2011. április 8., péntek

Naparcú időutazás

"Pedig a születés és halál csak egy-egy kapu, nem kezdet és vég. Régen dicsőség volt meghalni csatában az igazságért, szabadságért, a népért, Istenért. Hisz a Földet a Menyország tükörképére formálták őseink. Ma mások háborúit harcoljuk, Szent Koronánk fogságban van, megszégyenítve, közszemlére kitéve. A világ futóhomok, délibáb. A fa gyökér nélkül kiszárad, nem hoz gyümölcsöt."
Írja aranyalma999 ( Cseke Zsuzsanna). Bizony. Egy hatalmas valaminek, az Életnek vagyunk mi részesei, mikor az Élet kialakít egy porhüvelyt (magot) és minket beleköltöztet, majd mi is porhüvelyeket ( magokat) hozunk létre és továbbköltözünk bennük. Ez lenne a lélekvándorlás? Bizony testvéreim, mi vagyunk az élet számos alakban, isten gyermekei és együttesen maga az isten. 

Kattanj rá!

Wass Albert: ISTEN
Isten nem valamiféle uralkodó, aki a felhők tetején ül aranytrónuson s onnan ítélkezik emberi mértékkel.
Isten törvény. A szeretet és jóság törvénye. Az örökkévalóság törvénye. Az élet törvénye. Az igazság, az összhang, a szépség ... a mindeneket összefogó és egybekapcsoló nagy együttműködés törvénye, melynek összhangjában az óriás naprendszerek éppen olyan fontosak, mint a legapróbb porszem. Ez a megdönthetetlen erejű törvény az, amit Istennek nevezünk ősi magyar szóval. S valahányszor engedelmesen beállunk ennek a törvénynek a sodrába, és azt cselekedjük, amit ez a törvény, amely bennünket létrehozott és életben tart, tőlünk megkíván: se nyomorúság, se betegség, se semmiféle földi hatalom le nem győzhet, még csak meg sem félemlíthet bennünket.

/Szőlőhegyi beszéd, l974/

Nincsenek megjegyzések: