2010. május 7., péntek

A görög sztory két olvasatban azaz pro és kontra

Pro ala Tóta W. : Ora et labora

Na de hát ki nem szarja le a görögök fájdalmát? Egyéni szocprobléma, Jorgosz, oldjad meg. Voltunk ott, a magyarok elég nagy része látta Görögországot, és hogy milyen kényelmes, bulizós, laza mediterrán nép lakik ott, hányféle csúszópénzzel találkozik az egynyári turista is, és mennyire hihetetlen, hogy ez mégis egy állam. Ugyanez a jelenség egyébként végigvonul az úgynevezett mediterrán népeken (a túlpartról már nem is beszélve). Élnek bele a világba, könyveléssel nem piszmognak, okosba megy az egész ország. Forr a vér, minden ráér holnap is, buzuki hangja szól. Eb ura fakó, semmirekellők.

Annyi aggodalom vegyül csak a kárörömbe, hogy a görögök szégyenéből egyrészt egész Európának jut, másrészt meg ha a külvilág alaposabban kezd vizsgálódni, akkor észre fogják venni, hogy van még errefelé néhány tökig eladósodott, és változásra rest nép. Mint amikor az osztálynaplót lapozgatja a szaktanár: csak észre ne vegyen, csak eszébe ne jussak.

Ez nem az ugrabugrálás ideje, hanem az összeszorított seggel kushadásé. Nem lesz vidám időszak, mert könnyen gyanússá válhat bármilyen lépés, ami veszélyezteti a költségvetést. Nem vethető be a csodafegyver sem, vagyis az, hogy az új kormány üres páncélszekrények előtt tart sajtótájékoztatót, és ordít, hogy a Bajnai-kabinet elképzelhetetlen, eddig ismeretlen méretű szart hagyott hátra. Jól megszívnánk, ha ezt meghallaná az amúgy is ideges világ. Úgyhogy most legjobb, ha megértjük egymást félszavakból és füstjelekből, tamtamot nem verjük, tanulunk a más kárán. És esetleg, ha jut rá egy perc, szemügyre vesszük a görög balhét, és egy kicsikét visszamenőleg is szégyelljük magunkat. Igen, így nézett ki a forradalmunk.

Kontra ala Mediátor:

Az írás hangneme, stílusa, tartalma minősíti a cikkírót. Biztos, hogy a görögökben, magyarokban, portugálokban, stb, van a hiba, és nem abban a pénzügyi rendszerben, ami eladósítja az összes nemzet?
Szinte egyetlen ország sem elég szorgalmas, életrevaló, hogy megéljen a munkájából, hiszem mindenkinek folyamatosan nő az adóssága.
Kik azok, akik minden országot hitelezni tudnak? Nekik honnan van erre pénzük? És csak nekik? Lehet, hogy az egész csak egy matematikai, pénzügyi trükk?
Hogyan lehetséges, pl. hogy nálunk 1200 Mrd Ft az évi adósságszolgálat, ami épp megegyezik a bankoknak nyújtott támogatással? Azoknak a bankoknak a támogatásával, akik most nem hitelezik a gazdaságot, mégis rekord nyereséget jelentenek..
A multiknak nyújtott 1700 Mrd Ft-ról akkor még nem beszéltünk. Az EU-ban nettó befizetők vagyunk. És csodálkozunk, hogy a pénzünk nem elég minderre, és folyamatosan nő az államadósságunk? A médiában régebben csak arról olvashatunk, hogy huzzuk meg a nadrágszíjat, ma már azt olvassuk: huzzuk meg magunkat!
Lehetséges, hogy ezt a pénzügyi átverést egyetlen párt pénzügyi szakembere sem veszi ezt észre? És a főáramú sajtóban nyilatkozó közgazdaszászok se gondolkodnak el ezen?
Lehetetlen a teljes pénzügyi rendszer megváltoztatása nélkül egészséges gazdasági politikat rendszert működtetni. Addig nem változhat semmi, amíg elhisszük, hogy a pártok és a bankok által pénzszivattyúként működő rendszerekre leadott voksok demokráciát jelentenek.
Amíg magán bankok saját hasznukra bocsáthatják ki a pénzt, addig változás nem várható.
A pénzt minden országnak saját magának kell kibocsátania, annyit, amennyi a gazdaság normális működtetetéséhez szükséges, és nem másoktól, idegenektől, kamat fejében kölcsönözni azt.

Hogyan működik a pénzrendszer? 1.-2.

Nincsenek megjegyzések: