó, hogy lassan megyünk”. Bandukolnak tovább, mire a csiga újabb öt perc után ismét megszólal: „Te teknős, milyen jó, hogy lassan megyünk”. A teknősbéka most már megkérdezi: „Mondd csiga, miért mondod ilyen gyakran, hogy milyen jó, hogy lassan megyünk?” „Azért kedves teknős – felelte a csiga – mert rossz irányba haladunk...”

A társadalmunk létválságba került.
Társadalmunk lerázta magáról a szakralitás béklyóknak hitt megtartó erejét és közben a legsötétebb modern babonák áldozatává lett. Ahogy Bogár Laszló közgazdász fogalmaz: a modernitás valójában új babonarendszert hozott létre, melynek valami módon mindannyian az áldozatai vagyunk.
Melyek ezek a babonák, amelyekről a társadalom vezetői sem akarnak kellőképpen kommunikálni?
1. A felvilágosodástól kezdődően az emberi élet alapja a materializmus lett. A szellemi erők helyett a – szakrális jellegétől megfosztott – anyag került a központba. Nem fontos az élet üdvtörténeti beágyazottsága, hanem csakis a nyers élvezetek halmozása. A kényelem és a biztonság megdöbbentő felértékelődésének lehetünk tanúi.
2. A végtelen fejlődés és végtelen haladás elmélete egy újabb babona. Feltételezzük, ha nem is tudatosan, hogy a minket körülvevő anyag kihasználása a végtelenségig fokozható. Erre nagyszerű ellenpélda a rákos daganat és annak hatalmas térnyerése. A korlátos létkeretek között korlátlan fejlődésről álmodozni az önmegsemmisítés biztos útja. Ahogy a rákos daganat tönkreteheti az emberi testet, ugyanúgy a végtelen fejlődés babonája megsemmisítheti az ember életterét.
3. A harmadik babona az a téves „hittétel”, hogy a tudományok a maguk eszközeivel és kutatási eredményeikkel választ tudnak adni mindenre, amire pedig mégsem, az nem is létezik. A technológia pedig minden problémát „megold” és figyelmen kívül hagyja a kényes szellemi, erkölcsi, valamint etikai kérdéseket. Így problémamentesen gyárthatjuk le az emberek tömegeinek megsemmisítésére alkalmazott bombákat, tervelhetjük ki a profitorientált háborúkat, halmozhatjuk a profitot a társadalom többségének a rovására.
4. Az egyenlőség és a demokrácia babonája az orwelli állatfarmot juttatja eszembe: „mindenki egyenlő, de egyesek egyenlőbbek”. Kelet Európában a demokráciák mutatványos bódéként üzemelnek, közben állandóan azt szajkózzák, hogy mindenki egyenlő. Ez az ámokfutó „egyenlőség” aztán megszünteti a „beavatás” hierarchikus rendjét és egy olyan negatív folyamatot működtet, amelyet „kiavatásként” lehet leginkább megnevezni.

Egyetlen megoldásunk van: visszatérés a szakrális létmódhoz. Csíksomlyó, mint a magyar élettér legfontosabb kultikus helye tevékenységét a következő vízióra kell felépítse: vallási (zarándokközpont programokkal), és szellemi (felnőttképzés, szellemi programok) fellegvárként kell üzemeljen, amely a szakralitás talapzatán tudja összevonni a magyar élettér társadalmi és vallási erőinek a segítőkészségét. A magyar-magyar kapcsolatokat elemzi és értelmezi, és olyan felelősségteljes kommunikációt biztosít, amely Csíksomlyót a belső és külső magyar-magyar kommunikációban az élvonalba emeli. Mivel Csíksomlyón valóban egy isteni „brand” működik, mondhatjuk úgy is, hogy az ég jobban összenő a földdel, feladatunk, hogy ezt a lehetőségünket ne csak „őrlángon” működtessük, hanem egy valódi, életképes, nemzetstratégiai helyet hívjunk életre. Egy olyan központra van szükségünk, amely felhívja a társadalom figyelmét a pusztító modern babonákra, az egyre erősödő modern rabszolgatartó társadalom kialakulására – továbbá érti, értelmezi és elemzi a társadalmi negatív folyamatokat, kimozdul a jól bevált passzivitásból az aktív, cselekvő állapotba – hiszen Krisztus mindannyiunkat cselekvő létre hívott meg.

Évekkel ezelőtt azt üzente egy középszerű politikus a Magyar Parlamentből, hogy „merjünk kicsik lenni”. Nem hiszem, hogy ez lenne a mai erdélyi társadalomnak a legfontosabb víziója.
A magyar-magyar kapcsolatok kulcskérdése, hogy mennyire tudjuk kiaknázni a bennük rejlő lehetőségeket, hiszen a jövő csakis szövetségekre, szövetségesekre és szervezett kapcsolattartásra épül. Hogy megfelelően kimozduljunk a társadalmat butító folyamatokból, értelmezhessük a jelenünket és megoldásokat keressünk a jövőnkre nézve, a magyar-magyar összefogás sürgetőbb létszükséglet most, mint bármikor eddigi történelmünkben. Az erőforrásaink okos és logikus kiaknázása nagymértékben kommunikáció kérdése. Csíksomlyó segíthet abban, hogy megértsük Marcus Aurelius gondolatát: „az, hogy közösségre születtünk, régen bebizonyított tétel”. De ez a közösség, amely „lelki impériumként” határok felett átível, csakis akkor tud gyümölcsöt hozni jelenünkre és jövőnkre, ha sikerül félretegyünk egyéni érdekeinket és egy kidolgozott stratégia mentén – szakrális erőterünk segítségével – valóban képesek leszünk jövőt formáló tervek kidolgozására és megvalósítására: reszakralizáció, népnevelés, beavatás.
Ne feledjük: a szomszédos kultúrában a vallás politikai fegyverként üzemel.
„Nyelvében él a nemzet”... Ha a következő évtizedeket át akarjuk vészelni, mindenképpen tegyük hozzá: egy egészséges társadalom (legyen az az erdélyi magyarság) nyelvében (1), szimbólumaiban (2), hagyományőrzésében (3), és kapcsolataiban (4) él. Ez utóbbit nemzetstratégiai szemszögből kell egyre inkább kezeljük, és megvalósítsuk a magyar-magyar viszonyban. Az erdélyi magyarság önrendelkezésének hosszú története van – fedezzük fel újra jelent alkotó és jövőt megálmodó képességeinket.

Dr. Szakács Ferenc Sándor
Csíksomlyó – Gyergyóditró, 2011.09.12.

Bebukott hiteles ingatlanok árverés előtt