2011. január 8., szombat

Meghalt Zoli bátyja

Életének 66. évében nehezen viselt érrendszeri betegségben elhunyt Bierer Zoltán, az én Zoli bátyám. Édes Istenem! Mennek hozzád, mennek el mellőlünk életünk részei. 
Somogyvámoson ő volt a szomszéd nagyfiú, aki szóba állt velem. Nem hogy szóba állt, hanem játszott is és tanítgatott is a minket körülvevő világra. Bizony, Zoli bátyámhoz kötődik nekem a malomjáték. Babszemekkel játszottuk.
A Tilk és Bierer családi porták egymással szomszédosak voltak Vámoson és bizony hagyományos volt az átjárás a nemzedékek között. Zoli bátyám apámhoz járt át játszani a negyvenes-ötvenes években, én pedig Zoli bátyjához az ötvenes hatvanas években. Távoli rokonok is voltunk, nagyanyám Berg Lizi, Bierer ágáról. Apámmal második unokatestvérek voltak.
"Héj Tilkek, héj Bergek, Biererek, Meisingerek. Walterek és Rófritsok, Starkok és Kakstetterek." Hej drága telepes véreim!
Nagy az én szomorúságom. Nem mutatja meg már nekem Zoli bátyja, nagyapám volt borospincéjét, melyet 1963 óta nem láthattam Vámoson. Lehet már nem is áll.
Zoli bátyja Somogyváron élt, ott nevelte fel Marikával két fiát és bizony mi a térségben járva, nem mulasztottuk el látogatását, ahogy ő is gyakran meg-megjelent Bogláron Bözsi nénéméknél. Vidám, dalos kedvű ember volt. Hozzánk ide Sasadra (Budapestre) Gyurka bátyám kórházi kezelése kapcsán jutott el és de jó lenne megtalálni azt a fotót, amelyet itt a nagy faragott íróasztal mellett készítettem róla. Ám mindenki addig él, amíg emlékeznek rá. 



Nincsenek megjegyzések: