2009. november 22., vasárnap

Gesztusaink

Ez a kis jelenet így és ebben a formában soha el nem hangzott, ám külön-külön igen.
(Szereplők: Apai nagyanyám, a Lizi.  Én, illetve Ádi unokám, a Főnök.)
Én: Mama. Aztán hogy is vót az a papával.
Lizi: Tudomisén?
Én: Naa...
Lizi: Hát ... a János mindig azt akarta.
Főnök: Pesze.



A szövegértéshez kattanj ide!

Nincsenek megjegyzések: