Mesekalauz

Bizony öröm a nagyapai lét. Az unoka - esetemben a Főnök - kinyit olyan dimenziókat, amelyek ott szunnyadnak az emberben. Első olvasmányélményem Benedek Elek: Táltos Kecske c. mesegyűjteménye volt. Előtte persza apám, anyám, nagyanyám esténként meséket olvasgatott nekem. Alig vártam már, hogy én is olvasni tudjak és ne legyek "kiszolgáltatva" meseügyben (sem). Gyermekeimnek én is olvasgattam meséket, bár lejobban azt a szabadfogású mesét szerették, ahol Gergő és Máté voltak a főhősök és amelyek az én fantáziám szüleményei voltak. :) Így jutottak el az Északi sarkra is például és küzdöttek meg jegesmedvékkel és az elemekkel. Emlékezem, mikor a vámosi ház kis konyhájában Tilk nagyapám velem a Bakonyt járta betyárként és a pápuák életébe nyújtott betekintést valami könyvféléből. Rémlik erősen sérelmezte, hogy a sikeres betyárkodásra nézve most már "túl sok a drót". Jóval később jöttem rá, hogy a hírközlésre utalt ez esetben, nem a kerítésdrótra. :) Felnőtt fejjel is szeretem a mesét, különösen Lázár Ervin mesevilágát. Így rá is csaptam mint gyöngytyúk a takonyra, mikor a Kossuthon Lázár Ervin mesevilágáról volt szó és tudomásomra jutott, hogy volt aki tanulmányozta tudományos igénnyel is ezt a világot. Az Interneten meg is találtam a szerzőt. Pompor Zoltán személyében. Így találkozhattam a Mesekalauzzal. :) Előre nagypapák! Szakirodalom, Pompor Zoltán: A hétfejű szeretet, Bevezetés Lázár Ervin elbeszélő művészetébe.

Dalban Mákvirág: Gyerekdalok