1. Népfelség joga
2. A közszabadság joga
3. A közügyekben való részvétel joga
4. Az igazság megismerésének, birtoklásának és kimondásának joga
5. A nemzethez, a nemzetközösséghez tartozás joga
6. A nemzeti önazonosság joga
7. A nemzeti közösség élete, helyzete megismerésének joga.
8. A nemzeti múlt megismerésének joga
9. Az ismeretekben előrehaladás joga
10. A társadalmi, jogi, személyi egyenlőség és az önvédelem joga
/Forrás: Magyarságtudományi Tanulmányok, Botos László: Királygyilkosságok/
2008. december 26., péntek
Tisztségviselőkkel szembeni elemi követelmények
Másoknál jobbaknak, erényesebbeknek kell lenniük, példát kell mutatniuk szolgálatban és tisztességben. A tisztség a tisztességből fakad és tisztességet követel.
Nyilvánvaló, hogy nem a közösségnek , nem a népnek, nem a nemzetnek kell a vezetőket szolgálnia, hanem a vezetőknek a népet. Aki ezt az elvet nem vallja, vagy megszegi, ne lehessen vezető többé, ne kerülhessen és ne maradhasson semmilyen tisztségben.
Azt a vezetőt, aki a közösség megtévesztésére, kijátszására, véleményének, akaratának, érdekeinek elfojtására törekszik, felelősségre kell vonni.
Nyilvánvaló, hogy nem a közösségnek , nem a népnek, nem a nemzetnek kell a vezetőket szolgálnia, hanem a vezetőknek a népet. Aki ezt az elvet nem vallja, vagy megszegi, ne lehessen vezető többé, ne kerülhessen és ne maradhasson semmilyen tisztségben.
Azt a vezetőt, aki a közösség megtévesztésére, kijátszására, véleményének, akaratának, érdekeinek elfojtására törekszik, felelősségre kell vonni.
/Forrás: Magyarságtudományi Tanulmányok, Botos László: Királygyilkosságok/
A gonoszságról
"A valóságban győzhetnek a gonoszok, ám a mesékben nem szoktak." /Gyerekszáj/Sasadi csujjogatók
Megkerült már,
Ama tőr.
Celeb ellen,
Amatőr.
Versenyeztesd,
Öreganyád,
Hogy nyelt volna,
Le az anyád.
Farkaskölyök,
Mozg alomban
Részt veszek
A mozgalomban.
Farkasok,
Nem versenyeznek,
Körbevesznek,
Kibeleznek.
Büdös vagy már,
Váltsál inget,
Utálom a
Marketinged.
Attól hogy úgy,
Tolod arcod,
Nem te nyerted
Meg a harcot.
Farkaskölyök,
kutyakölyök:
A rókák csak
amatörök.
Zenében Mouchy
2008. december 25., csütörtök
Angyal
"Én láttam angyalt. Az se jó. Futott, nem értem el. Olyan mindenki angyala, amilyet érdemel. " /Nemes Nagy Ágnes/Dalban Szöllősi-Czifrák: Törött szárnyú angyalok
Amatőr öröm
Egy régi álom vált valóra. Ma fiaim karácsonyi ajándékként feltúrbósították a számítógépemet, melynek eredményeként egy régi vágyam teljesült. Még 1972 decemberében álomnak számító vágyam volt az, hogy dalaimra vetített képet tudjak szerkeszteni. Akkor még nem ismertem a videoklipp fogalmát fekete fehér keskenyfilm felvételig és vetítésig terjedhetett csak a fantáziám. És lám! Itt egy amatőr öröme, igaz 36 év múltán. A dalaimat még régebben magam feljátszottam és a mai nappal képeket is szerkesztettem hozzá. Mindezt a technikai haladásnak, fizető ügyfeleimnek, barátaimnak és kis családomnak köszönhetem. Íme "Bénike":
2008. december 24., szerda
Kun Margit
Férjezett nevén Tilk Gézáné. Született 1931.12.24. Baktalórántháza. Elhunyt 1995-ben és nyugszik Balatonbogláron.Anyám I.
Anyám, ha tudnád, mit én nem tudok.
Anyám, ha láthatnád én hová jutok!
Az út akárhová vezet,
Vezessen bárhová is, én veled megyek
Szívemben hordalak, ahogy te is azt tetted.
Gyermeked, ha tudtad el is feledted.
De a szívdobbanás alatt, volt egy zörej.
Most ne is felelj.
Forrásom bővizű és egyre apadó.
Gyöngyöket görgető és elhalványuló.
Gyöngyöket görgető és uszadéktól dús.
Fel nem foghatja a lüktető hús.
Rossz tréfám most is van csak egy:
Gyermek lehet akárhány, de anya csak egy.
Anyám, ha láthatnád én hová jutok!
Az út akárhová vezet,
Vezessen bárhová is, én veled megyek
Szívemben hordalak, ahogy te is azt tetted.
Gyermeked, ha tudtad el is feledted.
De a szívdobbanás alatt, volt egy zörej.
Most ne is felelj.
Forrásom bővizű és egyre apadó.
Gyöngyöket görgető és elhalványuló.
Gyöngyöket görgető és uszadéktól dús.
Fel nem foghatja a lüktető hús.
Rossz tréfám most is van csak egy:
Gyermek lehet akárhány, de anya csak egy.
Kedves Géza
Főleg Kovács Alajos Gézának alias Tiborcnak: Álmaid alacsonyan repülnek. Itt az ideje hogy fantáziád dúsoljon. Figyelmedbe ajánlom a filmet. Mint a vetítés alapeszközét. Ez a film nem itthon készült. Nincs is szinkronizálva, ám magyarul feliratozott és álmaid folytatását ígéri.MZ/X üzeni: "Kriszta tiszta gyagya..."
Kovács Alajos Géza alias Tiborc
Az alábbi sorok kószálnak az interneten:Én Kovács Alajos Géza egyszerű munkás,- régen gyári, mióta nincs gyár, egyszerű - figyelve a híradásokat és elolvasva a gárdaper ítéletének indoklását, kijelenthetem, hogy megértem a cigányokat, akik megrettentek a gárda csúnya fekete mellényétől.
Elhiszem, hogy a cigányasszonyok álmukban már azt látják, hogy a gyerekeik fején egy fekete mellényes gárdista ugrál.
Bár a gárda semmi törvénytelent nem tett, de a bíróság helyesen döntött.
Igenis egy ruhadarab is megrettentheti az embert.
Én már tapasztaltam.
Velem az öltöny és a nyakkendő tette ugyanezt.
Tegnap álmomban öltönyösök hada uralta a világot, ahol éltem.
Ott voltak mindenhol, ahol valami rossz történt.
Csináltak valami gazdasági válságot, ami okán nekem, a családomnak, a barátaimnak, a hozzám hasonló egyszerű munkásoknak, nagyon nehéz lett az élete.
Előtte ugye jól éltünk azért, volt miből... Kaptunk kölcsönt dögivel, vehettünk mindent.
A kölcsönt is öltönyösök adták, akkor még azt hittem ezek rendesek.
Aztán ott ültek a parlamentben, ahol az országot igazgatják.
Mind – mind öltönyben Ennyi öltönyös egy helyen.
Egy beszélt a többi meg bambán nézte, vagy olvasott, vagy telefonált.
Aztán mikor szavaztak, mindig úgy csinálták, hogy nekem ne legyen jó.
Ott voltak a TV-ben bárhova kapcsoltam sehol nem találtam egy jó kis relaliti vagy mi a fene sót, csak mindenhol az öltönyösök magyarázták, hogy én rosszul látom és az ami a parlamentben történik az nekem jó.
El is hittem, meg már nem is érdekelt. A Mónikát akartam inkább látni a TV-ben.
Húúú de borzasztó rémálom volt ez az egész, de a java még csak most jött.
Kopogtattak és mikor kinyitottam az ajtót ott állt a két fő öltönyös a parlamentből.
A Kóka aki valami pannon pumát vezetett pórázon, meg a Gyurcsány akit, meg valami Apró lányka – később kiderült, hogy Klárinak hívják-, vezetett szintén pórázon.
Mondták, hogy hozzám jöttek, mert ők a szívükön viselik a nép sorsát, és mivel én is a néphez tartozom, hát meglátogattak.
A Ferinek egy kicsit rángatózott a feje és furcsa grimaszokat vágott, először azt hittem a póráztól de aztán rájöttem, hogy nála ez természetes jelenség.
A Kóka meg furcsán beszélt, mert a felső fogsora előrébb volt, mint az orra.
Elkezdték magyarázni, hogy tudják milyen nehéz de, én csak dolgozzak, amíg van munkám és fizessem a számlákat meg a részleteket és meglátom röpke öt év alatt minden jóra fordul.
Ők meg addig megvédenek engem minden szélsőségtől, hogy én nyugodt legyek.
Ha kell, hívnak barátokat is valami szent helyről, jönnek majd sokan és együtt nagyon - nagyon jól fogunk élni.
Megnyugtattak, hogy ha itt lesznek a barátaik én, akkor is nagyon sokat dolgozhatok, még a mostaninál is sokkal többet.
Azt is mondták, hogy kibékítenek engem a cigányokkal és majd egy fedél alatt, élhetek velük, mint egy nagycsalád, és ha van kedvem helyettük is, dolgozhatok.
Már épp kezdtem megnyugodni és örülni a biztos jövőnek, de azt vettem észre, hogy amíg ezek beszéltek közben megették az összes kajánkat, ami még itthon volt és a Kóka épp az utolsó sörömet nyitja a sörnyitóval...
Felébredtem.
A saját izzadságomban feküdtem a rémálom hatására.
Az orromig felhúztam a takarót és remegve vártam, hogy mikor veti rám magát egy öltönyös, hogy a fejemen ugráljon.
Percekig tartott, míg magamhoz tértem.
Fellélegeztem.
De jó, hogy én nem egy ilyen öltönyösök uralta világban élek.
Azóta rettegek, ha meglátok egy öltönyöst, inkább átmegyek, előlük az utca másik oldalára vagy bebújok a kapualjba.
Várjunk csak egy kicsit...
Most így végig gondolva...
Lehet, hogy nem is volt olyan jó ez a bírósági döntés?
Lehet, hogy jobb lenne egy mellényes, mint az öltönyös világ?
Lehet, megint úgy csinálták, hogy nekem ne legyen jó?
Lehet, hogy megint az öltönyösök csinálták és az álom valóság lesz?
Lehet, hogy még csak most kezdek felébredni...?
Bár a gárda semmi törvénytelent nem tett, de a bíróság helyesen döntött.
Igenis egy ruhadarab is megrettentheti az embert.
Én már tapasztaltam.
Velem az öltöny és a nyakkendő tette ugyanezt.
Tegnap álmomban öltönyösök hada uralta a világot, ahol éltem.
Ott voltak mindenhol, ahol valami rossz történt.
Csináltak valami gazdasági válságot, ami okán nekem, a családomnak, a barátaimnak, a hozzám hasonló egyszerű munkásoknak, nagyon nehéz lett az élete.
Előtte ugye jól éltünk azért, volt miből... Kaptunk kölcsönt dögivel, vehettünk mindent.
A kölcsönt is öltönyösök adták, akkor még azt hittem ezek rendesek.
Aztán ott ültek a parlamentben, ahol az országot igazgatják.
Mind – mind öltönyben Ennyi öltönyös egy helyen.
Egy beszélt a többi meg bambán nézte, vagy olvasott, vagy telefonált.
Aztán mikor szavaztak, mindig úgy csinálták, hogy nekem ne legyen jó.
Ott voltak a TV-ben bárhova kapcsoltam sehol nem találtam egy jó kis relaliti vagy mi a fene sót, csak mindenhol az öltönyösök magyarázták, hogy én rosszul látom és az ami a parlamentben történik az nekem jó.
El is hittem, meg már nem is érdekelt. A Mónikát akartam inkább látni a TV-ben.
Húúú de borzasztó rémálom volt ez az egész, de a java még csak most jött.
Kopogtattak és mikor kinyitottam az ajtót ott állt a két fő öltönyös a parlamentből.
A Kóka aki valami pannon pumát vezetett pórázon, meg a Gyurcsány akit, meg valami Apró lányka – később kiderült, hogy Klárinak hívják-, vezetett szintén pórázon.
Mondták, hogy hozzám jöttek, mert ők a szívükön viselik a nép sorsát, és mivel én is a néphez tartozom, hát meglátogattak.
A Ferinek egy kicsit rángatózott a feje és furcsa grimaszokat vágott, először azt hittem a póráztól de aztán rájöttem, hogy nála ez természetes jelenség.
A Kóka meg furcsán beszélt, mert a felső fogsora előrébb volt, mint az orra.
Elkezdték magyarázni, hogy tudják milyen nehéz de, én csak dolgozzak, amíg van munkám és fizessem a számlákat meg a részleteket és meglátom röpke öt év alatt minden jóra fordul.
Ők meg addig megvédenek engem minden szélsőségtől, hogy én nyugodt legyek.
Ha kell, hívnak barátokat is valami szent helyről, jönnek majd sokan és együtt nagyon - nagyon jól fogunk élni.
Megnyugtattak, hogy ha itt lesznek a barátaik én, akkor is nagyon sokat dolgozhatok, még a mostaninál is sokkal többet.
Azt is mondták, hogy kibékítenek engem a cigányokkal és majd egy fedél alatt, élhetek velük, mint egy nagycsalád, és ha van kedvem helyettük is, dolgozhatok.
Már épp kezdtem megnyugodni és örülni a biztos jövőnek, de azt vettem észre, hogy amíg ezek beszéltek közben megették az összes kajánkat, ami még itthon volt és a Kóka épp az utolsó sörömet nyitja a sörnyitóval...
Felébredtem.
A saját izzadságomban feküdtem a rémálom hatására.
Az orromig felhúztam a takarót és remegve vártam, hogy mikor veti rám magát egy öltönyös, hogy a fejemen ugráljon.
Percekig tartott, míg magamhoz tértem.
Fellélegeztem.
De jó, hogy én nem egy ilyen öltönyösök uralta világban élek.
Azóta rettegek, ha meglátok egy öltönyöst, inkább átmegyek, előlük az utca másik oldalára vagy bebújok a kapualjba.
Várjunk csak egy kicsit...
Most így végig gondolva...
Lehet, hogy nem is volt olyan jó ez a bírósági döntés?
Lehet, hogy jobb lenne egy mellényes, mint az öltönyös világ?
Lehet, megint úgy csinálták, hogy nekem ne legyen jó?
Lehet, hogy megint az öltönyösök csinálták és az álom valóság lesz?
Lehet, hogy még csak most kezdek felébredni...?
Blog tulajdonosi bejegyzés: Mindez csak egy hagymázos álom. Mindaz, aki a valósággal összetéveszti az jelentse fel Csurka írói munkásságát, avagy Marxot aki újra divatba jött. Esetelen a Bánk Bánkot. vagy Petúrt.
2008. december 23., kedd
Mikor jösztök haza?
A rokoni, a nemzeti érzés két példáját kell lejegyeznem. Az egyiket magam éltem meg, nagyanyám Szilágyi Júlianna (özv. Kun Bertalanné, lám ő még használta az özvegyi titulust mert hűséges volt halott urához nagyapámhoz és az ő agyában a hűtlenség, a házasságtörés is bűnnek számított még) rokonságában Bakatalórántházán. Másod unokatestvérem miután leróttuk kegyeletünket a dédszülők sírjál és mi indultunk Budapestre azt kérdezte teljes természetességével: "Mikor jösztök haza?" Ebben a három szóban minden benne volt. Minket a maga, a maga családjának részének tekintett és az "őshonos" tudatával kérdezett. Megfacsarodott a szívem, hiszen nekem "soha nem volt" otthonom Baktalórántházán, avagy Baktalórántháza. Voltam én berzencei, almamelléki, somogyhárságyi, pécsi, debreceni, budapesti ám bakti soha. És mégis, valaki baktinak nézett, tudott. Bizony a rokonság nem földrajzi hely függő. A Magyarországon élő más népek gyermekei - avagy azok keverékei - nem magyarok. Hanem a magyar állam polgárai, avagy magyar ajkúak! Ez annak ellenére is tény, ha ez sokaknak - akár a többségnek - nem tetszik és tagadják esetenként agresszívan, lerasszisztázva, lefasisztázva a magyart. Mindazokat aki nem kívánnak önfeladóvá válni az ő érdekükben.Másik élményem a Magyarságtudományi Tanulmányok c. könyvből Bárdi László az Ujgurok története c. tanulmányányában van: "... a településnek és egyszemélyben a kis régészeti gyűjteménynek a vezetője megkérdezte a szokásos őstörténeti eszmecsere után? "Tulajdonképpen most hányan maradtatok ott nyugaton? "Úgy tízmillióan" ....Erre egy másik helybéli politikai vezetővel némi tanakodásuk következett, aztán kijelentette a bátorító közös álláspontot: "Akkor ha visszajönnétek ide, itt még földet is kaphat mindenki!"
Ezt egy ujgur ember jelenti ki a Takla Makán egy legendás oázisában, Qarkilik-ban. Már majdnem abszurd ugye? Már majdnem rejtői!
Ez nem December Ötödike ugye? Mert ez a vér szava. Ők - értsd ujgurok - kétezer év mélységéből is emlékeznek és nem tagadják meg az övéiket. Ahogy egyébiránt a December Ötödikén ( 2004.12.05) a Magyar Gyalázat Napján sem a magyar vér tagadta meg magát, hanem a "Kárpát-medencei misung". A tót, román, sváb, szerb keverék - akik mára magyarnak tudják magukat, mert feljövőik más népek fölöslegei voltak és mi befogadtuk őket - tagadták meg a kettős állampolgárságot a csonka ország határain túlra szakadt magyaroktól. Egyszerűen nem érezték testvéreiknek őket. Mert nem érezték, érzik annak őket! Ami bizony ilyen optikából igaz is, hiszen "csak" kultúrális és nem vérségi kapcsolat köti őket a magyarsághoz. Bizony le kell számolni az illúziókkal! Csak a vér nem válik vízzé. Magyarnak születni kell, azzá válni egy nemzedék alatt nem lehet. Csak a populáció közössége fogadhatja be más nép gyermekét és a kötelék, a vér. A házasság, a család - a vérségi kapcsolat - pecsételi meg a rokonságot. Mai magyarságunk egy nyelvi és biológiai zárványt képez itt a Kárpát-medencében és bizony kisebbségben él, még a csonka országban is. Ez a zárvány a Nagy Eurázsiai Sztyepp Rokon Népeinek a hurkájának nyugati vége volt ötszáz éve, ám a tatársággal megszűnt kapcsolatok megszakadásával és a Habsburg uralom kiteljesedésével levált. Idekozmált. Mintegy ötszáz éve nem kapunk genetikai utánpótlást keleti rokonainktól, nem velük "házasodunk". Utolsó utánpólásunk lényegében Kötönyékkel érkezett és segített talpra állni a IV. Béla féle tatárjárást követő újraszerveződésnek. A germán tenger erőszakkal a szláv tenger szelídebben nyalja partjainkat és tör jóindulattal szólva beintegrálásunkra. Szellemünk és hatalmunk "idegen test" az ő szemükben, mert a hasonló a hasonlónak örül. Én nem akarok europer lenni és fennen hírdetem az ősi kun átkot: "Aki őseit feledi, áruló!"
Megdöbbentem például jó pár évvel ezelőtt egy jakutokról készült filmen, akik ma a világ egyik leghidegebb területén élnek. Erről szólt a műsor is. A lavak és a birkózó jakut férfiak alkata rettenetesen ismerős volt nekem. Honnan? Honnan? Zakatolt az agyamban. Azóta már tudom. http://www.kurultaj.hu/
2008. december 21., vasárnap
Világválság: a spekuláció „ördögi köre”
A jelek szerint tehát az angol-amerikai establishment és a vele összefonódott kozmopolita kleptokrácia bármire képes, hogy megóvja a krízis által fenyegetett kiváltságait.A témakörben ajánlott tanulmány: Gazdag István antidogma.hu, p, 2008/12/19 - 18:55
Teljesen nyilvánvaló, hogy az aktuális pénzügyi világválság kirobbantásához – a rendszer krónikus szervi bajain és az amerikai kormány „antirasszista” célzatú hangulatjavító célkitűzésein túl – súlyos szakmai felelőtlenségével az USA központi pénzkibocsátó intézete, a Fed és annak volt elnöke, a majd’ két évtizeden keresztül (1987-2006) regnáló Alan Greenspan is alaposan hozzájárult.Azzal, hogy a túlságosan magasra, 6 százalékosra feltornázott kamatszintet gyorsan és drasztikusan lecsökkentette, az amerikai gazdaságba pedig számolatlanul pumpálta a „cash”-t, Greenspan 2001 januárjától igyekezett megakadályozni az utóbbi fél évszázad legnagyobb tőzsdei áresését. 2003 júniusára az irányadó kamatlábat 1 százalékos minimál-szintjére süllyesztette, ezzel lehetővé téve a bankoknak, hogy – a kormány politikai elvárásaihoz igazodva – rendkívül kedvező kamatozású hiteleket nyújthassanak a főleg színes bőrű, szegény néprétegeknek, arra ösztönözve őket, hogy ingatlant vásároljanak hitelre, olyan feltételekkel, amelyeknek csak ennyire „nyomott” kamatok esetében tudtak megfelelni.
A kamatciklus végén azután Greenspan olyan helyzetet teremtett, amely elindította a lavinát. A Fed ugyanis két év alatt (2004. június 30. és 2006. június 29. között) nem kevesebb, mint tizenkétszer emelte meg az irányadó kamatszintet 0,25 százalékkal, végeredményben 5,25 százalékra, amely így 525 százalékkal haladta meg a négy évvel korábbi nívót. Ennek következtében a jelzáloghitelek kamatterhei is jelentősen megnövekedtek, amit egyre több család már képtelen volt elviselni. Mivel a megtakarítási hajlandóság jó ideje negatív az Egyesült Államokban, ahol a lakosság nagy része gyakorlatilag hitelekből él és fogyaszt, és mivel tavaly óta – az ügyfeleikhez hasonlóan – egyre több jelzáloghitel-intézet késedelmeskedik a többi banknak esedékes törlesztéseivel, a bankrendszer válságba jutott, amely először 2007 augusztusában tetőzött, amikor is a Fed és az Európai Központi Bank (ECB) csak sorozatos készpénz-injekciókkal tudta stabilizálni a helyzetet. Mint utóbb kiderült, csak ideiglenesen. A banki forráshiány azonnal éreztette hatását a tőzsdén, amely általában érzékenyen szokott reagálni a Fed kamatszint-változásaira, mert a kamatszint-emelés vonzóbbá teszi a fix kamatozású kötvényeket, mint a részvényeket, fékezi a gazdaságot, tehát méreg a tőzsde számára és csökkenti a részvények árfolyamát.
TovábbiakTeljesen nyilvánvaló, hogy az aktuális pénzügyi világválság kirobbantásához – a rendszer krónikus szervi bajain és az amerikai kormány „antirasszista” célzatú hangulatjavító célkitűzésein túl – súlyos szakmai felelőtlenségével az USA központi pénzkibocsátó intézete, a Fed és annak volt elnöke, a majd’ két évtizeden keresztül (1987-2006) regnáló Alan Greenspan is alaposan hozzájárult.Azzal, hogy a túlságosan magasra, 6 százalékosra feltornázott kamatszintet gyorsan és drasztikusan lecsökkentette, az amerikai gazdaságba pedig számolatlanul pumpálta a „cash”-t, Greenspan 2001 januárjától igyekezett megakadályozni az utóbbi fél évszázad legnagyobb tőzsdei áresését. 2003 júniusára az irányadó kamatlábat 1 százalékos minimál-szintjére süllyesztette, ezzel lehetővé téve a bankoknak, hogy – a kormány politikai elvárásaihoz igazodva – rendkívül kedvező kamatozású hiteleket nyújthassanak a főleg színes bőrű, szegény néprétegeknek, arra ösztönözve őket, hogy ingatlant vásároljanak hitelre, olyan feltételekkel, amelyeknek csak ennyire „nyomott” kamatok esetében tudtak megfelelni.
A kamatciklus végén azután Greenspan olyan helyzetet teremtett, amely elindította a lavinát. A Fed ugyanis két év alatt (2004. június 30. és 2006. június 29. között) nem kevesebb, mint tizenkétszer emelte meg az irányadó kamatszintet 0,25 százalékkal, végeredményben 5,25 százalékra, amely így 525 százalékkal haladta meg a négy évvel korábbi nívót. Ennek következtében a jelzáloghitelek kamatterhei is jelentősen megnövekedtek, amit egyre több család már képtelen volt elviselni. Mivel a megtakarítási hajlandóság jó ideje negatív az Egyesült Államokban, ahol a lakosság nagy része gyakorlatilag hitelekből él és fogyaszt, és mivel tavaly óta – az ügyfeleikhez hasonlóan – egyre több jelzáloghitel-intézet késedelmeskedik a többi banknak esedékes törlesztéseivel, a bankrendszer válságba jutott, amely először 2007 augusztusában tetőzött, amikor is a Fed és az Európai Központi Bank (ECB) csak sorozatos készpénz-injekciókkal tudta stabilizálni a helyzetet. Mint utóbb kiderült, csak ideiglenesen. A banki forráshiány azonnal éreztette hatását a tőzsdén, amely általában érzékenyen szokott reagálni a Fed kamatszint-változásaira, mert a kamatszint-emelés vonzóbbá teszi a fix kamatozású kötvényeket, mint a részvényeket, fékezi a gazdaságot, tehát méreg a tőzsde számára és csökkenti a részvények árfolyamát.
Dalban Tolcsvay-Müller: Babiloni csönd
2008. december 20., szombat
Emlékezet játék
Ma magamnak, szeretteimnek, barátaimnak és minden játékos elmének kitaláltam egy emlékezet játékot. Ez egy játék önmagunkkal önmagunknak (meg akit esetleg érdekelhet) amelyet egy-egy év zárásaként tehetünk meg. A játék lényege az, hogy megtudjuk az adott pillanatban az adott évről, mi jut eszünkbe. Sokat nem szabad gondolkodni. Egy-egy évre 1 - 3 perc áll rendelkezésre a gondolkodásra, ami azt jelenti hogy a táblázatot 6-18 perc alatt ki kell tölteni. Együtt a családdal és barátainkkal is játszhatjuk. Csoportos játék esetén az győz, aki először töltötte ki valamennyi rovatot. A táblázat szűkíthető, bővíthető. A győztes elmesélheti hogy az egyes rovatokba mit írt és miért az jutott eszébe, majd a győztes utá
n a többi is kiegészítheti a hiányzó rovatait és ők is elmesélhetik, mire hogy emlékeznek. Más szabályok is hozhatók.Megjegyzés: Egy táblázatot kell kitölteni. A táblázat sémákon alapul. Időben az adott időponttól tíz évenként lépünk vissza. A témák összetevőiből egyik a gyermekkorunkban szívesen játszott ország-világ játék, másik József Attila „Ehess, ihass, ölelhess,
alhass és a mindenséggel mérdd magad” igéi. / Képek: www.zotyo.hu/humor /
Jó játékot! Ajánld barátaidnak is!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)