2010. március 25., csütörtök

Rovásírás

        
 

Kilenc évesen - 1963-ban - játszva tanultam meg először - öntevékenyen - a székely-magyar rovásírás jelkészletét. Édesanyám magyar-történelem szakos tanár lévén, lehetővé tette nekem a jelkészlet, azaz mai fogalmainkkal az eredeti magyar ÁBC-hez való hozzáférést. 
Titkosírást akartam ugyanis magamnak, valószínű Verne Gyula regényei kapcsán. Egyszerűen kis fogalmazásokat írtam és lestem a betűket. Ilyeneket, mint: Laci kiment a legelőre, hogy találkozzon barátjával Ferivel és ott játszanak. A legelő végén ment a vonat. Az ablakokból pajtások integettek. A fiúk sóskát ettek és lapulevéllel törölték ki a feneküket a bokorban. A legelőn sok színes lepke és virág is volt. Kár hogy  lósóskát nem lehet megenni, nem olyan jó, mint a rendes sóska, viszont sokkal nagyobb és több van belőle. 
Így tanultam meg. Jellemző, hogy ugyanebben az időben az orosz ÁBC jelkészletét is ugyanígy megtanúltam, hiszen apám orosz-testnevelés szakos tanár volt. Érdekes, míg anyám örült mikor bemutattam a tudományt, megdícsért, apám  eltiltott - pofozás fenyegetettsége mellett és nagyon tudott pofozni - az ilyenirányú tevékenységtől, mondván mit is fogok én akkor csinálni két évvel később az orosz órán, ha én "előre tanulok". Lám a rovásírást azóta én is elfelejtettem, ahogy mi magyarok valamennyien. Talán még Pécsett a gimiben, illetve a koleszban az első évben Méhes Zsolt cimborámmal - személyi titkárommal :) - még nevet is kreáltunk egymás cinkosaként magunknak rovásírással, mert ő is ismerte a jelkészletet.  
Bizony így felejtettük el mindazt, amire maga az írásunk is szolgált, a magyar gondolkodást. Így lett - írásunk - napjainkra "titkosírás" és érvényesült az ősi kun átok, ki őseit feledi, áruló. Így lettünk "hamis tanúkká" saját igaz pörünkben. Döbbenetes ez is ugye, ahogy a magyar sors. Bizony része annak, mint tengernek a csepp. 
Bizonyára az sem véletlen, hogy éppen ma jutott eszembe bejegyezni naplómba ezt, mikor Bandi barátunk Vesztes c. drámája nyilvános felolvasára indulunk Tibu barátommal Széphalomra, a Magyar Nyelv Múzeumába. Kíváncsi leszek az ottani rovásírásos emlékek dolgára is. Ha már e rendezvény kapcsán oda is eljutok. 

Nincsenek megjegyzések: