2011. június 23., csütörtök

Illúziók nélkül: Világra jövetelem


Anyám elmondása szerint otthon, koraszülöttként jöttem a világra, Berzencén a Smolcz udvar egyik szobakonyhás lakásában, 1954. január 11-én a hajnali órákban. Talán négy óra körül? Anyám a fájások elején azt gondolta, hogy talán a szilvabefőtt, amit este evett csikarja. Nem ekkorra vártak. Ám az előrelátás azért működött, mert apám éppen az előző nap hozta haza a babakelengyét, amit akkortájt adtak a szülő nőknek. Sosem kérdeztem mi volt az, csak sejtem hogy pólya, pelenka meg ilyen dolgok lehettek.
Az úgynevezett Smolcz udvar egy közös udvarra néző földszintes szobakonyhás lakások együttese volt. Középütt a farakásokkal, ahogy a Pál utcai fiúk c. filmben a grund. Ott tárolták a tüzifát a bérlők.  Nekem később mint az udvarban lábatlankodónak, igen romantikus téralakzatnak bizonyultak. Többször tanulmányoztam. 
Talán az udvarban lakó zsidó bába segített a világra. Hogy zsidó bába egyengette az utamat e világra, az biztos, mondjuk az a nem biztos, hogy ő is az udvarban lakott. Talán ettől van nálam az a körülmény, hogy mind a zsidó vallással és emberekkel ambivalens érzéseim vannak. Manapság sem tudok őszinte szívvel beállni az egyre divatosabbá váló zsidózó kórusába. Nekem - a saját életemben - azok az emberek, akikről tudtam hogy zsidók, lényegében pozitív hatást gyakoroltak rám, jók voltak hozzám. Kezdve ugye a bábával. Bár állítólag a szülésnél lépcsőt nyomott a fejembe, ami a későbbiek során kerekedett ki. Ahogy a fotókon látom, már akkor is jó nagy fejem lehetett, mert ugye a mai méretét a 61,5 cm-t valahogy csak el kellett érnie.
A múlt század ötvenes évei közepén születtem tehát, a Ratkó nemzedék soraiba, amikor még egy-egy évben Magyarországon közel kétszázezren születtek. Szopni nem tudtam, így a lefejt anyatejet pohárral és kiskanállal kaptam. Talán innen ered a pohárhoz való vonzalmam is, tehát nem véletlen a söröspohár gyűjteményem sem.

Szüleimet a korabeli hatalom a pécsi Pedagógiai Főiskoláról vezényelte Berzencére. Ők az úgynevezett „fényes szelek nemzedékéhez” tartoztak, mindketten 1931 éves születésűek voltak és Pécsett a főiskolán találtak egymásra. Apám Somogyvámosról ( Somogy megye) anyám pedig Magyarbólyról  (Baranya megye) került a főiskolára. Ha jól emlékezem egy szakos alapképzésük képzésük volt, melyhez hozzá kellett venni egy másik szakot is, így anyám magyar nyelv és irodalom szakjához a történelmet, apám pedig az orosz nyelvtanári szakhoz a testnevelés szakot vette hozzá. Vagy fordítva? Csak azért említem ezt, mert születésem idején ők már tanítottak, ám még a főiskolára is jártak, így esett meg az hogy az első fényképem Pécsett az akkori Pedagógiai Főiskola könyvtárában készült. Így én a „Gondolatok a könyvtárban” plagizált címet adtam neki.

Ekkor már nagyanyám özv. Kun Bertalanné velünk élt, így a szarból ő rázott ki az idők folyamán egészen tizennégy éves koromig, egyben masszívan szobatársamat is képezte. Lényegében az ő meséin és főztjén cseperedtem, azaz megismerhettem a Tiszavidék nyelvét és étkezési kultúráját Baranyában és Somogyban. A mama ugyanis Baktalórántházán született és 1892-től 1939-ig ott is élt. Baktalórántházán szülte a gyerekeit is, a Vaji Szigorú Kun Bertalan nagyapámnak. Emlékezem is milyen szépen ízesen mondta a mama: „Szalaggy mán kisonokám, oszt hozz egy kis édespályinkát a kocsmábul.”

Anyai nagyapámat nem ismerhettem, mert születésem előtt kilenc évvel felvágtatott a Csillagösvényre, ahogy jó magyar huszárhoz illik, Csaba vezér táborába. Talán jobb is volt neki, mert a családi emlékezet szerint a gazdaságból, amit nem vitt el a német, azt elvitte az orosz. És amit az orosz otthagyott, arról meg a kommunisták rendelkeztek. Állítólag nagy magyar ember és kisgazdapárti volt. 51 évesen gyomorrákban hunyt el miután Pécsről hazaadták a kórházból meghalni, bár azt is rebesgette nagyanyám, hogy a volksbundisták mérgezték volna meg a borába tett rézgáliccal a Magyarbólyi kocsmában. Ki tudja honnan vehette a mama ezt? Senki nem járt utána. A mama is ott maradt özvegyen a háború után öt gyerekkel és sírva futotta végig a falut tojást árulva a "kislyánya" - anyám - tandíjára. 

Nincsenek megjegyzések: