Pünkösdi Főnökjárás véletlen vörösboros marhalábszár pörkölttel

Rossz nyelvek talán mág haspóknak is tarthatnának - hiányos vallásos neveltetésem kapcsán - pláne hogy pünkösdkor nem a zsidó-keresztény hagyományokra helyezem a fő hangsúlyt naplómban, hanem a látványkonyhámra és családtagjaimra. Ilyeneknek nemes egyszerűséggel csak annyit izenhetek e sorok között, hogy nem tévednek. Jelen naplóm fejlécében is olvasható: "Ehess, ihass, ölelhess, alhass és a mindenséggel mérd magad ..." józsefattillai életviteli tanácsokat követem. Mi több, nem gondolom azt sem hogy - a bennünk élő - Teremtőhöz különösebb közbenjárásra lenne szükségem. Ez a felfogás egyébíránt nem ismeretlen felvilágosult egyházi körökben sem. Az előzőekből fakadóan az ünnepi menü oroszlánrészét sasadi látványkonyhám szállította: Piros husi - türk sült, ala Kun Margit módra - amit például az azeri konyhával is igazolhatnék a kételkedők számára - és egy véletlen vörösboros marhapörkölt formájában. Igenis - már a kétkedőknek - lehet véletlenül is vörösboros marhapörköltet készíteni. Például ha egy látványkonyhát gondozó amatőr szakács a sasadi zártosztályon a mélyhűtőből, nem csak sertéscombokat vesz elő. Egy egyszerű, fatális optikai tévedés kapcsán. Az ünnepi menüt békésen és szűk családi körben költöttünk el.

Képriport